Nem vicc, létezik! Eleinte kerek szemekkel meredtem a nevére és csak sejteni véltem, vajh’ miért ezt a nevet adta neki az, aki adta. Rákerestem. Rá biz’ én. LÉTEZIK!
Na, akkor uccu neki, fejest ugrottam a gyönyör létesítésbe. 😀
Tészta:
1 doboz kb. 500 grammos ananász konzerv levével együtt botmixerrel összenyomva
200 gr porcukor
220 gr liszt
2 tk szóda bikarbóna
8 gr sütőpor
2 db tojás
Krém:
100 gr natúr vajkrém
1 csomag vaníliás cukor
1/2 csomag vaníliás puding elkészítve, kb. 2 dl tejjel
1 ek rum
ízlés szerint 3 ek porcukor (édes szájúaknak több)
Elsőnek a pudingot készítsük el. Kb. 20 gr pudingpor, 2 dl tej és egy evőkanál cukor az alap.
Ha besűrűsödött, hagyd kihűlni.
A tésztához valókat robotgéppel sima tésztává keverjük, majd sütőpapírral bélelt magas falú tepsibe öntjük. Elég folyós lesz, kapcsos tortaforma szóba se jöhet!
Nekem a tepsi kb. 30*20 cm-es.
180 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 30 percet. A lényeg, hogy szépen felemelkedjen és átsüljön.
Rugalmas, kicsit ragadós tésztát kapunk, ami a sütőből kivéve össze is fog esni, de ez nem baj.
A krémhez valókat összekeverjük, de a puding miatt sanszos, hogy csomós lesz. Ez ellen botmixerrel tehetünk.
Én egy pici kemény habbá vert tejszínnel kevertem el a kapott krémet. Vagyis forgattam össze a kettőt egészen pontosan…..és mivel picit folyós lett (de egyébként stabilabban kellene lennie, csak a pudingpor volt más a megszokottnál és meglódult a kezem a tej mérésekor is….)
Ezt a krémet tettem az előre 15 négyzetre vágott tészta tetejére.
Mindet megszórtam durvára vágott dióval és csokit reszeltem rá.
Gyerekek! Ha éltetek finomat!!!!! A tészta ragacsos, az egész íz-kombója meg….ááááááá…..már tudom, miért ez a neve! 😉
Jó élvezkedést! 😛
Egyéb szelet sütemények: