Halloween…Spooky night! Boo!
Amerikában a Halottak napját nem ennyire “depresszióba zuhanva” ünneplik, mint itthon.
Ott megünneplik a halottakat és örülnek az életnek. Számomra sokkal szimpatikusabb az a verzió, ahogy az emberek készülnek rá, sütnek-főznek, díszítenek, beöltöznek. Közösségkovácsoló mivolta is szimpatikus. Itthon a szomszédok se állnak egymással szóba sok helyen, ott pedig szívesen nyitnak ajtót ezen az éjjelen és adnak cukorkákat a gyerekeknek. (tovább…)
Ültettem céklát a veteményesembe. Amikor lekezdett gumósodni meglepték a hangyák. Napokig vizsgáltam és megállapítottam, hogy a hangyák tönkreteszik. Szomorú lettem, nem is néztem rá többet, csak locsoltuk.
Aztán eljött a betakarítás ideje és kiszedtem sok gyönyörű nagy céklát a földből. Úgy örültem, mint majom a farkának! 😀 (tovább…)
A párom szakember. Víz-, gáz-, fűtésszerelő, saját vállalkozással, de más főállással. Szereti és érti is természetesen amit csinál!
Mióta végzett a suliban azóta szeretne mesterré válni. 5 éve van saját vállalkozása és idén eljött az idő – megvan a szakmában igazolhatóan ledolgozott minimum 5 év – elkezdhette a képzést. Kicsivel több mint fél év leforgása alatt október 16-án sok sikeres vizsga után átvehette a mesterlevelét, amire nem csak ő, hanem én is nagyon büszke vagyok! 🙂
Első blikkre azt hittem ugyanolyan színű a nyelvvizsga bizonyítványom, hát oda állítottam elé. Aztán le is vettem rögtön. Nem a színek különbözősége miatt….akinek van nyelvvizsga bizonyítványa, az átlátja az arányokat, akinek nincs, annak mondom: a mesterlevél majdnem két A4-es lapnyi méretű. Cseppet picinek éreztem magam. 😀
Persze az “értékes” része pici és külön lapon van. 😉 (tovább…)
Szeretem a hot-dogot és kelt tésztára is vágytam. És sült hagymára. Kívánós voltam éppen, de különösebb okom nem volt rá! 😉
Elővettem hát a fincsi virslis sörkorcsolya receptem tésztáját és összeraktam hot-dognak. 🙂 Nem bántam meg, sőt. Kiadós, laktató kifliket kaptam, amik nem is lettek olyan pindurkák.
Utazós kajának is tökéletes, tölthetjük fokhagymás tejföllel, rá szalámival, vagy akár kolbásszal mustárral töltve, bármivel. Nagyon finom ízű a tésztája, másnap is puha marad, a gyerekek is szeretik….mi kell még?
Mint tudjuk imádjuk a tészta ételeket. Én lehet olasz voltam előző életemben….de valószínűleg olyan nemzet szülötte voltam, akiknél a vacsora a főétkezés, merthogy én délután szeretek sütni-főzni. Akkor visz rá a lélek. Nagyon meg kell erőltetnem magam ahhoz, hogy délre kaja legyen. Nem is tudom előfordult-e már ilyen egyáltalán! 😀 (tovább…)
Fogalmam sincs van-e neve ennek a süteménynek, elnevezném, de nem szeretném. Kicsit hasonlít a Fagyi szeletre, de mégsem. Valaki azt mondta hasonlít a Trencsényi szeletre, de azt nem ismerem. Mindegy is a név, a lényeg, hogy ez egy nagyon finomacska sütike, pocakunknak kedves. 🙂 (tovább…)
Bizton állíthatom, ez a világ legfinomabb csalamádéja….legalábbis nekünk! 😉
Igazi vitamin bomba, nem mellesleg gyönyörű színekkel.
Ha szeretitek a csalamádét, akkor azért érdemes elkészíteni, ha pedig nem szeretitek, akkor pedig azért, hátha ezt megszeretitek. 🙂 (tovább…)
A bukta! 🙂
Apa megkívánta, így hát sütöttem. Még ki sem hűlt, a fele elfogyott, úgyhogy azt hiszem jól sikerült. Számomra a tökéletes recept Varga Gábortól származik, amit a Gastropolisban együtt készítettünk. 🙂 (tovább…)
Ezt a savanyúságot évente készítjük. Nagyon finom így eltéve csemegének az uborka, karfiol, paprika, zöld paradicsom, zöld dinnye, stb….
Egyszer próbáld ki, a rabja leszel, ez tuti biztos! 🙂 (tovább…)
Nos, már többször hallottam erről a lekvárról, de különösen idén lett felkapva. Hát én is nekiálltam és elkészítettem a magam főzetét, de előtte tájékozódtam Tománál. (tovább…)