Tavaly készítettem először életemben. Az igazság az, hogy sosem szerettem…hittem én, merthogy sosem kóstoltam. Párom nyomására azonban tavaly nekiálltam és készítettem egy adagot. És jelentem: igenis SZERETEM! 🙂 Csak épp a fogaim nem bírták az édeset. 😀 (tovább…)
Én a szilváért és a prézliért eszem a szilvás gombócot. Na jó, meg kicsit a tésztájáért is. 🙂
Aki ugyanígy van ezzel, annak tökéletes verzió ez a pite. Ripsz-ropsz összedobható, határozottan gyorsabban elkészül, mint a gombóc.
1 kg szilva félbevágva
1 ek étkezési keményítő
12,5 dkg zsemlemorzsa
75 gr nádcukor
75 gr vaj
kevés vaj a tál kikenéséhez
kevéske fahéj és cukor ízlés szerint
Felolvasztjuk a 75 g vajat.
Egy pitetálat kivajazunk.
A felezett, magozott szilvát megszórjuk fahéjjal és cukrozzuk ízlésünk szerint.
Megszórjuk egy evőkanál keményítővel és jól összeforgatjuk.
A szilvát beletesszük a formába, elegyengetjük.
A felolvasztott vajhoz hozzáadjuk a nádcukrot és összekeverjük, majd bele keverjük a morzsát is.
A morzsát ráhalmozzuk a gyümölcsre, majd 180-190 C fokon 25-30 perc alatt készre sütjük.
Tálalás előtt hagyjuk kihűlni.
(Bármilyen más gyümölccsel is készíthető.)
További képeket a Facebookon a Szilvásgombóc pite albumban találsz.
Tehát: Mautner Zsófi. És IGEN! Nagyon szeretem. Persze akkor, amikor beszerezhető alapanyagokból dolgozik! 😀
Na ezek a kiflikhez aztán semmi különleges nem kell és a helyzet az, hogy a gyerekeknek nagyon ízlett. Tölteni igazán nem próbálnám meg, de arra gondoltam valamiféle mártogatós illene hozzá. (tovább…)
![IMG_5750[2]](http://nassolda.receptneked.hu/wp-content/uploads/2013/10/IMG_57502.jpg)
Egy nap felhívást intézett a tagokhoz, miszerint az alapítvány számára szeretne 300 szelet tortát karitatív módon “készíttetni”.
Láttam ugyan a felhívást többször is, de vidéki mivoltom némiképp visszatartott. Szombati napon volt az alapítványi születésnap, ráadásul még a gyakorlatom is elmaradt, így gondoltam esélytelen beszállnom.
Valahol belül nagyon fúrta az oldalamat az egész. Aki ismer, vagy régóta olvassa a blogom, az tudja, hogy szeretek adni. És itt adhattam volna igazán. (tovább…)