Ez egy játék része volt, de gondoltam kint hagyom érdekességképpen, lehet egyszer átformálom pofás kis bemutatkozásra. Addig is….

Bár nem sok olyan van, amit nem tudtok rólam, megpróbálok összeszedni 7 olyat, amit talán még nem hallottatok/olvastatok sehol. :)

 

1. Boldog család
Világ életemben egy boldog családra vágytam, gyerekekkel. 13 éve vagyok együtt az én életem párjával és most 3, illetve 5 évesek a lányaim: Réka(3) és Petra(5). Természetesen voltak nagyon mély pontok és már-már fokozhatatlan boldog pillanatok is az életünkben, de ez így normális. Megéltünk együtt sok jót és rosszat, de ez tette a kapcsolatunkat olyan kikezdhetetlenné, amilyen már jó pár éve.
A boldog család összejött! PIPA!

247758_477519338954449_316509303_n

2. Viszlát bagó
Most február 5.-én volt 5 éve, hogy elszívtam az utolsó szál cigimet.
Jó pár évig szívtam a büdös rudacskákat (hehe), nagyjából úgy 8 évig.
Annak idején azt hittem ettől menő leszek, de igazából mindenki szájában ezt láttam, így szoktam rá én is.
Azt hittem bármikor le tudom tenni, de rá kellett jönnöm valóban függőséget okoz.
Azt hittem sosem fogok tudni leszokni, mert a vége felé eléggé láncdohányos lettem – olykor napi több, mint egy dobozzal elszívtam.
Akkoriban a sötétkék palmit szíttuk mindketten, ami asszem olyan 6 mg-os, tehát nem is a gyengébbik fajta.
Egy olyan cél kellett, ami miatt érdemes volt leszoknom, mert pusztán  hogy azért szokjak le, csak hogy ne szívjam bizony nem bizonyult hasznosnak.
Viszont az, hogy gyereket szerettünk volna….na az már igen!
Amint megfogalmazódott a gondolat, hogy jöhet  a baba, olyan boldog voltam, hogy 4.-én este elszívtam az utolsó szálat, tudtam, hogy másnaptól egy slukkot sem és bizony onnantól kezdve nem szívtam többet.
Nem mondom, hogy könnyű volt, a 3. hét volt a legrosszabb és néha eszembe jut.
Konkrétan ha kicsit többet látok valakit cigizni, vagy csak nagyon stresszelek, olykor úgy érzem rá tudnék gyújtani. Sosem leszek “gyógyult”, de remélem az önuralom megmarad.
Eszembe jut, a szaga (merthogy büdös), a kellemetlen íz a számban, a kezem sárgult a nikotintól, és hogy minden magába szívta azt a bűzt… sokáig nem éreztem a cigi áporodott szagától a mosott ruhák friss illatát, nem éreztem rendesen az ízeket és ott volt a függés, hogy óránként szinte percre pontosan jártam ki melóból is rágyújtani.
Ezek nem hiányoznak egyáltalán. Tehát cigi letétel: PIPA!

index

Büdös bagó!

3. Út egy álom felé
Annyira visszafogott gyerekkorom volt, hogy én ennek tulajdonítom azt, miszerint sokáig nem tudtam, mihez akarok kezdeni az életemmel.
Letettem angolból a középfokú nyelvvizsgát még 11.-ben, majd érettségi után a szülőknek/nagyszülőknek hála elkerültem a Szent István Egyetemre Gödöllőre.
Közgazdásznak tanultam.
Mit ne mondjak, utáltam!
Ment volna (kivéve a matekot), de rühelltem!
Ahogy teltek az évek egyre jobban hanyagoltam a tanulást és többet vállaltam diák munkát, az akkoriban nyíló tecsóban árufeltöltőként. (De konkrétan 14 éves korom óta folyamatosan dolgoztam minden nyáron, hol fagyizóban, hol árufeltöltőként, mikor mi volt.)
Így esett, hogy 4 év után ott hagytam az egyetemet. (Bántam, hogy nem rögtön fél év után, de jókat buliztam. :P )
Egyetem mellett kereskedő-boltvezető végzettséget szereztem, hogy hétvégente legálisan segíthessek be a családi vállalkozásban.
Menet közben összeköltöztünk párommal előbb Gödöllőn, majd felköltöztünk Pestre és ahogy abba hagytam a sulit, elkezdtem dolgozni az akkor nyíló Aréna Plázában egy cipő boltban. Ott húztam az igát két évig, majd haza költöztünk.
Onnantól kezdve itthon vagyok a gyerekekkel, de nem tétlenkedtem. :)
Ahogy a második lányomat vártam felvételiztem főiskolára Salgótarjánba a BGF-re (ami azóta már megszűnt).
Államilag finanszírozott pénzügy-számvitel képzésre (ami lényegében megint közgazdász :P ). Hogy is képzeltem!? :D
Élveztem, hogy majdnem maximális pontszámmal önerőmből felvettek és nagy pocakkal bejártam suliba hősiesen! A szülés után azonban el-el maradoztam, idő közben sokat kezdtem sütögetni és a blog is elindult, ment a dolog és meglepetésemre megtaláltam az életcélom. Elég későn, mert hát 25-6 évesen, de későn érő típus vagyok. ;)
Plusz rájöttem, hogy ezek a dolgok nem nekem valók. Menne, menne, lenne egy diplomám, de minek, ha baromira nem érdekel, száraz tananyag, semmi édesség…….
A cél a cukrász végzettség, de tenni egyelőre nem akaródzott érte. Jegeltem a dolgot, mondván rájövök tényleg akarom-e. Aztán bejöttek a törvény módosítások, gyorsan kellett lépni, így 2013. júniusában bizony nekivágtam.
2014. február 8.-án délután 3 órakor végre már végzett cukrász lettem, méghozzá jeles osztályzattal! Beteljesült egy álom: PIPA!
cukrász szakmunkás bizonyítvány
601184_642146249161496_1846703216_n
1013202_733940969950914_1336656768_n
4. “Ranglétra”
Bár sosem törtem hú de nagy babérokra, azért igencsak büszke lehetek és vagyok is az eddigi “eredményeimre”.
Most nem a családomra  és nem csak a blogra gondolok, hanem az abból eredeztethető verseny helyezéseimre, nyereményeimre, megjelenéseimre.
Az effajta tevékenységeket és sikereket a második lányom foganásával kaptam egyfajta égi áldásként. Nem viccelek, de mosolyoghatsz rajta!
Ahogy megfogant Réka, egy csapásra sikereket értem el. A következő évben (merthogy novemberi), akármilyen receptversenyen vagy játékon indultam nyertem.
Így voltunk nyaralni, így szerepeltem a tévében élő adásban, így lett receptvideóm a Laptopkonyhának köszönhetően Buza Sanyival, találkozhattam Budai Péterrel, stb. és így fejlődhettem és fejlődhetek azóta is tovább.
Ha érdekel, hol sütöttem-főztem eddig, kukkantsd meg itt.
IMG_09111
P1050597
T7C8975-600x351
5. Lustaság fél egészség
Alapjában véve lusta ember vagyok. De tényleg.
Mióta megszülettek a lányok sürgök-forgok, mindent azonnal akarok megcsinálni és egymagam. Petra első születésnapjára összeszerveztem az egész családot tokkal-vonóval egy ebédre hozzánk és feltett szándékom volt, hogy egymagam egy nagy menüt összerittyentsek egy egy éves gyerek mellett 13 főre. :)
A terv jó volt: tyúkhúsleves, rakott hústorták meg rántott hús, hogy legyen kétféle (de lehet 3  féle volt), sütemények, stb. persze köretekkel, miegyébbel. Nem nagyon akartam, hogy bárki segítsen. Díszítettem, szervezkedtem, főztem, sütöttem, eldobtam az agyam……Délre – mire mindenki befutott – már bőgtem! :) Maradandó élmény lett! :D
Kissé túlhajtottam magam és totál kifáradtam. De aztán gyorsan lezavartuk, mindenki elégedett volt, a kislányom betöltötte szépen az egyet és kidőltem. :)
Ekkor rájöttem, hogy nem szégyen segítséget kérni és ne próbálj meg mindent egyedül megcsinálni, mert se rövid, se hosszú távon nem éri meg! Ennek ellenére sokszor a mai napig észre veszem magamon, hogy olykor megpróbálom túlhajtani magam…de ha meg nem teszem, úgy érzem lusta vagyok. Ami persze nem igaz, mert attól független nem állok le, csak nem csinálok egyszerre 6 dolgot. :P
Terminátor lét: PIPA!
terminator__3_wallpaper-normal5.4
6. Nevelek és élvezem
Tulajdonképpen akkor kezdődött minden, amikor blogolni is kezdtem és már mindkét lányom megvolt.
Sokan vádoltak azzal, hogy nem foglalkozom a gyerekekkel, csak azért, mert mellettük ráértem majdnem napi szinte főzni, takarítani, olykor még suliba is járni, blogot írni és ejjjj, hogy a francba csinálom ezt, honnan van erre időm, ha nem a gyerekektől veszem el.
A titok a ház elrendezésében és a nevelésben rejlik. Nekünk a ház központi része a majdhogynem amerikai konyhás nappali.
Vagyis a nap nagy részét a nappaliban töltjük, ami egyben a konyha is.
A gyerekek itt játszanak, folyamatosan látom őket, tudok mellettük mosogatni, főzni, amit akarok és közben nevelni is tudom őket.
Verset mondani, énekelni, számolni tanítani, bármit.
Tehát az, hogy valakinek van ideje takarítani, főzni, ellátni a házimunkát és közben kicsit kikapcsolódni is (ami nem azt jelenti, hogy bárhová eljárok, mert abszolút nem járok szórakozni, csak ha főzni megyek olykor), nem jelenti azt, hogy elhanyagolja a gyerekeket.
Nagyon bántottak az emberek, akik ilyennel támadtak és őszintén rossznak éreztem magam, holott a gyermekeim sok tekintetben bizony különbek 1-2 kortársuknál! És akkor, ha ez óvónőknek és olyanoknak is feltűnik, akiknek van viszonyítási alapjuk, akkor bizony azt kell mondjam nem én vagyok a rossz, aki ellátja tisztességesen a családját, NEVELI a gyerekeit és mindemellett még amolyan karrier félét is megpróbál itthonról építgetni, nem a fenekét vakarássza naphosszat.
De megtehetném, persze. Csak az nem én lennék.
VISZONT az ilyenek támadnak sokszor, ezzel hárítva a saját hibáikat a magam fajtára.
Én igyekszem minél több bevételre szert tenni az állami juttatásokon felül, receptekkel, versenyekkel, a bloggal (merthogy ugye hála a VIP programnak szerződésben állok októbertől a Sanoma Mediával és hála a jó égnek 4-ből 3 hónapon át benne voltam az első 20 legolvasottabb blog között, amit honorálnak is).
De nem lennék rászorulva, mégis inkább keresek pénzt, ha már egyszer megtehetem. Persze minden forintért megdolgozok, de az ilyenre is megvan a megfelelő idő: a délutáni alvások alatt, illetve az esti fektetés után.
Sokszor elfáradok, de ki nem? És ami mindezeken felül nagyon fontos: mindent élvezek.
A gyerek nevelést, a sütés-főzést, a blog írást és a receptek versenybe nevezését is, mindent! És ez nagyon fontos, mert ha valaki valamit nem csinál szívből, akkor az meg van lőve, halott dolog, ld. az 1. pontban a két felsőfokú nekirugaszkodásomat! ;P
Gyereknevelés és munka: PIPA!
Akármit-is-ért-el-egy-anya-az-életében
7. Egy vágy maradt álom csupán
Azt hiszem nagyon jól haladok az életemmel, igazán elégedett vagyok. A gyermekeim illemtudóak, okosak, kedvesek, immáron elmondhatom magamról, hogy cukrász vagyok és boldog családi életet élek.
A párkapcsolatom kiváló, kívánni sem lehetne szeretőbb férfit, mégis van egy valami, amire még vágyom. A boldog családi élethez számomra szorosan hozzá tartozik a házasság.
Bár előttem nincs jó példa (anyuék elváltak 18 éves koromban), mégis hiszem, hogy nekem jobban sülne el, mert a mi kapcsolatunk teljesen más.
Én szeretnék ahhoz tartozni mindenestül, akit szeretek.
Én szeretnék megházasodni, akármennyire is nem divat ez manapság.
Azon túl, amiket mi átéltünk egymás mellett azt hiszem a jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban számunkra már smafu lenne. :)
Én vágyom arra, hogy fehér ruhában legyek, igaz még a gyerekek előtt jobb szerettem volna. Szeretném felvenni a férjem nevét, szeretném, ha kerek egész család lennénk.
De erre ki tudja még meddig várnom kell.
Ez az eset ugyanolyan, mint a nem kívánt gyerekek születése: sok gyereket megölnek, eldobnak, elhagynak az anyák, mert nem akarják őket, oly sokan pedig bármit megadnának, hogy teherbe essenek és anyák lehessenek! Valahogy így van ez a házassággal is.
Eddig minden pipa volt, az utolsó, a bűvös hetes nem pipa, de remélem egyszer erre is mondhatom majd. :)
a-legotletesebb-eskuv-i-marcipan
FRISSÍTÉS!
2014.08.14-ÉN KIPIPÁLHATTAM A 7. PONTOT IS! 🙂
FÉRJHEZ MENTEM A SZIGET-EN!
74053_608878_1000x700
Most, hogy túl vagyunk a hét bűvös ponton következne, hogy nevezzek meg blogokat, akiket meg szeretnék ismerni. Engedjétek meg, hogy megszakítsam ezt a láncot.
Az oka egyszerű: már mindenki, akire gondoltam volna túl van ezen a bejegyzésen. Java részt hála annak, hogy minimum 1,5 hétig húztam  a megírását. :/
Remélem tetszettem és továbbra is velem maradsz, mint olvasóm! ;)
Azt hiszem mégis tudtam újat mondani, igaz? :)
Print Friendly, PDF & Email

3 hozzászólás on Rólam

  1. Judit Szwajkowszky
    2014.07.11 at 22:32 (3 év ago)

    Nagyon tetszik ez az egész amit csinálsz…el olvastam amit magadról írtál,,,tetszett a lezser el beszélés magadról…közvetlen vagy és ez jó…Gratula a családhoz,,,sok sikert és egészséget kívánok…mind a négyőtöknek…..

  2. Adrienn Zahora
    2014.07.29 at 17:55 (3 év ago)

    Szia! A kisfiam most augusztus 25-én lesz 4 éves… Imádok (és mások azt mondják tudok is) és mégis azt szeretném, hogy adj nekem tanácsot! nagyon szeretném a fiamat és a vendégeket is elkápráztatni valami extra finommal. Biztosan csokisnak kell lennie, mert a forma (a fiam kedvence)egy T-rex lesz. Kérlek valami tuti extra nagyon fincsi receptet adj nekem… nagyon köszönöm! 😉
    Szép napot: Adrienn

  3. Kozma Klári
    2014.09.26 at 12:48 (3 év ago)

    Kedves Nassoló Detti!

    Nagyon örülök neked, és köszönöm hogy van egy ilyen finom blogod! Azt szeretném megkérdezni, hogy rendelésre készítesz tortát és süteményt? Lassan jön a gyerekeim szülinapja és a karácsony is.
    Várom válaszodat!
    Üdvözlettel: Kozma Klári Bp.

Leave a Reply