Nők lapja cafe

12 évet vártunk a megfelelő alkalomra, míg végül egy jól célzott kívánságnak köszönhetően fergeteges esküvőt kaptunk a Sziget csapatától. 

Sokan kérdezik, mennyi ideig szerveztem az esküvőt, hogy a Szigeten lehessen és egyáltalán mennyi fáradtságba és pénzbe került leszerveznem, hogy a fesztivál ideje alatt bonyolíthassuk le ezt az egészet. Büszkén jelenthetem ki, hogy a szervezést az esküvő anyagi vonzataival együtt a Szigetnek köszönhetjük, ők ugyanis minden terhet levettek a vállunkról és olyannyira kitettek magukért, hogy egy az egyben teljesítették a kívánságunkat és egy nem mindennapi, rendhagyó esküvőt szerveztek nekünk.

IMG_1000
Indulás előtti selfie, háttérben a családi Táblácskánkkal! 🙂

Ilyen esküvője még senkinek nem volt és ki tudja a jövőben lesz-e. Az biztos, hogy ha idén ismét meghirdetik az Xmas Wish nevű nemzetközi játékot, valószínűleg özönleni fognak a hasonló kívánságok. Minden esetre én nagyon meglepődtem, hogy megnyertem, hiszen annyi kívánság érkezhetett hozzájuk a világ minden tájáról, hogy az esélytelenek nyugalmával játszottam. Végül megnyertem. És ahogy egyre jobban körvonalazódott a dolog és közeledett a kitűzött időpont, úgy lettünk egyre izgatottabbak.

Az előzményeket nem írnám le újra. Drága kolleginám meginterjúvolt engem még kedden, nála olvashatjátok az előzményeket.

Aki olvassa a blogomat, vagy ismer…vagy nem olvas, nem ismer, de most elolvassa a RÓLAM szóló részt, az láthatja a 7 pontból eddig csak 6-ot tudtam kipipálni, ámde most már a hetediket is. 🙂

A lényeg, hogy az anyakönyvvezetős rész intézésében kellett egyedül aktív módon részt vennünk – mert az természetesen megkívánta a személyes jelenlétet -, de egyébként a drága Szigetes Zsuzsi szervezte A-tól Z-ig az egészet mondhatni a kívánságaink szerint.

Mellesleg az anyakönyvvezetős hercehurca végén, magával az anyakönyvvezetővel, Andival az esküvő előtt 3 nappal találkoztunk először és akkor vettük fel a jegyzőkönyvet. 😀 De nagyon rendes volt, segítőkész, nagyon nagyon nagyon megkönnyebbültünk 11.-én, hogy végülis hivatalossá lehet tenni ezt az egészet. Már szerencsére addigra csak a “lepapírozása” maradt, ha szabad így mondanom, mert már fixre vehettük, hogy rendes polgári esküvőnk lesz!

20 meghívott vendégünk lehetett a pár tízezres násznép mellé (estére kiderült 85000 fős násznépünk volt, konkrétan megtelt a Sziget).

994191_10153120770818975_4163866131676973675_n
Rendkívül segítőkészek voltak a vendégek felutazásának könnyítésében is, akik ugyanis Pesten át tömegközlekedtek, kaptak mind egy hetes Citypass karszalagot velünk együtt.
Ezzel aug. 19-ig ingyen utazhatnak a BKK járatain, illetve parkolót foglaltak anyósomék részére, hogy a lányaink is könnyen bejuthassanak.
Maga az érkezés a VIP sátoron át zajlott, ami számunkra nem volt ismeretlen, mert tavaly, életünk első “szigetelésekor” is ott mehettünk be, sorbaállás nélkül a Dreher jóvoltából, szakmai jeggyel.
Most viszont az összes vendégünk kiemelt bejutást kapott.

Sajnos az eső esett. Végig, egész délelőtt.

De picit visszakanyarodom az otthoni előkészületekhez.
Előző este sminkes Gabikám testvére normálissá varázsolta a szemöldökömet, ki is festette. Hazaérve manikűröztem magam és dobtam fel egy halvány rózsaszín lakkot. Halovány lámpa fénynél.
Izgultam, de jól aludtam. Reggel ahogy kinyitottam a szememet, azonnal éreztem, hogy izgul a pocakom. 🙂 Tudjátok, azok a bizonyos pillangók, amik már-már annyira repkednek, hogy hányingered lesz! 😀
Ugyanis életemben először és utoljára úgy keltem fel reggel, hogy szépítkező körútra indultam, készülvén a délutáni ESKÜVŐMRE. Ez annyira hihetetlennek tűnt, hiszen annyiszor játszottam már el a gondolattal és annyi éven át szerettem volna…
Ránéztem a körmeimre és feltűntek hibák. Gondoltam ráhúzok még egy réteget. Ez olyan jól sikerült, hogy nem bírt száradni. Nekem meg mennem kellett, úgyhogy össze vissza sérült a lakkozásom. 😀 Végül a Pest felé vezető úton menet közben kapott még egy réteget és igyekeztem nem hozzányúlni semmihez! 😀 Naná, hogy azért lett benne hiba! 😀

Még a fodrásznál ülve nemhogy a hajam állásának mikéntjét nézve voltam tanácstalan, de a Szigettel kapcsolatban is sok kérdésem volt még. Fülemen a telefonnal, egyeztetve Zsuzsival sütögette Lívi a hajamat.
Aztán mivel elfelejtettem hullámcsatokat vinni, nem lett feltűzve, de én állítom ez tudat alatt működött így, mert baromira jó volt úgy a hajam. Besütve, hullámosan, kicsi tupírral és egy kiló lakkal.
Párocskámnak még nem volt inge, úgyhogy Lívitől azonnal nekiindultunk a boltoknak, mert a sminkes csillagommal megbeszélt időpontig volt fél órám. 😀

Találtunk inget egyik ismerősünknél, aki poénkodott a tengerparti lagzi gondolatával, mire közöltük, hogy hát délután lesz az esküvőnk és hát a Szigeten… erre olyan választ kaptunk tőle, hogy nem idézném! 😀 De egyem a szíved Orsi, én megmondtam! 😀

Mellesleg megjegyzem, akinek mondtuk hol és hogyan lesz a ceremónia, mind azt hitte viccelünk. Aztán ahogy meséltünk, úgy váltak iriggyé, de velünk örültek. Megjegyzem, fordított esetben én is marha irigy lettem volna, de talán ez természetes is. (Nem a nagyképűség beszél belőlem, hanem ismerem magamat és az emberek természete sem mutat már újat nekem.)

Szaladtam sminkeltetni. Gabikát vittem aztán magammal, vagyis a párjával együtt jöttek utánunk a Szigetre.
Ahogy kisminklet, igazán szépnek éreztem magam. Talán életemben először (gondoltam ezt mostanáig, mert igazából amikor várandós voltam a két lányommal én imádtam pocakosnak lenni és imádtam magamat a tükörben nézni. Szép voltam várandósan mindkét alkalommal. És most persze nem az utolsó harmad vizesedős, már-már gurulós részére értem, hanem a középidős, majd kicsattanós, hányingereken túllevős állapotra. 😉 )
De most máshogy és más miért voltam szép!

52183_825906644110428_8976158609017748299_o
Menyasszony külsőm: lágy esésű, göndör haj, visszafogott, szolid smink.

Ezután szaladtam haza és bepakoltam. Nem akartunk bőröndökkel menni, de muszáj volt, mert az idő közbe szólt. Kellett váltás ruha, kiscsajoknak gumicsizma (ők mondjuk már rég a mamáéknál voltak), aztán el ne felejtsem a gyűrűket, a homokot, üvegeket, stb… rákérdezni kész van-e a csokrom….
A csokrokat tekintve kissé féltem.
Vintage hangulatban gondolkodtam, miután szembesültem vele, hogy tudat alatt minden, amit az esküvővel kapcsolatban vettem vagy terveztem azt a hangulatot tükrözi, függetlenül attól, hogy ez most divat is. Én nem divatolok. Én a visszafogottságra törekszem, semmiképpen nem akartam feltűnősködni.
Pasztell színek, kis csokor. Mivel itt helyben nem iagzán bízom egyik virágkötőben sem, így anyósomékhoz közel rendeltem a csokrot Nikinél. Hol máshol, mint a Facebookon keresztül. 😀
Így nehéz is volt, plusz rém macerás, de végül már ott tartottam, hogy mindegy.
Végül már Niki is izgult, nagy lett rajta a nyomás, ahogy körvonalazódott a média érdeklődés. 😀
Végül kaptam egy csokrot, ajándékba egy eldobós csokrot és párom egy mágneses kitűzőt, amit végül nem hasznosítottunk, mert a fesztiválhoz mérten “kockás” inget vettünk neki.

Nem lett pasztell a csokor, de tudjátok mit? Pont jó volt, hogy valami ellensúlyozta picit a visszafogottságot.
Bevállalósabb volt, mert menyasszonyi csokorban kalitkát én még nem láttam! 😀
Az eldobós csokrot pedig a lányomék nem akarták ideadni, a nagyot is úgy kellett kiimádkozni a kezükből, mondván visszakapják. 🙂

Végül készen lettünk, elindultunk. Pesten felvettük a Citypassokat, és célba vettük a Szigetet.
Itt jött a VIP sátrazás, jött elénk Zsuzsink, majd beérve találkoztunk a Blikk stábjával. Ők jöttek velünk végig.
Átmentünk a sajtó irodába, ott kaptunk egy szobát, ahova lepakoltunk, ott öltöztünk, interjúztunk, beszélgettünk.
Menet közben kezdtek érkezni a vendégek, akik még soha nem jártak a szigeten, sőt sokan Pesten sem igazán tudnak közlekedni, így a telefonom elég gyorsan lemerült. Emiatt picit idegesebb voltam a kelleténél, viszont legalább az egyéb izgalmakról elterelte a figyelmet az emberek navigálása.

10565155_10202668021204900_3050570179470111209_n

Az eső miatt kérdéses volt, hogy a férj jelölt leugorhat-e a Bungee Jumpingon, de Zsuzsi elintézte és apán hiába kezdtek látszódni az aggodalom jelei, a sajtó munkatársai már elkezdtek ragaszkodni az ugráshoz, így elindultunk csapatostul. 😀
Ahogy megtudtam, milyen magasra húzzák fel a kosarat, kezdtem én is parázni. 50 vagy 55 méter…elég magas. Jelszó: POKOL.
Miközben apát felöltöztették a hámokba, vagy mikbe, frappáns mondatokon törték a fejüket a fotósok.
“Fiam, ugorj már le egy kiló cukorért!” Hangzik a lentről felkiabálandó mondat.

10570553_10202668018324828_5252965697137849908_n
“De gyere fel, a kosárban maradsz!” Én ugyan fel nem megyek…… 😀

“Akkor esek, ha jól esik.” Hangzik a fentről kiabálandó mondat. Közben egy kis rendezés, ölelés, puszi, aggódás, stb. és felhúzták a kosárral. Szerencsére volt vele fotós, aki frankó képet készített róla zuhanás közben, alulról is vették, így azt is megörökítették, hogy békát ugrott. 😀

10400044_10202668013044696_9070097843130023225_n
Úton felfelé.

Azt mondta az elugrás pillanatában kezdett remegni, de a kötél nem ránt vissza, frankó volt. Büszke voltam rá és megkönnyebbültem, hogy szépen le is ért!

Innentől mentünk vissza az irodába. Elkezdődtek felgyorsulni az események. Igazából kicsit összemosódnak a dolgok, annyira sok inger ért pár óra alatt minket. Átmentünk a VIP-en, hogy lássuk, hova megyünk majd tortázni.
Az irodába érve ismét interjúkat adtam/adtunk, ami tekintve, hogy nem vagyok celeb és nem vagyok hozzászokva, elég érdekes élmény volt.  🙂 Aznap már a sokadik.

74053_608854_1000x700
Közben befutottak a lányok is.
Aztán eljött az idő, öltözni kellett. Az eső pedig rendületlenül esett.

74053_608855_1000x700
Fotósok gyűrűjében kezdtünk kipakolni, néha úgy tűnt ki sem akarnak menni! 😀 (Kérésre legalább 20x ráztam meg a ruhámat, hogy jó fotó készüljön!)
Konkrétan annyira mentek ki, míg gyorsan felkaptam a ruhát, de már kopogtak, vissza jöhetnek-e! 😀
Nagyon gyorsan ruha fel, Gabikát valahogyan áthozták a helyszínről, merthogy oda kísérték. De utána estem kétségbe, hogy ő a sminkesem, kell nekem. 😀

Meleg lett hirtelen, folyt rólunk a víz, odakint meg hűvös.

74053_608856_1000x700
Végeztünk, csokrok fel, fotósok, videósok és Szigetesek gyűrűjében indultunk ki, jött értünk egy autó, hogy sár mentesen átjussunk az egyébként nem messze levő helyszínre, a Hungarikum falu táncházába.

74053_608859_1000x700
Mellékesen megjegyzem, azért megyek a videón olyan furcsán, mert a saru baromira csúszott és nem akartam kitörni a lábam!)

Ő a mi Zsuzsink ott jobbra, aki tartja nekem az esernyőt. Ő volt a mi egyik kapcsolatunk, nem mellesleg pedig a Sziget nemzetközi sajtófelelőse.
Kedves sofőrünk és a Sziget fotósa (bakker nem emlékszem a nevére :/ ) olyan kedvesen elkezdték ecsetelni, hogy pár szöktetés lesz, príma kis szervkereskedő hálózatuk van… 😀 Tök jól elszórakoztunk az odavezető rövid úton! 😀

74053_608860_1000x700
Odaérve gyorsan bepattantunk a házba, már várt a násznép, sok szigetes és olyanok is (a videókon látva), akiket nem is tudtunk kik. 😀 Pedig zárt volt. 😀
Petrámék a koszorúslányok. Farmerban, pulcsiban, gumicsizmában. De hideg volt és sár és fesztivál és nekünk így volt jó! (Áldom az eget, hogy nem vettem nekik előtte 2 nappal meg a több ezerbe kerülő egyforma ruhácskákat!)

74053_608861_1000x700Elindult a zene, elindultak Petráék, átadták a gyűrűket Andinak, aztán mentek a mamáékhoz. És elkezdődött. És olyan gyorsan és “fájdalommentesen” – szokták mondani – túl lettünk az egészen, hogy elképesztő.
Nekünk nem gyertyagyújtás, hanem homokszórás volt a szertartáson.

74053_608866_1000x700
Homokszórás.

Furcsa volt aláírni az anyakönyvet úgy, hogy már az új nevemet kellett írni. 🙂 Elképesztő! 😀
Aztán koccintottunk, a Szigeten egyedül mi – üvegpohárral! 🙂 Kis örömök az életben! 😀

74053_608872_1000x700Kövérít a ruha…mondjuk ezt előre tudtam, de sebaj. 😀
Ja és kulisszatitokként elárulom olyan átlátszó volt a “bélés” ellenére, hogy muszáj voltam alá egy fehér cicanacit felvenni (a hideg ellen még jól is jött), amit aztán, hogy ne látszódjon annyira, fel kellett húznom mellig. 😀
A felsőt pedig néha fel kellett húznom, hogy hátul ne legyen csúnya a melltartó miatt. Bezzeg mikor itthon szambáztam benne, nem voltak ilyen bajaim. 😀 Na de ezekkel együtt volt szép az élet! 😀
“Bakik” nélkül nem is lett volna teljes. Azon izgultam, hogy nehogy beakadjon a ruha a sarum és a talpam közé, mert akkor lerántom magamról! 😀 Viszont emiatt picit gnómul közlekedtem. 😀 Áh, mindegy! 😀

74053_608878_1000x700

A család után jött Gerendai Károly is gratulálni, akinek már befelé menet megköszöntem a lehetőséget. Viszont a nászajándékát is jócskán meg kellett köszönni, egy örök bérletet kaptunk Tőlük ajándékba! 🙂 Köszönjük itt is! 🙂 (Zsuzsi, gyanítom Tőled származik az ötlet, hiszen az anyakönyvvezetőnél pont emlegettük, hogy innentől majd minden évben azt kívánom, hogy ott szeretnénk ünnepelni a házassági évfordulónkat.) 🙂 Köszönjük!

IMG_0657

Hátul a vendégeknek voltak party falatkák. Brownie eperrel (ezt láttam a lányom kezében), mondták még milyen volt és hogy finomak voltak, elfogytak… én nem láttam, nem kóstoltam, a pezsgőmet nem értem rá meginni. 😀

A fotósok és anyukám (máig “vita” tárgya, kié volt az ötlet) 😀 kitalálták, hogy fesztivál feeling lenne, ha dagonyáznánk egyet, úgyis annyi sár van arrafelé. Az eső elállt, úgyhogy a sok interjú után ugrottunk egy nagyot az egyik pocsolyába. 🙂 Persze ezt is vezényszóra! 😀

74053_608879_1000x700

Visszafelé már gyalog mentünk az irodába, akkor a sár már mindegy volt. Tapsoltak, sőt volt egy kedves, robogós srác, aki kiabált, hogy leteríti a kabátját a pocsolyára, hogy átmehessek. 😀 Kedves volt. 🙂
Aztán átöltöztünk. Egy óránk volt, addig a násznép is kicsit körbe nézhetett, aztán mentünk a kerékre. Először úgy volt, hogy 10 embert vihetünk fel, aztán mire odakeveredtünk egy kisebb túra után (mert már iszonyat tömeg volt), Zsuzsi meglepett, felmehetett az egész násznép. Szóval a kerék 6 körre csak a miénk volt! 😀

IMG_1036
Én a gyerekekkel, húgommal, anyummal voltam egy ilyen izében. 😀
IMG_1041
Lilly Allen nyomta éppen a nagyszínpadon. 😉 Ilyen lagzit… 😀

A kerék után elindultunk a VIP-be. Megkaptuk az új karszalagokat, hogy beléphessünk.

10551014_10202665783468958_2476151309231776536_n
Ide be! 😉

IMG_1057

Kaptunk asztalokat, le voltak foglalva. Ennek ellenére, amikor le akartam ülni, volt egy kedves férfi és egy nő, akik nem voltak hajlandóak odébb menni. Nem zavart, megköszöntem a semmit, odébb leültem. A Szigetes Zsuzsiékat láttam igyekeznek nekik megmagyarázni, hogy foglalt volt az asztal menjenek arrébb legyenek szívesek. Picit még én éreztem magam kellemetlenül az ő “bunkóságuk” miatt.

1920600_10202667880161374_5965622967015365033_n

A VIP a nagyszínpad mellett volt, megfordult ott sok mindenki. Mikor már túl voltam egy felesen, a Bálinttal való beszélgetésünk hatására a mi asztalunk melletti asztalnál ülő Lang Györgyihez odamentem az esküvőmre való tekintettel egy aláírásért. 😀

IMG_0660
Györgyi azt mondta, ez megér egy aláírást! 😉 Köszi! 😀

Aztán még egy feles után már Fluor Tomit és a vele beszélgető Zsidró Tamást is megkörnyékeztem. Tomival nem volt nehéz dolgom, már “jól” volt. 😀

IMG_0662
Fluor Tomi aláfirka.
IMG_0661
Zsidró Tamástól xeretettel.

Mondjuk úgy, ezt a “vadászatot” elmaradt leánybúcsús feladatnak betudhatom. 😀 (Már nem a leánybúcsú maradt el, hanem a bevállalós feladatok.) A többi “celebet” nem zaklattam, pedig voltak páran.

Persze ezek előtt még kaptunk egy tortát. Finom volt, de kritikus vagyok. 😀 Csokis volt….de volt valami fura benne. Lehet nem sima csoki volt?
10013581_10202667895761764_5773827552571349036_n

Valahol talán elhoztuk a marcipánt. A Gabika menet közben megrágcsálta a lábunkat! 😀

Ezek után a fele nép elindult haza. Nagyszülők, gyerekek. Mi maradtunk. Igazából már olyan fáradt voltam, hogy elmondani nem tudom. Lett volna csokordobás 11 körül, ami aztán elfelejtődött. Menet közben letiltódott a bankkártyám, mert elrontottam 3x a PIN kódomat! 😀 Szóval voltak történések.

Meghallgattuk Macklemore-t onnan bentről, hogy ne menjünk már a tömegbe, aztán vártunk még egy kicsit, ittunk egy keveset, majd útnak eredtünk, mert Bálinték lábában ott volt a bugi, hogy forgassuk fel Pestet. Mikor felvettük a cuccunkat az irodában és épp indultunk a hajó felé, hívott Gyöngyi, hogy a csokordobás picit elcsúszott, mert macerás volt beépíteni a programba. A VIP-ben dobtam volna el a csokrot.
Bakker mondom, most indultunk el, nálunk az összes pakk…. Már fél 1 volt.
Megnéztük, mikor indul a hajó. Azt mondták még fél óra. Á, akkor menjünk vissza, dobjam el a csokrot. Elindultunk vissza, Gyöngyi nem vette fel. (Negyed órával előtte kellett visszaszólnom, ahhoz mérten, mikor érek vissza.) Ettünk egyet, vártunk, egyszer hívott, csak nem vettük észre, majd mikor ismét vissza akartuk hívni, ő sem vehette észre. 😀 Ismét vissza a hajóhoz, megint akkor hívott, de akkor már épp szálltunk fel, így a csokor dobás elmaradt. Végülis bántam is, meg nem is. Bántam, mert mégiscsak a celebeknek dobtam volna el a csokrot, de nem bántam, mert így nem ámítottam a lányomat és tényleg megkapta a csokrot. 🙂

Hajóztunk egyet a Jászaira, majd kocsmát kerestünk, nem találtunk. A Nyugatiban még egy sört megittak a fiúk, aztán elindultunk haza. 3-ra voltunk otthon (vagyis a pesti lakásban, ahol laktunk anno 3 évet), de mint a hullák. 😀 Ott aludtunk 6-an, úgyhogy a klasszikus értelemben vett nászéjszaka elmaradt. 😀

Én tudtam és mondtam is, hogy előtte fogok tudni aludni, utána nem, mert hiszen annyi inger ért és olyan nap után voltunk, hogy az izgalom, a fáradtság és minden egyszerre dolgozott bennem….így kb. 4 óra alvás után visszaöltöztem a saras szerkómba és míg mindenki aludt lementem újságoshoz és pékségbe reggeliért. 🙂

IMG_1071
A Borsban Huszti Zoltán cikke, aki egy végtelenül kedves emberke, picikét Albert Einsteines beütéssel. 🙂

Megvettem a Budapesti kiadású Borsot és Blikket (és még jó, hogy Pesten megvettem őket, mert a vidékiekben nem vagyunk benne és szerettük volna eltenni).

IMG_1070
A Blikkben pedig Panka cikke, aki basszus annyira jó fej, hogy nem hiszem el! 😀

Ahogy felkeltek a többiek rácuppantak a netre és sorolták, hol található meg rólunk cikk, videó, vagy bármi. Hát…fent vagyunk egy pár helyen.
Az index-től pl. Barna és Dóri is tök aranyosak voltak. Náluk a videó alatt már jöttek a kedves kommentek, hogy celebségre, hírnévre vadászunk… Ez nem erről szólt.

index.hu

Mi nem kértünk és nem vártunk kamerákat. És egyébként is nekem itt van a kis blogom, amit építgetek 3 éve és volt szerencsém több ízben saját erőmből elérve némi “hírnévre” szert tennem, szóval azt hiszem ettől a kommenttől eltekintek. 😀
A Time to say goodbye akusztikus változata (vagy hogy is mondják) pedig mondjuk úgy átvitt értelemben értelmezhető úgy is, hogy itt az ideje búcsút inteni a hajadonságnak/nőtlenségnek és elindulunk egy új úton, együtt.
Mindennek a jó oldalát kell nézni. Ha pesszimista és mindenben a rosszat látó ember lennék, akkor a csokromban levő kalitkát is értelmezhetném úgy, hogy innentől jön a bezártság, a ketrec, börtön. De ezt nem így kell nézni! 😉 És nálunk nem lesz bezártság, börtön, nálunk kialakult a bizalom, mi teljes nyugodtságban élünk egymás mellett boldogan. Nem fogjuk vissza a másikat, sőt támogatjuk egymást, mindenkinek meg van a kellő szabadsága, úgyhogy minden csak nézőpont kérdése. Az esőt sem néztük úgy, hogy basszus nem jelent jót. De igenis, jót jelent. És amint kimondtuk az igent elállt, s amikor már öltöztem vissza, sütött a nap.

Imádtuk minden percét, a sárban egyszer sem estünk el, bár a fotósoknak tetszett volna, ha dobunk egy hátast.
De tudjátok mit? Ahogy lavíroztunk a sárban csúszkálva, kézen fogva, még menyasszony, vőlegényként, azt sem bántam volna, ha elcsúszunk, mert annak idején, mikor megismerkedtünk és épp csak elkezdtünk járni, egy téli napon kimentem Tomi elé a vasútállomásra, mikor jött vissza a koleszba.
Tél volt ugye, hó és jég. A ligeten át mentünk és óvott engem. Tessékelt odébb a “friss” hóra, nehogy elcsússzak és ahogy ezt kimondta utazótáskástul dobott egy olyan hátast….. 😀
Szóval még az is nosztalgikus hangulatot teremtett volna és mi vagyunk olyannyira rugalmasok, hogy azon is jót röhögtünk volna. 😀 Zsuzsi így is elvitt a pocsolya ugrás után zuhanyozni, hogy lemossam a lábam! 😀

Visszatérve a sajtóra, ma összeszedtem hány helyen jelentünk meg. Sosem készítettem eddig Scrapbookot, de most fogok, mert ez egy akkora élmény volt és annyi, de annyi emlékem van, megfogható és megfoghatatlan, annyi helyről gratuláltak és annyi új ismerősöm akart lenni hirtelen, hogy ennek nagy emléket állítok. A gyerekeknek is egy élmény lesz visszanézni, hogy a szüleiknek nem hagyományos esküvőjük volt. 😀 Remélem legalábbis.

Ezeken a helyeken olvashatsz rólunk, a teljesség igénye nélkül. (És nekünk ez igenis nagy dolog.)

Nők Lapja Cafe
http://www.nlcafe.hu/csalad/20140814/sziget-cafeblog-nassolo-naplopo-eskuvo/

Nők Lapja Cafe (Nóri)
http://www.nlcafe.hu/foto/20140815/sziget-blogger-elso-hazassag-foto/

Bouvet blog (Petra)
http://bouvet.cafeblog.hu/2014/08/12/eskuvo-a-szigeten-blogger-interju/

Blikk TV (Panka)
http://www.pixter.hu/video?id=45857

Index (Dóra és Barna)
http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2014/08/14/a_sziget_elso_igazi_eskuvoje/

Fókusz
http://www.rtlklub.hu/most/56133_fokusz_hogyan_tovabb_-_nemsokara_szabadul_farkas_peter_mire_

HVG
http://hvg.hu/kultura/20140814_Na_most_tenyleg_volt_egy_eskuvo_a_Szigete

Sziget videó
http://www.sziget.hu/fesztival/hirek/masodik_napi_videonk.17670.html

Sziget Galéria
http://www.sziget.hu/dws.php?pageid=5953&mgallery_gid=131599&language=hu

Budapesti Bors, Budapesti Blikk (lásd fentebb)

Az olyanokat, akik gyűlölködő, vagy hasonló megjegyzéseket kívánnak tenni ezzel kapcsolatban, kérjük tartsák meg maguknak.
Ez a mi esküvőnk volt, én sem szólom le másét, ezt tartsuk tiszteletben. Köszönjük!

Végül íme az anyakönyvi kivonat és az emléklap, amit ajánlok figyelmetekbe elolvasni, mert nagyon szép és érdemes megfogadni az írását! 🙂 (Most látom nem jól fotóztam, de ha valakit érdekel szívesen előveszem és lefotózom rendesen.)

IMG_0654

IMG_0655

IMG_0659
A 3. kerületi polgármester (Bús Balás) és a jegyző asszony is hivatalos volt az esküvőre, végül ajándékcsomagot küldtek részünkre. 🙂 Köszönjük!

Hát ilyen volt a mi nagy napunk! 🙂 Remélem jó volt olvasni a történetünket, egy dolog, ami még ehhez tartozik:

“…

7. Egy vágy maradt álom csupán
Azt hiszem nagyon jól haladok az életemmel, igazán elégedett vagyok. A gyermekeim illemtudóak, okosak, kedvesek, immáron elmondhatom magamról, hogy cukrász vagyok és boldog családi életet élek.
A párkapcsolatom kiváló, kívánni sem lehetne szeretőbb férfit, mégis van egy valami, amire még vágyom. A boldog családi élethez számomra szorosan hozzá tartozik a házasság.
Bár előttem nincs jó példa (anyuék elváltak 18 éves koromban), mégis hiszem, hogy nekem jobban sülne el, mert a mi kapcsolatunk teljesen más.
Én szeretnék ahhoz tartozni mindenestül, akit szeretek.
Én szeretnék megházasodni, akármennyire is nem divat ez manapság.
Azon túl, amiket mi átéltünk egymás mellett azt hiszem a jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban számunkra már smafu lenne. :)
Én vágyom arra, hogy fehér ruhában legyek, igaz még a gyerekek előtt jobb szerettem volna. Szeretném felvenni a férjem nevét, szeretném, ha kerek egész család lennénk.
De erre ki tudja még meddig várnom kell.
Ez az eset ugyanolyan, mint a nem kívánt gyerekek születése: sok gyereket megölnek, eldobnak, elhagynak az anyák, mert nem akarják őket, oly sokan pedig bármit megadnának, hogy teherbe essenek és anyák lehessenek! Valahogy így van ez a házassággal is.
Eddig minden pipa volt, az utolsó, a bűvös hetes nem pipa, de remélem egyszer erre is mondhatom majd. :)” (Forrásom.)
Összekötni életemet életem szerelmével: BAZI NAGY PIPA! 😉

Ui.: Hatalmas köszönet a Szigetnek. Azt hiszem elégszer nem fogjuk tudni megköszönni Nekik, amit értünk tettek! :*

 

 

Print Friendly, PDF & Email