Történt most a hétvégén, hogy elmentünk a Magas Tátrába. Nem hirtelen jött ötlet volt ez, gondoltuk meglepjük a férjeinket nevenapjaik alkalmából egy kis kiruccanással, gyerekek nélkül. 

Ezúton is köszönjük a nagyszülők segítőkészségét, nélkülük ez a projekt nem jöhetett volna létre. 😀

Tehát mentünk a Tátrába, ahol egy remek hosszú hétvégét töltöttünk együtt négyen. Félpanziós ellátással voltunk egy nagyon hangulatos, családias panzióban.
Egyik este a desszert marlenka volt. Annyit érdemes elöljáróban tudni erről, hogy én imádom a marlenkát. Egyszer kaptunk egy belga ismerősünktől és onnantól tart a szerelem, viszont annyira drágának tartom, hogy venni önszántamból sosem vettem. Készíteni viszont….na nem készítettem soha, mert annyian írták, hogy macerás, időigényes, könnyű elrontani…
Sőt! Egyszer a Discovery-n vagy hol ment a Hogyan készült című műsor, ahol megnéztem a készítésének a menetét és konstatáltam, hogy na ehhez azért fel kell szívnom magam, hogy elég bátor legyek nekikezdeni.

És akkor jött a vacsoránál a marlenka. 4 lapos volt, full krémes, igaz ennél szegényebben bántak a dióval, DE annyira jól esett az a kis szelet, hogy elindított bennem valamit. 🙂

Hazatértünk, kipihentem magam és neki is álltam. Persze a legelső lépés ilyen esetben, hogy olyan receptet kell találni, ami megbízható forrásból származik, tehát elkezdtem keresni. Sokan sokfélét írnak, aztán eszembe jutott, hogy Gizi posztolt egy receptet nemrégiben. Benne bízom, így fel is kerestem.

Semmivel sem nehezebb, mint egy mézes krémes vagy bármilyen lapos sütemény. Esetleg annyi, hogy a házi karamell végett picit időigényesebb.

 

Kezdjük is a házi karamellel:
1 liter legalább 3,5%-os tej
30 dkg cukor
1/2 kk szódabikarbóna
vanília aroma (nálam szirup – kb. 2 ek)

A hozzávalókat feltesszük egy lábasban melegedni.
Folyamatosan keverve felforraljuk, majd kis lángon tovább főzzük. Gyakran keverjünk rá. Idővel elkezd szépen barnulni és sűrűsödni. Addig kell főzni, amíg jó sűrű nem lesz és kb. 50 dkg-t fog nyomni. 🙂
Hagyjuk teljesen kihűlni. Fedjük le celofánnal.

Legjobb, ha egy nappal előbb elkészíted a karamellt.

 

Kb. 23×18-as süteményhez:

Tésztához:
45 dkg liszt
15 dkg porcukor
3 ek méz
10 dkg margarin
2 db tojás
1 púpos ek szódabikarbóna
1/2 ek 20%-os ecet

Krém:
2 cs vaníliás pudingpor
7 dl tej
25 dkg margarin
15 dkg darált dió
1 l tejből készült karamell (kb. 50 dkg)

Egy fém tálban állandóan kevergetve olvasszuk fel vízgőz fölött a margarint, porcukrot, mézet, tojásokat.
Ha ez kész, vegyük le a gőzről és hűtsük ki. Amikor már langyos, dolgozhatunk vele tovább.
A szódabikarbónát pezsegtessük fel az ecetben, majd keverjük a langyosra hűlt masszához.

20%-os ecet híjján 1 evőkanálnyi 10%-os ecettel is dolgozhatunk.

 

Ezután adjuk hozzá a lisztet, majd lisztezett felületen gyúrjuk össze a tésztát.
Az összegyúrt tésztát osszuk el hat egyenlő részre, majd formázzunk gombócokat.
A gombócokat egyesével két sütőpapír között nyújtsuk vékony téglalapokká. Érezni fogod, amikor már nem bírod nyújtani tovább anélkül, hogy szakadna.
Sütőpapírral tepsire tesszük, majd 180 fokon 7-8 perc alatt gyönyörű barnára sütjük őket.
Egy spatulával nyúljunk alájuk, lazítsuk fel a lapokat, majd egymásra téve hagyjuk őket kihűlni.

A krémhez a pudingport keverjük simára egy kevés tejjel.
A többi tejet egy lábasban tegyük fel melegedni.
Amikor meleg, keverjük bele a pudingos alapot, majd állandó keverés mellett sűrítsük be.

FIGYELEM! Nem kell bele cukor, ott lesz a fél kg. karamell. 😉

Celfonánnal lefedve teljesen hűtsük ki és egy úttal vegyük ki a margarint/vajat a hűtőből, hogy mikor összekeverjük egy hőmérsékletűek legyenek.
A kihűlt pudingot keverjük át robotgéppel csomómentesre, majd a vajat is habosítsuk ki.
Keverjük össze a kettőt és folyassuk hozzá a karamellt.
Végül keverjük bele a diót is.

A sütemény összeállításához jó szolgálatot tehet egy sütőkeret, de nem feltétlenül szükséges.
Egy tálcára tegyünk egy tésztalapot. Kenjük meg vékonyan krémmel, majd folytassuk, míg el nem fogynak a lapok. A tetejére egy nagyon vékony réteg krémet kenünk és azt megszórjuk még darált dióval.
Hűtőben hagyjuk legalább egy éjszakát, míg összeérnek az ízek, megpuhulnak a lapok.
Nehéz kivárni, de megéri! 😉

Másnap csokisziruppal becsíkozhatjuk a tetejét, majd ízlés szerint hosszúkás szeletekre, négyzetekre vagy háromszögekre szeleteljük.

Nem akarom fényezni magam, meg Gizit, de azért ez a sütemény durván finom és azt hiszem durván jól is sikerült! 😀

Ne féljetek neki állni és elkészíteni, aratni fogtok vele, garantálom! 😉

Végül megmutatom Nektek a Lomnici csúcsot. Ahonnan fotóztuk az 1751 méter magasan van, a csúcs maga 2634 méter magasan van. Szerettünk volna felmenni, de olyan hatalmas szél kerekedett mire felértünk, hogy nem indították már az utolsó szakaszon a felvonót. 🙁 A kilátás viszont így is pazar volt!
Én nem vagyok egy hegymászó, túrázós típus, de nagyon élveztem a hétvége minden egyes megtett kilométerét akár autóval, akár felvonóval, akár gyalog. Ajánlom figyelmetekbe a Tátra szépségeit!

Ott a csúcson az étterem. Tetszik látni? 🙂
Üdv 1751 méter magasról. 🙂
Miután jéggé fagytunk odafent és a bazi nagy szél is eléggé átfújt elindultunk lefelé. 😀