Mondták rá, hogy hosszabb ideig tart leírni a nevét, mint betolni egy adaggal….rácáfolnék. Mert ezt nem kanalazod gyorsan, ezt élvezettel fogyasztod.
Elsősorban azért, mert a tápióka nem egy megszokott, hétköznapi finomság és az állaga is érdekes, másodsorban azért, mert a passiógyümölcs (hétköznapibb nevén maracuja) sem megszokott ízű és ezeket bizony ki kell élvezni. (tovább…)
Az egy dolog, hogy menthetetlenül tavasz van – és ki is akarná menteni, hiszen mindenki örül, hogy süt a nap -, de hamarosan itt az eper szezon is. Felénk még nem érik ugyan, de készülünk rá.
Ha pedig még nincs szezon, igencsak drágán lehet hozzájutni ehhez a piros kis gyümölcshöz és ha hozzá is jutunk összetehetjük a két kezünket, ha íze is van. Ha amellett, hogy íze is van, finom is, pláne. 🙂
Petrám két pofikára tolja befelé szerencsére, Réka erre is, mint minden gyümölcsre csak ennyit mond: “Fúj, büdös!”
Ő abszolút nem eszik gyümölcsöt. És érdekes mód fele annyit sem beteg, mint Petra.
A következő süteményt is a “szükség” szülte. Gondoltam a lenmagliszt kerüljön sós, hagyományos süteménybe, így készültek ezek a sajtos rudak.
Erre szintén igaz, hogy nem tartalmaz sikért, így a liszt bizonyos része helyettesíthető csak lenmagőrleménnyel.
De pont elég így, hidd el. És erre is igaz, hogy még finomabb ebben a formában, mint hagyományosan, őrlemény nélkül. Abszolút működik és nem szárad ki másnapra sem. (tovább…)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Boldog Kukta! 🙂
Szerencsére. 🙂 Mert Ági keresett meg, hogy jelentkezzek a blogger “versenyre”, mely Donum Terrae magkrémekre van komponálva.
Azonnal igent mondtam, hiszen amellett, hogy lehetőségem nyílt kipróbálni egy ilyen fantasztikus magkrémet még további nyereményekért is versenybe szállhatok, mint annak idején a Csikos lekvárokkal.
Izgatottan vártam, vajon milyen magkrémet kapok, de a krémet rejtő csomag előtt érkezett a levél: desszertet kellene alkotni.
Ekkor még izgatottabb lettem, majd végül kibontottam a küldeményt és tökmagkrémet rejtett. (tovább…)
És elindult a kavarás!
A KataFakanala és a Batha-Porta jóvoltából keverhetek bio-lisztekkel, azaz magőrleményekkel.
Kaptam egy csomagot, amelyben 5 féle magőrleményt találtam. (Ezúton is köszönöm szépen!) Feles dióból-, málnából, valamint szőlőmagból, mogyoróból, lenmagból és tökmagból.
Már az illatuk is csodás volt, de kezdetben nagyon tanácstalan voltam. (tovább…)
Nagyon régóta bizgatta a fantáziámat, milyen lehet ez az egyébként ránézésre guszta tejbegríz.
Valahol láttam is hozzá megbízható, tuti receptet, de kicsúszott a kezeim közül és el is felejtettem a dolgot. Aztán Ildi feltette a blogjára és ismét új tűz gyúlt bennem ez iránt. El is készítettem azonnal.
Elsőre furi, hogy tejbegrízt rántok, de lekvárral nagyon finom! 🙂 (tovább…)
Csupán egy gyors szolgálati közlemény! 😉
Már nagyon régóta szerettem volna csatlakozni a Restaurant Dayhez és egy napra megnyitni a saját kis cukrászdámat.
De sajnos valami mindig közbejött! MOST VISZONT! A következő ilyen napon büszkén jelentem megnyitom a cukim kapuit az érdeklődők előtt. 🙂 (tovább…)
Gyorsan készen van, sütni sem kell sokáig és a siker GARANTÁLT!!!!
Fém dobozban lehet kapni a boltok polcain dán vajas kekszet. Horror áron, de amikor kapunk, akkor nagyon örülünk neki! 🙂 Ez gyakorlatilag pathé, aminek egy (szerintem) egyszerűbb változatát is hozom hamarosan, sőt kakaós verzióban is megmutatom. Gyakorlaton is készítettünk, sőt vizsgára is (én készítettem) és a szakácsok nem győzték dicsérni! 🙂
Persze nem az én érdemem volt, hanem Györgyié, a tanárunké, hiszen Tőle származott a recept, mégis én kiviteleztem na! 😀 (tovább…)
Pár héttel/hónappal ezelőtt kaptam a Csúzi Pincészettől ajándékba 4 üveg lekvárt, valamint almasajtokat kipróbálásra.
Sosem hallottam még az almalekvárról, mert valahogy nem szerepel az alma az első gyümölcsök közt, amiből lekvárt szokás készíteni, pedig…..
A feladat az lett volna, hogy ha gondolom készítsek velük süteményeket. Kicsit el is voltam havazva, de nem is tudtam, mibe kerüljenek. Én annyira szeretem az ilyen házi, kistermelői lekvárokat, hogy szeretem őket nézegetni, sajnálom kibontani. Ezzel is így voltam. Aztán egy napon megvilágosodtam. 😀 Rám fért…. És felpattant az első üveg teteje. (tovább…)