Azt előre leszögezem, hogy én nem tudok az írókával bánni. Számomra mindig kihívást jelentenek az írókázott kekszek, legyen az akár mézes, akár más.És kiszúróm sem volt. Így mínusz 2-ről indultam neki a kekszek sütésének. 😀
Az alap kekszet nem variáltam túl. Minél egyszerűbben igyekeztem megoldani:
26 dkg liszt
4 dkg kakaópor
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája
Alap linzer tészta kakaósan. 😉 3:2:1.
Az elkészítéséhez kattints ide.
Tehát. Mivel ez egy nagyon jól variálható tészta, most írókázottnak gondoltam.
A formáját tekintve a legkézenfekvőbbnek az álarc tűnt. De nem volt kiszúróm. Először egy gyenge pillanatomban sörös dobozból szerettem volna hajtogatni, de gyorsan rájöttem, hogy esélytelen. 🙂
Nem maradt más, mint a papír sablon. Ehhez kerestem egy számomra megfelelő formájú rajzot és a nekem megfelelő méretre nagyítva/kicsinyítve kinyomtattam.
Kivágtam és ez alapján szikével vágtam ki a kekszeket a tésztából. Szükség törvényt bont…
A linzer tésztát 3-4 mm vastagra nyújtottam. Erre tettem a papírt és szépen kivagdostam a maszkokat.
Ezeket sütőpapírral fedett tepsire rakosgattam és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütöttem. Egyébként kb. a begyúrt tészta kb. 70%-ából lett 36 db maszkom, a többiből kutyacsont formájú kekszeket gyártottam, mert az a kiszúróm ma érkezett meg (ld. poszt végén). 😛
A tepsin hagyjuk kihűlni, mert még puha lehet mikor kikerül a sütőből.
A tésztából megmaradt tojásfehérjék éppen kapóra jöttek a díszítésnél. Igazából csak egyikre volt szükségem, de az kb. 50 grammos volt.
Az íróka receptjéhez kattints ide.
Én nem mértem és a keményítőt kihagytam, de nagyjából a folyamat:
A tojásfehérjét géppel elkezdjük felverni alacsony fokozaton, majd szépen annyi porcukrot adagolunk hozzá, hogy fényes, sima masszát kapjunk, amiből ha kiemeljük a habverőt, csúcsot képez. Persze a citromlevet ne hagyjuk ki!
Ezután lehet színezni. én négy színre gondoltam, ennek megfelelően 4 kis tálba elosztottam a masszát.
Egyesével pár csepp ételfesték géllel beszíneztem őket, alaposan elkeverve, hogy ne legyen csíkos.
Kb. 2 evőkanálnyi mennyiséget betöltöttem kis habzsákokba (ennek hiányában kis zacskók is jók) és becsomóztam a végeit.
A maradékokat a tálakban nedves konyharuhával lefedtem, mert gyorsan szárad. 😛
Apró lyukat vágunk a zsákok egyik csücskére és körbe kontúrozzuk a kekszeket.
Mire végzünk az eleje megszárad annyira, hogy ki is lehessen tölteni.
A zsákból visszanyomjuk a tálba a masszát, majd mindegyikhez pár csepp vizet keverünk. Nem sokat, tényleg cseppenként haladjunk, mert nagyon folyósnak sem szabad lennie, viszont ahogy a kanálról leesik a máz, terüljön viszonylag gyorsan és simán. Olvadjon bele a környezetébe.
Ezzel a mázzal kitöltjük a kontúrok közti részt.
Nem kell nagyon vastagon, a kis részeket egy fogpiszkálóval is befedhetjük.
A mintákat a félig megkötött mázba rajzoltam, nem a frissen terítettbe.
Más színű masszából pöttyöket nyomtam egymástól távolabb és egy fogpiszkálót fentről lefelé haladva áthúztam a közepükön.
Abból ilyen mintát kaptam:
Egyébként a java kekszre tettem egy-egy szem apró ezüst cukorgolyót.
Ezután hagyjuk megszáradni a mázat és dobozolhatjuk. 😉
Ennyi az egész. Azt hiszem 3. alkalommal készítettem írókázott dolgot, ahhoz képest szerintem szépek lettek. 🙂
Amiről pedig az elején beszéltem, a csont formájú kekszek.
Ugyanaz a tészta, egy nagy sütőlemeznyi keksz lett még belőle.
Kiszaggattam, sütőlemezre tettem, majd enyhén felvert tojásfehérjével megkentem őket és megszórtam nonpareille golyókkal. Pont mint ennél a keksznél.
Ezután ugyanúgy kisütöttem és kihűtöttem őket. 🙂
Jó sütögetést! 🙂
