Home » 2012 » június

Month: június 2012

Zila tortaforma verseny és bemutató

Nem akarok nagyon bele menni az előzményekbe, a lényeg, hogy tortaforma receptversenyt hirdetett a Zila cukrászda és a Donna.hu. Erre anyukám hívta fel a figyelmem. És kaptam egy 8 szeletes formát, hát bele csaptam, csábító volt az az 50.000 Ft készpénz. Azért az mindenkinek jól jön, nem?

3 tortával neveztem, de 5 db-bal akartam. 🙂
Aztán vártam.
…
És vártam.
…
A versenynek vége lett, már elmúlt a díjátadó előre ígért időpontja is…
És még mindig vártam, de nagyon ideges voltam. A leveleimre senki nem válaszolt, hogy mégis mi újság.
Aztán nehezen jött egy levél, hogy fel kell vinnem két tortámat 28-án, amikor zsűrizni fogják.

“donna.hu receptverseny első körös EREDMÉNYHIRDETÉS

Kedves Receptbeküldők!

Először is nagyon köszönjük a beküldött recepteket, nagyon ötletes és jó recepteket kaptunk, szép fotókkal, nem is tudtunk első körben dönteni.

Ezért összesen 6 receptet választottunk ki, melyek végső zsűrizése június 28-án, 15:00 órakor lesz a Zila Kávéházban, a ZTB keretein belül.

A kiválasztott tortákat erre a napra elkészítve várjuk, hogy cukrászaink a késztermékeket is meg tudják kóstolni.

A receptek pedig a következők:

Farkas Bernadett: Eper és málnahab
Farkas Bernadett: Pannacotta
Hajós Ágnes: Balzsamos mascarpone
Stefán Rita: Tigris torta
Szűcs Anna: Bodzakrémes
Ujj László: Egzotikus ízkavalkád

Gratulálunk Nekik!

A zsűrizéssel kapcsolatban információ, kérdés az info@zilatortaforma.hu emailcímen kérhető.

A kiválasztottakat a donna.hu értesítette.

ZL”

Aztán jött egy másik, hogy az én Pannacotta tortámat fogják aznap bemutatni a tortaforma bemutatón. Dühös voltam, de mégis izgatott. (Na nem azért voltam dühös, hogy azt készíti el Vili, hanem mert nem jött válasz a leveleimre, meg húzódott nagyon a dolog…) Érdekes párosítás ez így, nem is tudtam, most mit csináljak.
2 tortával elindulni Pestre a 35-40 fokban, több, mint 100 km-re, Pesten át ráadásul délután kettőre…..a legnagyobb meleg, dugó mindenhol, stb. hát nem néztem jó szemmel a nyár közepén, ráadásul habos tortával, pláne a 3ból a két leginstabilabbal elindulni és ismét elkészíteni mindkettőt…..DE motiváló volt a főnyeremény!!!


Nem is tudom, hány induló volt összesen, de a versenykiírás két pontját tartották be összesen: május 31-el lezárták a versenyt és azt, hogy szakmai zsűri bírálta el a tortákat. 
Az eredeti úgy szólt, hogy 3at kiválasztanak, ők a döntősök és azoknak kell felmenniük és úgy dől el, ki nyeri a fődíjat. Ezzel szemben 6 tortát kértek fel, abból kettő az enyém volt.

Nem kezdem el ecsetelni külön a folyamatokat, ahogy készültek a torták, azért azt kell mondjam nem nagyon örültem annak, hogy 2 tortát kell felutaztatnom több, mint 100 km-re a nagy melegben. Annak viszont örültem, hogy a végső döntést kóstolás után ejtik meg és valóban profik bírálják el a tortákat. 
Tehát a fázisképek:
Pannacotta készülőben:

Maradt anyag. 🙂

Eper- és málnahab torta:

Aszalt szeder-és málna, valamint eper turmix

Azért nem volt rajta citromfű, mert azok úgyis kipurcantak volna, mire felérünk a tortákkal Pestre.
 
A lényeg, hogy most elsősorban már nem a szépség volt az elsődleges szempont, nem is nagyon fordítottak rá hangsúlyt. Itt már az íz döntött.
Amikor odaértünk nagy nehezen, leadtuk a tortákat hűteni, közben megérkeztek Ritáék is. Velük volt szerencsénk már együtt főzni, akkor mikor Vilivel is a Miele Octoberfest estjén. Rita nyerte meg azt a tavalyi Miele receptversenyt, aminek én a különdíjasa lettem.

Szóval egy asztalhoz csapódtunk.
Jó kedvünk volt, bár szerintem mind tele voltunk feszültséggel. Bár kettőre voltunk oda hívva, negyed 4-ig nem történt semmi, csak annyi, hogy közben tele lett a helység emberrel, akik persze a tortaforma bemutatóra érkeztek.

Jött Icu is, akit a blog facebook oldaláról “ismerek”. 🙂 Tőlem hallott erről a rendezvényről és fogalt is rá helyet azon nyomban, szóval tudtuk találkozunk ott. Nagyon kedves hölgy (bár szívesen lecsajoznám, mert olyan aranyos volt, életvidám, lelkes)! Remélem még összefutunk majd, hisz nem is lakunk messze egymástól. 🙂

Szóval vártunk, közben Vili rendezte a bemutató asztalt, kihozták a maradék fél tortákat és oldalt helyezték el az asztalon őket, hogy a végén a vendégek elfogyasszák.

Aztán elkezdődött a menet, jött Zila László és Menyhárt Attila a főcukrász.
Miután köszöntötték azt a sok embert, eredményt hirdettek. Mindegyik tortáról elmondták a véleményüket, a hibákat és kedvesen felajánlották minden segítségüket akár aznap, akár máskor, más recept ügyében. A Pannacottámhoz megjegyezték, hogy gumis. Namármost fél kg. fehércsoki volt benne (tehát a tartás végett több, mint kellett volna) és több zselatinis, mert egyébként szerintem nem lett volna elég stabil ehhez az úthoz, tehát gyakorlatilag a hosszú utazás miatti alakítás el is vágta a továbbiakat, már ami annak a tortának a jövőjét illeti. Egyébként nagyon finom és mutatós, pláne ha nem tortának van megcsinálva, hanem kiszúróval kiszúrunk belőle szép falatkákat, mint az Édes szerelem sütinél…. Na mindegy.

A lényeg, hogy így alakult a sorrend:
1. Rita Tigris tortája
2. Laci Arab ízek tortája
3. az én Eper-, málnahab tortám

,
Laci, Rita, a háttérben Icu és én.

Szóval az utalványok helyett a 2. és 3. helyezett vagyis Laci is és én is egy oklevelet és egy négyzet alakú Zila formát kaptunk, Rita pedig megkapta a pénzt egy oklevél kíséretében.
Végül is szavam sem lehet, mert ha a kiírás szerinti 3. helyezettnek járó 10.000 ft-os utalványt kaptam volna nem tudtam volna megvenni egy formát sem. De akkor kipótoltam volna, és a játékszabály is be lett volna tartva…

Ezek után jött a formabemutató és a tortám. Olyan gyomorgörcsöm volt. Vili előtte való nap a facebookon megkérdezte meddig maradok. Hát mondom mennem kell a Floriolra, de csak rábeszélt, hogy fél 5-ig max. végzünk és akkor oda is érek és mégis ott maradtam végig, mert nem akarja egyedül készíteni a tortámat.
Foh, mondom, hát 3 éve itthon vagyok a gyerekekkel, nem találom a szavakat, össze akad a nyelvem, pláne annyi ember előtt éééééén….sütni………hahahhahahahaaaaaa. 😀 Aztán csak rábeszélt, mondva hogy a bemutató részét ő megoldja, csak beszélgetnénk.
Addig is remegtem, mint a kocsonya, de amikor kihívott…….beszélgettünk, kérdezgetett, meg voltam szeppenve, féltem, izgultam, ez nem nekem való. Zavarban voltam, úgy pörgött, mikor megkért, hogy segítsek valamiben, akkor utána egyből vissza húzódtam az ajtóba (ami már csak azért is jó volt, mert iszonyat meleg volt és ott legalább jött egy kis szellő, bár nem sok), hogy ne legyek útban. Nyilván nem lett volna jó neki sem folyton kerülgetni, meg hát nem akartam én ennél jobban a középpontban lenni.

Vili és az általa készített tortám.

Nagyon kedves volt, tudtam eddig is, hogy nagyon közvetlen, de tényleg! Azért hálás vagyok neki azért, hogy bevett a bemutatóba, mégis kit hányszor kérlel egy profi cukrász perceken át, hogy készítse vele a tortát egy bemutatón? Nem hiszem, hogy ezt túl sokan elmondhatják magukról és én is azt gondoltam: basszus, mit kéretem magam, egyértelműen maradok, hiszen mégiscsak a Farkas Vili kér meg erre……

Ezzel is (remélem) egy fokkal feljebb sikerült lépnem azon a bizonyos nagyon magas létrán, ami a csúcsra vezet az álmom felé. 🙂
Nagyon jó kis bemutató volt és nagyon szép lett a torta (persze mit is vártam, hisz cukrász készítette!?:)).

Ahogy vége lett a vendégek úgy rárepültek a tortákra, hogy percek alatt elfogyott az a 5-6 db fél torta. Meg akartam kóstolni Ritáét is, meg Laciét is, de már nem volt belőle. Még a bemutató torta volt ott, már azt kérdezték, nem vágjuk-e fel….de hozták a vacsorát. (Aztán persze az is elfogyott.)
Természetesen minden Zila formában készült és nagyon tetszettek. Ízletes fogások voltak és szépek!

Az előétel.
Főétel.

A desszertet nem vártuk meg, mert így is késésben voltunk már a Floriolról, szóval összeszedtem a tálakat és elindultunk.
Nagyon nagyon izgultam már napokkal előtte és ott is. Komoly volt, egy élmény! A sok bosszankodás és huzavona ellenére. Azért remélem legközelebb ha ilyen versenyt rendeznek – mert ugye az alapgondolat nekem nagyon tetszett -, akkor jobban meghirdetik és ha előre tudják, hogy valami változni fog a kiírásban, pl. nem tudják tartani az időpontokat, akkor korrigálják, frissítsék és hívják fel rá a figyelmet. Legyen kommunikáció, odafigyelés, mert persze ők adják a nyereményeket, a helyet, stb., de mi is emberek vagyunk és nem hiszem, hogy csak én voltam a vidéki.

Büszke vagyok rá mindazon által, hogy egy ilyen neves cukrászda 3 tagú zsűrije dobogós helyre sorolta a tortámat, tehát egy gyakorlatilag két körös versenyben sikerült a 3. helyen végeznem! Persze tudtam volna hova tenni az 50.000 Ft-ot, de nem szomorkodom, mert nagyon sok mindennel lettem gazdagabb és nem minden nap készítik el az ember tortáját nagy közönség előtt sem. Ezek nagy dolgok. 🙂

Ezek voltak az eredetileg nevezett torták: (a nevükre kattintva elérhetőek a receptek)

1. Csokoládés máktorta meggyszósszal és házi vanília fagyival

 2. Édes Szerelem Pannacotta torta

 3. Eper- és málnahab torta

 És akkor a nyereményem:

Köszönöm szépen a szervezőknek is és Vilinek is! 🙂 (meg apának, hogy felvitt, hogy elviselte a hisztiket, mikor fáradtan csináltam a tortákat, stb…) 😀

Tejpite verziók

Ugyan ezt még nem láttam a gasztro blogokon végigsöprő hullámként megjelenni, mégis nagyon sok helyről mosolygott rám a napokban 1-1- tejpite.
Kíváncsivá tett. Nagyon sok féle verziója van, én kettőt próbáltam és mindkettő nagyon tetszett, igaz egymáshoz se állagukban, se ízükben nem hasonlítottak.

Az első nagyon csúnya lett egyem a szívét, meg is rémültem, ki is akadtam, aztán mikor kihűlt felvágtam és nem volt megállás, azonnal be is toltuk. Tipikus csúnya de finom szindróma.

A második gyönyörűen sült, közel nem kellett 1 liter tej bele, mint az első verzióba, ellenben kellett habtejszín, ami nagyon szimpi volt számomra. Érdekes állagot kaptam, míg az első inkább a pudingra hajazott, addig ez a piskótára. Nem tudom, miért, engem arra emlékeztetett.

Tehát, az 1-es számú Aranieltől van:
1 liter tej (minél zsírosabb, nekem 2,8%-os van itthon)
3 tojás
20 dkg liszt
10 dkg cukor
pici só
3 evőkanál vaníliás cukor

Mindent összekeverünk és süthetjük. Jó, nyilván úgy a legcélszerűbb, hogy a tojásokat elkezdjük habosítani a cukrokkal, pici sóval, majd egy kis tej, liszt és a többi tej.
Egynemű folyékony cuccot kapunk, amit tepsibe vagy tortaformába töltünk.
Én pl. a pizzasütőmbe szerettem volna kerekre sütni, de sütés közben volt olyan kedves, hogy olyan hólyagokat nyomott a tészta, amik szét is durrantak, le is csöpögött a sütő aljára, ami oda is égett……szóval készen voltam tőle. Ja és minimum vajazzuk a formát, ha nem teflon, nekem itt-ott mindennek ellenére letapadt, igaz fel tudtam szépen szedni, de akkor is. Lehet vaj és porcukor.
A recept szerint 250 fokra előmelegített sütőben sütjük, míg megpirul, vagy megszilárdul, amit tűpróbával ellenőrizhetünk
Hát nem tudom, a 250 fokot soknak találom, olyan hólyagos lett, mint a hétszentség, kikaptam, mikor már nem volt annyira lágy és hagytam kihűlni, mert úgy gondoltam a kukás zsákot szét olvasztja a 250 fokos tejes pite és azt már tán mégse kéne… 🙂
Aztán kihűlt és felvágtam, mint már mondtam, olyan hülyén nézett ki, hogy fénykép nem is készült, de az íze……piros ribizlivel….hmmm…a kicsit savanykás ribizli nagyon passzolt hozzá! Hamar elfogyott.

De ez finomításra szorul, mert valami nagyon nem oké.

Tejpite 2.

4 db tojás
1 dl tej
2 dl habtejszín
csipet só
10 gramm vaníliás cukor
80 gramm kiritstálycukor
50 gramm vaj felolvasztva
150 gramm liszt
vaj és porcukor a formához
gyümölcs (ízlés szerint)

A tojásokat felverjük a tejjel, tejszínnel, csipet sóval és a cukrokkal, majd a felolvasztott és kihűlt vajat is hozzákeverjük, végül a lisztet is beleöntjük, csomómentesre keverjük.
Kivajazott, porcukrozott tortaformába töltjük és 170 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük. Tűpróba!
Porcukorral megszórjuk, friss gyümölccsel tálaljuk.
Szerintem a fanyarabb gyümölcsök finomak ehhez a sütihez.
Én a forma alját megszórtam ribizlivel és arra a tészta, de kitolta a szélére és szerintem jobb is, ha frissen rakjuk mellé vagy a tésztára szórjuk sütés előtt… De inkább mellé.

Nekem mindkettő ízlett, de van még tejpite, ami kipróbálásra vár. Ahány ház ugye, kb. annyi tejes pite! 😀

Sajtkrémes tornyok

Mostanában több helyen is láttam, hogy ilyen tölteni való kis fánkocskákat készítenek, így hát én is megpróbáltam, teszteltem. Hasonlít a habrolóra. Azt is szeretem, de ez végül is nem olyan tömény. Nem leveles tészta, de azét eléggé hasonlít rá. Egyébként meg imádom a sajtot és mostanában eléggé hiányt szenved a szervezetem belőle, szóval ez tökéletesen ideális jó adag sajt bevitelére. 🙂

(tovább…)

Női felsőtest torta 2.

Apum unokatestvére születésnapjára.
Nyakláncban a 46, cicire tetkó: Baby.
Nem cifrázom, csak a képeket mutatom, hiszen ugyanúgy csoki tortavolt, mint az előzőek. A különbség az előzőhöz képest csak annyi, hogy a fondant ivory wilton géllel színeztem, így nem lett annyira szolibarna, de nekem ez így valahogy jobban tetszik. Ja, és bolti fondant használtam, ami először jobbnak, simábbnak tűnt, stb. aztán ugyanúgy viselkedett nekem, mintha én készítettem volna, szóval csupán időt takarítok meg azzal, ha készen veszem.

Megszakadt a bal vállánál a fondant, muszáj voltam valamit odatenni, hát egy pillangószerűség jutott hirtelen eszembe.

Az előző női felsőtest ITT.
A tortalap és a csokikrém receptje ITT.
Csokikrémből dupla adag, tortalap azt hiszem 5 tojásos.

Csokoládélikőr

3 dl rum
15 dkg cukor
2 dl tejszín
10 dkg 70%-os étcsoki
4evőkanál(holland) kakaópor

A tejszínt a kakaóporral, a cukorral és csokival együtt kis lángon olvasszuk fel, majd hagyjuk langyosra hűlni.
Ha langyos, adjuk hozzá a rumot és jól keverjük össze.
Szűrön át töltsük üvegekbe, és tároljuk a hűtőben.
Recept: TeaRoom

Mindmegette-eisberg beszámoló 2.

Csipet csapat (többünk már nem először járt itt) Sanyával és Katával
Sanyi örömmel adta át a Chefparade csomagját
Öntet kóstolás után könyv nézegetés
Fincsi salikák

A Mindmegette cikkében lehet olvasni a főzőcskéről, de nálam is elolvashatjátok a beszámolómat.
Ezt a kis videót is érdemes megnézni, nagyon jó hangulatban telt a főzés, ezt remekül tükrözi ez is. 🙂

Nagyon várom a következő játékukat! Mindig örömmel főzök a Mindmegettével és a többi nyertessel. Ez az élmény különleges, mindegyik egyedi és megismételhetetlen!

Spenótos koszorú

Hozzávalók:
200 g fagyasztott spenót
400 g finomliszt
1 tasak instant élesztő
1 teáskanál só
75 ml víz
5 evőkanál étolaj
300 g vöröshagyma
1 evőkanál olaj
80 g paradicsompüré
só, bors, pirospaprika
10 dkg sajt

A spenótot felengedjük.
A hagymát megtisztítjuk, és apróra kockázzuk.
A tepsit sütőpapírral kibéleljük.
A sütőt előmelegítjük.

A töltelékhez az étolajat egy serpenyőben felforrósítjuk, és a hagymát megpároljuk.
Hozzákeverjük a paradicsompürét, majd a sót, borsot, fűszerpaprikát, és hagyjuk kihűlni.
A tésztához lisztet az élesztővel elkeverjük, és egy edénybe szitáljuk.
Hozzáadjuk a spenótot és a többi hozzávalót, és dagasztó spirállal először alacsony, majd legmagasabb fokozaton sima tésztává dagasztjuk.
A tésztát enyhén lisztezett munkafelületen még egyszer átgyúrjuk, majd egy 50 x 30 cm nagyságú lappá igyekszünk nyújtjuk.
A hagymás masszát a tésztán egyenletesen elsimítjuk úgy, hogy a tészta széleinél kb. 1 cm-nyit szabadon hagyunk, majd sajttal megszórjuk.
A tésztát a hosszabbik oldaltól indítva feltekerjük, és a tepsibe helyezve a hengerből koszorút formázunk.
A tésztakoszorút 15 percig pihentetjük, majd 16 szeletet formázva bevágjuk (nem vágjuk át teljesen a tésztát), és felületét olajjal megkenjük.
A tepsit a sütő középső részébe toljuk, és a tésztát megsütjük.

Légkeveréssel 180 fok 40 perc.
Azt írja az eredeti recept, hogy sülve is fagyasztható.

Szeletről nincs képem, mert ahogy szeleteltem, úgy ettük is. Apa motort szerelt közben és hát gyorsan fogyott…
A tölteléke variálható, de ne nagyon tömjük meg, mert a tészta sütés közben is kel még és kitolja a felesleges tölteléket. Egyébként lehet bele szeletelni szalámit, tehetünk bele kukoricát, bármit. Lényegében egy ilyen koszorú semmi, ezért legközelebb dupla tésztát dagasztok be. 🙂

A receptet a Dr. Oetker egyik kis szórólapján láttam.

Szamóca-rebarbara pite

Gondoltam kipróbálom a rebarbarát és egyből a pite jutott eszembe. Omlós tészta, sok töltelék, rebarbara…mivel még sosem ettem.
Aztán továbbgondoltam, van itthon eper, mert apa vett két ládával előző nap.
A végeredmény egy finom pite, ami baromi gyorsan elfogyott, de nem fogok sírva fakadni, ha nem eszem többet rebarbarát, azt amit kaptam ugyanis bőven ugyanígy elértem volna egy kis citrommal is.
Na nem mintha…két vastag, hosszú szál rebarbaráért pusztán 90 ft-ot fizettem és pont a pitémbe való mennyiség volt, de nem fogok hisztizni azért, mert nekem rebarbara KELL. Ezt is kipróbáltam, éljen, nem leszek kevesebb ha nem veszek többet. Persze hébe-hóba lehet be fog köszönni pár darab a kosaramba, nem zárkózom el tőle.

(tovább…)

Blogkóstoló 3.: Black Velvet Cupcake

A Blogkóstoló 3. fordulójának Trollanyu a háziasszonya.
Nagyon tetszik ez a játék, a jelen fordulóban a Dublin felett az ég blog jutott nekem.
Nagyon örültem neki, nem volt ismeretlen előttem. Rá-rá szoktam pillantani, és hát el is kezdtem szemezgetni. Nem desszertet szerettem volna, válogattam bőszen mindenfélét, aztán természetesen ismét utolsó pillanatra hagytam a sütés/főzést, így egy nagyon szimpi és isteni finom cupcake-et választottam, ami pikk-pakk elkészül.
Tegnap este sebesen összedobtam és fotóztam. Nagyon gyorsnak kellett lennem, mert kapásból a fotózás alatt a fele mennyiség már el is fogyott…

A választásom tehát a Black Velvet Cupcake.

Black Velvet Cupcake

Nem csak dekoratív, annyira finom, hogy mééééég. Szétmállik a szádban, készen vagyok tőle! 🙂

Mint egy rózsa.

Black velvet cupcake (12 db)

Hozzávalók:
10 dkg vaj
18 dkg barnacukor
1 tojás
10 dkg liszt
1 tk. sütőpor
5 dkg őrölt mandula (én ezt kihagytam, mert nem akartam este 10-kor őrölni)
5 evőkanál kakaópor
1,5 dl barna sör

Tetejére: tejszín és egy kis porcukor (pezsi helyett én egy pici barna sört löttyintettem bele)


Lényegében az összes hozzávalót összekeverjük és kapszlikkal bélelt muffin formába porciózzuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük (azért tűpróbát végezzünk!).
Ha kihűltek, akkor a krémhez felverjük a tejszínt a porcukorral, díszítjük vele a muffinok tetejét és megszórjuk egy kis kakaóval.
Ennél egyszerűbb süti nincs is!

Nem bírtam ki, még éjjel ki kellett kérnem apum vitrinéből az evőeszközöket a fényképhez. 🙂

Köszönöm a játékot és izgatottam várom a 4. fordulót. Igyekszem akkor nem az utolsó pillanatra hagyni a sütögetést és a lehetőségekhez mérten inkább főtt ételt fogok majd elkészíteni a rám osztott blogról! 🙂

Mindmegette főzőcske ismét, nosztalgiával fűszerezve

A Mindmegette eddigi összes receptversenyén indultam jó pár recepttel és eddig szerencsére mindig sikerrel jártam.
Legelőször tavaly nyertem ugyanilyenkor és részt vehettem az első főzőkurzusukon, ami egy Trópusi Barbeque volt.
Ekkor vártam második lányomat.
Majd ősszel a Lidl-lel indított receptversenyen ismét nyertem egy csokikurzust, aminek szintén nagyon örültem és apa is ott maradhatott velem, mivel hát igencsak a 9. hónapot tapostam és nagyon közel volt a kiírt időpont.
Ezután indult egy verseny már idén ismét a Philips támogatásával, ahol szakácskönyvbolt utalványt nyertem. Megvan mire szeretném levásárolni, de ahhoz el kell jutnom ismét a Sas utcába! 🙂
Az az igazság, hogy mindig olyan dolgokat nyertem eddig, amiket valóban szerettem volna és amikre szükségerm volt, illetve nagyon jól jöttek, hogy hozzá segítsenek a “fejlődéshez”!
A következő versenyt az Eisberggel közösen szervezték, amire szintén jó pár receptet beküldtem és sikert is aratott az, amelyik benne lesz majd a Recepttár újságban is. 🙂
Ezzel nyertem ismét egy főzőkurzust, aminek nagyon örültem, mert az első is nagyon nagyon jó hangulatban telt, családias volt, finom és számunkra különleges ételeket ettünk és ez nagyon megérte.

Tehát megláttam a nevem a Mindmegette cikkjében, ahol kihirdették a nyerteseket és olyan izgatott lettem. Láttam még sok ismerős nevet, aztán ment a cserélgetés és úgy jött ki a lépés, hogy Béres Andival együtt főzhettünk. Igaz ami igaz, ha nem ajánlották volna fel neki a cserét, akkor velünk jött volna és vele főzök, de így legalább ő is ott volt, hozhatott is valakit és én is apával főzhettem, nosztalgikusan, mint egy éve.
Az az igazság, hogy apa nagyon élvezi ezeket a főzéseket. Tud és szeret is főzni nagyon, de baromi ritkán gyakorolja.

Olyannyira szereti ezeket a rendezvényeket, hogy az első fél órában ahogy elkezdtünk főzni, mindent kivett a kezemből, hogy ő csinálja. Én csak néztem, a végén már megelégeltem és rászóltam, hogy hagyjon már nekem is valamit, hello. 😀 Szóval bár nem mutatja én tudom, hogy szereti ezeket az eseményeket és magát a főzést is, és mivel sikerült tisztázni a helyeztet így végül hagyott negem is érvényesülni. (Bár a fontosabb momentumokat mindig kisajátította! :D)

Nade kezdjük az elején. Amikor apa kikalkulálta mikor kell induljunk reggel már tudtam, hogy el fogunk késni, csak nem akartam kötözködni. Pedig nem szokta így kicentizni a dolgokat, csakhát előtt 24-ezett, hazaért: kávé, fürdés, indulás. Húzós volt neki a két nap.
Még jó, hogy már voltunk ott és tudtuk eleve hova kell menni, szóval szaggattunk ezerrel. 🙂 Fél 10-re pont beestünk. 🙂 De nem mi voltunk az utolsók, kábé a középmezőnyben értünk oda, Andi már ott volt az anyukájával.

Amikor belibbentünk az ajtón egyből elkezdtem keresni az ismerős arcokat. Andi nézelődött a pultok között, jobb oldalt pedig az adminisztráció fogadott.
A Recepttár nagyon kedves főszerkesztő asszonya emlékezett rá, hogy én voltam a kismama az első kurzusról, kedvesen érdeklődött a gyerekekről, nagyon jól esett.
Olyan izgatott voltam, és örömmel nyugtáztam, hogy a szakácsunk ismételten Bartal Sándor lesz! 🙂 Nagyon jó fej és jó volt, hogy vele főzhetünk most is és régebben is.

Ahogy helyet foglaltunk várt a másfél kiló ajándék csicseriborsó Anditól. 🙂 Aztán elkezdtem szemezgetni a szakácskönyvek között, bár határozott elképzelésem volt arról, mit akarok, azért el tudtak volna tántorítani, csakhát a csokoládés és süteményes könyveket kizárólag a Sas utcában lehet megvásárolni és hát egyébként a Chefparade üzletei hétvégén nincsenek nyitva, ígyhát…pedig vettem volna csokit is gyorsba, meg pár macaront kóstolóba… :S

Andi és életem párja
Én, Andi és az anyukája

Beszélgettünk kicsit, szemlélődtünk, melyik pultnál kellene főzni, majd elkezdődött a hacacáré. 🙂

Filep Kata köszöntött mindekit, röviden bemutatta a stáb többi tagját, majd Sanyi kiosztotta a kötényeket (egyem a szívét, neki is derengtünk ám) és megrohamoztuk a pultokat.

Sajnos voltak, akiknek nem jött el a kísérőjük, nem is egy-két, hanem 3 embernek kapásból és hát mit ne mondjak ezt elég bunkó ejnyebejnye dolognak tartom, pláne, akinek előtte mondta le pár órával vagy épp nem is szólt róla, hogy nem jelenik meg. 🙁

Na de mi Andival egymás melletti pulthoz csapódtunk, minden klappolt. Mosogató a közelben, sütő a közelben, kuka a közelben, csak a borsőrlőnk nem akarta a műveletet elvégezni, de hamar likvidáltam és lízingeltem egyet Andiéktől.

Sándorunk elkezte bevezetni a korántsem profi szinten álló minnyájunkat a konyhaművészet világába. Hamar levontam a konklúziót, ahogy mesélt és végig néztem az asztalon a hozzávalók között: citromot nem szeretem, ruccolát nem szeretem, mazsolát nem szeretem…..
Aztán jött a pozitív része: fetát szeretem, parmezánt még sosem ettem, lazacot is csak egyszer, szóval igazán jónak ígérkezett az ebéd.

Lehet, hogy az előbb leírt pár soron van, aki megrökönyödik, de azt kell mondjam lehet, hogy gasztro blogom van, nekem nem célom, hogy puccos ételeket készítsek. Persze semmi bajom nincs azokkal, akik folyton lazacot készítenek, de pl. a lazacot kevés ember engedheti meg magának, a parmezánt sem sokan…és én mondjuk két gyerek mellett nem is tartom fontosnak, hogy itthon lazac legyen. Szeretjük a halakat, apa horgászik is, apósom is, eszünk folyami halakat, a lazacot pedig ilyen alkalmakra, illetve a vacsorautalványok leevésekorra (szépen magyarul) tartogatjuk és ettől nem leszek se több, se kevesebb.
Vannak fontosabb dolgok, mint a lazac és nem hiszem, hogy ezeket szégyelnem kellene.
Az előző kurzusig pl. azt sem tudtam, mi az a csatni. Kicsit ciki volt, de vidéken nem használnak ilyen szakszavakat és kezdő blogger voltam, azóta kicsit kikupálódtam egy év alatt, de bőven van még mindig hiányosságom. De majd szépen lassan megtanulok mindent. Nem sietek.

Elkezdtünk főzni. A desszerttel kezdtünk.

Apa mindent ki akart sajátítani! 🙂

A Menü:
Répás Halva Citrom Sorbet-val (desszert).
Ezután jött a Fetás-rukkolás quiche (előétel).
Végül a citromos vajjal grillezett lazac steak parmezános zöldséges tócsnival és málnaöntetes nyári salátával (főétel).

Andi és a ruccola esete.

A ruccola nagyon friss, intenzív ízű volt, ismét előjött az utálat, amit iránta érzek! Aztán összedolgoztuk, amit össze kellett, elkészült, megkóstoltuk és nagyon finom volt! Pozitív csalódás pipa! Andinak be is indult mindegyik fogásnál a fantáziája, mit lehetne még bele tenni, változtatni, saját ízlésre komponálni a fogásokat.

A quiche tölteléke.
Sanyi és a leveles tészta.
Sanyi bélel.
Rólam is akad összesen 2 kép! 🙂
A bal oldali a mi quiche-ünk.
Szééép!
Bocs, de nekem ez annyira tetszett! 🙂
Jobbra hátul Andi quiche-e.
Sanyi keveri a citromvajat.
A Kenwoodom utódja lesz, de feketében fogom kérni! 🙂
Kész is!
Sülnek a tócsnik. Hátul a miénk, elől Andiéké.
Sanyi és a málna öntetek előkészítése.

A főétel tálalása és egyáltalán sütése előtt megkért a főszerkesztő asszony, hogy arra a tálra tálaljam, amit odahozott és azt fényképezik az újság részére. 🙂 Annyira örültem neki és már kattogott is az agyam a tálaláson.

Sülnek a lazac szeleteink.

Ha minden oldala megsült a lazacnak, akkor Sanyi rádobott 1/2-1/2 evőkanál citromvajat. Ráolvadt és alufóliába csomagoltuk melegen tartás céljából.

A quiche belseje. Lágy és nagyon finom töltelék! Madársalátával szórtuk meg a tetejét.

Az előétel után volt idő még egy kávéra. 🙂

Az egyik lazacot így tálaltam. Akartam egy kis emléket a lányaim részére, hogy lássák, nagyon is gondoltunk rájuk annak ellenére, hogy otthon hagytuk őket! Szóval málnaöntettel az ő neveik olvashatók a lazac körül.

Petra 2 és fél éves.
Réka fél éves.

Ő pedig a desszert: a halva. Nagyon édes finomság, mandulával megszórva, mellé citromos sorbet-val tálalva.

Nagyon guszta, de nem nagyon bírtuk megenni, mert baromi édes volt nekünk.
Itt már került rá áfonya is végre.
Ezt vitték fotózni, de itt már több rajta az áfonya, mert mire lekaphattam, addigra apa megszórta magának. A málna önteten fekete só van.
Ez a nagy lila a szélén káposzta! 🙂

Mindenki nagyon jó ízűen ette a lazacot. Nagyon nagyon finom volt, minden íze passzolt egymáshoz! Andiét Sanyi tálalta, az volt a lehetséges tálalást bemutató darab.

Készül a citrom sorbet.

Finom volt, jeges, kellett is, megittam. 🙂
Szakácsok képei a főzőiskola falán.

Miután elfogyasztottuk a fogásokat és egy kicsit volt idejük ülepedni is, jött a fényképezés. Ezután pedig átvehettük az Eisberg ajándékcsomagokat, a Chefparade főzőiskola ajándékcsomagjait és kóstolhattunk salátaönteteket, amikből kaptunk is ajándékba 1-1 flakonnal.

Nyeremény pakkjaink.
4 féle salátaöntet, kisebb-nagyobb hűtőtáska, 3 eisberges kötény, 2 mindmegettés, hűtődekoráló matrica 2 csomaggal, olasz ételek szakácskönyvek, Finom fogások szakácskönyvek, fényvisszaverő csuklóizék, volt még benne Eisberges frizbi és strandlabda és 2 édes csípős chili szósz csirkéhez (ez olyan finom!!!). Meg elhoztam 9 héliumos lufit is a csajoknak. 🙂

Zimre Krisztinával a Mindmegette főszerkesztőjével is váltottam pár szót ismét. Szerettem volna megtudakolni, mely receptemmel sikerült bejutnom, de ő is mondta, hogy azzal amelyik megjelenik majd az újságban. Nem tudja megmondani pontosan melyik az, mert ismét sok receptet küldtem be nekik.Azt is mondta, hogy az elmúlt egy év alatt sokat fejlődtem, mert figyeli a receptjeimet. Szebben tálalok és gusztusosabbak a fotók, szóval nem véletlenül vagyok ott, ahol. 🙂 Nagyon kedvesek voltak a szavai és a pozitív megerősítés részéről (is) nagyon jól esett. Ezek a biztató szavak adnak erőt, hogy folytassam a blogolást a jövőben is.

Andi is megnézte, apa és Sanyi kitárgyalta a chiliket a csípős szekrény előtt. 🙂

Jó hangulatban, kissé sajnálkozva léptem ki ismét a főzőiskola ajtaján. De remélem lesz még alkalmam belépni rajta újra.
A többi leendő versenyükön is indulni fogok, csak úgy, mint eddig és remélem a továbbiakban is jó eredménnyel zárhatom majd mindet!
Ezek után ezúton is szeretném megköszönni a remek programot, a kedvességet, az ajándékokat és egyáltalán a lehetőséget magát!

Ezután már csak az volt hátra, hogy átadjam Andinak az ajándékcsomagját, megspékelve pár macaronnal részükre és egy pinduri bronz selyemporral.

Ez most sajnos folyékony zölddel lett színezve és elég fakók lettek, de finomak! 🙂

Ezek után fáradtan, de nagyon szép emlékekkel elindultunk hazafelé.

És akkor íme a receptek, amiket elkészítettünk:

A továbbiakkal (videó és még képek) a későbbiekben jelentkezem egy újabb posztban.

1 2