gyümölcs Archives ⋆ Oldal 12 a 12-ből ⋆ Nassolda

Ezeket az almarózsákat még Húsvétkor készítettem anyósoméknál, azzal a szándékkal, hogy mint nassot felviszem a falusi tojáskereső versenyre a gyerekeknek a linzerekkel együtt. Csak aztán készen lett és olyan gyorsan is fogyott…plusz apósom nekem szegezte a kérdést, mikor a fele már elfogyott, hogy: “Ugye ezt nem akarod felvinni?!” Mosolyogva csak annyit mondtam: “Már nem!” 🙂
Pár óra alatt elfogyott…
Nagyon sok mindenhol láttam ezt a nassot, volt, ahol más gyümölccsel, nekem az alma volt szimpi.

Ami kell hozzá:
2 csomag leveles tészta
6-7 alma méretfüggően
kb. 5 ek. cukor
kb.2 tk. őrölt fahéj
kb. 1 liter víz
a vízbe:

3 ek. cukor
2 ek. citromlé

Az almákat megmossuk, félbevágjuk, a magházukat kivágjuk.
A vizet feltesszük forrni, a cukorral és a citromlével.
Az almákat vékony szeletekre vágjuk, és a forrásba levő vízbe tesszük 1-2 percre, csak addig, hogy ne legyen már merev, de ne főljön szét.
Szűrőkanállal óvatosan kiszedjük, majd papírtörlőre rakjuk, hogy leszívja a nedvességet.
A konyhakész leveles tésztát kicsomagoljuk, majd éles késsel kb. 2 ujjnyi csíkokra vágjuk hosszában.
A cukrot összekeverjük a fahéjjal és ezzel megszórjuk a tésztát. Kicsit bele nyomkodjuk a tésztába a cukrot a tenyereinkkel, majd a csíkikra elkezdjük úgy rakosgatni az alma szeleteket, hogy kicsit fedjék egymást, majd szorosan feltekerjük.
A végén a tésztát összecsippentjük, én még fogpiszkálóval átszúrtam, hogy tuti ne nyíljanak ki.
Sütőpapírral bélelt tepsire rakom.

220 fokra előmelegített sütőben sütöm kb. 25 percig, most nem úgy, hogy egy lábasba teszek a sütő aljába vizet, hanem egy egész tepsinyi vizet tolok be a legalsó rácsra, hogy ne süljön meg nagyon a rózsák talpa.
Porcukorral vagy porcukor nélkül tálaljuk, ki hogy szereti. 🙂

Várakozásaimon felül teljesített ez az egyszerű kis sütemény! Egyszerű, finom, hm… a családot is megfogta. 🙂 Azt hiszem legközelebb házi leveles tésztából készítem. 🙂

Szeretjük az epret, lekvár formájában mégis tavaly ettem életemben először. Hogy ez hogy történhetett? Úgy, hogy alapvetően nem szeretem a lekvárokat. A barack lekvárt és a ribizlit megeszem süteményben, de itt kifújt. És akkor jött pár üveg ajándék eperdzsem…és megváltozott az életem. 🙂
Idén már saját készítésű dzsemmel rukkoltam elő. Olyan fajtát akartam készíteni, amiben azért vannak rendesen gyümölcsdarabok, mert pl. a sárgabarack lekvárt teljesen átturmixolom pépesre. Ezt nem tettem most meg.
Apa hozott két láda epret. Jó kis szemű volt, lekvárnak valónak szedték, mire kicsumáztuk sógornőmmel, meguntuk az egészet. Megtisztítva 7 kg tiszta gyümölcsöt kaptam. Alaposan megmostuk, majd muszáj volt lefagyasztani, mert nem itthon voltunk és csak 4 nap múlva tudtam volna befőzni.
Miután a fagyasztott epreket hazaszállítottuk beöntöttem mind a lekvár főző fazékba, hogy olvadozzanak kicsit, majd mikor már majdnem kiolvadtak (azért egész gyorsan megy az olvadás az epernek), akkor raktam oda főni.
Mikor már elkezdett szépen levet ereszteni, akkor raktam rá a cukrot. Tudom, később szokták, de én ráraktam és pont. 7 kg eperhez fele mennyiségű cukrot raktam, 3,5 kg-t. Kevesebb is elég lett volna, szerintem ez ízlés dolga.

Ezután jó sűrűn kavargatva vártam, hogy jó levet eresszen, felolódjon a cukor és kezdjenek szétfőni a szemek.

Aztán mikor már jó pár órája főtt, akkor gondoltam úgy, hogy belezuttyantok 3 csomag dzsemfixet, csakmert már elég késő volt és illett volna már készen lennie.
Merőkanállal szedtem ki pár keverőtálnyit a dzsemből és botmixerrel összeturmixoltam, majd visszaöntöttem, aztán egyet rottyant és késznek tituláltam a dolgot.
Ekkor jöttek elő az elmosott üvegecskék, amiket én meleg vízzel töltött tepsibe sorakoztattam és távolról adagoltam beléjük a dzsemet. Tetejére szalicil, celofán, kupak (már amelyiknek volt ugye) és irány a száraz dunszt.
Ott tartózkodtak az üvegek 3 napig, mire előbányásztam őket. Ami az lábas alján maradt még aznap este megettem kenyérrel és azt kell mondjam nagyon jót csináltam, úgyhogy ennek a 19 üvegnek nem túl hosszú életet jósolok ám! 🙂

gyümölcs

Almarózsa

Eperdzsem