Végre erőt vettem magamon és nem csak tervezgettem, hogy csatlakozom ehhez a nemzetközi megmozduláshoz – a Restaurant Day-hez -, hanem meg is valósítottam.
A tervezés könnyebb volt, legalábbis az elején könnyebbnek tűnt. Nem gondoltam volna, hogy ennyi meló van egy ilyen kis rendezvény lebonyolításával a tervezéstől a megvalósításig.
Nagy fába vágtam a fejszémet, pláne, hogy a híre szájról-szájra kezdett terjedni és bizony sokkal több ember jelezte, hogy eljönne, mint amennyire számítottam.
Pár sütiben gondolkodtam…először. Aztán az egyre csak növekvő jelentkezők száma kezdett megrémíteni és az izgalom szépen lassan átcsapott félelembe!
Egyszer sem kaptam idegbajt sem a kivitelezés, sem a tervezés alatt és ennek nagyon örültem. Visszaemlékeztem, hogy annak idején a nagyobbik lányom 1. születésnapjára összetrombitáltam magunkhoz a családot egy ebédre. 13 főre főztem 3 fogást, ami 6-7 féle ételt takart. És megmondom őszintén bőgtem, mire megérkezett mindenki. Mindent én akartam csinálni és tökéleteset akartam. Minden meglett, de kikészültem. Pedig “csak” 13 ember és “csak” egy ebéd volt. De “kezdő” anyukaként épp csak kezdtem átérezni a családanya szerepet. Ma már más lenne a helyzet.
Na és akkor a kontraszt, hogy akkor 13 ember, most 50-ről indítottam. 🙂 Persze nem 3 fogás, de sok sütiben kellett gondolkodnom.
Olyanokat akartam készíteni, amik nem hagyományosak. Vagyis nem pogácsát, vagy almás pitét, amit valószínűleg falun nagyanyáink készítenek a legjobban….hanem olyan különlegesebb dolgokat, amit mifelénk nem kapni, illetve kicsit macerásabbak/nem megszokottak, stb.
Így lett a kínálatban sushi, cupcake, belga csokis bonbon, brownie, stb.
Sok kicsiben gondolkodtam, mert kóstolást terveztem. Aztán a sok visszajelzés késztetett arra, hogy készítsek tortákat is, hogy tutira elég legyen a sütemény, mindenkinek jusson és inkább maradjon.
Jól tettem, hogy sütöttem még 2 tortát, azok fogytak el elsőként, voltak, akik hármasával vitték, csomagoltam, csomagoltam, csomagoltam.
-
Anyukámmal
Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a kezdetekben a helyszín sem volt még konkrét. Az előttünk levő ligetbe terveztem az egészet, végül arra jutottam, hogy mindenféle engedély kérés elkerülése végett inkább az udvarba költöztetem a kis cukimat.
Sokkal kényelmesebb volt így, tekintve a sokféle süteményt és az előkészületekre fordított időt.
Gondolván arra, mit csináljunk, ha esni fog, előszedte a párom a nagy családi sátrat, plusz szerencsére kaptunk kölcsön egy sörsátrat, sőt asztalt és padokat is, amik nagy hasznunkra voltak.
Eredetileg piknikezős, pokróc leterítős kis eseményt terveztem, végül ez nem jött össze, de nem bánom, teljesen jó volt így ahogy volt.
És milyen jól jöttek a sátrak is, mert az eső sajnos csak eleredt. 🙁
Na ezek után ejtsünk szót a finomságokról. Sokmindent terveztem, végül volt amit kihagytam és helyette mást készítettem, ezek hirtelen ötlettől vezérelve alakultak.
Nos, hogy miket kóstolhattak az érdeklődők?
Ital:
– Házi baileys
– Citromfűszörp
– Gyömbérszörp
Sütik/ételek:
– Sushi (kicsi és nagy méretben) szójaszósszal, wasabival
– Macaron (kávés, sós karamellás)
– Karamellizált fehér csoki (sima és sós)
– Bonbonok (Sós karamellás, pirított szezámos; amarettós, kávés, matcha teás, kandírozott gyömbéres)
– Házi csoki
– Brownie (Csokis – diós)
– Citrom pite (sima és rozmaringos)
– Levendulás almalekvárral töltött muffin fánk
– Csokitorta
– Tejszínes – barackos túrótorta
– Tápiókapuding házi zöldparadicsom lekvárral
– Nutellás hab mandulás csókokkal rétegezve
– Cupcake-ek (black velvet – barna sörös; csokis – avokádós csokikrémmel)
– Szerencsesüti (tombolás, egy tortát lehetett nyerni, de ezidáig nem jelentkezett a nyertes, hogy kiesett belőle a nyerő fecni, bár maradt is pár darab….)
Így nézett ki a desszert asztal, amikor még érintetlenül, teljes pompájában ragyogott. Sajna a sátorban a fényviszonyok elég cudarok voltak, de látszik, aminek látszania kell. 🙂
A tervezett sütiket beosztottam egy hétre. Mivel a rendezvény szombat délután volt, már hétfőn elkezdtem készíteni, amit tudtam. Beosztás kérdése volt az egész. Teljesen jó ütemtervet dolgoztam ki, mindenre volt időm, gyerekek, főzés, shopping… és ennek köszönhetően nem is idegeskedtem. Mert átláttam a dolgokat.
Míg én szombat délelőtt az utolsó darabokat készítettem, apum és a párom a terepet készítették elő. És eljött a pillanat, hogy kivigyük végre az asztalokat és elkezdjem a sütiket is kipakolni. Visszük az asztalt, beállítjuk (szétnyithatós marha frankó étkező sarkos asztalunk van)… billeg. Füvön. Erre párom jókedvűen gondolta ráhuppan és majd besüllyed a földbe az asztal kicsikét, amitől nem fog inogni. (Nem tudom, honnan jött neki, én vagyok ilyen szeleburdi, de most ő volt szórakozott.) Eddig minden flottul ment. Aztán apa huppant…..
És az asztal 3-ba tört, apikám pedig meglepődött fejjel a földön kötött ki. 😀
Mostmár röhögök rajta, akkor csak annyira voltam képes, hogy elvonszoltam magam a sörpadig és lerogytam. Az egyetlen asztalunk, az EGYETLEN, 3-4-5 darabba tört. Nagy mázli, hogy az én párom nagyon nagyon nagyon jó kis ezermester, ripsz-ropsz összeerősítette a darabokat és negyed-fél órára rá már állt is az asztal. 😀 Mindenesetre azt a látványt és az arcát sosem feledem. 😉
És ami még jobb: most már van indokom, miért akarok új garnitúrát! 😀
Nagyon sokan eljöttetek, Székesfehérvárról, Vácról, Nagybörzsönyből és innen a városból is.
Itt is nagyon köszönöm, hogy kíváncsiak voltatok rám, a süteményeimre és a családomnak köszönöm, hogy segítettek a lebonyolításban! Nem is gondoltam volna, mennyire nem lennék ehhez elég egymagam.
Mindenki szeretett volna belőlem “egy szeletet”, mindenkinek volt pár mondata vagy kérdése hozzám, ami nagyon nagyon nagyon jó volt! Annyira élveztem az egészet, hogy elmondani nem tudom. Fél 3-tól beindult a buli és egy nagyobb hullám után elkezdett csendesedni a dolog, míg végül nem jött már senki.
Most mutatok pár hangulat fotót:
Sokan nem jöttek el(valószínűleg a csúnya felhők láttán) akik jelezték, hogy itt lesznek, viszont sokan jöttek olyanok, akik nem jelezték előre részvételi szándékukat. Végülis 45-en látogattak meg.
Volt, aki kosárral, ételessel jött és vitte a sütit, voltak, akik bár ételest nem hoztak, tálcaszám csomagoltam nekik a finomságokat.
Nagyon sajnáltam, hogy vége lett, de örültem is, mert hirtelen olyan fáradtság lett úrrá rajtam, hogy elmondani nem tudom. Olyan volt – nem viccelek -, mintha az egész heti akkor jött volna ki rajtam. Bepakoltuk a maradékot és eltettük a cuccok nagy részét, behordtam az összes mosogatni valót és úgy ahogy volt vedlettem pizsamába és dőltem el, mint egy fa.
Ennyi maradt, de végülis ennyi sem, mert apa betolta a sushikat, a bonbonok jó helyre kerültek ajándékba, a többi pedig apósomékhoz.
Nagyon remek nap volt és a sikerességén felbuzdulva úgy gondolom az augusztus 17.-i Restaurant Day-hez is csatlakozni fogok és akkor is várom majd szeretettel az érdeklődőket egy hasonlóan jó kis nasizós délutánra.
A finomságok receptjei mind megtalálhatók vagy megtalálhatók lesznek itt a blogon, ha valaki valamit nem tudott kóstolni, esetleg elkészítheti magának otthon. 🙂
Köszönöm mindenkinek, hogy kíváncsiak voltak rám, maradjatok továbbra is az olvasóim, követőim és nasizzunk együtt legközelebb is! 🙂
Ha szeretnél a kis csapat tagja lenni csatlakozz hozzánk a Facebookon is! 🙂
