Március van és felvetődött a kérdés a KataFakanala Facebook oldalon, hogy vajon mit ehettek a márciusi ifjak.
Amolyan versenykiírás volt ez, nem csupán egy szimpla kérdés. Bár még sosem gondolkodtam ilyeneken, hogy vajh’ miket ehetett pl. Petőfi, most erős késztetést éreztem, hogy kicsit utána járjak a dolognak.
Jókainál azonban leragadtam. Fene tudja miért, de a Jókai bableves és ez a Jókai nevével fémjelzett torta teljesen elvette az eszemet. (tovább…)
Kapkodós hétköznapokra, oviba a gyerekeknek, váratlan vendégek beesésekor vagy csak úgy alig fél óra alatt elkészíthető.
Ebben a nasiban az a jó, hogy azt dobsz benne össze, ami éppen otthon van. Nem kell azért elszaladnod üzletbe, mert a receptet olvasva ráébredsz, hogy: “Atyaég, nincs itthon kukoricapehely!” – holott sosem szoktál venni.
Majdnem olyan, mint a Ferrarossi, de csak majdnem, hiszen az alapanyagok a fent említettek miatt sem ugyanazok.
Az édességek új dimenzióba való helyezése szülhette ezt a …hááááááááááááááááát….mondjuk úgy: édességet. 🙂
Ahogy meghallod a nevét egyszerűen vagy elkezdesz szakadni a röhögéstől, mert átverést gyanítasz, vagy egyből lehülyézed azt aki ezt kiejtette a száján, és nézel bambán, honnan is jönnek neki ilyenek.
Aztán kipróbálod és magad is rácsodálkozol: FINOM!
Apával egyöntetűen megállapítottuk, hogy ez bizony FINOM!
Minden a fehér csokival kezdődött.
Egy édes láncreakció. Az egyébként is selymesen lágy fehér csokoládét el tudod képzelni, hogy tudnád még fokozni? Még több élvezetet nyújthat őnagysága, ha pl. megkaramellizálod.
Ezután a folyamat után már csak hab a tortán, hogy készíthetsz belőle forró csokoládé pálcákat, vagy golyókat, és abból pikáns, mennyei karamellás tejet.
Egy csoki, sokféle végkifejletet eredményezhet. Meglátod, egyszerű és a siker garantált!
A fehér csokit vagy szereted, vagy nem. Ha szereted, akkor ezután még inkább szeretni fogod, sőt egyenesen rajongani fogsz érte. Ha nem szereted, akkor is kóstold meg, mert akadnak, akik a “natúr” fehér csokit nem, de a karamellizált változatát bizony szeretik.
Semmiképp nem érdemes kihagyni, mert akár bonbon hüvelynek, akár tölteléknek, akár forró csokinak tökéletes alap lesz! Különleges, ami után mindenki megnyalja majd a 10 ujját, de minimum a szája szélét! (tovább…)
Sok dolgot készítek házilag. Újra és újra rájövök, hogy nem véletlenül. A házilag készült dolgok sokkal finomabbak, olykor olcsóbbak és feltétlenül minőségibb finomságok!
A soron következő a túró rudi.
Azért ez, mert mindenki szereti. 🙂
A mindenkibe beletartozunk ugyebár mi is, de főleg a lányok. Mivel nem éppen olcsó mulatság a finom csoda nagy tételben való megvásárlása, ezért gondoltam itt az idő, most elkészítem.
Amint ezt eldöntöttem tönkre ment a laptopom. Ajvé.
Ha elmondom, hogy ez is közel 2 éve vár arra, hogy megjelenhessen itt a Nassoló Naplopó blogon……még magam is besírok! 😀 Pedig finom volt ám! 😉 (tovább…)
Este 7 óra és komoly elvonási tüneteket produkálok, hogy ma még nem sütöttem.
Bár a mai izgalom megvolt (és elég is volt bőven), ugyanis a vasárnap hajnali 4,4-es erősségű földrengés 3., 3,2-es utórengése rázta meg a környéket. Ilyenkor ha meghallom a morajlást, elkap a félelem. Elkezdek remegni. Ma komolyan azt hittem, hogy le kell döntenem egy felest, hogy megnyugodjak. Tudom, másfelé viszonylag gyakoriak a földmozgások, de felén nem. Tavaly volt kettő, idén (érezhető) utórengésestül már 3 és egyre erősebb rengés. Nekünk ez bőven elég okot szolgáltat arra, hogy menekülési tervet készítsünk, hogyan mentsük a gyerekeket ha baj van.
Na hagyjuk is, evezzünk át édesebb vizekre. Bűnözzünk este 6 után frissen készített narancsos gofrival, koronázzuk meg kevéske fehér csokoládés tejszínhabbal és szórjuk meg szép gyümölcsökkel. Aki diétázik forduljon el gyorsan! (tovább…)
Már egyszer volt nemrég egy faragott tortám, amikor a leesett darabokkal nem tudtam mihez kezdeni, kidobni nem akartam, csak úgy elcsipegetni pedig nem volt olyan gusztusos. És ekkor esett le: gyúrjuk össze és készüljenek belőle sütinyalókák.
Szerintem ez ezen kis kallódó darabkák felhasználásának egyik legtökéletesebb módja, pláne ha gyerek is van. 😉 (tovább…)
A sorban következő szaloncukor nekem a nugátos volt. Tulajdonképpen azért ez, mert készítettem egy adag nugátot házilag, melynek apropója az lett volna, hogy az óvónéninknek kreáljak házi Tofiffee-t. De frissen túl darabosnak tűnt. A cukor miatt és nem igazán jött be, mikor készen lettek a kis bonbonkák. Ezért maradt egy “nagyobb” adag. Ott árválkodott a hűtőben. (tovább…)
Tegye fel a kezét, aki szívesen majszolt el egy-egy karikát régen vagy akár ma is. EZT A TÖMEGET! 😀
Amikor még fiatal voltam :P, nagyon szerettem a vaníliás karikát. Akkor még nem kellett tartanom a plusz kilóktól, bár ezt abban az időben még másként láttam. Képes voltam betolni olykor két doboznyi mennyiséget is egy ültő helyemben. Azóta eltelt pár év, szám szerint…..több, mint 10! 😉 Vettem pár hónapja egy csomaggal, de a receptúra már nem a régi, nem hozta vissza azt az ízvilágot, amit régen annyira szerettem, nem ébresztett bennem nosztalgikus gondolatokat, ahogy beleharaptam a finom, csokis karikába. De most, sikerült reprodukálni és felidézni a régi ízeket! (tovább…)
