Tavaszi tekercs (mintás piskóta tekercs)

Tavaszi tekercs, de nem a “hagyományos” értelemben. 🙂 Ez egy sima piskótatekercs, csak színes mintával díszítve. 🙂
Ezt egy díszítő krémmel készíthetjük el, ami vajas, így pici hűtés után kicsit megdermed és nem fogja elmosni a ráöntött piskóta massza.

Díszítő krém így tevődik össze: Egyébként Sütidoboz.hu-ról a receptje.
1 tojás fehérje
3 dkg cukor
3 dkg margarin
4 dkg liszt
ételfesték tetszés szerint

Először készítsük a díszítő krémet, aztán a piskóta tésztát.
A margarint a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojásfehérjét és a lisztet, valamint az ételfestéket és az egészet simára keverjük.
Habzsákba/nejlon zacskóba töltjük és sütőpapírra tetszés szerinti mintát rajzolunk vele. (A sütőpapír másik oldalán elő is rajzolhatjuk a mintát, aztán tegyük a tepsibe és úgy rajzoljunk rá.)

A zsákban már ez a krém van.
Hirtelen ez jött ki belőlem első próbálkozáskor. 🙂

Betesszük hűtőbe, amíg elkészül a piskóta tészta.

Bevallom őszintén én ezidáig (pontosabban a sörös üveg torta készítéséig – ahol az üveg piskóta tekercs) nem tudtam normálisan elkészíteni. A hagyományos, általam legelsőnek tanult piskóta (az ahány tojás, annyi csapott ek kr. cukor és annyi púpozott ek liszt) valahogy akárhogy figyeltem, sose felelt meg a célnak. Mindig túl sült és nem lehetett tekerni, vagy épp amikor a széle jó lett volna, a közepe valahogy nem. 🙁
Aztán felcsaptam véletlenül az Így főzünk ma című könyvet, ami igencsak nem mostani. Megviselt, megsárgult és anno 89 ft-ba került.
Szóval 214. oldal piskótatekercs, na lássuk. És igen! 🙂 Sikerült és azóta is sikerül! 🙂 Gáz, nem? A polikarbonátos bonbon megy, a sima piskótatekercs pedig nem. 🙂
Mondjuk úgy rémlik már beszéltem erről a tulajdonságomról, hogy a hagyományos, mások által kisujjból kirázott ételek vagy sütemények, amik egyébként tök egyszerűek, azok nekem sokáig nem sikerül(t)nek. :S Hát ez van, fordítva vagyok bekötve. 🙂

Szóval a piskóta:

6 tojás fehérjét kemény habbá verünk, majd egyesével elkeverjük benne a sárgájákat, 18 dkg porcukrot és 10 dkg lisztet.
Végig dolgozhatunk elektromos habverővel.
(Látjátok, 1-2 sor az egész és mégis nehézséget okozott nekem.)

Szóval ezt a masszát öntjük rá a mintázott sütőpapírra és minimális mozdulattal elsimítjuk a tetejét. (Még a bubikat is kiütögethetjük a tepsi alját kocogtatva.)

Felirat hozzáadása

Ezt tesszük be 175 fokra előmelegített sütőbe, majd 30 perc alatt (kb.) készre sütjük.
Ahogy kivesszük egyből feltekerjük sütőpapírostul, majd hagyjuk kihűlni. aztán lehúzzuk a sütőpapírt és megkenjük töltelékkel és vissza tekerjük. 🙂

Az első próbálkozásomba lekvárt töltöttem.

A második próbálkozásomnál eléggé siettem és nem kevertem ki rendesen a díszítő krémet. Ezért lett ilyen kusza, de azért használható – csak nem olyan szép). Szóval mivel mellette nutellás muffin fánkokat is sütöttem és maradt nutella, az előző napi bonbonozásról pedig maradt darált mandulával kevert málnapüré, így először megkentem a lapot nutellával, majd egy réteg málnával és feltekertem.

Aztán szeleteltem. És mit ne mondjak, a savanykás málna, a nutellával és a lágy piskótával fenomenális!!!

Ottan a háttérben van életem első saját készítésű dobozka próbálkozása. 🙂

Még annyit, hogy a díszítő krémet három felé vettem aszerint, hogy mekkora mennyiségekre volt szükségem 1-1 színből. Külön színeztem őket és külön habzsákból nyomtam ki a mintát. 🙂 Ha írunk a tekercsre, mint anno én a Nassoló Naplopót, figyeljünk a tükörírásra! 🙂

Ha valaki óckodik az ételfesték használatától (ami egyébként legjobb ha gél, vagy legalább por- mert a folyékony elég halovány színt ad), azoknak ajánlom a természetes ételfestékeket (beszerezhetőek webáruházakban), vagy kakaó használatát.

ÉS végre süt a nap, itt a tavasz, töltődik a szervezetünk energiával, úgyhogy megyek is, nem rontom itt a levegőt. :)v Jó tekercselést kívánok! 🙂

Diópralinés bonbon

Karamellbe forgatott pirított dió.

Kaptam egy új bonbon formát: téglalap alakút, sima felületűt! Végre egy sima forma, mindenféle csicsa nélkül! 🙂
Hát fel is kellett avassam. Mert ízlett a mogyorópraliné, gondoltam most lesz diós. Tehát a receptjét ITT találod, csak dióval és nincs benne mandula.
Étcsoki burokba került.

Diópraliné.
Az új forma és néhány transzfer fólia.
Sorakozó. 🙂

 Ez ilyen kis lapos, de nagyon tetszik. 🙂

Vágott trüffelek kurzuson jártam a Chefparade-ban

Még valamikor 2012-ben nyertem ismét egy lehetőséget a Mindmegette jóvoltából, hogy részt vehetek egy általam választott Csokiműhely kurzuson a Chefparade Sas utcai iskolájában.
Első alkalommal bonbon tanfolyamon voltam, ahol olasz ihletésű pralinékat készítettünk. Azóta is tart a szerelem a különböző töltetű kis csokoládékkal, lassan fejlesztem a tudásom és a lehetőségekhez mérten apránként bővítem az eszközkészletem is.

Sokat gondolkodtam, hogy macaronos vagy trüffeles tanfolyamot válasszak, nehéz volt a döntés. Aztán végül a trüffeles mellett döntöttem, mert a macaronjaim általában egész szépre sikerednek. Gondoltam ha ott leszek majd veszek egy Dóri által készítettet és meglátjuk, milyen a műhelyben készülthöz képest a sajátom.
Így jelentkeztem április 6-ra egy Vágott trüffeles tanfolyamra.
Nagyon vártam, szinte visszaszámoltam a napokat. Az első csokiműhelyes tanfolyam is fantasztikus volt és a Bécsi úton is mindig nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 (Mert voltunk egyszer Trópusi barbequen, majd egy Eisberges főzőcskén is – milyen komoly, hogy mindkettőt Bartal Sanyi tartotta. 🙂 – , valamint egyszer nyertem egy 5000 Ft-os könyvvásárlási utalványt, amit szintén a Csokiműhelyben váltottam be, na mire!? Naná, hogy a Csokoládé Kiskönyvtárára. 🙂 – A többi ilyen élményemről ITT olvashatsz.)

Végre eljött a nap, sűrűre sikeredett a szombatom, hatalmas rohanással pont kezdés előtt 5-10 perccel csapódtam be a műhelybe. Mindenek előtt bonbont vásároltam (macaront szerettem volna) és körbenéztem, mit lehet kapni a shopban. Szívem szerint jól bevásároltam volna, de a keret szűkös volt, tekintve, hogy egész nap vásárolgattam. Apa kiakadt volna. (De azért beficcent egy főtt tojás formázó, mert már rég szerettem volna.)

Aztán nekiálltunk trüffelezni. Mivel ezeknek a finomságoknak kell 2-3 nap, mire vághatóak lesznek, ezért a Dóri által pár napja készített trüffeleket díszítettük mi, amiket pedig főztünk, azokat később használták fel.
A trüffelek alapja a ganache. A csokoládé és a tejszín aránya mondja meg vágható lesz-e vagy sem.
A ganache alapvetően csak csoki és tejszín keveréke, ezt lehet ízesíteni és mondjuk vajjal lágyítani.

Amik alapszabályok és érdemes betartani őket – én is most tanultam:
– a tejszínt forráspontig melegítjük
– a csokoládé legyen szobahőmérsékletű
– ne olvasszuk fel előre a csokoládét, a tejszínben oldódjon fel
– a csoki műanyag tálban, a tejszín fém lábasban legyen
– amikor leöntöttük a tejszínnel a csokit, tegyük a műanyag tálat rá a fém lábasra, így még kis hőt kap alulról: elősegítve a csoki totális felolvadását.
– alkoholt közvetlen a csokihoz, valamint a forrás előtt álló tejszínhez soha ne tegyünk. Ha alkoholos ganache-t szeretnénk, akkor az épp felforrt és tűzről lehúzott tejszínhez öntsük, majd így megy a csokira.
– ízesíthetjük közvetlenül a tejszínt fűszerekkel.
– pl. kávés ganache készítésénél a kávébabot mozsárban törjük meg, majd adjuk a forralásra váró tejszínhez. Csokira löttyintés előtt dupla szűrőn át öntsük a tejszínt a csokira.
– 30%-os állati tejszínnel dolgozzunk.
…hogy csak néhányat említsek…

Készült rumos trüffel, pate de fruit és kávés trüffel.
A rumos trüffelkapott alulról-felülről egy réteg temperált csokit, majd az lett kakaóporba forgatva. A kávésat simán mártottuk, a pate de fruit pedig csak 3/4-éig lett csokiba mártva.

Dóri mutatja a temperálást:

 Tej és étcsokiba mártottunk. (Már aki, mert én csak étbe.)

Tehát a rumosnál: alulra kerül egy vékony temperált étcsoki réteg. Egy sütőpapírt a konyhapultra teszünk, majd rámerünk kb. 2 merőkanál temperált étcsokit. Gyors mozdulatokkal kenőkéssel vékonyan elterítjük végig a sütőpapíron. Nyugodtan húzzuk le a csokit a papír szélén, minthogy valahol vastag maradjon. Ezt tesszük tepsire, rá helyezzük a keretet (jelen esetben azt hiszem 25*25 cm-es volt, de jó bármilyen krémes keret is), majd ebbe töltjük a ganache-t, elterítjük és mehet a hűtőbe.
A tetejére az eljárás ugyanaz, már ami a vékony, temperált csoki réteget illeti. Azért kell, hogy legyen tartása a trüffelnek, ugyanis a sok folyadék miatt lágyabb lesz.

A keretből kivenni úgy lehet, hogy egyszerűen egy késsel körbe kell vágni a keret szélénél a csokit és leemelni a keretet.

A kávés trüffeleket 2 cm széles csíkokban kaptuk Dóritól, majd 3 cm-es darabkákra vágtuk forró élű késsel. (A forró vízbe áztatott kések pengéjét minden esetben alaposan töröljük szárazra, mert a víz és a csoki nem barátok.)

 Sorakoznak a kávés bonbonjaim.

 A pate de fruit trüffelkéket 3 centis csíkban kaptuk, majd 1 cm-es darabokra szeleteltük.

Dóri vágta a rumos trüffelt, mert ugye vágáskor ennél figyelni kellett volna arra, hogy a tetején levő temperált réteget a forró penge megolvassza, ne pedig összetörje.
Azok kb. 1×1 cm-es darabok lettek.

A trüffel mártásának demonstrálása. Beledobjuk a csokiba a trüffel darabot, majd egy mártóvilla segítségével kihalásszuk és 2-3 mozdulattal türelmesen lehúzzuk a lecsurgó csokit az aljáról. Ezután mehet a sütőpapírral bélelt tálcára. Ekkor lehet méretre vágott transzfer fóliával vagy textúra lappal díszíteni. Megszórni különböző cukrokkal, vagy épp lüszterrel színezett kávébab törettel. 🙂
Egyébként a lágyabb trüffeleknél azt, hogy a villába mélyedjenek úgy lehet megelőzni, ha kapnak egy réteg temperált csokit az aljukra a fent leírt módon.

Mindegyik mártás előtt töröljük a villát szárazra, mert a rászáradt csokihoz tapadhat a következő trüffel.
Lüszter festékkel színezett kávébab töretek.

Jön a rumos kockák kakaóba forgatása. Ehhez hideg kézre van szükség. Tehát adottak a kockák. Csokit olvasztunk és kakaóvajat. 1:1 arányban. Összekeverjük, majd két tálba mellé cukrozatlan kakaóport teszünk.
Az olvasztott csokival bekenjük a tenyerünk, majd a kockákat épp csak megforgatjuk a tenyerünkbe és dobjuk is a kakaóba. Ott nem érünk hozzájuk, csak rázzuk a tálat. Egy tálba ne tegyünk túl sokat, 8-9 darabot.
Hagyjuk egy kicsit állni, majd tiszta kézzel igyekszünk alájuk nyúlni és a kakaó nagyját leszitálva az ujjaink közt kiszedjük a kész kockákat. Sütőpapírra tesszük őket.
Macerás, de megéri!

 Dóri bemutató példányai.

A pate de fruitot kihagytam. 🙂 Azt ahogy felvágtuk, felülről egy 3 ágú mártó villát szúrtunk óvatosan bele, majd megmártottuk úgy a csokiban, hogy a teteje kimaradjon. Az alján lecsurgó csokit óvatosan lehúzzuk a tál szélén, majd óvatosan sütőpapírra letoljuk a villáról.
Ha megkötött a csoki, szűrőn át kristálycukorral megszórjuk a tetejüket, ezzel elfedve a mártás okozta lyukakat.
(És alulra kapott egy réteg temperált csokit mindenek előtt!!!!)

Persze hazaérve pikk-pakk elfogytak. A család minden tagját végig szoktam kínálni a művünkkel. Úgyhogy muszáj volt újra kreálnom legalább egyik verziót. Elsőre maradtam a legegyszerűbbnél, hiszen most egyedül voltam minden fázisra.

Az alapreceptet én harmadoltam:
84 gr habtejszín
10 gr méz
100 gr étcsoki
50 gr tejcsoki

A csokik összekeverve.

Tehát a tejszínt felforraltam, majd leöntöttem vele a csokit. Alaposan elkevertem…

…ezt kaptam. Ruganyos, sima masszát.

Hagytam, hogy annyira összeálljon szobahőmérsékleten, hogy egy habzsákból kinyomva megtartsa a formáját. Amikor elértem ezt a sűrűséget kis halmokat nyomkodtam sütőpapírra, majd hűtőbe tettem.

 Amikor még szilárdabb lett, akkor hideg, száraz kézzel gombócokká formáltam őket és vissza tettem éjszakára a hűtőbe.

20 gramm étcsokit olvasztottam, mellette pedig ugyanannyi kakaóvajat, majd összekevertem. (Ez elég kevés bármilyen mártóvilla használatához, de bőven elég ehhez az adaghoz.)

 Ott a kakaóvajas csoki és a kakaós tálak.

A következő képre már kifejezték nemtetszésüket, de nem zavar, mert hozzá tartozik. Javasolták, hogy használjak mártóvillát, mert gusztustalan. Ahány ház, annyi trüffel, annyi szokás, annyi módszer, annyi mártóvilla!? 😀 Nekünk így mutatták és én nem vagyok – és nem is akarok annyira kifinomult és mesteri lenni, hogy gusztustalannak tartsam, ha csokihoz kell érni. (Mellesleg szerintem érdekes is érezni, milyen állagot kap a kakaóvajtól). Mást is kézzel dolgozok össze itthon (nem csak én, más is) – legyen az hasonlóan ragadó gombóc, tészta, bármi. Persze nem azt mondom, hogy mindenbe bele kell mászni kézzel, mert nem, de ennél nem vagyok rest. A kis adag csokinak köszönhetően egyébként sem lehetne mártóvillával bárhogyan mártogatni.
(Itt jegyezném meg, hogy majd én foglalkozom azzal, milyen eszközöket vásárolok meg, milyeneket pedig nem és hogy mire költöm a pénzem, az én dolgom, legyen az egy játékomra a nyeremény, vagy épp mártóvilla… Amiből van 3 vagy 4 darabom is, köszönöm, hogy aggódsz, hogy van-e a tulajdonomban! ;))

Szóval aki nem rest hozzá érni az alapanyagokhoz, az szépen bekeni a tenyerét (húzhatunk gumikesztyűt, de hideg legyen a kezünk) csokival. Majd megfog egy darab trüffelt, gyors mozdulattal épp csak megforgatjuk a tenyereink közt…

…és már dobjuk is a kakaóba. Én egyszerre 6 darabot dobtam egy tálba. Összesen 250 gramm kakaóport osztottam el két tálba.

 Vártam kicsit, majd tiszta kézzel kivettem őket és sütőpapíros tálcára dobtam.

Kicsit hagyjuk állni, majd hűtőben tároljuk.

3-4 hétig tárolhatók (hűtőben), a fűszerezésükből ez idő alatt némiképp azonban veszíthetnek.

A helyzet az, hogy sok mindennel már tisztában voltam a bonbonos kurzus végett. Ez mégis egy más világ.
A bonbonokat sokkal gyorsabban és kevesebb “mocskolással” el lehet készíteni. Ez időigényes, ám brutálisan finom!! Határozottan megéri szenvedni velük és ezzel elmondhatjuk, hogy valódi kézműves finomságot gyártottunk! 🙂

Amit folyamatosan lehet tanulni, finomítani, alakítani……

Dórinak ismét köszönöm a fantasztikus kurzust, nagyon jól éreztem magam. Remélem lesz még alkalmam ellátogatni hozzájuk. Tudom, hogy sokan szintén vágytok ilyen helyre, kívánom, hogy egyszer mindenkinek sikerüljön részt venni egy ilyen csokizós tanfolyamon! Hasznos, informatív és édeeeees élvezet! 🙂

Ui.: Dóritól kaptam 1 macaront kóstolóba. Almazseléset. Büszkén érzékeltem, hogy ugyanolyat készítek itthon (állagra), úgyhogy ha még egy lehetőséget nyernék hozzájuk, nem macaronos tanfolyamra jelentkeznék! 😉

Közhírré tétetik :) Sok nyertesünk van! :)

Hát ennek is vége lett. Hosszúra sikeredett a játék, de ennek ellenére nagyon sokan belevágtatok.
Igaz az idő múlásával a játékosokból jócskán lemorzsálódtak, alább hagyott a lelkesedés, de a kitartó embereknek lehet gyümölcsöző lesz az elmúlt közel 1 hónap.

A nyereményeket tekintve azt hiszem nem fukarkodtunk: sokan hajtottatok a nasis könyvre, sokan Táblácskát szerettetek volna, páran a Tésztavarázst, de olyan is volt, akit megmozgatott a kávéfőző.

És mi lesz még itt…. 🙂

Amennyire bonyolultnak tűnt elsőre a játék, annyira nem volt az. Ezt jól mutatja, hogy elég kevés kérdés érkezett ezzel kapcsolatban a postaládámba.
Nekem pedig az előzetes félelmeimmel ellenkezőleg alakult az eredményhirdetés előkészítése: elég könnyedén összeraktam a kvíz játék összesítését (is) annak ellenére, hogy rengetegen játszottatok. 🙂

Mielőtt teljesen a tárgyra térnék engedjétek meg, hogy megosszak Veletek néhány sajnálatos dolgot.
A játék 1. fordulójában 146-an regisztráltak. Ennyien indultak neki a hosszú útnak, a végére pedig ebből mindösszesen 10-en maradtak. Durva, igaz?
Ez annak is köszönhető, hogy sokan elintézték saját kizárásukat. Mert bár a játékszabály világosan fogalmazott, mit ne tegyél, sokan megtették és aki nem felelt meg a játékszabálynak, attól sajnos búcsút vettünk az összesítéskor. Volt olyan, aki hetente, minden kérdésnél eljátszotta a tiltott dolgot, volt aki sajnos az utolsó héten sokallt be és ezzel zárta ki magát az esélyesek közül.

Nem voltak nehezek a kvíz kérdések sem, ennek ellenére sajnos sokan nem vették a fáradtságot, hogy 2 percet rászánva biztosra menjenek.
Némelyik bejegyzéssel is voltak bajok, hol kiküszöböltük azokat, hol nem sikerült. Amik azonban kikerültek a blogra, azok teljesen megfeleltek.
Az ételfotó versenyre érkezett esküvői portré valamint töltött káposzta is (ami nincs a blogon). 🙂 Kerültek törlésre képek, viszont itt megjegyezném, hogy elég sokan figyelmen kívül hagyták azt a kitételt, hogy a tálalásban jelenjen meg a kettes. Nem rászerkesztve. 🙁

Összességében azonban nagyon elégedett vagyok ezzel a játékkal, jól kitaláltam, összetett volt, és valamilyen szinten sikerült kizárni azokat a fanatikus játékosokat, akik saját lájk generálásukkal jutnak mindig az első helyre – abszolút nem megérdemelten, nem megdolgozva a helyezésért. Viszont sajnos érkeztek így is panaszok arra vonatkozóan, ki hogyan gyűjtötte a szavazatokat. Vannak ugyanis erre szakosodott közösségek, “lájk cserés” társaságok, ami eszembe nem jutott, így nem is lett megemlítve a játékszabályban. Mivel ezen oldalak tiltott használata nem volt kikötve a játékszabályban, sajnos nem tudtam vele mit kezdeni. Plusz ellenőrizhetetlen is az ilyen fajta szavazat gyűjtés. De most az illető(k) ha olvassa/olvassák magára/magukra ismer(nek). Én nekem ez nem tetszik, de nem volt szabály ellenes, azonban az igazság reméljük mindig győz!

A játék kezdete óta több százan csatlakoztatok a blog facebook oldalához és a blog követőinek száma is nőtt, köszönöm Nektek! 🙂

Tehát a számok:
A kvízben mint már mondtam 146-an regisztráltatok.
20-an küldtetek bejegyzéseket, összesen 32 írást.
31 ételfotó került fel az alkalmazásba, amikre összesen 2473-an szavaztak.

Azért ezek szép számok, nem? 🙂

A bejegyzéseket ITTolvashatjátok.

És akkor lássuk az összesítéseket és a sorsolásokat, amikre vártatok. 🙂

1. forduló – “A kvíz”

146 regisztrált játékos, 4 hét, 4 kérdés, mindre helyes válasz = esély a nyereményre.
1. kérdésre 108 jó válasz érkezett a 146-ból, a második kérdésre már csak 68 jó válasz érkezett.
A 3. és 4. kérdésre 49-en válaszoltatok helyesen (ennyien tartottatok ki).
Azonban a végső összesítés után 36 olyan játékos maradt talpon csupán, akik mind a négy héten át helyesen válaszoltak a kérdésekre. 🙂
Az első forduló nyereménye a Tésztavarázs című könyv. Lássuk, ki lesz a szerencsés, aki megkapja cserébe a helyes válaszokért. 🙂

A 27-es versenyző: KISS ORSOLYA

GRATULÁLOK! 🙂 Hamarosan megkapod az értesítő e-mailt. 🙂

2. forduló – “Egy blogger élete”

A zsűri összeállt és vártuk a jobbnál jobb bejegyzéseket. Jöttek is, dömping volt. 🙂 Az előzetes félelmeimmel ellentétben szerencsére nagyon sokan aktívan részt vettetek ebben a fordulóban is. Nagyon jó volt a sok pozitív visszajelzés és az, hogy lehet az első bejegyzéseteket kissé kedvtelenül kezdtétek írni, miután megéreztétek az ízét, újabbat és újabbat írtatok nekünk.
A végén úgy alakult, hogy mindhárman elolvastuk az összes bejegyzést. Mind felállítottunk egy hetes listát, melyek tetszettek a legjobban. Mindenki saját szempontjai szerint rangsorolt.
Sok bejegyzésen érződött a kényszer, sok nem igazán a feladatra fókuszált, voltak olyanok, amiket kissé bántónak éreztem, de voltak olyanok is, amelyek könnyeket csaltak a szemembe. Mert volt ilyen, nem is egy! És már akkor azt mondtam, már ezért megérte játszani. Fantasztikus volt olvasni azokat a bejegyzéseket, amikről érezni lehetett, hogy szívvel készültek. Sugárzott belőlük a jókedv és nem csupán kényszeredett smiley had nézett ránk a betűk közül. Tipikusan lehetett látni, ki foglalkozott az ételekkel. Nagyon tetszettek a gyerekeket bevonó bejegyzések is. 🙂 A gyerekek őszinte mosolya és ahogy segítenek, az olyan szép és jó! Azokat a bejegyzéseket is a szívembe zártam. 🙂 A helyzet az, hogy ha egyedül kellett volna döntenem ebbe, hát nem tudtam volna, de szerencsére hárman háromféle szempont szerint néztük át az írásokat. 🙂
Tehát adott volt a 3 hét helyezettes lista. Nem volt nehéz összefésülni őket. Kettő olyan bejegyzés volt, amely mindhármunk listájában előkelő helyen szerepelt és (most jön AZ ELSŐ MEGLEPETÉS) mivel nem akartam a két személy között sorsolni plusz nem is igazán tudtam volna különbséget tenni a két bejegyzés között, mert mindkettő másért volt jó, ezért megosztott első helyezettet hirdetünk! 🙂
Ebből következik, hogy a nyereményt is duplázom: ami ebben a fordulóban a nasis könyv (mivel blogos receptekről szólt a történet). Tehát: mindketten egy-egy saját összeállítású nasis könyv tulajdonosai lettek. 🙂 Azonban egyiküknek picit várniuk kell, míg elkészül a könyve, mert csak egyre készültem ugye. 🙂
Hogy kik ők?

Az egyik szerencsés Hoffmann-Barta Anita a Képviselőfánkos bejegyzéssel. 
Ez volt az első, ami majdhogynem megríkatott. 🙂
A másik pedig Hajdú István László a Bolognai spagetti bejegyzéssel.
István új megvilágításba helyezte az egyébként meglehetősen menza “szagú”bolognait. 🙂 (Nem pontosan idéztem Robi mestert, de a lényeg ez volt. És egyet értek vele.) Plusz amilyen tálalást rittyentett…….

GRATULÁLOK NEKTEK! Hamarosan megkapjátok az értesítő e-mailt! 🙂

Következő meglepetés, hogy ezek a bejegyzések lettek az új, egész évben tartó játékunk első “nyertesei”, ők lettek április hónap vendég írói. Bejegyzéseiket kiemelt helyen akármikor elolvashatjátok a blogon, valamint az év végén még az is lehet, hogy ezzel a “helyezéssel” valami komolyabb nyereményre is szert tehetnek! 🙂 Ezt majd még meglátjuk, de egy biztos:  

ÁPRILIS HÓNAP VENDÉG ÍRÓI A NASSOLÓ NAPLOPÓN: 
HOFFMANN-BARTA ANITA 
ÉS 
HAJDÚ ISTVÁN LÁSZLÓ! 🙂
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Még annyit, hogy a linkebb, szabadabb, laza bejegyzések élveztek ezek szerint mindannyiunknál elsőbbséget. 🙂 Szerintem jól döntöttünk, bár többet is ki tudnék emelni, azonban sajnos ennyit nem tudok díjazni.
Megjegyzem – bár nem díjazom – az igazi szülinaposhoz méltó tálalást számomra igazán Gaál Anikó találta el, tökéletesen tálalta a Panna cottát! Nagyon ügyes vagy Anikó!!!! És köszönöm!

Szeretném megköszönni a sok szép írást, a sok szép szót és mondatot, amit írtatok, a sok történetet, amivel megspékeltétek az egyébként száraz recepteket, a sok szép, mosolygós vagy épp könnyeket a szemembe csaló percet, amikor olvastam 1-1-poént tőletek, nekem ez volt a nyeremény a játékban. És ezt őszintén mondom!
Köszönöm!

3. forduló: “Ételfotó verseny”

Itt az első 5 legtöbb szavazatot gyűjtött játékos között lesz a sorsolás, hogy kik ők?

  1. Lukács Terézia 428 szavazattal
  2. Pálfalvi Ivett 390 szavazattal
  3. Nagy Évi 299 szavazattal
  4. Farkas Réka 298 szavazattal
  5. Bardocz Katalin 266 szavazattal 

    És akkor ki nyeri a kávéfőzőt?????

    FARKAS RÉKA

     GRATULÁLOK! Hamarosan megkapod az értesítő e-mailt!

    4. forduló: “A gyűjtő”

    Itt azoknak van esélye nyerni, akik mindenhol jól teljesítettek. Helyesen válaszoltak mind a 4. kérdésre, van elfogadott bejegyzésük, az első 20-ban benne van az ételfotójuk.
    Itt nincs duplázás vagy triplázás, ha két vagy 3 fotója van benne valakinek az első 20-ban, attól még az esély csak egyszeres. 🙂
    A lista, kik közül kikerül a nyertes aki egy saját Táblácskát kap Robi Mester jóvoltából:

    1. Gaál Anikó
    2. Szűr Veronika
    3. Kiss Orsolya
    4. Pálmány Tímea
    5. Tamás Beatrix
    6. Toma Zsuzsanna
    7. Lukács Terézia
    8. Farkas Réka
    9. Bardocz Katalin
    10. Bélteki Natália
    11. Gyáfrás Zsuzsi
    12. Hoffmann-Barta Anita
    13. Hajdú László István

    PÁLMÁNY TÍMEA

     GRATULÁLOK! Hamarosan megkapod az értesítő e-mailt! 🙂

    ÉS AKKOR JÖJJÖN AZ UTOLSÓ MEGLEPETÉS:
    Robi Mester úgy gondolta szeretne még valakit meglepni egy saját Táblácskával, így sorsolunk még valakit a gyűjtős listából, azért, mert megérdemlitek! 🙂 Ezzel az eredeti kiíráshoz képest már a második nyereményt dupláztuk meg Nektek! 🙂

    Akkor ki a Grátisz Táblácska nyertese??????

    SZŰR VERONIKA
    GRATULÁLOK! Hamarosan megkapod az értesítő e-mailt! 🙂

    Köszönöm Ildinek, az Ami a konyhámból kikerül blog szerzőjének a zsűrizést, Robi Mesternek  – a Táblácska alapítójának – a felajánlásokat, a segítséget, a zsűrizést…meg még hosszú a lista, miért tudnék hálálkodni! (De megyek már a tortákkal, csak jussak el odáig.) Nektek köszönöm, hogy játszottatok, remélem élveztétek! Sok melóm volt vele, de nagyon megérte!

    És legközelebb ki tart velünk??????????

    Az értesítő e-mailek és a továbbiak hétfőn kerülnek kiküldésre! 🙂 Puszi Nektek! ♥

    Tojáslikőr vol.2.

    Már van egy tojáslikőr recept a blogon, ami egyébként nagyon finom. De már több, mint egy éve el van mentve egy másik is, amit ITT találtam és ki kellett próbálnom. A mostani Húsvét erre tökéletes alkalomnak bizonyult, hát elkészült. 🙂

    Íme a recept:

    Hozzávalók:
    450 gramm cukor
    150 ml víz
    250 ml tiszta szesz
    250 ml tej
    fél vaníliarúd kikapart magja
    5 tojás

    150 ml vízbe teszünk 450 gramm cukrot. Cukorszirupot főzünk. Próbaként beleteszünk egy villát, kiemeljük és egy pohár vízbe ejtjük róla a cseppet. Ha a csepp azonnal szétoszlik, akkor még nincsen készen, ha viszont egyben marad, akkor jó. Vigyázzunk ne főzzük túl! Ha mégis megtörténik, akkor teszünk hozzá egy kis vizet és újrakezdjük.

    Ezután egy mixerrel állandóan kevergetve lehűtjük. Mikor langyos, akkor egyenként belekeverjük a tojásokat. (Mi úgy szoktuk hűteni, hogy a mosdóba eresztünk hideg vizet és abba állítjuk bele a lábost. Közben pedig keverjük.)

    Itt már majdnem készen van.

    Ezután a 250 ml zsíros tejet öntjük hozzá, majd a legvégén az alkoholt. A tejet is és az alkoholt is vékony sugárban locsoljuk rá. A mixerrel pedig jól elkeverjük.

    Amikor készen vagyunk, akkor leszűrjük és mehet is az üvegekbe.

    Anita szerint:

    Csak a cukorszirupra kell nagyon odafigyelni. Ha elrontottuk és szétválik a likőr, akkor is meg lehet inni, csak összerázzuk, persze így nem tökéletes. A receptben leírom pontosan mire kell figyelni közben.

    Hát nekem sikerült nem teljesen kivárnom a cukorszirup elkészülését (azért sokat segített volna, ha le van írva hány fokos legyen a szirup, de legközelebb megmérem). 🙂
    Azért finom, csak össze kell rázni. 🙂

    Egyébként pedig mától nem vagyok. Pestre utaztam apával, ő iskolába megy én pedig lébecolni és a Chefparade csokiműhelyébe trüffelt készíteni.
    Megjegyzem: viszem magammal a 4.-én éjjel zárult játékosok listáját, az eredményeket, mindent és előkészítem a sorsolást, hogy mikor haza jövünk, tudjunk is sorsolni. 🙂 Már alig várom! Szóval netem nem lesz, de fogyasszátok egészséggel a naponta megjelenő bejegyzéseimet! 🙂
    Pusziiiiiiiiii

    Egy évvel öregeb lettem :)

    Minden ott kezdődött, hogy megszülettem…
    Neeeem, csak vicceltem, ezt a sztorit nem fogom ilyen régről indítani. 🙂
    Kezdjük ott, hogy egyértelmű volt, hogy ismét magam készítem a szülinapi tortámat. Kigondoltam hát milyen legyen. Fodros. Valahol azt olvastam ez az idei év hóbortja (már ha lehet annak nevezni). 🙂 Hát nekem bejön, tetszik, kész!
    És jött a csavar. A lányom ismét elő állt (egyre gyakrabban teszi), hogy virágos tortát szeretne. 🙂 Egyem a szívét, az ilyen kéréseinek (sem) nem tudok ellenállni. 🙂 Húztam a dolgot, de nem felejtett.
    Azt akartam kihozni, ami végül összejött: nem egy nagy tortát készítek magamnak, hanem kettő kisebbet és akkor az egyik legyen neki virágos, a másik pedig nekem fodros. 🙂
    Elment oviba én pedig neki álltam.

    Véletlenül lett az enyém szögletes, sütöttem egy 5 tojásos olajos piskótát, de a széle csúnya lett, muszáj voltam levágni, akkor meg gondoltam legyen már szögletes. 🙂 Úgyhogy a 24 cm-es kerek formában sült piskótából lett egy helyes kis négyszögletes. 🙂

    Jött a krém. Magamnak nincs kedvem sokat vacakolni, pedig elsőre mindig azt gondolom majd magamon tesztelni fogok újabb krémeket. Hát nem! Lusta vagyok. 🙁

    Legyen fehér csokis, de azért mégis más.
    Tele vagyunk fagyasztott gyümölcsökkel, úgyhogy adott volt, hogy a krém édességét ellensúlyozzuk kis savanykás ízvilággal.
    Szedtem össze szedret, fekete és piros ribizlit, málnát, összeturmixoltam, majd átpasszíroztam. Az így kapott pürét kis lábasban elkezdtem melegíteni, adtam hozzá azért pici cukrot, de nem sokat. Amint elolvadt kevertem bele pici zselatint és 2-3 kavarás után elzártam a lángot. Hagytam, had hűljön ki.

    Szóval a piskótát felvágtam lapokra. 5 lapra, szép magas lett! 🙂
    Az alsó lapra csak fehér csoki krémet kentem, rá egy másik lap. Na erre már szórtam egy kis habfixálót (nálam ez gátolja meg, hogy a piskóta idő előtt átnedvesedjen a folyósabb krémektől), majd megkentem az erdei gyümis péppel.

    Erre szórtam bőven szeletelt mandulát, majd megkentem krémmel.

    Ezután ismét jött egy ilyen réteg, majd az utolsó ismét csak fehér csoki krémet kapott és lezártam a legfelső lappal.
    Kívülről is lekentem krémmel, majd beburkoltam fehérrel.
    Ezután jött a finom része, amitől rettegtem.
    Begyúrtam 6 árnyalat rózsaszínt. Pontosabban 5-öt, mert a 6. fehér maradt.

    Fogtam egy ilyen konyhai mosogatórongyot (hármasával lehet kapni élelmiszer boltokban is), alaposan megszórtam keményítővel (hogy a szöszök itt maradjanak, ahol vannak). Kezdtem a fehér fondanttal. Kb. 2 mm vastagra kinyújtottam (hosszúra), majd nagyjából a torta oldalának megfelelő hosszúságú és nagyjából 2 vagy 3 cm széles sávokra vágtam.
     Alaposan bekeményítőztem azt a felét is, amit átsimítok majd. Fogtam a szerszámom és pöndörgetni kezdtem végig a fondant szélén. Elvékonyítottam, ezáltal hullámosodott is. Jó minőségű fondantnál a gömb fejű mintázóval művelik ezt, de nekem sajnos nem volt a legjobb a házi fondantom. (Vagyis erre a célra nem épp a legmegfelelőbb volt.)

    Amikor kész volt a hullámozás, egy vizes ecsettel áthúztam egy sávot a tortán, ahova ragasztani szerettem volna a fodrot és ráhelyeztem. 🙂 Fentről lefelé haladunk a fodrozáskor. Kis igazgatás és hajrá tovább. Minden oldalra körbe, külön-külön. 🙂
    Amikor körbe értem jött a következő szín, egészen addig, míg a legsötétebbel be nem fejeztem legalul. 🙂
    Babra munka, de szerettem. Elsőre egész jól sikerült, hát még ha minden nap csinálnám, tökéletes is lehetne! 🙂
    Jah, végül csak 5 árnyalat fért el a tortán, de nem bántam. 😀

    Az van, hogy nem hullámozta meg eléggé a szerszámom a szélét, de nekem így is tetszik! 🙂

    Ezek után (bár simán is nagyon tetszett), szerettem volna rá tenni ostyaképet. Már csak azért is, mert bár most az én saját születésnapomra készült a torta, hát a blogom is most múlt két éves, megérdemel ő is egy tortát – megosztva az írójával -, valamint a szülinapi játéknak pont ma lesz vége, úgyhogy…

    …megkapta az ostyát. A blog fejléce került a tortára, a logóval együtt. Ezt még picit gyakorolnom kell, de nagyon tetszik. 🙂
    Gondoltam majd én (!) egy laza mozdulattal rásuhintom ecsettel az életkorom, de basszus, nem lett olyan elegáns, mint amilyennek szántam. 😀 De az enyém!

     Mint egy párna, nem? 🙂

    És akkor ha már torta és ha már kicsi lett, akkor nem feledkeztem meg Petrám virágos tortájáról sem. Miért ne, az is fukszia színű lett, mert tetszik és mert volt begyúrva. 🙂

    Kisütöttem egy 2 tojásos piskótát 19 cm-es formában és ugyanazt a fehér csokis krémet kapta, mint a másik.
    A szimpla krém pont erre a két tortára elegendő mennyiség!

    Amikor kihűlt a piskóta, rajzoltam egy virágot papírra (akkorát, mint a piskóta), körülvágtam, rátettem a piskótára, majd szépen késsel a körvonal mentén kivágtam a virágot, ezután pedig lapokba vágtam.

    Betöltöttem, körbekentem, beburkoltam és rá került csak azért is a blog “logója”, hogy gyakoroljam az ostyakép felhelyezést. Há’ van mit gyakorolni. 🙂 Pici virágok, körbe szalag, majd kapott mindkettő lakkot és kész is voltam. Amennyire nem volt kedvem hozzájuk, annyira szerettem készíteni őket. És előre várom, mit szól majd hozzá a lányom. 🙂 Azt az örömet imádom, amikor megkapja a vágyott pici tortáját! 🙂

    Szóval 28 éves lettem. Elképesztő! (Itt is jelen van a 2-es minden formában.) 😉
    Ennek örömére szombaton (6.-án) megyek vágott trüffelek tanfolyamra a Chefparade csokiműhelybe. 🙂 Már alig várom! Hozom majd az élményeket, a pesti kiruccanásról, az ünneplésről és frissítem majd ezt a bejegyzést egy szelet képpel a tortáról. 🙂

    Egy játék, ami egész évre szól!

    Újabb játékot hirdetek, ezúttal egész évre szólót – 2013. december 20-ig, havi fordulókkal!

    Ha szeretnéd kipróbálni magad bloggerként, most kötelezettségek nélkül megteheted.

    Kapd elő kedvenc recepted, ami lehet a család kedvence, vagy valami, amit érdekesnek tartasz.
    Bármilyen előétel, főétel, desszert, vagy bármi, ami ehető, lehet akár saját kreáció is.

    A lényeg, hogy készítsd el, legyenek fázis fotók, és persze jól kivehető kép is a végeredményről.
    Köríts hozzá frappáns rizsát, amibe bele foglalod a receptet magát és az elkészítést is. 🙂

    Hogy mit nyerhetsz vele? Elismerést, “hírnevet”! 🙂 Most nincsenek tárgy nyeremények, nem lehet a hírnevet pénzre váltani, a nyeremény most eszmei értékű, de:

    • Ha magad is blogger vagy és a Te nevezett bejegyzésed kerül kiválasztásra, akkor szélesebb körben is megismertetheted az olvasókkal az alkotásaidat. 🙂 Kis reklám! 😉
    • Ha nem vagy blogger, akkor pedig megmutathatod, hogy Te milyen finomságokkal kényezteted a családodat, megmutathatod magad, a stílusod, megcsillogtathatod a humorod a gasztro világban is. 🙂

    De ki tudja, lehet a hónap írói közül az év végén kikerül majd egy fő nyertes is, aki esetleg valami ennél sokkal értékesebb dolgot is nyer majd!? 😉 (Tudjátok, hogy szeretek adni!)

    Nyilván minél érdekesebbet írsz, annál nagyobb az esélyed, hogy a Te nevezett bejegyzésed legyen a kiválasztott a következő hónap vendég bejegyzése posztra!

    A nevezéseket minden hónap 27-ig küldjétek el nekem a vendegiroleszek@gmail.com e-mail címre.

    A kiválasztottak állandó jelleggel jól látható helyet kapnak a blogon, folyamatosan könnyen visszaolvashatóak lesznek.
    Talán még oklevelet is kapnak! 🙂

    Az ötlet onnan jött, hogy láttam (és sokan jeleztétek is), hogy tetszett a blogszülinapi játék 2. fordulója, ahol Ti írtatok bejegyzéseket. Kicsit a helyembe léptetek, megízleltétek a blogolás örömét, a büszkeséget, hogy más olvassa, amit írtatok, hogy megmutattátok magatokat a világnak, hogy Ti vagytok a középpontban! És ez tetszett az olvasóknak! Nem mellékesen pedig én is nagyon élveztem olvasni a különböző stílusú bejegyzéseket, érdekes látni, ki hogyan oldotta meg a feladatot. 🙂

    A szülinapi játékra beérkezett, olvasók által írt bejegyzéseket itt olvashatjátok, egyben megnézhetitek, miről is szól a játék, mit kell tennetek. Álljanak példaként mindenki előtt:

    http://www.nassolonaplopo.hu/search/label/p%C3%A1lyam%C5%B1

    Az áprilisi kiemelt vendég író(k) már megvannak, a cél a következő hónap vendég címét megszerezni. 🙂

    Felhívnám a figyelmet néhány formai követelményre:

    • A bejegyzésednek legyen eleje, közepe és vége. Bevezetés, tárgy, befejezés ha úgy tetszik.
    • Szólítsátok meg, köszöntsétek az olvasókat.
    • Adjatok címet a bejegyzésnek.
    • Ha valahonnan van a recept, legyetek szívesek a linket mellékelni, megjelölni a forrást.
    • A képeket, amiket beillesztetek a bejegyzésbe külön csatolva is küldjétek el nekem.

    Kérdéseiteket bátran írjátok meg ide a bejegyzéshez hozzászólásban, hátha mást is érdekel. 🙂

    Legyél Te a Nassoló Naplopó egyik kiemelt vendég írója! 😉

    Klaviatúrára fel!

    Fuxia macaronok

     Kezdjük ott, hogy bekrepált a darálóm sajnos. Ezért a sok hepe-hupa. 🙂 De az ízén ez mit sem változtat. 🙂 Sőt, nagyon is finom lett!!!!!!!
    Ajándékba ment pár darab. Egyébként elárulom, összesen 3 csepp ételfesték okozta ezt a gyönyörű színt!

    A macaronokat ez alapján a recept alapján készítettem, az esetek 98%-ában ennek be kell válnia!!!

    A tölteléke:
    140 gramm fehér csoki
    2 cl amarettó likőr
    egy leheletnyi vanília szirup
    0,5 dl habtejszín
    kb. 50 gramm teavaj
    1/2 narancs reszelt héja

    A fehér csokit felolvasztom, a tejszínt megmelegítem.
    A csokihoz keverem a likőrt és a szirupot, majd felöntöm a tejszínnel úgy, hogy egy szűrőbe teszem a narancs héjat és azon át csurgatom a forró tejszínt, majd simára keverem a csokival. Amikor sima elkeverem benne a vajat, kicsit hűtöm, had dermedjen, majd töltöm a macaronokba. 🙂
    Nagyon finom!!!!!!!

    Csokivarázs cupcake vol.2.

    Ajándékba készültek, a receptet ITT találjátok. Sajnos még meleg volt, mikor rákerült a krém, de szorított az idő, a díszítés pedig fondantból van. 🙂

    Átkötöttem őket egy szalaggal. 🙂

    Egyébként hogy telt a húsvét? Volt sok sonka és tojás? A gyerekeknek hozott valamit a hónyuszi? 🙂

    Jépatojta vol.2.

    Ha már mindenki ilyet készített Húsvétra felcsaptam a szakácskönyvem és megkerestem a rég elfeledett finom sütikémet. 

    Ez a répatorta. 🙂

    Kiegészítésként: 190 fokon sült 25 percig és utána még 170 fokon 30 percig. A muffinoknak persze nem kellett ennyi idő.
    Valamint fele mennyisége a darált diónak őrölt mandulával lett kiváltva. 🙂

     A répákat fondantból gyártottam. 🙂

    1 83 84 85 86 87 114