Minden ott kezdődött, hogy megszülettem…
Neeeem, csak vicceltem, ezt a sztorit nem fogom ilyen régről indítani. 🙂
Kezdjük ott, hogy egyértelmű volt, hogy ismét magam készítem a szülinapi tortámat. Kigondoltam hát milyen legyen. Fodros. Valahol azt olvastam ez az idei év hóbortja (már ha lehet annak nevezni). 🙂 Hát nekem bejön, tetszik, kész!
És jött a csavar. A lányom ismét elő állt (egyre gyakrabban teszi), hogy virágos tortát szeretne. 🙂 Egyem a szívét, az ilyen kéréseinek (sem) nem tudok ellenállni. 🙂 Húztam a dolgot, de nem felejtett.
Azt akartam kihozni, ami végül összejött: nem egy nagy tortát készítek magamnak, hanem kettő kisebbet és akkor az egyik legyen neki virágos, a másik pedig nekem fodros. 🙂
Elment oviba én pedig neki álltam.

Véletlenül lett az enyém szögletes, sütöttem egy 5 tojásos olajos piskótát, de a széle csúnya lett, muszáj voltam levágni, akkor meg gondoltam legyen már szögletes. 🙂 Úgyhogy a 24 cm-es kerek formában sült piskótából lett egy helyes kis négyszögletes. 🙂

Jött a krém. Magamnak nincs kedvem sokat vacakolni, pedig elsőre mindig azt gondolom majd magamon tesztelni fogok újabb krémeket. Hát nem! Lusta vagyok. 🙁

Legyen fehér csokis, de azért mégis más.
Tele vagyunk fagyasztott gyümölcsökkel, úgyhogy adott volt, hogy a krém édességét ellensúlyozzuk kis savanykás ízvilággal.
Szedtem össze szedret, fekete és piros ribizlit, málnát, összeturmixoltam, majd átpasszíroztam. Az így kapott pürét kis lábasban elkezdtem melegíteni, adtam hozzá azért pici cukrot, de nem sokat. Amint elolvadt kevertem bele pici zselatint és 2-3 kavarás után elzártam a lángot. Hagytam, had hűljön ki.

Szóval a piskótát felvágtam lapokra. 5 lapra, szép magas lett! 🙂
Az alsó lapra csak fehér csoki krémet kentem, rá egy másik lap. Na erre már szórtam egy kis habfixálót (nálam ez gátolja meg, hogy a piskóta idő előtt átnedvesedjen a folyósabb krémektől), majd megkentem az erdei gyümis péppel.

Erre szórtam bőven szeletelt mandulát, majd megkentem krémmel.

Ezután ismét jött egy ilyen réteg, majd az utolsó ismét csak fehér csoki krémet kapott és lezártam a legfelső lappal.
Kívülről is lekentem krémmel, majd beburkoltam fehérrel.
Ezután jött a finom része, amitől rettegtem.
Begyúrtam 6 árnyalat rózsaszínt. Pontosabban 5-öt, mert a 6. fehér maradt.

Fogtam egy ilyen konyhai mosogatórongyot (hármasával lehet kapni élelmiszer boltokban is), alaposan megszórtam keményítővel (hogy a szöszök itt maradjanak, ahol vannak). Kezdtem a fehér fondanttal. Kb. 2 mm vastagra kinyújtottam (hosszúra), majd nagyjából a torta oldalának megfelelő hosszúságú és nagyjából 2 vagy 3 cm széles sávokra vágtam.
 Alaposan bekeményítőztem azt a felét is, amit átsimítok majd. Fogtam a szerszámom és pöndörgetni kezdtem végig a fondant szélén. Elvékonyítottam, ezáltal hullámosodott is. Jó minőségű fondantnál a gömb fejű mintázóval művelik ezt, de nekem sajnos nem volt a legjobb a házi fondantom. (Vagyis erre a célra nem épp a legmegfelelőbb volt.)

Amikor kész volt a hullámozás, egy vizes ecsettel áthúztam egy sávot a tortán, ahova ragasztani szerettem volna a fodrot és ráhelyeztem. 🙂 Fentről lefelé haladunk a fodrozáskor. Kis igazgatás és hajrá tovább. Minden oldalra körbe, külön-külön. 🙂
Amikor körbe értem jött a következő szín, egészen addig, míg a legsötétebbel be nem fejeztem legalul. 🙂
Babra munka, de szerettem. Elsőre egész jól sikerült, hát még ha minden nap csinálnám, tökéletes is lehetne! 🙂
Jah, végül csak 5 árnyalat fért el a tortán, de nem bántam. 😀

Az van, hogy nem hullámozta meg eléggé a szerszámom a szélét, de nekem így is tetszik! 🙂

Ezek után (bár simán is nagyon tetszett), szerettem volna rá tenni ostyaképet. Már csak azért is, mert bár most az én saját születésnapomra készült a torta, hát a blogom is most múlt két éves, megérdemel ő is egy tortát – megosztva az írójával -, valamint a szülinapi játéknak pont ma lesz vége, úgyhogy…

…megkapta az ostyát. A blog fejléce került a tortára, a logóval együtt. Ezt még picit gyakorolnom kell, de nagyon tetszik. 🙂
Gondoltam majd én (!) egy laza mozdulattal rásuhintom ecsettel az életkorom, de basszus, nem lett olyan elegáns, mint amilyennek szántam. 😀 De az enyém!

 Mint egy párna, nem? 🙂

És akkor ha már torta és ha már kicsi lett, akkor nem feledkeztem meg Petrám virágos tortájáról sem. Miért ne, az is fukszia színű lett, mert tetszik és mert volt begyúrva. 🙂

Kisütöttem egy 2 tojásos piskótát 19 cm-es formában és ugyanazt a fehér csokis krémet kapta, mint a másik.
A szimpla krém pont erre a két tortára elegendő mennyiség!

Amikor kihűlt a piskóta, rajzoltam egy virágot papírra (akkorát, mint a piskóta), körülvágtam, rátettem a piskótára, majd szépen késsel a körvonal mentén kivágtam a virágot, ezután pedig lapokba vágtam.

Betöltöttem, körbekentem, beburkoltam és rá került csak azért is a blog „logója”, hogy gyakoroljam az ostyakép felhelyezést. Há’ van mit gyakorolni. 🙂 Pici virágok, körbe szalag, majd kapott mindkettő lakkot és kész is voltam. Amennyire nem volt kedvem hozzájuk, annyira szerettem készíteni őket. És előre várom, mit szól majd hozzá a lányom. 🙂 Azt az örömet imádom, amikor megkapja a vágyott pici tortáját! 🙂

Szóval 28 éves lettem. Elképesztő! (Itt is jelen van a 2-es minden formában.) 😉
Ennek örömére szombaton (6.-án) megyek vágott trüffelek tanfolyamra a Chefparade csokiműhelybe. 🙂 Már alig várom! Hozom majd az élményeket, a pesti kiruccanásról, az ünneplésről és frissítem majd ezt a bejegyzést egy szelet képpel a tortáról. 🙂