Nagyon régóta bizgatta a fantáziámat, milyen lehet ez az egyébként ránézésre guszta tejbegríz.
Valahol láttam is hozzá megbízható, tuti receptet, de kicsúszott a kezeim közül és el is felejtettem a dolgot. Aztán Ildi feltette a blogjára és ismét új tűz gyúlt bennem ez iránt. El is készítettem azonnal.
Elsőre furi, hogy tejbegrízt rántok, de lekvárral nagyon finom! 🙂 (tovább…)
Csupán egy gyors szolgálati közlemény! 😉
Már nagyon régóta szerettem volna csatlakozni a Restaurant Dayhez és egy napra megnyitni a saját kis cukrászdámat.
De sajnos valami mindig közbejött! MOST VISZONT! A következő ilyen napon büszkén jelentem megnyitom a cukim kapuit az érdeklődők előtt. 🙂 (tovább…)
Gyorsan készen van, sütni sem kell sokáig és a siker GARANTÁLT!!!!
Fém dobozban lehet kapni a boltok polcain dán vajas kekszet. Horror áron, de amikor kapunk, akkor nagyon örülünk neki! 🙂 Ez gyakorlatilag pathé, aminek egy (szerintem) egyszerűbb változatát is hozom hamarosan, sőt kakaós verzióban is megmutatom. Gyakorlaton is készítettünk, sőt vizsgára is (én készítettem) és a szakácsok nem győzték dicsérni! 🙂
Persze nem az én érdemem volt, hanem Györgyié, a tanárunké, hiszen Tőle származott a recept, mégis én kiviteleztem na! 😀 (tovább…)
Pár héttel/hónappal ezelőtt kaptam a Csúzi Pincészettől ajándékba 4 üveg lekvárt, valamint almasajtokat kipróbálásra.
Sosem hallottam még az almalekvárról, mert valahogy nem szerepel az alma az első gyümölcsök közt, amiből lekvárt szokás készíteni, pedig…..
A feladat az lett volna, hogy ha gondolom készítsek velük süteményeket. Kicsit el is voltam havazva, de nem is tudtam, mibe kerüljenek. Én annyira szeretem az ilyen házi, kistermelői lekvárokat, hogy szeretem őket nézegetni, sajnálom kibontani. Ezzel is így voltam. Aztán egy napon megvilágosodtam. 😀 Rám fért…. És felpattant az első üveg teteje. (tovább…)
A Mindmegette-Lidl gasztrokurzusán Francia esten vettem részt…ez sem most volt már. Viszont emlékszem: várakozásaimat felülmúlta az ételek ízletessége. Pl. erről a levesről sem gondoltam volna sosem, hogy ízleni fog és mégis nagyon bejött! Szóval a lehetőséget magát nyertem és ez már az 5. Mindmegettés kurzusom volt. 🙂
Nagyon jól esett, hogy már amolyan „régi ismerősként” köszöntöttek a főszerkesztők és a séf ismételten Sanya volt. Valamiért mindig vele hoz össze a sors, azóta már a zöld diós kurzuson is vele sikerült főznöm! 😀
Elvittem magammal gasztroblogger társamat: a Zsuzsi finomságai blog íróját – Zsuzsit, mert anno a Varga Gáborral való sütögetésen is nagyon egy húron pendültünk! 😀 (tovább…)
Nem nagyon szoktam kenyeret sütni. Ennek az oka egyszerű: annyi mindent készítek már itthon, hogy sokszor nincs időm mindent legyártani és egyébként is egyszerűbb ezt megvenni és én a tecsós kenyeret pl. kimondottan szeretem is.
Na de megesik olykor, hogy elfogy itthon a kenyér és nem tudok elmenni boltba, na ekkor (és amikor egyébként is rám jön) megesik, hogy itthon sütök kenyeret.
Eddig általában sütőzacskóban sült kenyereket sütöttem, de most erre esett a választásom. Finom olívaolajos. (tovább…)
Éltünk Pesten 3 évet. Folyamatosan filóztunk azon, milyen lehet a sushi, de valahogy sosem jutottunk el odáig, hogy vegyünk is. Azt hiszem tartottunk tőle kissé.
Aztán vissza költöztünk vidékre, eltelt pár év a sushi gondolata nélkül, majd egy lehetőségnek köszönhetően egy pesti kiruccanás alkalmával elvesztettük sushi szüzességünket. És rákaptunk! 😉
Thai piskóta. Először a nevére figyeltem fel, majd arra, milyen gusztán néz ki! Nem sokat vacakoltam az elkészítésével.
Gondoltam a különleges kabát alá valami különleges belső illik, ezért döntöttem tejfölös krém mellett. Ez nem annyira hagyományos és gyümölcsökkel remekül passzol.
Finom is lett, ahogy vártam! (tovább…)
Vitamindús finomság, igaz nem éppen tavasszal elkészítendő, hanem inkább ősszel, de akármikor lecsúszik! 🙂 (tovább…)