Amikor tortát készítek, a lelki szemeim előtt mindig megjelenik egy etalon, amit sok olyan torta képből teszek össze magamnak, amit az interneten láttam. Aztán nekifogok és valahogy mindig-mindig elcseszerintem valahol…és ez már unalmas és kedvszegő.
Hát életem első dobos tortája ilyen lett:
Külön receptet nem néztem hozzá, sima piskótát csináltam 12 tojásból, de nem használtam fel az összes tésztát, tortaformában sütöttem, aztán rájöttem, hogy hát jobban jártam volna, ha hallgatok egy bloggerre és külön laponként sütöm meg…de akkor már mindegy volt.
Valamiért életemben először a piskóta sem olyan lett, mint szokott. A sütőm meg elkezdett elől égetni, szóval…
A krémet már nem tudom, honnan szedtem, de nekem nagyon bejön és ahogy először csináltam egyből a dobos torta jutott eszembe róla, szóval elkönyveltem dobos torta krémnek.
Íme egy csokikrém, ami tömény, de finom:
4 tojást 20 dkg cukorral és 2 cs van. cukorral egy lábasban elkezdek hevíteni, míg a cukor elolvad.
Ezután rögtön habverővel elkezdek habot verni belőle míg teljesen ki nem hűl!
23 dkg hűtőből kivett vajat felkockázok és robotgéppel hozzákeverem a tojásos habhoz. (Nem b
aj, ha darabos lesz.)
25 dkg ét
csokoládét vízgőz fölött megolvasztok, 4 dkg kakaóport csomómentesre keverek benne, majd hozzá öntöm a vajas masszához és jól elkeverem benne.
Aztán már csak töltenem kell vele a lapokat, azért kicsit nem árt ha várunk vele, kissé megszilárdul.
Tehát megkentem a lapokat és a legszebb tortalapra készítettem el a karamellt. 18-20 dkg cukrot (keveseltem, így lett vagy 30-35 dkg) 3-4 csepp ecettel megkaramellizáltam és rögtön a lapra curgattam. Gyorsan elsimogattam, mert marha gyorsan köt. És gondoltam én kis naív, hogy majd felszeletelem és nem egyben rakom a tortára, hanem egy csokirózsára sráhen ráfektetve szeletenként. Persze. A karamell megkötött, nyújt, ragadt, tört…bakker, nem tudtam olyan gyorsan mártani a kést a forró vízbe, letörölni, vajazni és vágni, hogy jó legyen, így sajnos össze barmoltam a tetejét, ezért igyekeztem úgy bevonni a tortát a krémmel, hogy jócskán maradjon a tetejére is.
Mert ugye nem lett szép a karamell máz, így bevontam a tortát, az oldalára kés pengére szórt mogyorót tettem, majd ráraktam a karamelles lapot és a kötelező csokirózsák után Igyekeztem némiképp eltüntetni a hibákat amennyire tudtam.
És itt jegyezném meg, hogy az, aki szereti a tetején a karamellt, mint én SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNY KÖZÖTT NE CSINÁLJON NAGYOBB ADAGOT, MERT AZÉRT NEM LEHETETT SZELETELNUI RENDESEN ÉS CSAK KIS ADAGGAL VISELKEDIK RENDESEN A TORTA. 🙂
Ez volt számomra a nap tanulsága. Csúnya volt, de azért finom és jó puha, friss. 🙂
Hugom töltötte a 12-t (2011), Neki készült egy adag mézes krémes társaságában. 🙂
BOLDOG SZÜLINAPOT HUGI!
