Nagyon szeretnék magaménak tudni egy Zila formát. De mivel nem tudom kigazdálkodni (és őszintén annyi pénzt ha tudnék se adnék ki rá, mert iszonyat drágának tartom), ezért ütött szöget a fejembe ez a megoldás, hogy házilag faragok valami hasonlót és hogy hogy nem éppen ezzel a klasszikus süteménnyel jött a megvalósítása. Nem is rossz, sőt! Próbáltam óvatosan rétegezni a tésztákat, hogy csíkos kockáim legyenek, de ez nem kivitelezhető, ezt sajnálom, de egyszínűvel lehet még jobban is mutat az egész. A tészta nagyon könnyed, a csokikrém olvad a szádban, a karamell lágyan ropog a fogaid között…
Hozzávalók:
Fehér tészta:
2 tojás
100 g cukor+ 40 g a habba
175 g liszt
75 ml olaj
75 ml tej
2 tojás
1/2 cs sütőpor
Kakaós tészta:
2 tojás
100 g cukor+ 40 g a habba
2 ek cukrozatlan kakaó
175 g liszt (a kakaó súlyával együtt)
75 ml olaj
75 ml tej
2 tojás
1/2 cs sütőpor
Krém:
2 tojás
10 dkg cukor
1 cs van. cukor
12 dkg vaj
13 dkg étcsoki
2 dkg cukrozatlan kakaópor
15-20 dkg kristálycukor
Elkészítés:
Először is kimérek minden.
A habverő üstjébe mérem az olajat, tejet, a nagyobb adag cukrot, és a tojások sárgáját, amit kicsit össze is keverek, majd hozzá keverem az előzőleg jól elvegyített lisztet, kakaót és sütőport is.
Először csak lassú, majd 1-2 percig magasabb fokozaton verem, míg kissé kivilágosodik.
A tojásfehérjéket a kevesebb cukorral, pár csepp citromlével és egy csipet sóval kemény habbá verem.
Kis adagokban keverem a kakaós masszához.
Először fellazítjuk a krémet, majd óvatosan bele forgatjuk a maradék fehérjét.
A sima tésztával ugyanígy járunk el, a folyamat megegyezik, csak kakaó mentesen.
Egy kb. 32×19 cm-es magasabb falú tepsit kibélelünk sütőpapírral, majd a két színű masszánkat felváltva adagoljuk bele.
Nem fog sikerülni, hogy csíkos tésztát kapjunk, de megpróbálhatjuk! 🙂
Kicsit ütögessük teljes aljjal az asztalhoz, hogy a légbuborékok eltávozzanak a tésztából, majd 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. (Kb. 30 perc.)
Amikor megsült a tésztánk, fejjel lefelé sütőpapírra borítjuk, kicsit megnyomkodjuk a tetejét, ha púposra sült volna, ezáltal a sütemény súlya visszanyomja a kiemelkedést.
Konyharuhával letakarjuk és hagyjuk kihűlni.
A széleit levágjuk ezzel egy szép, szabályos téglatestet létrehozva, a tetejét pedig fél cm-es vastagon vízszintesen egyben levágjuk. (Erre kerül majd a dobos cukor.)
8 egyenlő kockára igyekszünk beosztani a nagy tésztánkat.
A nyolc kockának a közepébe egy pici, ám nagyon éles hámozó késsel és négyzet alakban kivájjuk a belsejét, hogy üreges legyen, de igyekezzünk amennyire lehet egy kis kocka mélyedést vágni, de úgy, hogy ne vágjuk az aljáig át, legyen neki talpa. (Ezzel a tésztával ez a művelet nagyon könnyen kivitelezhető!) Ide fog kerülni a krém.
Elkészítjük a krémet:
A tojást a cukorral és a van. cukorral egy lábasban elkezdem hevíteni, míg a cukor elolvad.
Ezután rögtön habverővel addig habosítom, míg teljesen ki nem hűl!
Ha kihűlt a hűtőből kivett vajat felkockázom és robotgéppel hozzákeverem a tojásos habhoz. (Nem baj, ha darabos lesz.)
Az étcsokoládét vízgőz fölött megolvasztom, a kakaóport csomómentesre keverem benne, majd hozzá öntöm a vajas masszához és jól elkeverem.
Hűtőbe tesszük picit, mert itt még elég folyós, kicsit kell dermednie.
Ha a krémünk meghűlt, tele töltjük a kockáinkat, majd félre tesszük (hűtőbe dermedni.)
Elő vesszük a tetejéről levágott vékony lapot és elkezdjük a cukrot karamellizálni.
Amikor már megolvadt és világos barna színű, akkor rácsurgatjuk a lapunk közepére és egy kenőkéssel szépen óvatosan igyekszünk egyenletesen elsimítani a tésztán.
Nem baj, ha körbe lecsurog.
Egy széles pengéjű kés élét és fokát is bevajazzunk, majd bejelöljük, hogy fogjuk elvágni a karamell lapot. (8 egyenlő négyzetre igyekezzünk)
Majd ha kicsit megszilárdult, akkor a kés élét ráhelyezve picit rácsapunk és eltörik szépen a karamelles lap.
Ha maradt még a krémből, akkor apró csokirózsákat nyomhatunk 1-1 lap tetejére, illetve körbe a kockáink tetejére, hogy rá tapadjon a karamellás kalap.
Hűtőbe tesszük.
Hát igen. A dobos cukor még hagy némi kívánni valót maga után, de mentségemre váljon, hogy most készítettem életemben másodszor. Elsőként azt sem tudtam hogy kezdjek konkrétan neki, meg se lehetett enni a dobos torta tetejét, csak nyalogatni. 🙂 Most meg elkezdtem hevíteni a cukrot és mikor már majdnem kész volt dobtam hozzá még egyszer annyit, mert kevésnek találtam. 😀 Így kell elcseszni és kristályossá varázsolni a tetejét, de attól független ez már ehető volt és finom! Senkit nem zavart, hoyg nem tökéletes a teteje és végülis így egyedi. 🙂
Ami meg a formát illeti….hát igen, darabja 12 ezer forint. Van eddig talán 3 féle. Mind tetszik, de előbb veszek bármi mást, mint olyan formát, mert iszonyat drágának találom.Oké, hogy be kell hozni a szabadalmaztatás költségeit, de basszus…Nem baj, megoldom én magamnak, de már párom is töri a fejét, hogyan tudnánk egyszerűbben elkészíteni az ilyen kis tölteni való tésztakupacokat. 🙂
Utólag csak halkan jegyzem meg: ilyet így még senkinél nem láttam – csak azok kedvéért, akik betámadnának! 😛