nassok

Cicás torta csak úgy

Az úgy volt…..hogy a lányom minden tortánál megkérdezi, hogy az övé lesz-e!? És hát nem, nem neki készülnek ugye. De egytől egyig mindegyiket megdícséri, hogy nagyon szép vagy hogy ez dönöjűűűűűűűű! 🙂 És ez nagyon jól esik. Egy nap gondolt egyet és határozottan kijelentette, hogy ő szeretne egy cicás tortát. Mondom legyen.
Lefeküdt a délutáni sziesztára én pedig nekiálltam. Egy nagyon kis kerek piskótát sütöttem, azt vágtam 3 felé és trüffel krémmel töltöttem, majd kívülről is azzal vontam be és egy evőkanál homorú felével kissé meghúzogattam a krémet, hogy kissé borzas kinézete legyen.
Voltak teszt fondant cicáim, amik a hűtőben várták jobb sorsukat (valószínűleg innen Petrának az ötlet, hogy cicás legyen a torta).

Gondoltam, ha már a cicák szeretik egymást, akkor kapnak maguk alá – mintegy talpak – egy piros szívet, aztán kivagdostam még kicsiket is, mert szeretem a lányom. 🙂

Aztán meg olyan jól formázható volt a piros fondant-om, hogy muszáj voltam egy rózsát összedobni, így lett rajta egy rózsa is. 🙂

Mire felkelt a torta majdnem készen lett. Amikor meglátta megkérdezte, hogy ez az övé-e?! Amikor mondtam neki, hogy az ő tortája és átadtam, egyem a szívét az a ragyogás a szemében, mindet vitt! 🙂
A sűrű “ez dönöjűűűű” és “köszönöm” között azért megjegyezte, hogy “megkóstolom”.
Beállítottam egy fotó erejére, de éppen, hogy katintottam már ott termett Réka, aki lekapta egy mozdulattal a fekete macskát a tortáról. Ekkor Petra szája legörbült és meg majdnem szívizomgöcsöt kaptam, hogy mindjárt az egész torta a szőnyegen landol… De nem, szerencsére.
Szóval elkeseredett a fekete macska miatt, de végül megbeszéltük, hogy övé a fehér, levettem neki, de szadista módon csak a fejét akarta. 🙂 Megette (volna), majd kiköpte. De hisz’ mondtam neki, hogy az tömény cukor… és azt mi nem szeressük… de letesztelte.

Petrus és a cicás tortája. 🙂

 A torta finom volt, másnap apát is megvendégelte. (Egyébként összességében kb. 4 szeletes volt.)

A rózsám közelről. Tudom, van hova fejlődni, de büszke vagyok rá!

Egy újabb macaron adag, de ezúttal szép színes. :)

Hát igen, egyszerűen nincs mentségem, csak feledékenységem…megígértem, hgy hozok egy új macaron receptet, csak épp lemaradtam, mint a borravaló.

De íme a legújabb arányokkal rendelkező macaron recept:
1 tepsi macaronhoz

75 gramm tojásfehérje
50 gramm kristálycukor
90 gramm mandulaliszt
135 gramm porcukor
ételfesték (gél 1-2 csepp)

Tehát: a sütőlemezt kibéleljük a maki sütő lapunkkal vagy méretre vágott sütőpapírral. (Nekem a sütőpapír jobban bejött, mert a szilikonos maki lapra sok menthetetlenül letapadt, a papírról azonban feljöttek.)
A tojásokat hagyjuk 1-2 órát a konyhapulton, hogy szobahőmérsékletűek legyenek a fehérjék (a recept 4 napos öregítést ír, hát működött nálam anélkül is, egyébként sem szimpatikus a 4 napig álló tojásfehérje).
A darált mandulát és a porcukrot leszitáljuk, összekeverjük egy nagyobb tálban.
A fehérjéket elektromos habverővel magas fokozaton jóóóó kemény habbá verjük! Amint elkezd habosodni folyamatos keverés mellett apránként adagoljuk hozzá a kristálycukrot.
Amikor már nagyon tömör és masszív, akkor hozzáadjuk az 1-2 csepp színezőt és 1-2 fordulattal el is keverjük.

Innentől spatulával dolgozunk. Szépen elkezdjük a tojáshabot elvegyíteni a mandulával.
Alaposan eldolgozzuk ,de csak óvatosan bánjunk a habbal.
A már egynemű keveréket addig keverjük (úgy, hogy ne kanalazzunk már bele levegőt, hanem a spatulát inkább jól lenyomva tartva, masszírozó mozdulatokkal keverve inkább kifelé préseljük a benne rekedt bubikat), amíg a spatulát kiemelve szalagokat képezve folyik le róla a tészta. Eddig és ne tovább!
Mehet egy 8-10 mm-es csővel ellátott habzsákba a tészta és már nyomhatjuk is a korongokat a sütőpapírra egymástól kissé távolabb, hogy a terjeszkedő tésztakupacok ne érjenek majd össze.
Nagyjából 3-4 cm átmérőjű tésztahalmokat készítsünk.
Ezután száraz helyen pihentetjük a makikat legalább 30 percig. Amikor óvatosan hozzáérünk és a teteje szilárdnak tűnik mehetnek a sütőbe. Ez eltarthat egy órát is, mire kialakul, de én 30 percnél nem pihentettem ezt az adag tésztát tovább és jó lett.
160 fokra előmelegített (légkeverés) sütőben sütjük a makikat (nekem ez a hőfok bevált, működött) kb. 10-12 percet.

Szerintetek ő mit láthatott a sütőben, amire így rácsodálkozott? 🙂

Kialakul a talpacska, majd megsül és kivéve hagyjuk a sütőlemezen kicsit hűlni őket. Nekem szépen leváltak, mondom a szilikonos maki lappal voltak nézeteltéréseink. :S
Ezután töltsük ízlés szerinti töltelékekkel.

Egy születésnapra 40 makaront “kellett” gyártanom. Nem tűnik nagy számnak, mégis egy napot eltököltem vele. Szerettem, de mikor rájöttem a második adag után, mikor mindent elpakoltam már, hogy totál elszámoltam magam, na akkor már sík ideg voltam. Azért nem lehetett egyszerre nagyobb adagot készítenem, mert több színt szerettek volna, ezt a receptet pedig nehéz színekre bontani menet közben (nekem).
Tehát újra, egy nagyobb adag: kitettem száradni őket (hova máshova, a legszárazabb – kevesebb pára és nem túl meleg – hely a fürdő volt) a kád szélére. Ott sorakoztak a tepsik. Gondoltam nem megy arra a kicsi, nem nyúl bele, ajtó becsuk, stb. Erre pakolok, egyszer csak hallom iszonyat csörömpölés (már délután 4 óra volt!!!!). Atya ég! Na ekkor volt egy kisebb idegösszeomlásom! 😀
Nem tagadom, elbőgtem magam, hogy kezdhetem el megint és már baromira untam a nem tudom, hanyadik adagnál a bekeverést és reménykedést. 🙂 Apa ment felmérni a kárt: 1 tepsinek lett csak baja, azon is csak kis adag volt szerencsére, szóval gyorsan behajítottam a sütőbe egy tepsivel, hogy mielőbb kivégezzem őket!

Amiket én most készítettem:
– kék: kókuszos (pihentetés kezdetekor megszórtam kókuszreszelékkel a tetejüket)
– rózsaszín: mogyorópralinés
– sárga: kávés
– zöld: vaníliás

Azért, hogy az ünnepelt is tudja mi a helyzet, Dekortapaszos zászlókat készítettem és beleszúrtam 1-1 olyan színű makiba, amire vonatkozik. 🙂 De szerintem nem érdekelte őket! 😀

Azért nagyon tetszett a színhatás, imádtam a makikkal telt tálat!  (Igaz sok lett a zöld, de a vaníliásból több kellett.)

Ez a macaron sütés egyszerűbb verziója a french meringue változat. Emellett van még a cukorszirupos, de ott már hőmérőzni kell, stb. Valamivel az jobb, de én előnyben részesítem a gyorsasága miatt ezeket a recepteket. Szerintem ezekkel az arányokkal és taktikával bárki nyugodtan próbálkozzon meg a macaron gyártással. Tervben van még, hogy okosok által lefektetett szabályokat/tippeket is hozok hamarosan, csak idő kell a gépeléshez ugye, van más dolgom is. 🙂

Ja és az is nyilván feltűnt, hogy a tetejük nem szép sima. Kissé a saját darálású mandula nem olyan porhanyós. 🙂 De sebaj! 🙂

Gyilkos sünök :)

Kicsit nem figyelsz, ráharapsz és a tüskék szétroncsolják a szájpadlásodat! 😀 És ez nem vicc! 🙂
Ezek a sünök a facebookon keringtek, megtetszettek, elkészültek. Elfogytak, de nem lesznek állandó vendégek nálunk. Viszont egyszer meg lehet csinálni és nagyon jópofák. 🙂

2,5 dl langyos tej
3 dkg vaj
kevés cukor
1-1,5 teáskanál só
38 dkg liszt
1 tasak szárított élesztő

Tésztát gyúrunk majd hagyjuk duplájára kelni.
Utána megformázzuk a kis süniket, sütőpapíros tepsire rakosgatjuk őket.

 
Ollóval kialakítjuk a tüskéket, lekenjük egy enyhén felvert tojással és a szemeinek egy-egy napraforgó magot nyomunk.
Hagyjuk a tepsin újra kelni, majd 200 fokos (előmelegített) sütőben 15-20 perc alatt megsütjük őket.

Csak óvatosan velük! 🙂

Vajas pogácsa sajtos tetővel

Limara az etalon, ugyebár…..azt hiszem nem csak nekem. Még régebben tőle készítettem el ezt a vajas pogácsát, és természetesen nem csalódtam!!! Nagyon finom! NAGYON FINOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

IMG_2714

Hajtoványok, avagy töltött háromszögek

32142_499815670061222_409924550_n

Hajtoványt már több ízben készítettem, egyszer sajtosan, egyszer kakaósan, most pedig már kényszerré vált. 🙂 Egy lavina söpört végig a facebookon, amit Antukné Ildi szép színes kelt háromszögei indítottak el. Nem véletlenül, mert amellett, hogy gyönyörködteti a szemeinket, baromi finomak is. Nagyon jó a tésztája, a tölteléke pedig…. Igazából semmi extra, és mégis! (tovább…)

Vaníliás tejkaramella

Viszonylag gyorsan kellett valami vaníliás. Markáns, finom, “nem szokványos” finomság, falatka. Rögtön 200-250 darab! 🙂
Vaníliavarázs megtisztelő feladata volt, hogy készítsek valamiből a részére kóstoltatásra, a lényeg, hogy kiemelje a madagaszkári vaníliái csodás ízét. 🙂
Végül Praliné paradicsom vaníliás tejkaramellájára esett a választása és meg kell mondjam nagyon örültem ám neki, mert már régóta szemezek az elkészítésével. Nade a kb. 24 kockára való adag és a 200-250 darab között van ám nagyságrendi különbség. 😀

Végül 2*3 adagot készítettem, vagyis feltripláztam a mennyiségeket és mindezt kétszer. (Mert így elégnek találtam. Pont elég kóstoló falatkát kaptam.)

Hozzávalók kb. 24 kockához:
13 dkg cukrozott sűrített tej
7 dkg cukor
3 dkg méz
4 dkg vaj
2 késhegynyi szódabikarbóna
fél rúd vanília
6 dkg fehér csokoládé

A sűrített tejet, a cukrot, a mézet, a vajat, a szódabikarbónát és a vaníliarúd kikapart magjait egy nagyobb lábasba tesszük és alacsony lángon, folyamatosan keverve melegítjük míg a cukor teljesen el nem olvad.

Ha a cukor elolvadt, nagyobbra vesszük a lángot és folyamatosan keverve addig főzzük a masszát, míg az barnás-karamelles színű lesz, besűrűsödik kissé. A térfogata ahogy a sűrített tej elkezd forrni, megnő kissé, majd ismét visszacsökken.

Maghőmérőn mérve 116 fokot kell elérnie (ez az ún. puha labdacs/gyenge golyó állapot, azaz ha a szirupból hideg vízbe cseppentünk, akkor puha, rugalmas labdává állítható össze).

Pár percet hagyjuk hűlni (kb. 60 fokig és ne ijedjünk meg, elkezd majd nyúlni is ugyebár), majd belekeverjük az apróra vágott fehér csokit, amivel addig keverjük, míg teljesen elolvad.

Ekkor sütőpapírral bélelünk ki egy kisebb sütőkeretet vagy tepsit, valami szögleteset és úgy 1 cm vastagon elterítjük benne a karamellát, majd pár órára hűtőbe tesszük.

Ezután szeleteljük (én előbb szeleteltem, épp csak megdermedt) egy késsel vagy mint én még fél szilárdan: pizzavágóval. 🙂

Egymástól sütőpapírral válasszuk el a szeleteket és ha a vendégeinket kínáljuk vele érdemes gumikesztyűben fogdosni, mert ujjlenyomatos lesz a karamella kockánk. 🙂

Amikor az első adag elkészült a kisebbik lányom, aki egy éves kapott egy leeső szél darabkát és annyira ízlett neki, csak úgy tolta befelé. 🙂 Apa is nagyon elismerően nyilatkozott a végeredményről, úgyhogy remélem a célszemélyeknek is nagyon fog ízleni a karamella és köszi Zsuzsinak, hogy kiötletelte ezt a receptet!

Ja, hát készítettem még (csak hogy legyen, mert Ildi is készített) egy adag vajas kekszet természetesen vaníliásan, aminek egy kis részét csomagoláskor kifelejtetem a csomagból. 😀 És mivel ,ár úgy körberagasztottam, ezért úgy gondoltam azt a kb. 20 darabot már megeszik akkor a gyerekek. 🙂

Ennek a receptje ITT elérhető, nagyon finom, omlós, puha, ajánlom.

Ui.: Aki óckodik a karamellizálástól, mint konyhai művelettől, az is nyugodtan neki állhat, mert ez nem a hagyományos értelemben vett kristálycukros karamellizálás, amit inkább gyakorlottaknak ajánlanak a nagyok, ez a folyamat végtelenül egyszerű és a végeredmény borzasztóan finom! Megéri!

Ha pedig vanília rúd hiányod van, akkor a drága bolti helyett ajánlom Vaníliavarázst, ahol a febr. 14-ig leadott rendelések mellé kaptok egy szép Valentin- napi kártyát a tejespitém képével és mellé még 10% kedvezményt is!

Créme brülée


Hozzávalók:
2,5 dl habtejszín
1 dl tej
50 gr kristálycukor
1 rúd vanília
3 tojássárgája
4 evőkanál barna cukor

Elkészítés:
A tejszínt, a tejet és 25 gr cukrot a vaníliarúddal együtt felforraljuk. Közben egy másik tálban a tojás sárgákat 25 gr cukorral elkeverjük egy sima kézi habverővel.

A felforralt tejből a vaníliarudat kivesszük, majd a tojásos keverékhez öntjük, az egészet habosra keverjük.
A folyékony “tésztát” négy szuflé tálba öntjük, amiket egy magasabb falú tepsibe teszünk úgy, hogy félig felöntjük a tepsit vízzel.
120 ºC-ra előmelegített sütőben légkeveréssel 80-90 perc alatt megsütjük.
Akkor kész, amikor a krém közepe is szilárd.
Kivesszük a vízből a tálakat és hagyjuk kihűlni.
Tálalás előtt 1 evőkanál (barna)cukrot egyenletesen elosztunk a desszertünk tetején és konyhai fáklyával vagy ennek hiányában forró grillsütőben karamellizáljuk a cukrot. Vigyázzunk, mert könnyen megég.
Megjegyzés: Semmiképp ne használjunk elektromos habverőt, mert kihabosodik a masszánk, a végeredmény nem lesz ugyanolyan, de persze élvezhető marad.

Csokivarázs muffin

Csokivarázs muffin

Hozzávalók:
Krémhez:
2 tojás
1 evőkanál vaníliás cukor
10 dkg kristálycukor
11 dkg vaj
12 dkg étcsokoládé
2 dkg cukrozatlan kakaópor

Muffinhoz:
70 gr olvasztott vaj
60 gr kristálycukor
1 tojás
90 gr liszt
fél tk sütőpor
1 ek cukrozatlan kakaópor
10 dkg étcsokoládé
1 dl tej

Elkészítés:
A sütőnket kibéleljük muffin papírokkal.
A sütőt 190 fokra előmelegítjük.
A vajat a tojással és a cukorral alaposan elkeverjük kézi habverővel, majd hozzákeverjük a tejet, és a száraz hozzávalókat.
Egynemű tésztát kapunk, amiből minden muffin kapszliba fél evőkanálnyit teszünk.
Ezekre a halmokra teszünk egy kocka étcsokit, majd ismét fél evőkanál masszát.
20 perc alatt készre sütjük és hagyjuk kicsit hűlni.

Míg sülnek a muffinok, addig elkészítjük a krémet.
A tojásokat a cukrokkal egy lábasban addig melegítjük, míg a cukor teljesen elolvad.
Folyamatosan kevergessük, nehogy rántottát kapjunk.
Amikor a cukor elolvadt egy gép habverővel addig habosítjuk, míg szobahőmérsékletre nem hűl.
Ekkor belekockázzuk a hűtőből éppen kivett vajat és alaposan elkeverjük a habban. Nem baj, ha darabos.
A csokit megolvasztjuk és elkeverjük benne a kakaóport, majd óvatosan, folyamatos keverés mellett a tojásos masszához keverjük egészen addig, míg szép sima krémet nem kapunk.
Kicsit hagyjuk hűlni, majd csillagcsöves habzsákba töltjük és a muffinok tetejét díszítjük vele.

Megjegyzés: megszórhatjuk különböző ehető gyöngyökkel a krémet, illetve süthetjük kis 24 db-os aprósüteményes tepsiben is, ekkor kis falatkákat kapunk.

Kívül belül lágy, krémes. Tömény csokis gyönyör. Piros szívecskékkel brutális boldogsághormon lehet Valentin-napon is. 🙂

Vaníliás palacsinta

A palacsinta receptje már fent van a blogon, ITT megnézhetitek.
Ezért most csak a vaníliakrém receptjét írnám le, ami nagyjából 12 db nagyobb méretű palacsinta betöltésére elegendő.

3 dkg vaj
3 dkg liszt
3 dl tej
3 teáskanál porcukor
1 evőkanál vaníliás cukor
1 rúd vanília magjai

A vajat egy kis lábasban felolvasztjuk, elkeverjük benne a lisztet és felöntjük a tejjel.
Belekeverjük a vanília magjait is.
Ezzel elkészült a fehérmártás, amit tovább ízesítünk majd.
A lényeg, hogy csomómentes legyen.
Még forrón ízesítjük tovább a cukrokkal és 1-1 evőkanálnyi vanília krémmel betöltjük a már kisütött palacsintákat.

Ízlés dolga ki mivel szereti jobban a palacsintát, kakaó, nutella, különböző krémek, lekvárok, stb. Akárhogyis, a palacsinta egy egyszerű és nagyon finom nassolnivaló. 🙂

Lekvárosan

Egyéb dolgok, amik már nem a recepthez tartoznak:
Még egy infót adnék a nemsokára induló játék harmadik nyereményéről, ami a múlt héten érkezett meg hozzám. Ez a dolgon nem más, mint Michel Roux Tésztavarázs című könyve.
A képen két példány van, az egyik az enyém, amit én forgatok, a másik zsír új, az lesz az egyik nyertesé. 🙂

A másik pedig, hogy ha már vaníliás palacsintáról esett szó, akkor megemlíteném, hogy a Vaníliavarázsnál játék van folyamatban. Ha találsz a náluk vásárolt vanília rudak között jelöltet, küldd el a képét, amin a csomagolás is szerepel, cserébe garantált 10 szál eredeti madagaszkári vaníliarúd csomagot kapsz!

Tisztán kivehető a minőségellenőr monogramja. Hát nagyjából egy ilyen képet kellene küldeni a garantált vaníliacsomagért. 🙂

ÉÉÉÉÉÉÉS ha már vanília, akkor a Vaníliavarázs webáruházban minden február 14-ig leadott rendelés mellé egy, én általam készített tejespite képével díszített ajándékkártya is jár, valamint ezzel együtt 10% kedvezmény is! Úgyhogy igazán érdemes most leadnod a rendelést a brutálisan finom vaníliákra! (És ha van a rendelt rudak között monogramos, hát akkor pedig még kapsz 10 rudat! 🙂

1 39 40 41 42 43 53