 |
| Karamellbe forgatott pirított dió. |
Kaptam egy új bonbon formát: téglalap alakút, sima felületűt! Végre egy sima forma, mindenféle csicsa nélkül! 🙂
Hát fel is kellett avassam. Mert ízlett a mogyorópraliné, gondoltam most lesz diós. Tehát a receptjét ITT találod, csak dióval és nincs benne mandula.
Étcsoki burokba került.
 |
| Diópraliné. |
 |
| Az új forma és néhány transzfer fólia. |
 |
| Sorakozó. 🙂 |
Ez ilyen kis lapos, de nagyon tetszik. 🙂
Még valamikor 2012-ben nyertem ismét egy lehetőséget a Mindmegette jóvoltából, hogy részt vehetek egy általam választott Csokiműhely kurzuson a Chefparade Sas utcai iskolájában.
Első alkalommal bonbon tanfolyamon voltam, ahol olasz ihletésű pralinékat készítettünk. Azóta is tart a szerelem a különböző töltetű kis csokoládékkal, lassan fejlesztem a tudásom és a lehetőségekhez mérten apránként bővítem az eszközkészletem is.
Sokat gondolkodtam, hogy macaronos vagy trüffeles tanfolyamot válasszak, nehéz volt a döntés. Aztán végül a trüffeles mellett döntöttem, mert a macaronjaim általában egész szépre sikerednek. Gondoltam ha ott leszek majd veszek egy Dóri által készítettet és meglátjuk, milyen a műhelyben készülthöz képest a sajátom.
Így jelentkeztem április 6-ra egy Vágott trüffeles tanfolyamra.
Nagyon vártam, szinte visszaszámoltam a napokat. Az első csokiműhelyes tanfolyam is fantasztikus volt és a Bécsi úton is mindig nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 (Mert voltunk egyszer Trópusi barbequen, majd egy Eisberges főzőcskén is – milyen komoly, hogy mindkettőt Bartal Sanyi tartotta. 🙂 – , valamint egyszer nyertem egy 5000 Ft-os könyvvásárlási utalványt, amit szintén a Csokiműhelyben váltottam be, na mire!? Naná, hogy a Csokoládé Kiskönyvtárára. 🙂 – A többi ilyen élményemről ITT olvashatsz.)
Végre eljött a nap, sűrűre sikeredett a szombatom, hatalmas rohanással pont kezdés előtt 5-10 perccel csapódtam be a műhelybe. Mindenek előtt bonbont vásároltam (macaront szerettem volna) és körbenéztem, mit lehet kapni a shopban. Szívem szerint jól bevásároltam volna, de a keret szűkös volt, tekintve, hogy egész nap vásárolgattam. Apa kiakadt volna. (De azért beficcent egy főtt tojás formázó, mert már rég szerettem volna.)
Aztán nekiálltunk trüffelezni. Mivel ezeknek a finomságoknak kell 2-3 nap, mire vághatóak lesznek, ezért a Dóri által pár napja készített trüffeleket díszítettük mi, amiket pedig főztünk, azokat később használták fel.
A trüffelek alapja a ganache. A csokoládé és a tejszín aránya mondja meg vágható lesz-e vagy sem.
A ganache alapvetően csak csoki és tejszín keveréke, ezt lehet ízesíteni és mondjuk vajjal lágyítani.
Amik alapszabályok és érdemes betartani őket – én is most tanultam:
– a tejszínt forráspontig melegítjük
– a csokoládé legyen szobahőmérsékletű
– ne olvasszuk fel előre a csokoládét, a tejszínben oldódjon fel
– a csoki műanyag tálban, a tejszín fém lábasban legyen
– amikor leöntöttük a tejszínnel a csokit, tegyük a műanyag tálat rá a fém lábasra, így még kis hőt kap alulról: elősegítve a csoki totális felolvadását.
– alkoholt közvetlen a csokihoz, valamint a forrás előtt álló tejszínhez soha ne tegyünk. Ha alkoholos ganache-t szeretnénk, akkor az épp felforrt és tűzről lehúzott tejszínhez öntsük, majd így megy a csokira.
– ízesíthetjük közvetlenül a tejszínt fűszerekkel.
– pl. kávés ganache készítésénél a kávébabot mozsárban törjük meg, majd adjuk a forralásra váró tejszínhez. Csokira löttyintés előtt dupla szűrőn át öntsük a tejszínt a csokira.
– 30%-os állati tejszínnel dolgozzunk.
…hogy csak néhányat említsek…
Készült rumos trüffel, pate de fruit és kávés trüffel.
A rumos trüffelkapott alulról-felülről egy réteg temperált csokit, majd az lett kakaóporba forgatva. A kávésat simán mártottuk, a pate de fruit pedig csak 3/4-éig lett csokiba mártva.
Dóri mutatja a temperálást:
Tej és étcsokiba mártottunk. (Már aki, mert én csak étbe.)
Tehát a rumosnál: alulra kerül egy vékony temperált étcsoki réteg. Egy sütőpapírt a konyhapultra teszünk, majd rámerünk kb. 2 merőkanál temperált étcsokit. Gyors mozdulatokkal kenőkéssel vékonyan elterítjük végig a sütőpapíron. Nyugodtan húzzuk le a csokit a papír szélén, minthogy valahol vastag maradjon. Ezt tesszük tepsire, rá helyezzük a keretet (jelen esetben azt hiszem 25*25 cm-es volt, de jó bármilyen krémes keret is), majd ebbe töltjük a ganache-t, elterítjük és mehet a hűtőbe.
A tetejére az eljárás ugyanaz, már ami a vékony, temperált csoki réteget illeti. Azért kell, hogy legyen tartása a trüffelnek, ugyanis a sok folyadék miatt lágyabb lesz.
A keretből kivenni úgy lehet, hogy egyszerűen egy késsel körbe kell vágni a keret szélénél a csokit és leemelni a keretet.
A kávés trüffeleket 2 cm széles csíkokban kaptuk Dóritól, majd 3 cm-es darabkákra vágtuk forró élű késsel. (A forró vízbe áztatott kések pengéjét minden esetben alaposan töröljük szárazra, mert a víz és a csoki nem barátok.)
Sorakoznak a kávés bonbonjaim.
A pate de fruit trüffelkéket 3 centis csíkban kaptuk, majd 1 cm-es darabokra szeleteltük.
Dóri vágta a rumos trüffelt, mert ugye vágáskor ennél figyelni kellett volna arra, hogy a tetején levő temperált réteget a forró penge megolvassza, ne pedig összetörje.
Azok kb. 1×1 cm-es darabok lettek.
A trüffel mártásának demonstrálása. Beledobjuk a csokiba a trüffel darabot, majd egy mártóvilla segítségével kihalásszuk és 2-3 mozdulattal türelmesen lehúzzuk a lecsurgó csokit az aljáról. Ezután mehet a sütőpapírral bélelt tálcára. Ekkor lehet méretre vágott transzfer fóliával vagy textúra lappal díszíteni. Megszórni különböző cukrokkal, vagy épp lüszterrel színezett kávébab törettel. 🙂
Egyébként a lágyabb trüffeleknél azt, hogy a villába mélyedjenek úgy lehet megelőzni, ha kapnak egy réteg temperált csokit az aljukra a fent leírt módon.
 |
| Mindegyik mártás előtt töröljük a villát szárazra, mert a rászáradt csokihoz tapadhat a következő trüffel. |
 |
| Lüszter festékkel színezett kávébab töretek. |
Jön a rumos kockák kakaóba forgatása. Ehhez hideg kézre van szükség. Tehát adottak a kockák. Csokit olvasztunk és kakaóvajat. 1:1 arányban. Összekeverjük, majd két tálba mellé cukrozatlan kakaóport teszünk.
Az olvasztott csokival bekenjük a tenyerünk, majd a kockákat épp csak megforgatjuk a tenyerünkbe és dobjuk is a kakaóba. Ott nem érünk hozzájuk, csak rázzuk a tálat. Egy tálba ne tegyünk túl sokat, 8-9 darabot.
Hagyjuk egy kicsit állni, majd tiszta kézzel igyekszünk alájuk nyúlni és a kakaó nagyját leszitálva az ujjaink közt kiszedjük a kész kockákat. Sütőpapírra tesszük őket.
Macerás, de megéri!
Dóri bemutató példányai.
A pate de fruitot kihagytam. 🙂 Azt ahogy felvágtuk, felülről egy 3 ágú mártó villát szúrtunk óvatosan bele, majd megmártottuk úgy a csokiban, hogy a teteje kimaradjon. Az alján lecsurgó csokit óvatosan lehúzzuk a tál szélén, majd óvatosan sütőpapírra letoljuk a villáról.
Ha megkötött a csoki, szűrőn át kristálycukorral megszórjuk a tetejüket, ezzel elfedve a mártás okozta lyukakat.
(És alulra kapott egy réteg temperált csokit mindenek előtt!!!!)
Persze hazaérve pikk-pakk elfogytak. A család minden tagját végig szoktam kínálni a művünkkel. Úgyhogy muszáj volt újra kreálnom legalább egyik verziót. Elsőre maradtam a legegyszerűbbnél, hiszen most egyedül voltam minden fázisra.
Az alapreceptet én harmadoltam:
84 gr habtejszín
10 gr méz
100 gr étcsoki
50 gr tejcsoki
 |
| A csokik összekeverve. |
Tehát a tejszínt felforraltam, majd leöntöttem vele a csokit. Alaposan elkevertem…
…ezt kaptam. Ruganyos, sima masszát.
Hagytam, hogy annyira összeálljon szobahőmérsékleten, hogy egy habzsákból kinyomva megtartsa a formáját. Amikor elértem ezt a sűrűséget kis halmokat nyomkodtam sütőpapírra, majd hűtőbe tettem.
Amikor még szilárdabb lett, akkor hideg, száraz kézzel gombócokká formáltam őket és vissza tettem éjszakára a hűtőbe.
20 gramm étcsokit olvasztottam, mellette pedig ugyanannyi kakaóvajat, majd összekevertem. (Ez elég kevés bármilyen mártóvilla használatához, de bőven elég ehhez az adaghoz.)
Ott a kakaóvajas csoki és a kakaós tálak.
A következő képre már kifejezték nemtetszésüket, de nem zavar, mert hozzá tartozik. Javasolták, hogy használjak mártóvillát, mert gusztustalan. Ahány ház, annyi trüffel, annyi szokás, annyi módszer, annyi mártóvilla!? 😀 Nekünk így mutatták és én nem vagyok – és nem is akarok annyira kifinomult és mesteri lenni, hogy gusztustalannak tartsam, ha csokihoz kell érni. (Mellesleg szerintem érdekes is érezni, milyen állagot kap a kakaóvajtól). Mást is kézzel dolgozok össze itthon (nem csak én, más is) – legyen az hasonlóan ragadó gombóc, tészta, bármi. Persze nem azt mondom, hogy mindenbe bele kell mászni kézzel, mert nem, de ennél nem vagyok rest. A kis adag csokinak köszönhetően egyébként sem lehetne mártóvillával bárhogyan mártogatni.
(Itt jegyezném meg, hogy majd én foglalkozom azzal, milyen eszközöket vásárolok meg, milyeneket pedig nem és hogy mire költöm a pénzem, az én dolgom, legyen az egy játékomra a nyeremény, vagy épp mártóvilla… Amiből van 3 vagy 4 darabom is, köszönöm, hogy aggódsz, hogy van-e a tulajdonomban! ;))
Szóval aki nem rest hozzá érni az alapanyagokhoz, az szépen bekeni a tenyerét (húzhatunk gumikesztyűt, de hideg legyen a kezünk) csokival. Majd megfog egy darab trüffelt, gyors mozdulattal épp csak megforgatjuk a tenyereink közt…
…és már dobjuk is a kakaóba. Én egyszerre 6 darabot dobtam egy tálba. Összesen 250 gramm kakaóport osztottam el két tálba.
Vártam kicsit, majd tiszta kézzel kivettem őket és sütőpapíros tálcára dobtam.
Kicsit hagyjuk állni, majd hűtőben tároljuk.
3-4 hétig tárolhatók (hűtőben), a fűszerezésükből ez idő alatt némiképp azonban veszíthetnek.
A helyzet az, hogy sok mindennel már tisztában voltam a bonbonos kurzus végett. Ez mégis egy más világ.
A bonbonokat sokkal gyorsabban és kevesebb “mocskolással” el lehet készíteni. Ez időigényes, ám brutálisan finom!! Határozottan megéri szenvedni velük és ezzel elmondhatjuk, hogy valódi kézműves finomságot gyártottunk! 🙂
Amit folyamatosan lehet tanulni, finomítani, alakítani……
Dórinak ismét köszönöm a fantasztikus kurzust, nagyon jól éreztem magam. Remélem lesz még alkalmam ellátogatni hozzájuk. Tudom, hogy sokan szintén vágytok ilyen helyre, kívánom, hogy egyszer mindenkinek sikerüljön részt venni egy ilyen csokizós tanfolyamon! Hasznos, informatív és édeeeees élvezet! 🙂
Ui.: Dóritól kaptam 1 macaront kóstolóba. Almazseléset. Büszkén érzékeltem, hogy ugyanolyat készítek itthon (állagra), úgyhogy ha még egy lehetőséget nyernék hozzájuk, nem macaronos tanfolyamra jelentkeznék! 😉
Hát ennek is vége lett. Hosszúra sikeredett a játék, de ennek ellenére nagyon sokan belevágtatok.
Igaz az idő múlásával a játékosokból jócskán lemorzsálódtak, alább hagyott a lelkesedés, de a kitartó embereknek lehet gyümölcsöző lesz az elmúlt közel 1 hónap.
A nyereményeket tekintve azt hiszem nem fukarkodtunk: sokan hajtottatok a nasis könyvre, sokan Táblácskát szerettetek volna, páran a Tésztavarázst, de olyan is volt, akit megmozgatott a kávéfőző.
És mi lesz még itt…. 🙂
Amennyire bonyolultnak tűnt elsőre a játék, annyira nem volt az. Ezt jól mutatja, hogy elég kevés kérdés érkezett ezzel kapcsolatban a postaládámba.
Nekem pedig az előzetes félelmeimmel ellenkezőleg alakult az eredményhirdetés előkészítése: elég könnyedén összeraktam a kvíz játék összesítését (is) annak ellenére, hogy rengetegen játszottatok. 🙂
Mielőtt teljesen a tárgyra térnék engedjétek meg, hogy megosszak Veletek néhány sajnálatos dolgot.
A játék 1. fordulójában 146-an regisztráltak. Ennyien indultak neki a hosszú útnak, a végére pedig ebből mindösszesen 10-en maradtak. Durva, igaz?
Ez annak is köszönhető, hogy sokan elintézték saját kizárásukat. Mert bár a játékszabály világosan fogalmazott, mit ne tegyél, sokan megtették és aki nem felelt meg a játékszabálynak, attól sajnos búcsút vettünk az összesítéskor. Volt olyan, aki hetente, minden kérdésnél eljátszotta a tiltott dolgot, volt aki sajnos az utolsó héten sokallt be és ezzel zárta ki magát az esélyesek közül.
Nem voltak nehezek a kvíz kérdések sem, ennek ellenére sajnos sokan nem vették a fáradtságot, hogy 2 percet rászánva biztosra menjenek.
Némelyik bejegyzéssel is voltak bajok, hol kiküszöböltük azokat, hol nem sikerült. Amik azonban kikerültek a blogra, azok teljesen megfeleltek.
Az ételfotó versenyre érkezett esküvői portré valamint töltött káposzta is (ami nincs a blogon). 🙂 Kerültek törlésre képek, viszont itt megjegyezném, hogy elég sokan figyelmen kívül hagyták azt a kitételt, hogy a tálalásban jelenjen meg a kettes. Nem rászerkesztve. 🙁
Összességében azonban nagyon elégedett vagyok ezzel a játékkal, jól kitaláltam, összetett volt, és valamilyen szinten sikerült kizárni azokat a fanatikus játékosokat, akik saját lájk generálásukkal jutnak mindig az első helyre – abszolút nem megérdemelten, nem megdolgozva a helyezésért. Viszont sajnos érkeztek így is panaszok arra vonatkozóan, ki hogyan gyűjtötte a szavazatokat. Vannak ugyanis erre szakosodott közösségek, “lájk cserés” társaságok, ami eszembe nem jutott, így nem is lett megemlítve a játékszabályban. Mivel ezen oldalak tiltott használata nem volt kikötve a játékszabályban, sajnos nem tudtam vele mit kezdeni. Plusz ellenőrizhetetlen is az ilyen fajta szavazat gyűjtés. De most az illető(k) ha olvassa/olvassák magára/magukra ismer(nek). Én nekem ez nem tetszik, de nem volt szabály ellenes, azonban az igazság reméljük mindig győz!
A játék kezdete óta több százan csatlakoztatok a blog facebook oldalához és a blog követőinek száma is nőtt, köszönöm Nektek! 🙂
Tehát a számok:
A kvízben mint már mondtam 146-an regisztráltatok.
20-an küldtetek bejegyzéseket, összesen 32 írást.
31 ételfotó került fel az alkalmazásba, amikre összesen 2473-an szavaztak.
Azért ezek szép számok, nem? 🙂
A bejegyzéseket ITTolvashatjátok.
És akkor lássuk az összesítéseket és a sorsolásokat, amikre vártatok. 🙂
1. forduló – “A kvíz”
146 regisztrált játékos, 4 hét, 4 kérdés, mindre helyes válasz = esély a nyereményre.
1. kérdésre 108 jó válasz érkezett a 146-ból, a második kérdésre már csak 68 jó válasz érkezett.
A 3. és 4. kérdésre 49-en válaszoltatok helyesen (ennyien tartottatok ki).
Azonban a végső összesítés után 36 olyan játékos maradt talpon csupán, akik mind a négy héten át helyesen válaszoltak a kérdésekre. 🙂
Az első forduló nyereménye a Tésztavarázs című könyv. Lássuk, ki lesz a szerencsés, aki megkapja cserébe a helyes válaszokért. 🙂
A 27-es versenyző: KISS ORSOLYA
2. forduló – “Egy blogger élete”
A zsűri összeállt és vártuk a jobbnál jobb bejegyzéseket. Jöttek is, dömping volt. 🙂 Az előzetes félelmeimmel ellentétben szerencsére nagyon sokan aktívan részt vettetek ebben a fordulóban is. Nagyon jó volt a sok pozitív visszajelzés és az, hogy lehet az első bejegyzéseteket kissé kedvtelenül kezdtétek írni, miután megéreztétek az ízét, újabbat és újabbat írtatok nekünk.
A végén úgy alakult, hogy mindhárman elolvastuk az összes bejegyzést. Mind felállítottunk egy hetes listát, melyek tetszettek a legjobban. Mindenki saját szempontjai szerint rangsorolt.
Sok bejegyzésen érződött a kényszer, sok nem igazán a feladatra fókuszált, voltak olyanok, amiket kissé bántónak éreztem, de voltak olyanok is, amelyek könnyeket csaltak a szemembe. Mert volt ilyen, nem is egy! És már akkor azt mondtam, már ezért megérte játszani. Fantasztikus volt olvasni azokat a bejegyzéseket, amikről érezni lehetett, hogy szívvel készültek. Sugárzott belőlük a jókedv és nem csupán kényszeredett smiley had nézett ránk a betűk közül. Tipikusan lehetett látni, ki foglalkozott az ételekkel. Nagyon tetszettek a gyerekeket bevonó bejegyzések is. 🙂 A gyerekek őszinte mosolya és ahogy segítenek, az olyan szép és jó! Azokat a bejegyzéseket is a szívembe zártam. 🙂 A helyzet az, hogy ha egyedül kellett volna döntenem ebbe, hát nem tudtam volna, de szerencsére hárman háromféle szempont szerint néztük át az írásokat. 🙂
Tehát adott volt a 3 hét helyezettes lista. Nem volt nehéz összefésülni őket. Kettő olyan bejegyzés volt, amely mindhármunk listájában előkelő helyen szerepelt és (most jön AZ ELSŐ MEGLEPETÉS) mivel nem akartam a két személy között sorsolni plusz nem is igazán tudtam volna különbséget tenni a két bejegyzés között, mert mindkettő másért volt jó, ezért megosztott első helyezettet hirdetünk! 🙂
Ebből következik, hogy a nyereményt is duplázom: ami ebben a fordulóban a nasis könyv (mivel blogos receptekről szólt a történet). Tehát: mindketten egy-egy saját összeállítású nasis könyv tulajdonosai lettek. 🙂 Azonban egyiküknek picit várniuk kell, míg elkészül a könyve, mert csak egyre készültem ugye. 🙂
Hogy kik ők?
Következő meglepetés, hogy ezek a bejegyzések lettek az új, egész évben tartó játékunk első “nyertesei”, ők lettek április hónap vendég írói. Bejegyzéseiket kiemelt helyen akármikor elolvashatjátok a blogon, valamint az év végén még az is lehet, hogy ezzel a “helyezéssel” valami komolyabb nyereményre is szert tehetnek! 🙂 Ezt majd még meglátjuk, de egy biztos:
Még annyit, hogy a linkebb, szabadabb, laza bejegyzések élveztek ezek szerint mindannyiunknál elsőbbséget. 🙂 Szerintem jól döntöttünk, bár többet is ki tudnék emelni, azonban sajnos ennyit nem tudok díjazni.
Megjegyzem – bár nem díjazom – az igazi szülinaposhoz méltó tálalást számomra igazán Gaál Anikó találta el, tökéletesen tálalta a Panna cottát! Nagyon ügyes vagy Anikó!!!! És köszönöm!
Szeretném megköszönni a sok szép írást, a sok szép szót és mondatot, amit írtatok, a sok történetet, amivel megspékeltétek az egyébként száraz recepteket, a sok szép, mosolygós vagy épp könnyeket a szemembe csaló percet, amikor olvastam 1-1-poént tőletek, nekem ez volt a nyeremény a játékban. És ezt őszintén mondom!
Köszönöm!
3. forduló: “Ételfotó verseny”
Itt az első 5 legtöbb szavazatot gyűjtött játékos között lesz a sorsolás, hogy kik ők?
És akkor ki nyeri a kávéfőzőt?????
GRATULÁLOK! Hamarosan megkapod az értesítő e-mailt!
4. forduló: “A gyűjtő”
Itt azoknak van esélye nyerni, akik mindenhol jól teljesítettek. Helyesen válaszoltak mind a 4. kérdésre, van elfogadott bejegyzésük, az első 20-ban benne van az ételfotójuk.
Itt nincs duplázás vagy triplázás, ha két vagy 3 fotója van benne valakinek az első 20-ban, attól még az esély csak egyszeres. 🙂
A lista, kik közül kikerül a nyertes aki egy saját Táblácskát kap Robi Mester jóvoltából:
PÁLMÁNY TÍMEA
ÉS AKKOR JÖJJÖN AZ UTOLSÓ MEGLEPETÉS:
Robi Mester úgy gondolta szeretne még valakit meglepni egy saját Táblácskával, így sorsolunk még valakit a gyűjtős listából, azért, mert megérdemlitek! 🙂 Ezzel az eredeti kiíráshoz képest már a második nyereményt dupláztuk meg Nektek! 🙂
Akkor ki a Grátisz Táblácska nyertese??????
Köszönöm Ildinek, az Ami a konyhámból kikerül blog szerzőjének a zsűrizést, Robi Mesternek – a Táblácska alapítójának – a felajánlásokat, a segítséget, a zsűrizést…meg még hosszú a lista, miért tudnék hálálkodni! (De megyek már a tortákkal, csak jussak el odáig.) Nektek köszönöm, hogy játszottatok, remélem élveztétek! Sok melóm volt vele, de nagyon megérte!
Az értesítő e-mailek és a továbbiak hétfőn kerülnek kiküldésre! 🙂 Puszi Nektek! ♥
Újabb játékot hirdetek, ezúttal egész évre szólót – 2013. december 20-ig, havi fordulókkal!
Ha szeretnéd kipróbálni magad bloggerként, most kötelezettségek nélkül megteheted.
Kapd elő kedvenc recepted, ami lehet a család kedvence, vagy valami, amit érdekesnek tartasz.
Bármilyen előétel, főétel, desszert, vagy bármi, ami ehető, lehet akár saját kreáció is.
A lényeg, hogy készítsd el, legyenek fázis fotók, és persze jól kivehető kép is a végeredményről.
Köríts hozzá frappáns rizsát, amibe bele foglalod a receptet magát és az elkészítést is. 🙂
Hogy mit nyerhetsz vele? Elismerést, “hírnevet”! 🙂 Most nincsenek tárgy nyeremények, nem lehet a hírnevet pénzre váltani, a nyeremény most eszmei értékű, de:
De ki tudja, lehet a hónap írói közül az év végén kikerül majd egy fő nyertes is, aki esetleg valami ennél sokkal értékesebb dolgot is nyer majd!? 😉 (Tudjátok, hogy szeretek adni!)
Nyilván minél érdekesebbet írsz, annál nagyobb az esélyed, hogy a Te nevezett bejegyzésed legyen a kiválasztott a következő hónap vendég bejegyzése posztra!
A nevezéseket minden hónap 27-ig küldjétek el nekem a vendegiroleszek@gmail.com e-mail címre.
A kiválasztottak állandó jelleggel jól látható helyet kapnak a blogon, folyamatosan könnyen visszaolvashatóak lesznek.
Talán még oklevelet is kapnak! 🙂
Az ötlet onnan jött, hogy láttam (és sokan jeleztétek is), hogy tetszett a blogszülinapi játék 2. fordulója, ahol Ti írtatok bejegyzéseket. Kicsit a helyembe léptetek, megízleltétek a blogolás örömét, a büszkeséget, hogy más olvassa, amit írtatok, hogy megmutattátok magatokat a világnak, hogy Ti vagytok a középpontban! És ez tetszett az olvasóknak! Nem mellékesen pedig én is nagyon élveztem olvasni a különböző stílusú bejegyzéseket, érdekes látni, ki hogyan oldotta meg a feladatot. 🙂
A szülinapi játékra beérkezett, olvasók által írt bejegyzéseket itt olvashatjátok, egyben megnézhetitek, miről is szól a játék, mit kell tennetek. Álljanak példaként mindenki előtt:
http://www.nassolonaplopo.hu/search/label/p%C3%A1lyam%C5%B1
Az áprilisi kiemelt vendég író(k) már megvannak, a cél a következő hónap vendég címét megszerezni. 🙂
Felhívnám a figyelmet néhány formai követelményre:
Kérdéseiteket bátran írjátok meg ide a bejegyzéshez hozzászólásban, hátha mást is érdekel. 🙂
Legyél Te a Nassoló Naplopó egyik kiemelt vendég írója! 😉
Klaviatúrára fel!
Kezdjük ott, hogy bekrepált a darálóm sajnos. Ezért a sok hepe-hupa. 🙂 De az ízén ez mit sem változtat. 🙂 Sőt, nagyon is finom lett!!!!!!!
Ajándékba ment pár darab. Egyébként elárulom, összesen 3 csepp ételfesték okozta ezt a gyönyörű színt!
A macaronokat ez alapján a recept alapján készítettem, az esetek 98%-ában ennek be kell válnia!!!
A tölteléke:
140 gramm fehér csoki
2 cl amarettó likőr
egy leheletnyi vanília szirup
0,5 dl habtejszín
kb. 50 gramm teavaj
1/2 narancs reszelt héja
A fehér csokit felolvasztom, a tejszínt megmelegítem.
A csokihoz keverem a likőrt és a szirupot, majd felöntöm a tejszínnel úgy, hogy egy szűrőbe teszem a narancs héjat és azon át csurgatom a forró tejszínt, majd simára keverem a csokival. Amikor sima elkeverem benne a vajat, kicsit hűtöm, had dermedjen, majd töltöm a macaronokba. 🙂
Nagyon finom!!!!!!!
Ajándékba készültek, a receptet ITT találjátok. Sajnos még meleg volt, mikor rákerült a krém, de szorított az idő, a díszítés pedig fondantból van. 🙂
Átkötöttem őket egy szalaggal. 🙂
Egyébként hogy telt a húsvét? Volt sok sonka és tojás? A gyerekeknek hozott valamit a hónyuszi? 🙂
Ha már mindenki ilyet készített Húsvétra felcsaptam a szakácskönyvem és megkerestem a rég elfeledett finom sütikémet.
Ez a répatorta. 🙂
Kiegészítésként: 190 fokon sült 25 percig és utána még 170 fokon 30 percig. A muffinoknak persze nem kellett ennyi idő.
Valamint fele mennyisége a darált diónak őrölt mandulával lett kiváltva. 🙂
A répákat fondantból gyártottam. 🙂
Kissé megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel. Keddre ígértem, péntek van, de ezt nézzétek el nekem most! 🙂
Tehát Beáta napra készült nálam kétféle ízesítéssel bonbon.
Az egyik szedres-fehércsokis volt, a másik kókuszos.
Íme a szedres:
1 marék szeder
2-3 ek méz
1 tk citromlé
1-2 tk zselatin (por)
A szedret kivesszük a fagyasztóból, kissé kiolvasztjuk, majd botmixerrel pürésítjük, szűrőn átnyomjuk.
Az így kapott tiszta, mag nélküli pépet a mézzel és a citrom levével kicsi lábasban melegíteni kezdjük, majd mikor meleg elkeverjük benne a zselatint. Hagyjuk hűlni!
Ez a mennyiség nekem csupán 18 bonbon egy vékony rétegű betöltésére volt elegendő!
Kókuszkrém:
5 dkg kókuszreszelék
4 dkg cukor
1/2 van. rúd magjai
125 ml tejszín
A tejszínt a vaníliarúd magjaival megmelegítjük, majd hozzáadjuk a cukrot és a kókuszreszeléket.
Addig főzzük alacsony lángon, míg a massza besűrűsödik, és keverésnél elválik az edény falától.
Hűlni hagyjuk.
Ez a mennyiség kb. 20-25 bonbon töltésére elegendő.
A szedres fehércsokis így készült:
Tejcsoki burokba töltöttem pici szedres zselét, majd megolvasztottam 10 dkg fehér csokit és kb. 1 dl forró tejszínnel simára kevertem. Mikor már eléggé meghűlt elkevertem benne még kb. 1 dkg vajat is.
Ezzel a fehér csoki krémmel töltöttem meg a formákat a 2/3-ukig, és lezártam a bonbonokat.
A hüvelyek elkészítéséhez ITT találsz segítséget.
A kókuszos bonbonok étcsoki hüvelyben készültek.
Bedobozolódtak:
A szedres-fehér csokis:
A kókuszos:
És így távoztak:
Van már egy rizsfelfújt recept a blogon, amit anyósomtól kaptam, de ez valamiért mégis jobb, igaz sokkal hosszadalmasabb elkészíteni és nehezebb kivárni, hogy végre ehető legyen. 🙂
VISZONT! Ennek elkészítése közben rájöttem, hogy szeretem a tejberizst! 🙂
Azért annyit hozzáfűznék, hogy mint a tejberizst, ezt is érdemes kizárólag ‘A’ osztályú rizsből készíteni!
250 g rizs (‘A’ osztályú)
1 liter tej
200 ml víz
1 csipet só
150 g kristálycukor
1 citrom reszelt héja
2 teáskanál vanília aroma
1 rúd vanília kikapart magjai
5 db tojás
2 púpozott teáskanál búzaliszt (már ha nem felejtjük el)
50 g szobahőmérsékletű vaj
Tepsihez: vaj és zsemlemorzsa
A rizst és a vizet egy vastag aljú lábasba tesszük, és folyamatos kevergetés mellett, közepes hőfokon, felpuhítjuk.
Mikor elforrt a rizsről a víz, megsózzuk, és ráöntjük a tejet.
Időnkénti kevergetés mellet addig főzzük a rizst, míg nagyjából felissza a tejet, és kellően felpuhul.
Végül alaposan belekeverjük a citromhéjat, a cukrot, és a vanília aromát, majd lefedve hagyjuk kihűlni.
Ha a tejberizs kihűlt átkeverjük.
Ezután egy kb. 24 x 34 cm-es tepsit vékonyan kivajazunk, kimorzsázunk.
A puha vajat a tojássárgával kihabosítjuk, és óvatosan, egy fakanállal hozzákeverjük a tejberizshez.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan ezt is hozzáforgatjuk a tejberizshez, végül óvatosan hozzákeverjük a lisztet is (már ha el nem felejtjük ugyebár).
A kivajazott majd morzsával megszórt formába öntjük a masszát.
200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, ez nekem kb. 45-50 percbe telt alsó-felső sütésen.
Tálaláskor tetszés szerint megszórjuk porcukorral, vagy lekvárral/csokiszósszal kínáljuk.
Egy időben mintha nem láttam volna a boltok polcain Albert kekszet, de szerencsére ma már kapható (vagy csak én vagyok figyelmesebb). 🙂
Brutálisan egyszerű “retro” sütike, ajánlom mindenkinek aki már evett, vagy készített, annak is, aki még se nem evett, se nem készített. 🙂
Bár nem csípem a pudingos sütiket, ez a kivétel! 🙂
2 csomag csokipuding
1 kocka Rama
Fél liter tej
20 dkg kristálycukor
2 evőkanál kakaópor
1 dl kávé (elhagyható)
1 nagy csomag Albert keksz
Elvileg takarék lángon mindent összefőzünk sűrűre, majd kihűtjük és kenjük a kekszeket.
Én úgy csináltam, hogy a margarinon kívül mindent sűrűre főztem, majd mikor kihűlt, akkor kevertem el a kihabosított margarinnal jóóó alaposan. És ezután töltöttem a kekszek közé.
Megfogunk egy kekszet, megkenjük a krémmel, rárakunk egy másikat, enyhén összenyomjuk, majd ismét krém, keksz, kicsit megnyom, krém, keksz, majd a kekszeket állítva a tálcára tesszük és folytatjuk a műveletet, míg el nem fogy a keksz. Két közepes méretű keksz rudacskát kapunk. Hagyjunk annyi krémet, hogy kívülről is kényelmesen le tudjuk kenni a rudakat. Megszórhatjuk tortadarával vagy egyéb díszítő cuccokkal a keksz rudakat.
Betesszük hűtőbe és hagyjuk pár órát hűlni, hogy a keksz megpuhulhasson a krémtől.
Amikor már nem bírjuk tovább, akkor enyhén sréhen (ferdén) vágjuk fel kb. 1 cm széles szeletekre.
Jó étvágyat!