A naan kenyér, amit eddig az elmúlt évek alatt megcsináltam már párszor, de sosem tudom melyik recept alapján, így valószínűleg mindig másikra esett a választás. Viszont eddig mind bevált. Most azonban az utoljára próbált verziót írom le, mert akkora különbség nincsen köztük, hogy számottevő legyen.
Instafood.
Annyira menő volt, ahogy pár vágással spirálossá tették az uborkát, hogy muszáj voltam kipróbálni.
Maga a fűszerezése sem áll tőlünk messze, szeretjük a távol-keleti ízvilágot, így fejest ugrottam ebbe a különleges, pikáns ubisali készítésbe.
1-2 gerezd fokhagyma
1 tk chili por
1 ek szezámolaj (ez nálam kimaradt, mert nem volt itthon)
2 ek pirított szezámmag
2 ek szójaszósz
1 tk barna cukor
1 ek rizsecet
pár nagyobbacska uborka (én a kovászolásra váró példányokból vettem el nagyjából egyforma méretűeket)
Az uborkákat megmossuk alaposan, majd kettő evőpálcika közé tesszük.
Először 45 fokban tartott késsel vágjuk végig az uborkát egymástól kb 2 mm-re ejtve a vágásokat, majd megfordítjuk és 90 fokban is bevagdossuk teljes hosszában.
Az összes fűszert összekeverjük, majd beleforgatjuk a felvagdosott uborkákat, alaposan, hogy mindenhol érje a sok íz. Hagyjuk kicsit állni, majd tálalhatjuk is rizzsel vagy valamilyen tempurált hús mellé. 🙂
Szerintem nagyon finom! És különleges, mind látványban, mind ízében.
Jó étvágyat! 🙂
Pár évvel ezelőtt volt egy nagyon halvány próbálkozásom a gnocchival. Valahogy annak idején nem láttam át, hogy a gnocchi gyakorlatilag a krumpligombóc vagy a szilvásgombóc tésztája, gyakorlatilag nudli csak más formában. Mára kikupálódtam szerencsére és örömmel álltam neki a készítésének. 🙂 (tovább…)
Imádom a palacsintát. Igaz mostanában nutellával a legtutibb a gyerekeknek, én pedig a baracklekvárosat szeretem még nagyon.
Valójában mindig is túrósat szeretnék enni, de soha nem visz rá a lélek, hogy pluszban meg is süssem a tojás miatt. (Igen, akkor készíthetném tojás nélkül, de csak finomabb így, nem igaz?)
(tovább…)
Valaki esetleg érdeklődik ez iránt a finomság iránt? 🙂
Nagyszerű finger food vagy street food. (tovább…)
Ki ne szeretné a palacsintát!? Tudom, nálunk főleg a hagyományos a nyerő, de érdemes kipróbálni az amerikaiak vastagabb palacsintáját is. Pláne nutellával töltve. 🙂
Amikor Pesten dolgoztam az egyetem után – plázában 😛 -, egy időben rászoktunk a kínaira.
Mindig ilyet ettünk. Viszont el kellett teljen 5-6 év, mire rászántam magam, hogy itthon is elkészítsem. (tovább…)
Nagyon szeretjük a lasagnát, viszont annál kevesebbszer készül. Ám most volt még elfekvőben pár tésztalapom és férj is megkívánta, így sütöttem.
Éltünk Pesten 3 évet. Folyamatosan filóztunk azon, milyen lehet a sushi, de valahogy sosem jutottunk el odáig, hogy vegyünk is. Azt hiszem tartottunk tőle kissé.
Aztán vissza költöztünk vidékre, eltelt pár év a sushi gondolata nélkül, majd egy lehetőségnek köszönhetően egy pesti kiruccanás alkalmával elvesztettük sushi szüzességünket. És rákaptunk! 😉
Hozzávalók:
2,5 dl habtejszín
1 dl tej
50 gr kristálycukor
1 rúd vanília
3 tojássárgája
4 evőkanál barna cukor
Elkészítés:
A tejszínt, a tejet és 25 gr cukrot a vaníliarúddal együtt felforraljuk. Közben egy másik tálban a tojás sárgákat 25 gr cukorral elkeverjük egy sima kézi habverővel.
