Sok dolgot készítek házilag. Újra és újra rájövök, hogy nem véletlenül. A házilag készült dolgok sokkal finomabbak, olykor olcsóbbak és feltétlenül minőségibb finomságok!
A soron következő a túró rudi.
Azért ez, mert mindenki szereti. 🙂
A mindenkibe beletartozunk ugyebár mi is, de főleg a lányok. Mivel nem éppen olcsó mulatság a finom csoda nagy tételben való megvásárlása, ezért gondoltam itt az idő, most elkészítem.
Amint ezt eldöntöttem tönkre ment a laptopom. Ajvé.
Kicsit se borultam ki. 🙂 Áh! Elszomorodtam. Se rudi, se laptop, fene vigye el!
Mára beszereztem egy kölcsön gépet és amint végeztem a kábelezésével és a beállításaival, már elő is vettem a túrót a hűtőből. Annyira vártam, hogy végre készíthessem, mint valami gyerek mondjuk a gyurmázást.
Egyszerűbb elkészíteni, mint sokan hinnék. Nem mondom, hogy olcsóbb házilag kivitelezni, de mindenképpen megéri próbálkozni vele -, mert azon túl, hogy negyed kiló túróból 10 termetes, finomságos rudit kapunk, átélhetjük azt a fantasztikus érzést is, hogy: “Igen, ezeket én gyártottam.”
Ezen kívül pedig nem mindegy, mit eszünk – ezt tudjuk, milyen alapanyagokból készítettük, nem úgy, mint az ipari társát, ami tele van adalékanyagokkal!
Hozzávalók 10 db termetesebb (mint a bolti aprócska) rudihoz:
25 dkg túró
1 citrom reszelt héja
1/2 rúd vanília magjai
4 tk zselatin (kb. 10 gr)
50 gr hideg víz
5 ek porcukor
kb. 20-25 dkg étcsokoládé
Mindenek előtt a túrót egy nagyobb tálba (amiben a későbbiekben összedolgozzuk majd a masszát) áttörjük egy szűrőn.
Hozzá reszeljük a megmosott citrom héját, a porcukrot és a vanília magjait.
A zselatint beáztatjuk. Por zselatin esetén a következőkre figyeljünk: a zselatin mennyiségének ötszörösébe áztassuk be. Vagyis egy rész zselatint 5 rész hideg vízben kell megduzzasztani. (Ezt most gyakorlaton tanultam!) 😉 Esetünkben 4 teáskanál (nem púpozott) zselatint használunk, ami összességében 10 gramm. Ehhez mérten 50 gramm hideg vizet öntünk a porra, elkeverjük és hagyjuk, hogy a zselatin megduzzadjon.
Az alábbi képek mutatják a folyamatot:
A megduzzadt zselatint olvasszuk meg, majd robotgéppel alaposan belekeverjük a túrós masszába.
A kész, kikevert masszát tegyük minimum fél órára a hűtőbe.
A szép, egyenletes túrós rudak kialakítására a legmegfelelőbb egy darabka celofán.
Kiterítjük, majd fogunk egy kis adag masszát, a két tenyerünkkel némiképp rúddá hengereljük, majd rátesszük a celofánra.
Óvatosan, de szorosan feltekerve becsomagoljuk a túrós massza rudat, majd a két végénél összecsípjük és így összecsípve a végeken sodrunk rajta párat.
Nekem 10 cm hosszú rudacskák lettek és valamivel azért tömzsibbek, mint a bolti társai. (Nem az óriás, hanem a hagyományos rudira gondolok.)
Addig folytatjuk, míg el nem fogy a massza.
Az elkészült, hengerelt masszákat egy sütőpapírral fedett tálcára tettem és beraktam a fagyasztóba, hogy kissé dermedjen csokizás előtt.
Míg a túrós rudak a fagyasztóban hűsölnek, elkezdjük olvasztani a csokoládét.
Fontos, hogy jó minőségű csokoládét használjunk, mert temperálni fogjuk, hogy szépen roppanjon, mikor beleharapunk a kész rudiba. (Bővebben a temperálásról itt olvashatsz!)
Egy deszkát sütőpapírral borítunk.
Az olvadt csokiból egy teáskanál segítségével olyan hosszú csíkokat húzunk a papírra, amilyen hosszúk lettek a túrós rudaink.
Ahogy húztunk egy csoki csíkot, már rá is ültetünk egy rudat. Pusztán azért, hogy össze tudjanak kötődni. 🙂 Szépen magyarosan.
Amíg nem végzünk a temperálással tegyük be a hűtőbe, vagy vissza a fagyasztóba.
A temperáláshoz az apróra tördelt minőségi étcsokoládét megolvasztjuk és 40-41 fokosra melegítjük.
Ezután egy hideg vízfürdőbe téve a tálat (ügyelvén arra, hogy a csokihoz ne érjen víz), folyamatosan kevergetve lehűtjük a csokit 27 fokra.
Ha lehűlt, vissza melegítjük 31, de max. 32 fokosra és használhatjuk is.
Ez a hagyományos temperálás házi módja.
Viszont ha jó minőségű, már temperáltan visszadermedt csokit használunk, akkor dolgozhatunk akár beoltós módszerrel is, ami lényegesen egyszerűbb.
Ez esetben a csokoládé mennyiségének a 2/3-át felolvasztjuk. Elég épp annyira, amikor már teljesen minden darabka felolvadt.
Levesszük a vizes fazékról (mert szerintem a vízgőz fölött való csokoládé olvasztás a legbiztonságosabb módszer, így nem éghet meg egyáltalán a csokink) és teljesen simára keverjük a maradék 1/3 csokival.
Lényegében a maradék csokival hűtjük vissza a kívánt hőmérsékletre. Ha ez megvan és már minden darab feloldódott használhatjuk is.
A rudacskákat rácsra helyezzük és egyesével leöntjük őket csokival.
Ahogy egyet leöntünk, elsimítjuk ha kell a burkot, majd alá nyúlunk (egy spatulával) és áthelyezzük a rácsról vissza a sütőpapírral fedett deszkára.
Így járunk el az összessel, majd hagyjuk a csokit megdermedni, hűtsük ki rendesen.
Ezután fogyaszthatjuk is, illetve becsomagolva ajándékba is adhatjuk a rudinkat! 😛
Ezekről a rudacskákról elmondható, hogy valóban túróból készültek, valódi citrom felhasználásával és még vanília magokat is láttak.
Nem mindegy, milyen minőséget esznek a gyerekeink, de az sem, hogy mi mit fogyasztunk.
Azt nem mondom, hogy soha többet nem fogok a boltban pöttyös rudit venni, de amikor csak alkalmam nyílik rá, inkább magam fogom elkészíteni.
Nemhogy olyan finom, mint az “eredeti”, finomabb annál!
Lehet kicsivel több zselatint is elbírna a túró. Persze akinek nem fekszik a zselatin használata, az használjon pektint vagy agar-agart. Én ezekkel még nem dolgoztam.
Amennyiben kicsit keményebbre készítjük a túrós masszát, úgy lehet tovább kísérletezni az ízesítéssel. Tudjátok, van az epres túró rudi, a banános, barackos, stb. Lehet készíteni sűrű “lekvárt” és habzsákból nyomni a kiterített túró közepére egy csíkot, majd óvatosan feltekerni és így csokizni….lehet majd tesztelek egy sort. Most viszont élvezem ezt a művem! 😉
Kedvet kaptatok az elkészítéséhez? Ki lesz olyan ügyes és bátor, hogy neki is áll?
Jó szöszmötölést, hengerelést és csokizást!
