Month: február 2013

Egy újabb macaron adag, de ezúttal szép színes. :)

Hát igen, egyszerűen nincs mentségem, csak feledékenységem…megígértem, hgy hozok egy új macaron receptet, csak épp lemaradtam, mint a borravaló.

De íme a legújabb arányokkal rendelkező macaron recept:
1 tepsi macaronhoz

75 gramm tojásfehérje
50 gramm kristálycukor
90 gramm mandulaliszt
135 gramm porcukor
ételfesték (gél 1-2 csepp)

Tehát: a sütőlemezt kibéleljük a maki sütő lapunkkal vagy méretre vágott sütőpapírral. (Nekem a sütőpapír jobban bejött, mert a szilikonos maki lapra sok menthetetlenül letapadt, a papírról azonban feljöttek.)
A tojásokat hagyjuk 1-2 órát a konyhapulton, hogy szobahőmérsékletűek legyenek a fehérjék (a recept 4 napos öregítést ír, hát működött nálam anélkül is, egyébként sem szimpatikus a 4 napig álló tojásfehérje).
A darált mandulát és a porcukrot leszitáljuk, összekeverjük egy nagyobb tálban.
A fehérjéket elektromos habverővel magas fokozaton jóóóó kemény habbá verjük! Amint elkezd habosodni folyamatos keverés mellett apránként adagoljuk hozzá a kristálycukrot.
Amikor már nagyon tömör és masszív, akkor hozzáadjuk az 1-2 csepp színezőt és 1-2 fordulattal el is keverjük.

Innentől spatulával dolgozunk. Szépen elkezdjük a tojáshabot elvegyíteni a mandulával.
Alaposan eldolgozzuk ,de csak óvatosan bánjunk a habbal.
A már egynemű keveréket addig keverjük (úgy, hogy ne kanalazzunk már bele levegőt, hanem a spatulát inkább jól lenyomva tartva, masszírozó mozdulatokkal keverve inkább kifelé préseljük a benne rekedt bubikat), amíg a spatulát kiemelve szalagokat képezve folyik le róla a tészta. Eddig és ne tovább!
Mehet egy 8-10 mm-es csővel ellátott habzsákba a tészta és már nyomhatjuk is a korongokat a sütőpapírra egymástól kissé távolabb, hogy a terjeszkedő tésztakupacok ne érjenek majd össze.
Nagyjából 3-4 cm átmérőjű tésztahalmokat készítsünk.
Ezután száraz helyen pihentetjük a makikat legalább 30 percig. Amikor óvatosan hozzáérünk és a teteje szilárdnak tűnik mehetnek a sütőbe. Ez eltarthat egy órát is, mire kialakul, de én 30 percnél nem pihentettem ezt az adag tésztát tovább és jó lett.
160 fokra előmelegített (légkeverés) sütőben sütjük a makikat (nekem ez a hőfok bevált, működött) kb. 10-12 percet.

Szerintetek ő mit láthatott a sütőben, amire így rácsodálkozott? 🙂

Kialakul a talpacska, majd megsül és kivéve hagyjuk a sütőlemezen kicsit hűlni őket. Nekem szépen leváltak, mondom a szilikonos maki lappal voltak nézeteltéréseink. :S
Ezután töltsük ízlés szerinti töltelékekkel.

Egy születésnapra 40 makaront “kellett” gyártanom. Nem tűnik nagy számnak, mégis egy napot eltököltem vele. Szerettem, de mikor rájöttem a második adag után, mikor mindent elpakoltam már, hogy totál elszámoltam magam, na akkor már sík ideg voltam. Azért nem lehetett egyszerre nagyobb adagot készítenem, mert több színt szerettek volna, ezt a receptet pedig nehéz színekre bontani menet közben (nekem).
Tehát újra, egy nagyobb adag: kitettem száradni őket (hova máshova, a legszárazabb – kevesebb pára és nem túl meleg – hely a fürdő volt) a kád szélére. Ott sorakoztak a tepsik. Gondoltam nem megy arra a kicsi, nem nyúl bele, ajtó becsuk, stb. Erre pakolok, egyszer csak hallom iszonyat csörömpölés (már délután 4 óra volt!!!!). Atya ég! Na ekkor volt egy kisebb idegösszeomlásom! 😀
Nem tagadom, elbőgtem magam, hogy kezdhetem el megint és már baromira untam a nem tudom, hanyadik adagnál a bekeverést és reménykedést. 🙂 Apa ment felmérni a kárt: 1 tepsinek lett csak baja, azon is csak kis adag volt szerencsére, szóval gyorsan behajítottam a sütőbe egy tepsivel, hogy mielőbb kivégezzem őket!

Amiket én most készítettem:
– kék: kókuszos (pihentetés kezdetekor megszórtam kókuszreszelékkel a tetejüket)
– rózsaszín: mogyorópralinés
– sárga: kávés
– zöld: vaníliás

Azért, hogy az ünnepelt is tudja mi a helyzet, Dekortapaszos zászlókat készítettem és beleszúrtam 1-1 olyan színű makiba, amire vonatkozik. 🙂 De szerintem nem érdekelte őket! 😀

Azért nagyon tetszett a színhatás, imádtam a makikkal telt tálat!  (Igaz sok lett a zöld, de a vaníliásból több kellett.)

Ez a macaron sütés egyszerűbb verziója a french meringue változat. Emellett van még a cukorszirupos, de ott már hőmérőzni kell, stb. Valamivel az jobb, de én előnyben részesítem a gyorsasága miatt ezeket a recepteket. Szerintem ezekkel az arányokkal és taktikával bárki nyugodtan próbálkozzon meg a macaron gyártással. Tervben van még, hogy okosok által lefektetett szabályokat/tippeket is hozok hamarosan, csak idő kell a gépeléshez ugye, van más dolgom is. 🙂

Ja és az is nyilván feltűnt, hogy a tetejük nem szép sima. Kissé a saját darálású mandula nem olyan porhanyós. 🙂 De sebaj! 🙂

Gyilkos sünök :)

Kicsit nem figyelsz, ráharapsz és a tüskék szétroncsolják a szájpadlásodat! 😀 És ez nem vicc! 🙂
Ezek a sünök a facebookon keringtek, megtetszettek, elkészültek. Elfogytak, de nem lesznek állandó vendégek nálunk. Viszont egyszer meg lehet csinálni és nagyon jópofák. 🙂

2,5 dl langyos tej
3 dkg vaj
kevés cukor
1-1,5 teáskanál só
38 dkg liszt
1 tasak szárított élesztő

Tésztát gyúrunk majd hagyjuk duplájára kelni.
Utána megformázzuk a kis süniket, sütőpapíros tepsire rakosgatjuk őket.

 
Ollóval kialakítjuk a tüskéket, lekenjük egy enyhén felvert tojással és a szemeinek egy-egy napraforgó magot nyomunk.
Hagyjuk a tepsin újra kelni, majd 200 fokos (előmelegített) sütőben 15-20 perc alatt megsütjük őket.

Csak óvatosan velük! 🙂

Rigó Jancsi torta

Bár már készítettem valamit a Blogkóstoló 7. fordulójára, Vikvi blogján annyi elkészíteni való finomság fogadott, hogy muszáj voltam még valamit elkészíteni.
Persze más indokom is volt. Kinéztem a Rigó Jancsi tortáját is, mert töredelmesen bevallom, hogy még sosem készítettem. Tehát pont kapóra jött, mert mamám most lesz 28-án 72 éves. Úgy gondoltam, hogy a nagyszüleimnek már nem készítek burkolt tortát inkább a vastag cukormáz miatt, hanem az új utat választom: burkolatlan tortákat készítek. Na, papámnak így lett Karinthy tortája, mamának pedig ez.

Íme a recept:
3 tojásos kakaós piskótát sütöttem, amit aztán 3 lapra vágtam, ebből kettőt használtam fel. 🙂

Krém:
5 dl habtejszín
250 g tejcsokoládé
1 ek zselatin

A csokit összetördeltem és megolvasztom a szokott módon.
A zselatint 1 deci vízzel egy kis lábasban elkezdek melegíteni és mikor szépen felolvadt, belekeverem a csokiba. (Ne forrjon!) Teljesen csomómentes legyen.
A tejszínt kemény habbá verem, majd egy kis részével durván keverve fellazítom a csokit. Ezután lehet lágyan belekeverni a maradék tejszínhabot.

Összeállítás:
Az egyik tortalapot visszatettem a karikába, majd erre rakom rá a habot.
Szépen elegyengetem, majd rá borítottam a másik lapot és beteszem a hűtőbe, hogy a hab is kissé megkössön a zselatintól.

Csoki a tetejére:
150 g étcsokoládé

A csokit megolvasztottam, kb. 40 fokosra melegítettem, majd visszahűtöttem 30 fokra és ráöntöttem a torta tetejére. Úgy gondoltam az oldalát úgy hagyom, had csurogjon le rajta a csoki itt-ott, de nem jött össze, ugyanis ismeretlen csokoládéval dolgoztam és gyorsan kötött. Ezért még gyorsan a szelteket bejelölgettem és vissza ment a hűtőbe.

Kis tejszínhab csúcsokkal és transzferfóliázott temperált tejcsoki korongokkal díszítettem minden szeletet, középre pedig egy karamellizált tejcsoki szívet tettem.

Amit kóstoltam belőle (már a habból), az nagyon finom! 🙂
Igaz semmi rossz nincs benne. Holnap vágja fel a nagymamám, ezért nincs szelet kép (meg mert ma éjfél a határidő a játékban és addig közzé kell tegyem a bejegyzést, de ha úgy adódik majd pótolom).

Köszönöm a játékot és a sok finomságot, ami Vikvi blogján van. Mellékesen megjegyzem még rengeteg pite el van mentve nekem a könyvjelzők közé, és várják, hogy elkészítsem. 🙂

 UPDATE: Szelet képek 🙂

Vaníliás cukor házilag

Nem pazarlunk, felhasználunk! Válság van!

A vanília rudakat, amiknek a magjait kikapartuk és felhasználtuk nem dobjuk ám ki. Két választásunk van: vagy beledobjuk vodkába és készítünk belőle (belőlük, mert 2,5-3 dl-hez illik legalább 4 hájat hozzáadni) vanília aromát, vagy kiszárítjuk és nagyon finomra őröljük.
Ebből a vanília őrleményből adunk kristálycukorhoz (arányokat nem írok, mert vanília függő, de feltételezem, hogy Te is Vaníliavarázstól veszed az illatos rudacskákat. :)), jól elkeverjük és hagyjuk, hogy a vanília aromáját átvegye a cukor.
Olcsóbb és igazi vaníliás cukrot kapunk így, mint a bolti előre csomagoltak! 🙂

Hello Kitty torta 2.

IMG_0640

Hello Kitty nagyon menő figura és még az is marad jó ideig. 🙂
Egyszer már készítettem a lányom ovis születésnapjára, csokis-banános ízben, hát ez is ilyen lett, csak most nem virág került rá, hanem rendesen a masni, arra pedig, hogy Hanna. 🙂
Egyébként nekem tetszik, akárki akármit mond. 🙂
Ezen kívül fontosabb, hogy az ünnepeltnek is nagyon tetszett és ízlett is! 🙂

Jobb oldalt a menüben készült egy Tortakrémek menüpont, ami még frissítés alatt áll, de már most szétnézhettek arrafelé. Kipróbált és még csak begyűjtött tortakrémek vannak felsorakoztatva, minden krémem oda fel fogom vezetni! 🙂

Levendulás fürdőgolyók

Nem ehető, de megosztom, hátha valakinek még rajtam kívül hasznos lesz a jövőben. 🙂
Akár ajándékba, akár saját magunknak, már az elkészítése közben is átjár minket a nyugalom. 
Az illata fantasztikus! 

A Life Network csatornán találkoztam ezzel a recepttel hónapokkal ezelőtt, de a megvalósítás váratott magára…eddig! 

Tehát nagyjából két fürdőgolyóhoz a következőkre lesz szükségünk: 
15 gr étkezési keményítő
50 gr szódabikarbóna
25 gr citromsav
pár csepp (20-30) 100%-os levendula illóolaj,
olíva olaj és levendula virág

Ez utóbbit lehet kapni szárítva pl. DM-ben. 

Ezeket összegyúrjuk és gombócokká formáljuk. Olíva olajból annyi kell bele, hogy a golyók egyben maradjanak. Nem írok mennyiséget, ezt majd kitapasztaljátok, én is így tettem. 
Óvatosan adagoljátok apránként. Levendula virágból mondjuk egy ekkora adaghoz szerintem elég 1 teáskanálnyi. 
Ha készek a gombócok, akkor hagyjuk őket megszáradni száraz helyen, a keményítő rásegít, hogy az olaj elillanjon belőle és kicsit megkössön. 
Hagyjunk neki 1 hetet, majd csomagoljuk be és adjuk át a szerettünknek, ha ajándékba készült, ha nem, akkor hajintsuk be a kád forró vízbe egy hideg téli estén és egy pohár borocska kíséretében adjuk át magunkat a lazulásnak! 🙂 
Ha ajándékba szánjátok készítsétek el időben, hogy ki tudjon száradni! 🙂

Igazából karácsonyra ajándéknak szántam és adtam is pár családtagnak és mind elismerően nyilatkoztak ezekről a golyócskákról. Tényleg nagyon jók.

Kis segítség: 100 %-os illóolajat elérhetőbb áron nagyobb áruházláncokban, mint pl. a madaras tecsó lehet kapni. 


Vajas pogácsa sajtos tetővel

Limara az etalon, ugyebár…..azt hiszem nem csak nekem. Még régebben tőle készítettem el ezt a vajas pogácsát, és természetesen nem csalódtam!!! Nagyon finom! NAGYON FINOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

IMG_2714

Hajtoványok, avagy töltött háromszögek

32142_499815670061222_409924550_n

Hajtoványt már több ízben készítettem, egyszer sajtosan, egyszer kakaósan, most pedig már kényszerré vált. 🙂 Egy lavina söpört végig a facebookon, amit Antukné Ildi szép színes kelt háromszögei indítottak el. Nem véletlenül, mert amellett, hogy gyönyörködteti a szemeinket, baromi finomak is. Nagyon jó a tésztája, a tölteléke pedig…. Igazából semmi extra, és mégis! (tovább…)

Egy termékfotózás margójára

Az a megtiszteltetés ért, hogy Vaníliavarázs engem kért meg a termékeinek a fotózására. Amikor mindezt úgymond elvállaltam még csak egy kis kompakt gépecském volt (egy Canon ixus 100IS). De mégis többen mondták milyen szép képeket készítek. Persze nem profikat, sőt, tudok mutatni nem egy embert, akik százszor szebben fotóznak ,mint én, mégis autodidakta módon “kitanulva” ezt-azt, kevés kellékkel, én is jónak (vagy elfogadhatónak?) mondtam a képeimet.
Aztán ahogy megjöttek, vagyis elhoztam a termékeket teltek a napok, körvonalazódtak az elképzelések, röpködtek a gondolatok a fejemben, mit hogy kéne, mit kell venni, hogy egy webáruházban is vállalható képeket készíthessek.
Ami a legfontosabb volt, az a háttér kérdése és a világítás. Minden egyéb kellék/kütyü csak másodlagos szempont volt, de jobban izgattak…

A nagy gondolkodás közepette a gépem megadta magát. Enyhén szólva kiakadtam, mert azért már illett volna megejteni a fotózást, így kaptam egy kölcsön gépet. Anikó (akitől mellesleg annak idején kaptam a Tésztavarázs című könyvet) olvasta a problémámat és felajánlotta a gépét használatra. Elfogadtam, mert nem volt más választásom, bár nem szeretek “kölcsönözni”. Nagyon hálás vagyok érte, jó szolgálatot tett, csak elemmel működött és szinte zabálta a vartát, így muszáj volt más megoldást találnom.
Ennek “örömére” kellett hitelbe vágni magam és venni egy gépet. De ha már gép, akkor legyen normális, soká tartó (merthogy ez a kis szeretett és agyon nyúzott Canonom is csupán 3 éves (volt)), megbízható, stb.
Így miután kikértem StudioArt Zsuzsi véleményét is, erre a gépre esett a választásunk kisebb herce-hurca után, nem ragoznám sem a vásárlás viszontagságait, sem a választásunk pro és kontra érveit.
Imádom, szívem vágya volt, de mindannak ellenére, hogy van egy tükörreflexes gépem egy objektívvel és megvan az érzés, amit a fotózás nyújt még nem vagyok fotós, sőt, nem is célom fotósnak lenni, viszont, amit most ezzel a géppel és a vaníliákkal műveltem, azt iszonyat mód élveztem!!!!!

Ez egy hivatás. Mármint a fotózás. És határozottan magával tudja ragadni az embert, gyönyörűt lehet alkotni, megörökíted a szépet a jót, vagy éppen a drámát, a szomorúságot, az érzéseket, a pillanatot… ez engem érdekel és vonz, de nem leszek fotós. 🙂 Csak bizonyos szintig merészkedem és azt is csak magamtól tanulgatva. 🙂
Tehát fotózás. Megadta az utolsó löketet, hogy Dóri cukrász közgyűlésre készült és hát rá kerülhetnének a képeim a roll up-ra, netán a “sajtóanyagokra”… azért ez kellőképpen motivált Dóri. 😉
Bár a gépet még korántsem sikerült kiismernem, sőt…oh…neki kellett veselkedjek.
A háttér probléma még mindig nem volt megoldott, küldött rolót, nem volt jó, így arra jutottam, hogy veszek háttérpapírt. Elég sok helyen utána olvastam a dolgoknak és erre esett a választásom. És milyen jól tettem. 1 méter hosszú, 136 cm széles, postával együtt 2600 környéke volt, de nagyon megérte! Sőt!
Meg is érkezett a fotózás tervezett időpontjáig, aztán eljött az idő, hogy apa összerakja a helyszínt.
Hálószoba. 🙂 Komód. 🙂 Kell ennél több? 🙂
Tökéletes volt. Vagyis majdnem.
A falra ragasztottam a papírt, majd hagytam a komódon lefutni. Kék gyurmaragasztóval, ami könnyen leszedhető mind a papírról mind a falról. 🙂 Halleluja annak, aki kitalálta. 🙂
A világítás. 3 féle lámpát hozott apa, de nem voltak jók. Tőlünk egy utcányira van egy jó kis villamossági szaküzlet, azt mondta elmegy és vesz fehér fényű erős izzót, visszajött egy 200(?) Wattos bazi nagy 2000 ft-os izzóval. 😀
Hát jó. Gyártott lámpát. Laptop doboza szétvág, alu színű ragasztóval belül körbe “kibélel”, bele foglalat, izzó, nagyon ért ezekhez szerencsére. 🙂
Talpraesett ember az én uram, már nagyon sokszor megbizonyosodhattam róla és ez nagyon jó!
Csakhogy kellett elé fehér anyag, ami kicsit megszűri a közvetlen fényt, hoppá, textilpelus! 😀 Már mentem is a legkisebbikem szobájába kitúrni a pelenkázóból egy darab anyagot. 🙂
Azt ráragasztózta és tökéletes volt. (Mondjuk az igazi akkor lenne, ha kettő ilyen lenne, de kicsiben ez is nagyon megteszi!)
Képem van az egészről, de csak nagyon kivételezettek láthatták, ők is szakadtak rajta a röhögéstől, szóval nem mutatnám meg, ne legyek illúzió romboló, bár aki kellőképpen vizuális alkat, mint én, az látja maga előtt az egészet és remélhetőleg már sír a röhögéstől. 😀

Ja és hogy mire tudtam felfüggeszteni a lámpát, hogy a kellő szögben világítsa meg nekem a munkaterületet? 🙂 Hát a fullra pakolt szárítóra. Megfogtam, odahúztam, ráraktam, neki döntöttem a buzi nagy lámpámat a szekrénynek, sámli a komód elé és készen álltam.
A sok vackot, amit gondoltam (természetesen mind) felhasználok majd a fotózáshoz szét terítettem az ágyon. Gondoltam olyanra is, mint kiskanál, tányér, tálca, deszka, hogy tudjam szépen adagolni a cukrokat a tálakba…hoppá! 🙂

Én élveztem az egészet. Elejétől a végéig ha még nem mondtam volna (elégszer)! És büszke vagyok rá! Mind a lehetőségre, mind a képekre!
Még apukámtól is elkértem az egyetlen egyszemélyes ezüst étkészletét, de csak a kiskanalat fogtam be:

A spárga csak azért jött képbe, mert apa azzal kötötte fel az egyik lámpát a festmény helyére. 🙂 És milyen jól jött, nagyon jól állt a vaníliának. 🙂
Ahogy elkezdtem fotózni szinte rögtön látszott, hogy az én ízlésemhez mérten a natúr színek állnak a vanília rudaknak a legjobban! Hiába tettem ki annyi színt, hiába jártam előtte hobbi boltban direkt a fotózáshoz vásárolni 1-2 dolgot, a vaníliának van egy olyan magával ragadó kinézete, hogy nem szabad elnyomni és nem is volt célom. Kívánatossá kellett tennem, nem elnyomni. Pontosítok: még kívánatosabbá!

Végül a pitesúlyaim tették a legnagyobb szolgálatot, amik hozzáteszem még rendeltetésszerűen nem voltak használva! 😀 Nálam minden megeshet és meg is esik. 🙂 Vagyok annyira lökött, hogy…hagyjuk! 🙂

A fény, a hely, a gép remekül teljesített és azért ne hagyjunk ki engem sem. 😀 Mindösszesen az első körben azt hiszem olyan 254 képet küldtem át Dórinak. 🙂

Némelyikkel nem voltam megelégedve, azt két nap múlva újra fotóztam, mivel a fotózás végeztével nem szedtem szét a helyszínt.
Másnap és harmadik nap is fotóztam, rohantam, tettem-vettem és életemben először grafikussal kommunikáltam. 🙂 A szakszavak, ahogy leírta, milyen képekre van szüksége mely termékekről, kellett fél óra, mire a kis agyam átkonvertálta számomra érthető nyelvezetre, de szerencsére sikerült és minden meglett ami kellett. 🙂 A harmadik nap a stúdióm szétkapódott….sajnáltam megmondom őszintén.

Ezek voltak a képek az általánosságban vett vaníliákból és az abból készült termékekből, most mutatok egy-kettőt, amik az úgymond termékfotókként funkcionálnak. (Nem teszem ide mind a 200-250 darabot, mert nem néznétek úgysem végig és egyébként is majd láthatjátok a szerencséseket a webáruházban!)

Szóval íme két “werk” fotó, többet nem mutatok. 🙂

A cukrász közgyűlésről meg:
Kóstoltató falatkák készítése. Antukné Ildi vaníliás vajas kekszeket készített.
Én pedig vaníliás tejkaramellát Zsuzsi receptje alapján. Meg vajas kekszeket enyhén kosárkásra készítve, ahogy azt már ITT ecseteltem.
És Dóri által is készült vanília krém, természetesen mind a csodás madagaszkári vaníliájának a felhasználásával.

És itt jött el a pillanat, hogy egy következő bejegyzésben folytassam a beszámolót. 😀

Karinthy-torta

Keresgéltem, milyen tortát csináljak nagypapám 72. születésnapjára. Gondolkodtam rajta, hogy nagymamám születésnapjával együtt tartjuk meg, mert egy azon évben születtek, papám febr. 15-én, mamám febr. 28-án. 🙂 De aztán úgy gondoltam, hogy mégis úgy az igazi, ha az adott nagy csak az adott ünnepelté. 🙂
Nem akartam borított tortát készíteni, mert papám mostanában mindig elmondja, hogy a határon táncol a cukra, így sima tortában gondolkodtam. Először úgy gondoltam joghurtos lesz, de aztán ITT rátaláltam erre. 🙂
Nagyon megtetszett, igaz mi nem szeretjük a vajas krémeket, de mamámék igen. 🙂

Tésztához:
12,5 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
12,5 dkg csokoládé
8 tojás
1 teáskanál vanília aroma
5 dkg őrölt mandula
4 dkg darált háztartási keksz
1 kávéskanál sütőpor

Krémhez:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
15 dkg étcsokoládé

Panírozáshoz:
5 dkg mandula
és kell még kb. 1 dl habtejszín

A vajat habosra keverjük, folytonos keverés közben hozzáadjuk a cukrot, az olvasztott csokoládét és egyenként a tojás sárgáját.
A keményre felvert tojáshabot a vajas alaphoz adjuk, majd óvatosan beleforgatjuk a hámozott, őrölt mandulát, és a sütőporral elkevert háztartási kekszet.
A tésztát sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük és 175 fokra előmelegített sütőben kb. egy órát sütjük. A kihűlt tortát két lapba vágjuk, csokoládékrémmel töltjük, körben is bevonjuk krémmel, majd szárazon pirított mandulával panírozzuk.
Végül a torta tetejét tejszínhabbal és mandulával díszítjük.

Krém:
A vajat a porcukorral habosra verjük, hozzáadjuk az olvasztott csokoládét és összekeverjük.

Van telefonnal fényképezett szeletes kép is, majd pótolom. 🙂

1 2