Home » 2012 » április (Page 2)

Month: április 2012

Édes szerelem – Ezt kapta a párom Valentin napra

Tudom, kicsit meg vagyok csúszva ezzel a bejegyzéssel, hiszen Valentin nap sem most volt! 🙂 Ha tudnék rakni pirulós smileyt, most az ficeregne itt. 🙂 De a lényeg, hogy ami késik nem múlik, szóval tessék, lássék, itt van ez a nagyon finom süti recepttel együtt.
Az a helyzet, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen finom lesz, vagyis, hogy ennyire fog ízleni mindenkinek!
Az igazat megvallva kicsit drága sütike tekintve mennyi fehér csoki megy bele, stb…de megéri! És hát nem gyönyörű?
Pannacotta szív

A desszertet Varga Gábor készítette.

Hozzávalók:

A piskótához:
• 1 db 23 cm átmérőjű piskótalap
• 1 evőkanál málnadzsem

A krémhez:
• 300 g fehér csokoládé
• 500 ml tejszín
• 10 g lapzselatin

A málnás tetőhöz: • 300 g málnadzsem
• 5 g lapzselatin

A dekoráláshoz:
• kókuszreszelék

Elkészítés:
 A piskótalapot elkészítjük. Én erre a célra egy egy tojásos tortalapot készítettem, szerintem finomabb és gazdaságosabb is, bár ami azt illeti a piskótám sem utolsó! 🙂
 Jó ideje Kiskukta tortalapját használom nagyon jó!

1 tojásos (ez kb. 14-15 cm átmérőjű laphoz elegendő mennyiség)
50 g cukor+ 20 g a habba
90 g liszt
37 ml tej
37 ml olaj
1 tojás
1/4 csomag sütőpor


Pontos elkészítést nála találtok szépen fázisfotókkal illusztrálva.

• A piskótalapot helyezd egy kb. 23 cm átmérőjű tortakarikába, és vékonyan kend meg málnadzsemmel.
Itt kicsit csaltam amúgy, mert egy nagyobb adag tortalapot sütöttem és abból vágtam vékony szeletet. A többit betoltam pociba, mert önmagában is nagyon finom! 🙂

• Először a krémet kell elkészítened. A fehér csokoládét olvaszd fel egy tálban, a tejszínt főzd fel. Ezalatt a lapzselatinokat áztasd be hideg vízbe.
• A megolvasztott csokoládéhoz csurgasd hozzá a forró tejszínt folyamatos keverés közben, majd egy gépi vagy kézi habverővel kihűlésig habosítsd a fehér csokoládés tejszínt. A híg keverék habosodni ugyan láthatóan nem fog, de sokkal könnyebb szerkezetű lesz a bevitt levegőnek köszönhetően.
• Ha szoba-hőmérsékletűre hűlt a krém, a lapzselatint vedd ki a vízből, nyomd ki belőle a vizet, majd olvaszd meg. Folyamatos keverés mellett keverd a krémhez, majd addig fogasd a krémet, míg kicsit el nem kezd sűrűsödni.
• A krémet, mielőtt teljesen behúzna, egyenletesen terítsd el a piskótán, majd tedd a tortát a fagyasztóba, míg szilárdra nem fagy a krém teteje.
• Ha megfagyott a krém, a krémnél alkalmazott módon hideg vízbe áztasd be a lapzselatint, majd nyomkodd ki belőle a vizet, olvaszd meg, és öntsd a málnadzsemhez folyamatos keverés mellett. Az így kapott sűrített dzsemet egyenletesen terítsd el a fagyos krém felszínén.

• Az így kapott tortát tedd vissza a fagyasztóba, és tartsd ott kb. fél órán át. Ne fagyaszd be annyira, hogy a dzsem törős, jégkristályos legyen, csak annyira, hogy stabillá váljon.

Ha kellően kihűlt, egy szív alakú kiszúróval szúrj ki a tortából desszerteket.

Kókuszreszelékkel meghintve tálald a meglepetést.
Ahogy szaggattam ki a szívecskéket ugye lett bőségesen maradék. Azt betettem a hűtőbe egy tálba. És ekkor betoppant öcsém és a haverja. Neki akartak esni a szíveknek, de nem hagytam… Hö, mégiscsak páromnak készítettem. Mondtam nekik, hogy majd ha már ő evett belőle, akkor ha marad kapnak ők is. És ekkor eszembe jutott, hogy ott a maradékos tál a hűtőben. Csúnyán hangzik, dehát… 🙂
És akkor a két 100 kilós ember neki ült a maradéknak a kanapén ülve. Úgy tolták be, mintha sosem ettek volna. 🙂 Olyan aranyosak voltak! 🙂 Hümmögtek, nyammogtak, úúúúúúúú. De jó volt nézni!
Aztán mikor már csak a negyed tál maradt tele lettek teljesen. Ekkor hallottam suttyomba azt mondja öcsém haverja: ” A maradékot simán beönteném a hátizsákomba, hogy később megegyem.” 🙂
Hát készen voltam. 🙂 Ez nagyon jó érzés volt. Akkor ezek után mindenki elképzelheti, milyen volt a sütemény. Annyit mondok nem rossz! 😀
Másnap természetesen kaptak rendesen is belőle. 🙂 Páromnak is nagyon bejött, de a hatalmas fehér csoki tartalma miatt azért nem lesz túl sűrűn. 🙂 De ki tudja, a napokban lehet meglepem vele apát! 🙂

Párbaj 2. videó: Narancsmártásos husika burgonyafánkokkal

Itt a Floriol gasztropárbaj második videója.
A szamárfül még mindig megvan, bánom, hogy ezzel csak a videó megjelenésekor szembesültünk, mert mi nem mutogattunk, bár nekem eszembe sem jutott volna…
Ezért IS és még sok másért a FÜGE CSAPATRA kell nyomni egy szavazatot. 
Ezért is, és még azért, mert nekünk a mentorunk épp az újszülött pici fiával foglalkozik értehető módon, tehát a másik csapathoz mérten emberhiánnyal küzdünk. Nekik még ott a mentor bloggerük, Fűszeres Eszter is, aki toboroz nekik szavazatokat, mi pedig “egyedül” vagyunk. 
És azért, mert a mi ételeink összetevői variálhatóak. 
Veruss lazacánál ha nincs pénzed lazacra, ott van a házi majonéz, ami azt hiszem elég különleges és sokféleképp, sok mindenhez hasznosítható, még akkor is, ha nincs lazacra pénzed. A másik csapat rákjainál ha nincs rákra pénzed, akkor a spagetti se nem különleges, se nem rejlik benne annyi fantázia, mint a majonézben.
Andi isteni narancsmártásos husikája burgonyafánkokkal a heti ételünk! Amellett, hogy hétköznapi, megfizethető alapanyagokból készült egy különleges, közel sem hétköznapi étel, szintén meg kell említeni az összetevők kombinálhatóságát. A narancsmártást és a burgonyafánkokat más fogások kísérőjeként is maximálisan fel tudod használni. Olcsó, finom, különleges! A másik csapat spenótos lepénye…a spenótban még csakcsak rejlik fantázia, de elég megosztó alapanyag. A rétestészta viszont…mint a spagetti. Ennyi.
Az én ott nyomira sikerült muffinom pedig egy alap recept, amit úgy variálsz, ahogy akarsz! Kedvedre elkészítheted könnyen, gyorsan, fél óra alatt, bárhol, bármikor, bármivel! És finom! Csak egyszer készítsd el és meglátod: puha, omlós! A másik csapat pogácsája: finom, finom és szeretjük a pogácsát, de a pogácsa az pogácsa. Nem túlzottan variálható, nem igazán különleges. Nincs meg fél óra alatt, sőt!
Tehát itt tudtok szavazni a LILA FÜGÉKRE:
https://www.facebook.com/floriolhu/app_122503841210925
Nem kell regisztrálni, ha van Facebook profilod, akkor csak rá kell nyomnod a szavazok gombra a Lila Füge csapat nevénél.
Köszönjük a szavazatod: A Lila Füge csapat (Havas Dóra – Lila Füge a mentorunk, Béres Andi, Szabó Veruss és éééééén)
  Íme a videó:

Kekszem a “Blogkóstolóra”

Adél volt a Blogkóstoló 2. fordulójának a házigazdája.
Erre az alkalomra kaptam egy véletlenszerűen kiválasztott blogot, ahonnan egy tetszőleges ételt elkészítek és azzal nevezek a “versenyre”.
Én Panna blogját kaptam.

Hosszas nézelődés után egymás után mentegettem el a nekem tetsző recepteket, amik esélyesek voltak az elkészítésre.
Aztán tegnap adódott az alkalom, hogy elkészítsek egy kekszet, mert épp arra volt szükségem, úgyhogy végül a Karamellás kekszére esett a választásom, így este 9-kor (még szombaton) neki álltam még kekszet gyártani.
Helyzeti előnyt jelentett, hogy a nagylányom a hétvégét a mamánál tölti, a kicsi pedig már aludt. 🙂

Ez lett a nevezett képem a kekszről. 🙂

Némi változtatással, de elkészült a keksz, íme Panna receptje:
Hozzávalók:

  • 15 dkg vaj
  • 5 ek. méz
  • 1 tojás
  • 1 csomag főzhető karamellás pudingpor
  • 20 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
  • 3 ek. kukorica liszt
  • 1 tk. foszfát mentes sütőpor
  • 1 csipet só

 Elkészítés:
A száraz  hozzávalókat összekeverem egy tálban.
A vajat felkockázom és összemorzsolom a lisztes eleggyel. Hozzáadom a tojást és a mézet, jól elkeverem.
Kb. fél óráig pihenni hagyom a masszát. (lehet hűtőben is, de nem muszáj)

Az összegyúrt tészta, egyébként nagyon jó állagú

Kis gombócokat formázok a masszából, ellapítom és kiszaggatom. (persze csak, ha valamilyen formázott kekszre vágyunk éppen)
Szilikonlappal bélelt sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütöm.
Nos, az enyém hozzávalók terén kicsit más volt:

  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tojás
  • 1 csomag tiramisu pudingpor (karamellás híján)
  • 20 dkg finomliszt
  • 3 ek kukoricaliszt
  • 1 tk normál sütőpor
  • 1 csipet só

Lényegében csak annyi, hogy kevésbé egészséges hozzávalókat válogattam össze. 🙂
Aztán nem kis gombócokat lapogattam, hanem kinyújtottam 2-3 mm vastagra és kiszaggattam, majd a sütőpapírral bélelt tepsin sütipecséttel smiley-kat nyomtam beléjük. 🙂

Hát nem édesek?

Na, és akkor jöjjenek a képek a végeredményről, ami nem csak szép, de finom is. 🙂

Medvehagymás pesto

Kissé kétkedve, de ennek is neki álltam. Valahogy izgatta a fantáziámat a medvehagyma és a pirított fenyőmag kettőse, apát pedig az, hogy ő apríthatta a dolgokat. (Nem tudom, miért vonzza ez ennyire, de ha jelen van épp a konyhába, mindig ő akarja kezelni az aprítót és akkor minden szemszögből megfigyeli a műveletet is. 🙂 Hát van ilyen.)
Szóval megtaláltam az Édes kötelesség oldalán a “receptet” hozzá. Náthás mivoltom végett se ízeket, se illatokat nem érzek még mindig és akkor sem éreztem ,amikor készült, párom azt mondta érdekes, de letolt egy keveset egy kis adag amúgy máshoz kifőzött makarónival teszt gyanánt. A végső mondata a “Nem rossz” volt. Megkóstoltam azért, hátha, de a csípősségen kívül mást nem éreztem. Már ez is valami! 🙂

A színe viszont nagyon tetszik, mert máshoz nem tudok hozzászólni…egy konyhai örökmozgónak ez egy rémálom!

Tehát:

10 dkg medvehagyma
1 dl extra szűz olívaolaj
1 csomag fenyőmag szárazon megpirítva
só, bors, hamis parmezán vagy igazi, kinek mi tetszik (bűn lehet, amit elkövettem, de egy nagyon minimális trappistát reszeltem bele)

Mindent összeturmixolunk és már kész is. 
Ez ám a gyorsaság! 🙂

A képek minőségéért megint csak bocsánatot kérek! Este volt és ilyenkor már hatványozottan rossz lámpa fénynél normálisan fotózni! :S
Ja, megjegyzem most vettem először fenyőmagot. 1 csomag 600 ft és egyem a szívét csak 50 grammos, szóval mikor még nem bontottam ki az fordult meg a fejemben, hogy valószínű kibaszarintottam magammal, mert ha nem finom, akkor ahhoz képest jó drága volt, ha meg finom, akkor meg nem fogom bírni megállni, hogy vegyek még és akkor még drágább lesz a tesztelés! 🙂 (Halkan súgom meg tegnap a Sparban véletlenül  találtam fenyőmagot és hát szinte könyörgött, hogy ha nem rakom a kosaramba, akkor öngyilkos lesz és leveti magát a polcról…megható volt, hát megmentettem…most várja a konyhapultomon a végkifejletet! :)) Egyébként meg medvehagymáért mentem, de már sehol nincs…miért van ez? Mire megszeretem nem lehet kapni, mert elviszik az orrom elől! 🙁
Tehát a pesto bent figyel a hűtőben és várja további felhasználását, én meg azt, hogy érezzem végre az ízeket. Ennek ellenére ma bonbonozást tervezek, de jelenleg kár belém, szóval csak holnap kezdem őket betolni pociba! 🙂

Konyakmeggy … és nem bolti!

Bonbonos pályafutásom során eljött ez a pillanat is. hogy konyakmeggyes bonbont kell kikísérleteznem apa és apósom részére, merthogy én NEM szeretem (csupa csupa nagy betűvel)! 🙂

…Nem akarjátok, hogy megírjam a bejegyzést vagy mi? Folyamatos sms-ek jönnek, telefonhívások, chat, facebook…bakker…

Nos, kicsit félek megírni ezt a bejegyzést, hogy miért, azt most hagyjuk. A lényeg, hogy az interneten kutakodva találtam egy cikket, amiben egy cukrász írta le, hogyan készül el ez a látványos csoda. Ugyanis az ilyen szinten folyékony bonbont hát nem valószínű, hogy le tudod talpalni, ergó valahogy annak a folyékony belsőnek addig, míg le nem talpalod szilárdnak kell lennie. Persze, oké, eddig tiszta, de hogy? Hát a megoldás egyszerű. Fondant. Nem a nyújtható, hanem a cukormáz verzió. Ez egy nagyon sokrétű és végtelenül egyszerű anyag! Ezzel van áthúzva a mignon, az Esterházy torta teteje, ez több csokoládé töltelékének a legtitkosabb és legtöbbet használt összetevője és ez az, amivel a szinte méreg drága After Eight kis lapocskáinak mentás tölteléke is készül.
Mi mindenre jó, nem igaz? És ha bele gondolunk, akkor ipari nagyságokban nézve ez egy igen olcsó és kiadós cucc, eladják a Tibi csokit ahhoz képest baromi drágán, amiben voltaképp a töltelék ez a csupa tömény cukor, csak ízesítve. Meg nem mondanád. Van némi marcipán beütése úgy, de majd figyeld ki, más a töltött Tibi csoki (feketeribizlis, epres) töltelékét simán elkészítem itthon. 🙂

Nade leakadok a cukormázról, a lényeg az, hogy még egy blogon sem volt posztolva akkor, amikor már elkészítettem életem első saját konyakmeggyét, de azért Emőkénél rákérdeztem ő hogyan készíti. Hát kisült ugyanúgy, de a bejegyzést addig nem mertem megírni, míg ő nem teszi, tehát kicsit ennek is betudható, hogy ennyire megcsúsztam vele. 🙂
Az ő konyakmeggyét megtalálod itt.

Ezek a bordó csillámos bonbonok a mostani ma készített legutóbbi konyakmeggy képei, ezekre még várni kell egy kicsit, mire ketté vágok egyet.

Ha így folytatom, baromi hosszú lesz ez a bejegyzés. 🙂 

A “Hogyan készült” képek a legelső konyakmeggy próbálkozásomról készültek.

Jól látszik a konyaknak még nem volt elég ideje feloldani a fondant-t.

Hát nagyjából ennyi, ami kell ahhoz, hogy bonbonozhass.
A folyamat kollázsba szedve.
Lássunk tehát neki…
A fenti eszközökön kívül szükségünk lesz az ehető hozzávalókra is.
Ez mondjuk 16 bonbonhoz (nem mértem, de…) kb. 20 dkg étcsokoládé jelen esetben, de lehet épp fehér is.
Jó, ha hetekkel a készítés előtt beáztatsz jó minőségű konyakba meggyet. Javaslom a meggybefőttet. Már próbáltam aszalttal, most befőttel és ez sokkal jobb. Egy jól záródó műanyag dobozkába bele a meggyszemek és felönteni annyi konyakkal, amennyi ellepi. Hagyjuk szépen, had járja át a konyak a meggyet, ezért beszélek hetekről.
És akkor kell az a bizonyos fondant. Ezt egyszerűen elkészítheted otthon magad is, vagy megveheted akár a Desszert Mesternél. Ih, 1700 ft 1 kg, hát ha van vér a pucádban inkább elkészíted otthon. Eláll, ne aggódj, és ráadásul olcsóbban kijössz! Persze csak ha gondolod.
Hát ebből nem írom mennyi kell, mert elég minimális, viszont amit felmelegítesz, de nem használsz fel, vissza öntheted a többihez és újra felhasználhatod. 🙂
Amit még érdemes megemlíteni ennél a bonbonnál, hogy olyan formát válassz, ami elég öblös ehhez a bonbonhoz. Minél nagyobb, annál jobb! És legyen kerek, vagy legalább ovális (vagy négyzet alakú,na).
Akkor kezdjük. 🙂
Először is a környezet:
A szobában ne legyen 22 foknál melegebb (elvileg 18-20 fok az ideális, de gyerekeknél nem fogok 18 fokot csinálni pusztán ezért), ne főzzél közben, ne legyen nagy a páratartalom, ne legyen gőz, ezektől csúnya foltos lesz a bonbon.
A forma legyen por és cseppmentes. Van aki rámelegít hajszárítóval kicsit, mielőtt betölti, van aki kicsit hűti (tanfolyamon a csíkozás miatt hűtve volt, jó volt, másnak melegítve jó a forma, én meg nem csinálok vele semmit, csak hagyom szobahőmérsékleten.
Callebaut 70%-os étcsokival dolgoztam és dolgozom mindig. Ezeknek a csokiknak a csomagolásuk oldalán fel van tüntetve a kristályosodási skála. Míg a tanfolyamon 60 fokig melegítettük a csokit, addig bőven elég 45-50 fok közöttire melegíteni. Én ehhez elektromos csoki fondüt használok, vaterán nézz körbe, különben nagyon drága (már ahhoz képest dupla annyiba kerül legalább).
Ha tovább melegíted se lesz igazából baja, a lényeg, hogy 70 fok fölé ne melegítsd a csokit, mert visszafordíthatatlanul megég!
Amíg a csoki melegszik a konyhapultra vágsz egy nagyobbacska darab sütőpapírt, elő veszek a spatulát/kenőkést és a poharakat, amiket fejjel lefelé szépen le is helyezünk a sütőpapírra.
Melegítjük a csokit 45-50 fokig.

Mindezek után visszahűtjük (hol 30-31 fokot írnak, hol mást) 27 fokosra. Kevergetjük egy kiskanállal, vagy kiöntjük a munkalapra és folyamatos mozgásban tartjuk a csokit, hogy ne szilárdulhasson vissza, de szerintem az is működő képes, ha hideg vízbe állítod a kis csokis tálat és ott kevered, de elég hirtelen is meg tud ám szilárdulni, szóval oda kell figyelni…

Visszahűtjük 27 fokra
 …majd újra rámelegítünk, míg eléri a 31-32 fokos hőt az olvadt csokink. (De 34,5 fokosnál ne legyen melegebb ennél a szakasznál már!) Fehér csokinál 29-30 fokosan már dolgozhatunk vele.

Vissza melegítjük 31-32 fokra.

A forma előkészítve, ráöntjük szépen vízszintesen a csokit.

Öntsük a csokit a formánkra.

Elsimítjuk a kenőkéssel úgy, hogy minden mélyedésbe jusson. Vagy annyiba, amennyi bonbont szeretnénk, dolgozhatunk a forma felével is, ekkor a tőlünk távolabbi felével dolgozzunk. Nem is kell, hogy tele legyenek a mélyedések, inkább az a lényeg, hogy a mélyedések oldalfalaira rá “tapadjon” a csoki.
Igyekezzünk úgy dolgozni, hogy a formánknak ne folyjon minden oldalán a csoki, szorítkozzunk csak a tőlünk távolabb eső rövidebb oldalára, ott toljuk le a csokit.
🙂 Ezek után szépen csapkodjuk oda az asztalhoz így vízszintesen. Ennek célja, hogy a légbuborékok szépen feljöjjenek és távozzanak.

Ott jönnek fel a bubik.

Ha ezzel végeztünk és szétvertük az asztal szélén a formát, akkor a két poharat úgy állítsuk be a sütőpapíron, hogy a forma hosszanti két végét rá tudjuk ültetni a poharakra. Kissé kocogtassuk meg a formát több helyen a kenőkés másik végével, hogy meginduljon a csoki kifelé. Amikor már annyira nem folyik, akkor nyúljunk alá a kenőkéssel és húzzuk le a csokit, ami még kilóg a formából. Ha már nem folyik a csoki, megfordíthatjuk és rendesen lehúzzuk a felesleges csokit. Ezután mehet a forma a hűtőbe 10 percre. (Kb. 12 fokra.)

Folyik ki a felesleg.
Így néznek ki a hüvelyek nem annyira szépen letisztított állapotban. 🙂

Azt a csokit, ami kifolyt a sütőpapírra, visszatesszük a csoki fondübe és melegen tartjuk.

Amikor megszilárdult a csoki (a hűtő hatása, hogy elkezd zsugorodni a csoki és ezzel kezdi elengedni a formát. Alulról nézve lehet látni egyes formáknál, hogy már nem tapad vagy nem mindenhol tapad a hüvely a formába, vagy ha belenyúlsz és megpróbálod gyengéden kivenni a hüvelyt ki is jön.

Amikor ki veszed a hűtőből a formát, spaklival letolod róla a felesleges csokit.

Spaklival távolítsuk el a felesleges csokit.

A konyakmeggyet elővesszük és mindegyik mélyedésbe teszünk 1-1 meggyet (szükség esetén elvágjuk félbe).

Meggyek mennek a csokihüvelybe

Egy pinduri kis konyakot is löttyinthetünk hozzá a meggyek mellől. Ne sokat, mert ha túlzásba visszük, sanszos, hogy nem tudjuk lezárni a bonbont. Tegyük egy kicsit hűtőbe, míg megdolgozzuk a cukormázat.

Egy kis konyakot is löttyintek hozzá

A cukormázunk (nekem házi, én azért ugyan nem fizetek) elővéve kiveszünk egy pár evőkanállal egy kis lábasba és kicsit rámelegítünk. Picikét lágyabb állaga legyen, ne csákánnyal keljen porciózni. Elvileg kb. 40 fokosnak kellene lennie. Hát én ezt nem hőmérőzöm. Én megmelegítem, amikor már kicsit elkezdene hígulni, olvadni, akkor elzárom a lángot alatta (a legkisebb rózsa takarékon). Simára keverem és én kiöntöttem egy kis tálba hűlni. Amikor már nem érzem melegnek, akkor használom. Mert ugye ha meleg, akkor megolvaszthatja a csokinkat. És azt nem szeretnénk.

Házi cukormáz megy melegedni

Amikor már használható hőmérséklet egy mokkáskanállal elkezdjük porciózni. Inkább kisebb adagokat, mint nagyokat tegyünk a hüvelyekbe a meggyre. Itt a cukormáznak még formálhatónak kell lennie állagra, szóval kicsit rásegíthetünk a kanál domború felével (óvatosan, nem nagyon nyomva), hogy “megölelje” a meggyet. Max. a forma 3/4-éig töltsük a fondant, mert különben nem fogjuk tudni lezárni a bonbonokat.

Bele került a cukormáz is

Ezután még egy kicsi konyakot csepegtessünk a kis fondant halmocskákra, hogy ne csak (épp) felülről érje a folyadék és persze azért, hogy legyen minek feloldania. Ezt se vigyük túlzásba, mert amit nem szív fel, az ott marad folyékonyan és ha a csokit majd bele töltöd, mikor talpalnád, akkor ki fog buggyanni és lyukas lesz a bonbon alja.

Kis konyak még ment bele.

Vissza tesszük a hűtőbe, míg a csokinkat újra előkészítjük. Nem feltétlen szükséges újra temperálni (melegíteni, hűteni, ismét melegíteni), elég ha csak 31-32 fokosra melegítjük és talpalhatunk, hisze ez az alja, ennek nem kell csillognia. De aki tökéletes bonbont szeretne, az előtt egy újabb temperálási folyamat áll.
Tehát a hüvely készítésből visszamaradt csokit újra melegítjük 45-50 fokig, majd folyamatosan keverve visszahűtjük 27 fokosra és újra melegítjük 31-32 fok közé.
Ha ez megvan, akkor a hüvely készítését ismételjük meg, csak már töltött hüvelyekkel. Tehát vízszintesen tartjuk a formát, a felénk eső részére rácsurgatjuk a csokit, majd a kenőkéssel elsimítjuk, hogy mindenhol szépen betakarja a lyukakat. Kicsit oda csapkodjuk vízszintesen az asztal széléhez az alját, hogy a levegő kijöjjön, majd a felesleget alaposan lehúzod magadtól elsimító mozdulattal a forma másik vége felé le, egyenesen a sütőpapírra. Ha lyukat vélnél felfedezni, oda tegyél még egy kis csokit, majd húzd le a felesleget.
Mehet hűtőbe 10 percre, míg a csoki megszilárdul.

Ha megszilárdult, akkor spakli barátunkat kézbe véve levakeráljuk a forma felszínén maradt felesleges csokit. Ezzel gyakorlatilag lesorjázzuk a bonbonokat, kifordítva nem lesznek a bonbon alján kiálló részek.

Lesorjázva.

Picit még érdemes ezután vissza tenni a hűtőbe, majd pár perc elteltével reménykedni, hogy kifordulnak a bonbonok, remélhetőleg az összes! 🙂
Ha fejjel lefelé fordítod, jobb esetben azonnal kipotyognak a munkalapra/asztalra, ezért ne akarj alá nézni közben és ne tartsd egy kilométerre az asztal fölé, mert becsapódáskor szegénykék kinyiffanhatnak. 🙂
Ha nem esnek ki maguktól, akkor picit odakoccantva az egyik élét az asztalhoz már hallhatjuk is a potyogásukat. 🙂
Ha némelyik makacsul ragaszkodik a házas élethez a formával, akkor kis hűtőben töltött mézes hetek után celebrálhatjuk a válásukat, újabb él koccintással az asztalhoz ki imádkozzuk a formából a ragaszkodó egyedeket is. Néha hangos basszamegezés közepette sikerül mindez. 🙂

Csillogó burok, vékony hüvely, sok töltelék amit egy ilyen bonbon képes nyújtani. De ennél nem is kell több! Így tökéletes!

Kész bonbonok

Elméletileg ennél a bonbonnál várni kell akár egy hetet is, mire a konyak feloldja a cukrot, de nekem ezt 2 nap után mutatta a bonbon anno. Van még ott fondant, de már nem kellett volna sok, hogy abszolút el is tűnjön. (Javaslatot kaptam, hogy egy nap szobahőn felolvasztja elvileg…most tesztelem.)

Folyik az a belső… 🙂

Egyébként kis műanyag dobozban tárolva a hűtőben eláll a bonbon egy darabig. 🙂 De ezen nagyon nem kell aggódni, mert esélytelen, hogy másnapra is maradjon belőle! 🙂 Persze ennél a konyakmeggynél érdemes várni, ha nem akarunk ropogtatni. 🙂

A formánkat 50 fokon a sütőbe berakjuk, kicsit átmelegszik, megolvad a csoki, ami rajta maradt, majd egy papírtörlő segítségével letöröljük és mehet is a szekrénybe.

A többi eszközt elmossuk szépen és megiszunk egy jól megérdemelt pohár bort VAGY still szerűen egy kis konyakot! 🙂

Elkészíthető szilikonos formában is (vész esetén), csak akkor nem lesz roppanós és a csoki kikenve eléggé leszűkíti a helyet a meggynek, szóval nem lesz igazi, de elkészíthető…próbaként. 🙂

Díszíthetjük ehető csillámporral ,mint az első képeken. Nekem nagyon tetszik ez a por, ma majdnem még a kekszre is tettem belőle. 😀

El sem hiszem, hogy sikerült megírnom ezt a bejegyzést! Komolyan olyan rég készülök rá és annyiszor szakítottam most is félbe, mert az elején leírtak után még öcsém is betámadott nekem ide, szóval ha valamit elírtam, vagy nem érthetően fogalmaztam, az azért van, mert itt dörmögött nekem egy órát és igyekeztem két helyre figyelni. 🙂

Most negyed 12 van, menni kéne fürdeni és aludni, mert másnap olyan leszek, mint a mosott kaki. Má’ bocs!
Ha kérdésed van nyugodtan írj, szívesen válaszolok! Hosszúra sikerült, elzsibbadtam. Jóccakát!

Medvehagymás pogácsa

IMG_2540

Mi lenne velem, ha kihagynám a medvehagyma szezont medvehagymás poszt nélkül!? Megmondom én: SEMMI! Eddig azt sem tudtam, hogy ilyen is nő a földön, akárki akármit is gondoljon rólam ezután. Az a helyzet, hogy felénk egyáltalán nem elterjedt, így utána olvasva is azt kell mondjam még csak teremni sem terem csak úgy az erdőkben, zöldségesnél meg így is szinte vadászni kell rá, nemhogy még feltűnt volna bármikor is, mikor még azt sem tudtam, hogy keresni kellene. 🙂
Szóval lehet ez egy új hiszti, mint amit anno pár olvasó itt-ott hisztinek titulált a bloggerek által sorra írt Michel Roux: Tésztavarázs című könyvét ajnározva (teszem hozzá jogosan, mert a könyv zseniális és ez nem túlzás!)…de ha hisztinek tartják, ha nem, hogy ilyenkor mindenhol medvehagymás receptekkel találkozik az ember, idén elhatároztam, hogy ha kell az összes zöldségest végig támadom ez után a növény után! (tovább…)

Floriol Gasztropárbajon voltam én

2012. április 2-án rendezték meg a Floriol Gasztropárbajának a második fordulóját, ahol összecsapott a Fűszeres és a Füge csapat.
Az első forduló a Facebook oldalon található alkalmazásban feltöltött receptek között zajlott. 
A csapatok felállása úgy alakult ki, hogy a két mentor blogger Fűszeres Eszter és Lila Füge választott a feltöltött receptek közül 2-2 számukra szimpatikus darabot a csapatukba, míg a maradék 1-1 hely a legtöbb szavazatot gyűjtött 2 receptnek volt fenntartva. Így kerültem be én is, gyakorlatilag biztosra mentem és gyűjtöttem a szavazatokat.
A receptek feltöltésének feltétele volt, hogy olaj legyen a hozzávalók között és a képen szerepeljen a fogás mellett bármilyen Floriol olaj.
A csapatok felállása a következő lett:
A Füge csapat:  HAJRÁÁÁÁÁÁ FÜGÉÉÉÉÉÉÉÉK!
Béres Andrea
Szabó Veronika
Farkas Bernadett (közönségdíjas) – én lennék vagy mi 🙂
A Fűszeres csapat: 
Ruzicska Zsófi
Hortobágyi Anna
Hossó Anita (közönségdíjas)
A készítendő ételek pedig:
Füge csapat: HAJRÁÁÁÁÁÁÁÁ FÜGÉK!
Béres Andrea – Narancsmártásos sertésszelet burgonyafánkkal
Szabó Veronika – Roston sült vadlazacfilé padlizsánnal, kakukkfüves házi majonézzel
Farkas Bernadett – Doughnut muffinok és mini kuglófok

Fűszeres csapat:
Ruzicska Zsófi – Sült chillis-fokhagymás garnéla ropogós spagetti bundában fa nyárson
Hortobágyi Anna – Spenótos-fetás görög lepény
Hossó Anita – Kelesztés nélküli sajtos pogácsa

Hatalmas gyomorgörccsel indultam neki a főzésnek. Kamera….ááááá! 🙂 Izgultam nagyon, mert pluszba még lehetőségem volt találkozni anno delimano-s “kolléganőimmel” is, de most Verussal egy csapatba is kerültünk, míg Annával és Anitával ismét “ellenfelekké” váltunk, ráadásul Anitával ‘Face to face’ egymásnak mennek a receptjeink. (Csak, hogy mindenki értse, a Delimano szervezett egy nagy szabású több hónapon át tartó receptversenyt hatalmas nyereményekért, aminek most márciusban lett vége és a mostani párbajon résztvevők közül négyen bent voltunk az első 20 legjobb séf között, Anitával és Verussal az első 10 legjobb séf között végeztünk. Itt megtalálod a feltöltött több száz receptet, érdemes megnézni!)
A Salt ‘n Pepper főzőiskolában volt a buli, alig találtam meg. 🙂

Jó hangulatú este volt, a gátlásokat viszonylag hamar levetkőztük és nagy könnyebbség volt (nekem), hogy nem a szó szoros értelmében vett recept videóról van szó, tehát nem kell ott állni és a kamerába beszélve végig felvétellel egybekötve elkészíteni az elkészíteni valót. 🙂

Azonban voltak érdekes dolgok:

  • nem volt sodrófa…Anita némi barackpálinkát tartalmazó pálinkás üveggel nyújtotta a pogácsát. 
  • Nem volt muffin forma, elmentek venni. Kaptam szilikonosat, amit őszintén utálok és ezt a tudtukra is adtam. Nekem nem működnek, lehet érzik, hogy nem szimpatizálok velük, nem tudom. A lényeg, hogy úgy döntöttem inkább csak a tepsire rakosgatott dupla kapszlikba teszem a tésztát. És ekkor jött Andi, hogy milyen szép virág formája van a muffin sütőnek, süssem abba. Húztam a szám, de hát jó, a felét abba, a felét kapszlikba. Kapott egy kis olajat, mivel most esett át a tűzkeresztségen a forma, hogy ne tapadjon bele a muffin.
  • A sütő bekapcsolása kissé macerás volt, nyomkodtuk mi jobbra – balra és valószínű ez sem tett jót a muffinoknak, mivel x hőfokra előmelegített sütő kellett volna, mire beállt végre, hát a muffinoknak nem úgy tűnt, hogy elég lett volna a hőfok, mert a tetejük miután elkezdtek feljönni elkezdtek szétterülni! 🙁

Kedvem is szegte, hogy az egyébként finom és dekoratív muffinom most baszarint babrál ki velem. :S
Elkeseredtem és szégyelltem magam, de a végső döfést a második adag adta. Az is fura kinézetet öltött magára. Itt már lehet kiült az arcomra a saját bénaságom végett bekövetkezett fájdalom. És akkor: készültem, hogy majd a színekkel variálva a mázzal megmentem a helyzetet…és mindez készülés maradt, mert sima fehér mázhoz volt csak alapanyag, szív alakú szóró cukorral bolondítva. Nem rosszból, de ha ezt tudtam volna, elvittem volna a formám is (minikuglóf) csakmert vittem egyébként magammal, mert előtte való nap anyósoméknál tartottam egy főpróbát és remekül sikerültek és én vittem volna ételfestéket is!
Ezek után a végső kampánybeszéd sem lett a legfényesebb, sőt én voltam a legelső, ezért az lesz a legnyersebb is. 🙁
Kicsit kezdtem feladni, DE nem adom fel, mert hajt a nyerni akarás! 🙂
A többiek egyébként nagyon aranyosak voltak, jókat beszélgettünk, sok családanya lévén kitárgyaltuk a gyerekeket, szüléseket is… 🙂

Lila Füge Dóri pedig már biztos babázik, szegénynek nagyon fárasztó volt, hogy a várandóssága utolsó napjaiban még egy ilyen főzőcskén is talpalnia kellett…
Íme néhány kép először Csillik Gábortól, aztán a saját készítésűek.

A főzés előtti csoportkép

Készülnek a nyomi muffinok

Dóri és Eszter

A nap hősei

Dóri sajtot majszolt 🙂

Andi esete a narancsokkal

Nyomi muffinok

Készül a mártás, forog a kamera

Itt tán véletlen jól nézek ki…Eszterrel

Végső csoportfotó
Ezek voltak az ajándék olajak számunkra

Csapjunk a lecsóba

Anita és a pálinkás üveg esete

Garnélák tettre készen

Zsófi spagettit főz

Veruss kamerák kereszt tüzében szeli a padlizsánt

A narancsmártás…hát nem guszta? Hmmm…

Lazacka szeletek

A rákok megkapták a ruckót

Andi narancsmártásos huija

Veruss lazaca házi majonézzel

Anna spenótos lepénye

Eh, muffinok… 🙁

FÜGE CSAPAT MŰVEI! HAJRÁÁÁÁ FÜGÉK! Ezekre kell szavazni! 🙂

Fűszeres csapat művei

És akkor ennek végeztével megkaptuk a csomagokat:

6 üveg különböző olaj…már megérte 🙂

 A LEGFONTOSABB AZONBAN:
A párbaj videók hetente jönnek. Most az első van soron, vasárnap éjfélig lehet rá szavazni. Ha van Facebook fiókotok, kérlek szépen nyomjatok egy szavazatot mindenféle regisztráció nélkül a FÜGE csapatra ITT: GASZTROPÁRBAJ 1. VIDEÓ!

Beillesztem ide, hogy megnézhessétek, DE ha egy mód van rá, szavazzatok ránk! 🙂 Köszönjük!

A második videó ápr. 16-án jön, arra is kérnénk majd egy szavazatot mindenkitől a FÜGE CSAPATRA!
A harmadik videó (szerintem az enyém lesz a 3.) ápr. 23-án kerül majd terítékre és arra is kellene böknötök fejenként egy szavazatot. 🙂
A 3 videóra leadott szavazatok összeadódnak és a két csapat küözül akinek a legtöbb szavazata van, az nyer!
Tehát, megoldható? Köszönjük!

És, hogy miért is hajtunk minderre? Hát a nyereményért. Ami nem más, mint minden Floriol olajból 2-2 palack fejenként a nyertes csapatnak, plusz a receptjeik felkerülnek a Floriol termékek címkéire. De már az eddigiek is megérték lényegében, veszíteni is tudni kell, de jobban szeretnék nyerni! 🙂

Ez a 100. bejegyzés rögtön az első napon! :)

Sziasztok!

Most nyitottam meg ezt a blogot. Emellett párhuzamosan fut az eddigi is, ami a Kisebb – nagyobb szösszenetek az én konyhámból címet viseli.
Áthoztam pár bejegyzésemet ide, mert szeretném véglegesen átköltöztetni magam a blogspotra. Úgy gondolom itt több lehetőség van, szélesebb körben el tudnak terjedni a blogok, több olvasóra tudnék szert tenni (persze ez javában rajtam és a bejegyzéseim minőségén múlik), stb. Ezért egy idő után a bloggeres blog bezárásra kerül, de hagyok időt magamnak is és az eddigi olvasóimnak is, hogy át tudjak/tudjanak szokni az új helyre. 🙂

Aki nem ismerne: Nassoló Naplopó vagyok. Két kicsi lányom van, egy két éves és egy 4 hónapos. Mellettük igyekszem a konyhai feladatokon túl némi extra dolgokat is véghez vinni, amikhez segítségül nemrég kaptam egy új konyhát, új gépekkel. 🙂
4 hónapja bonbonozgatok, lehetőségeimhez képest viszonylag jól haladok velük, de úgy tűnik a torta készítés kezd visszatérni a teendőim közé. Emellett persze a családnak rendes, tápláló ételekre is szüksége van, tehát nem lesz ez kimondottan bonbonos, vagy főételes blog, ez olyan mindenes.

Új profilom 🙂 a saját készítésű dolgok bemutatása. Hogy jobb, ha otthon készítesz dolgokat, mintha megvennéd. Olcsóbb, finomabb, ha úgy van dekoratívabb…szerintem érdemes próbálkozni.

Remélem hasznos dolgokkal fogsz gazdagodni nálam. Ha tetszik az oldal, akkor ne habozz rendszeres olvasómmá válni!

Jaj, amiről még nem szóltam: imádok játszani! 🙂 Jó kis nyereményeket szoktam összehozni, érdemes velem tartani, így ha Te is játékos kedvű vagy és még a konyhában is szeretsz tevékenykedni, akkor itt a helyed! 🙂

Jó böngészést, kellemes napot!

Rakott hústorta

Legelőször az 5. évfordulónkra csináltam, hogy párom kedvében járjak, akkor a tetejére petrezselyemből rászórtam egy 5-öst. 🙂
Próbáld ki, mert megéri!
539_470135806359469_589938821_n

(tovább…)

Bolognai sült palacsinta

Az internetet bogarászva találtam ezt a receptet és megtetszett. Nekem nagyon bejönnek ezek a sült palacsintás dolgok, gondoltam akkor kipróbálom. Előre szólok, hogy olyanoknak, akiknek annyira nem fekszenek a szárazabb ételek, nem ajánlom, mert főzés-sütés közben hiába van szaftja, el fől-sül a dolog.
Ami azt illeti mégsem teljesen az eredeti receptet készítettem el, annyit változtattam, hogy baconnel béleltem ki a sütőtálat – és milyen jól tettem! 🙂 – valamint tejföl hiányában a szósszal locsoltam meg a palacsintákat és rögtön megszórtam sajttal, mielőtt betoltam a sütőbe… ja, és a palacsinta is a bevált receptem alapján készül (azt lentebb már javítva olvashatod).
Ezekkel a kajcsikkal csupán annyi a baj, hogy nem olyan hami, amiből másnapra is marad. Pontosabban kipróbálás után ha ízlik, lehet dupla adagot csinálni legközelebb.
A recept by Gerdi:
A palacsintához (sós):
20 dkg liszt
2 tojás
3 dl tej
1,5 dl víz vagy szóda
csipet só
2 ek olaj
A töltelékhez:
50 dkg darált hús
1 fej hagyma
2-3 ek napraforgó olaj
1 közepes sárgarépa
só, bors, pirospaprika
2 kis doboz sűrített paradicsom (500 g-os Lidlben kaphatót használtam)
1 mk morzsolt oregánó
kevés bazsalikom

A tetejére:
3 dl tejföl
kevés pirospaprika
vagy
bacon szalonna
sajt
Elkészítés:
A palacsinta hozzávalóiból kevés víz vagy ásványvíz hozzáadásával tésztát kavarunk. A szokásosnál vastagabb palacsintákat sütünk belőle, kb. 12 darab lesz.
A hagymát apróra vágjuk, az olajon világosra pirítjuk. Hozzáadjuk a darált húst, a lereszelt répát (ez el is hagyható), sózzuk, borsozzuk.
Morzsalékosra pirítjuk. Ráöntjük a sűrített paradicsomot, hozzáadjuk a pirospaprikát és a zöldfűszereket, kis vízzel felöntjük, összefőzzük.
A palacsintákat megtöltjük a kész töltelékkel. Én a palik két szélét ráhajtottam a töltelékre…
…aztán kezdtem feltekerni, így lezárva a palacsinták végeit.
Egy tűzálló tálat vagy tepsit vékonyan kiolajozunk, belepakoljuk a palacsintákat.

A tejfölben elkeverünk 1-2 késhegynyi pirospaprikát, rákenjük a palacsinták tetejére. Na, itt jött rá nekem a szósz…és megszórjuk jó sok reszelt sajttal. Ha tetszik…

Előmelegített sütőbe toljuk, addig sütjük, míg kissé megpirul a teteje, mert gyakorlatilag minden készre van sülve-főve benne. Csak hogy “összeérjenek” az ízek. 🙂
És íme egy palacsinta a kész műből:
Kettévágva ehhez hasonló, bár a fényképezési technikám hagy némi kívánni valót maga után! :S
Mindenesetre nagyon finom kis kaja és miközben a második palacsintát fogyasztottam eszembe jutott, hogy tiszta lasagna íze van. Szóval a következő alkalommal tejjel öntöm fel a paradicsomszószt, jóval több levet igyekszem hagyni rajta, több sós palacsintát csinálok és csak a lasagna tésztához hasonlóan fogom rétegezni őket a hússal. Máris csurog a nyálam.
És ami még fontos: én akkora jénaiban csináltam, amiben épp elfér. Ekkora adag lasagnát kapok a bolti dobozosból is és tanulva az esetekből mindig tepsire rakom a jénait, hogy a szaft (jelen esetben a szalonna kisűlt zsírja és a szósz leve) ne a sütő aljára érjen és égjen le, hanem a tepsin landoljon.
Anyám mikor meglátta, hogy szalonnával bélelem a jénait eköré a kaja köré, azt mondta jó nehéz, tömény kaja lesz. De százszor jobb, mintha simán vajaztam volna, vagy bármi, úgyhogy ajánlom mindenkinek!

Jó étvágyat! 🙂

1 2 3 4 … 12