díszítő krém

(Alap) muffinnal játszadoztam…

Szeretjük a muffinokat. Most pedig a kandírozott ibolya hozta ki belőlem a vágyat, hogy készítsek. 🙂
Van sok muffin recept a tarsolyomban, most mégis kipróbáltam egy másikat. A Desszert.eu-n találtam egy alap muffin receptet.

150 g vaj
150 g porcukor
2 db tojás
150 g liszt
7 g sütőpor
40 ml tej
1 marék csokicsepp

Kibéleljük a muffin sütőnket kapszlival. Én azt tanácsolom, hogy a kapszlink magas falú legyen, úgy lesznek szépek a muffinok. Én a Tchibo-s szilikonos kapszlikat tettem bele a lyukakba.
200 fokra előmelegítjük a sütőt (légkeverés).
A vajat a porcukorral kihabosítjuk.
Egyesével beleütjük a tojásokat, alaposan elkeverjük.
A sütőporral elvegyített lisztet is bele keverjük a vajas alapba, majd a legvégén a tejjel simára keverjük.
A legvégén elkeverjük benne a csokit is. 🙂
Ezt a masszát adagoljuk a kapszlikba és kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Miután kihűl díszítjük.
Nekem a krém sima fehér csoki+tejszín volt most. Azaz nagyjából 150 gramm fehér csokit nyakon öntünk kb. 70 ml forró tejszínnel és simára keverjük.
Amikor már stabil állagúra hűlt, akkor tudjuk díszítő csőből a muffinok tetejére nyomni.
Mondjuk volt egy rakat fondantom begyúrva, így került elő és készült húsvéti díszítés is. 😀 Jó lesz előszedni jövőre. 🙂

Bekentem a muffin tetejét picit krémmel, majd a nyuszis esetében egy pár milliméter vastagra nyújtott fondantból akkora kört vágtam ki, amekkora a tető átmérője. Rásimítottam a tetejére, majd kilyukasztgattam körbe. A répa is fondant, a nyuszi fület pedig szív alakú kiszúróval készítettem. 🙂 Hurkapálcával szúrtam a muffinba.

A cukrot tekintve: sokszor bosszúságot okoz, hogy a tejszínes krémekre vagy a tejszínre magára rászórt színes cukorkák elolvadnak. Hát ma teszteltem ezt is. Fogtam a felvert tejszínt, egy tányérra rózsákat nyomtam és mindet más cukorral szórtam meg. Teszteltem a saját készítésű (vizes módszerrel) színezett cukrot, szerencsi színes tortadarát, vattacukorhoz való cukrot és a most először készült (kakaóvajas módszerrel) színezett cukrot is.
A kakaóvajas módszeres nyert. 🙂 Maximálisan tartja a színt, nem oldódik és fain. 🙂 Igaz, halovány színeket kapunk, de íme a módszer.
Fél teáskanál kakaóvajat mikróban megolvasztunk és egy picike POR(!) festéket simára keverünk benne. Innentől ugyanúgy készül, mint a vizes módszerrel készült verziónál: zacskóban cukor, majd szárítás.
Feljebb az egyik képen látható, milyen halvány színeket kapunk, pedig tavaszi zöld és égő piros festéket használtam. De azt hiszem egy oroszkrém- vagy egy szolid kistortán pl. nagyon is jól mutat.
Az első, ami megadta magát kis idő után a vattacukros cukor volt, aztán a vizes módszeres, majd a tortadara, de igazából az is eleve elég halvány színekben tündököl, így nagyon látványos sem volt a pici olvadás, amit produkált, szóval még azt is ajánlanám. De ez a kakaóvajas még most is tart. Tettem próba verziót a hűtőbe. 😉

Aztán kivonultam fotózni. 🙂 Egyik földön pózolós kattintásom során megjelent húgom és csak tátotta a száját – nem hitte el, hogy a betonon fekszem egy tál muffinnal és mindenféle brutális pózban fotózok. 🙂

Azért meg kell mondjam, nem csak a látvány fenomenális! 🙂 A kandírozott ibolyát megmondom őszintén nem akartam magában megkóstolni, hanem mindenképp valami sütemény díszeként szerettem volna megízlelni. És megtettem! És beleszerettem. Ennek az apró virágnak olyan íze van….ami világossá tette számomra, hogy ez a mennyiség, amit eddig bekandíroztam nem igazán lesz elegendő a közeljövőben, mert ész nélkül ibolyát fogunk enni….. 🙂 SŐT! Szirupra gyűjtök….cöh…tegnap kimentem akertbe, hogy szedek 60 gramm szirmot(!), igen csak szirmot. Mit nekem 60 gramm. Vagyis gondoltam én már 20 grammal is beérem majd. Szedtem, bejöttem, mérem, várok, höh, minnyá főzöm a szirupot éljen…erre basszus, a sok szarakodás (már bocsánat) után a sikeresen begyűjtött mennyiség 4, azaz négy gramm volt. Vagyis csak szerettem volna, mert a digitális mérlegem megadta a kegyelem döfést és az utolsó pillanatban vissza ugrott 3 grammra. 😀 Szóval feladtam. De holnap ismét kezdem az ibolya vadászatot. 🙂

Én azt mondom Nektek, ha még nem próbáltátok, szánjatok rá kis időt. Nagyon megéri! Én sem hittem először, hogy ennyire. 🙂

Ui.: Ezzel a muffin tésztával egy a baj. Míg frissen isteni, puha és könnyed, addig sajnos ha már kicsit áll, akkor gyorsan szikkad. Olyan száraz lesz…. :S Azért megtartjuk, de lehet az én alap receptem jobb. ?

Tavaszi tekercs (mintás piskóta tekercs)

Tavaszi tekercs, de nem a “hagyományos” értelemben. 🙂 Ez egy sima piskótatekercs, csak színes mintával díszítve. 🙂
Ezt egy díszítő krémmel készíthetjük el, ami vajas, így pici hűtés után kicsit megdermed és nem fogja elmosni a ráöntött piskóta massza.

Díszítő krém így tevődik össze: Egyébként Sütidoboz.hu-ról a receptje.
1 tojás fehérje
3 dkg cukor
3 dkg margarin
4 dkg liszt
ételfesték tetszés szerint

Először készítsük a díszítő krémet, aztán a piskóta tésztát.
A margarint a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojásfehérjét és a lisztet, valamint az ételfestéket és az egészet simára keverjük.
Habzsákba/nejlon zacskóba töltjük és sütőpapírra tetszés szerinti mintát rajzolunk vele. (A sütőpapír másik oldalán elő is rajzolhatjuk a mintát, aztán tegyük a tepsibe és úgy rajzoljunk rá.)

A zsákban már ez a krém van.
Hirtelen ez jött ki belőlem első próbálkozáskor. 🙂

Betesszük hűtőbe, amíg elkészül a piskóta tészta.

Bevallom őszintén én ezidáig (pontosabban a sörös üveg torta készítéséig – ahol az üveg piskóta tekercs) nem tudtam normálisan elkészíteni. A hagyományos, általam legelsőnek tanult piskóta (az ahány tojás, annyi csapott ek kr. cukor és annyi púpozott ek liszt) valahogy akárhogy figyeltem, sose felelt meg a célnak. Mindig túl sült és nem lehetett tekerni, vagy épp amikor a széle jó lett volna, a közepe valahogy nem. 🙁
Aztán felcsaptam véletlenül az Így főzünk ma című könyvet, ami igencsak nem mostani. Megviselt, megsárgult és anno 89 ft-ba került.
Szóval 214. oldal piskótatekercs, na lássuk. És igen! 🙂 Sikerült és azóta is sikerül! 🙂 Gáz, nem? A polikarbonátos bonbon megy, a sima piskótatekercs pedig nem. 🙂
Mondjuk úgy rémlik már beszéltem erről a tulajdonságomról, hogy a hagyományos, mások által kisujjból kirázott ételek vagy sütemények, amik egyébként tök egyszerűek, azok nekem sokáig nem sikerül(t)nek. :S Hát ez van, fordítva vagyok bekötve. 🙂

Szóval a piskóta:

6 tojás fehérjét kemény habbá verünk, majd egyesével elkeverjük benne a sárgájákat, 18 dkg porcukrot és 10 dkg lisztet.
Végig dolgozhatunk elektromos habverővel.
(Látjátok, 1-2 sor az egész és mégis nehézséget okozott nekem.)

Szóval ezt a masszát öntjük rá a mintázott sütőpapírra és minimális mozdulattal elsimítjuk a tetejét. (Még a bubikat is kiütögethetjük a tepsi alját kocogtatva.)

Felirat hozzáadása

Ezt tesszük be 175 fokra előmelegített sütőbe, majd 30 perc alatt (kb.) készre sütjük.
Ahogy kivesszük egyből feltekerjük sütőpapírostul, majd hagyjuk kihűlni. aztán lehúzzuk a sütőpapírt és megkenjük töltelékkel és vissza tekerjük. 🙂

Az első próbálkozásomba lekvárt töltöttem.

A második próbálkozásomnál eléggé siettem és nem kevertem ki rendesen a díszítő krémet. Ezért lett ilyen kusza, de azért használható – csak nem olyan szép). Szóval mivel mellette nutellás muffin fánkokat is sütöttem és maradt nutella, az előző napi bonbonozásról pedig maradt darált mandulával kevert málnapüré, így először megkentem a lapot nutellával, majd egy réteg málnával és feltekertem.

Aztán szeleteltem. És mit ne mondjak, a savanykás málna, a nutellával és a lágy piskótával fenomenális!!!

Ottan a háttérben van életem első saját készítésű dobozka próbálkozása. 🙂

Még annyit, hogy a díszítő krémet három felé vettem aszerint, hogy mekkora mennyiségekre volt szükségem 1-1 színből. Külön színeztem őket és külön habzsákból nyomtam ki a mintát. 🙂 Ha írunk a tekercsre, mint anno én a Nassoló Naplopót, figyeljünk a tükörírásra! 🙂

Ha valaki óckodik az ételfesték használatától (ami egyébként legjobb ha gél, vagy legalább por- mert a folyékony elég halovány színt ad), azoknak ajánlom a természetes ételfestékeket (beszerezhetőek webáruházakban), vagy kakaó használatát.

ÉS végre süt a nap, itt a tavasz, töltődik a szervezetünk energiával, úgyhogy megyek is, nem rontom itt a levegőt. :)v Jó tekercselést kívánok! 🙂

Könnyű vaníliás vajas keksz

Hogy hogy keveredtem Sweet Sugar Belle oldalára, azt már meg nem mondom, de a lényeg, hogy ott találtam ezt a keksz receptet, ami nagyon megfogott és már többedszerre készítem annak ellenére, hogy még nem írtam róla.

227 gramm vaj
175 gramm porcukor
1 tojás
1-3 teáskanál vaníliaaroma
csipet só (ő 1 teáskanálnyit ír, hát attól aztán baromi sós lesz, szóval….)
2 teáskanál sütőpor
400-425 gramm liszt (nálam finomliszt)

A cukrot a vajjal habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és az aromát. Jó alaposan elkeverjük.
A lisztet a sóval és a sütőporral alaposan elkeverjük, majd apránként a nedves hozzávalókhoz keverjük.
Ha simává gyúrtuk a tésztát akár pihentetés nélkül is elkezdhetjük nyújtani kb. 3-4 mm vastagra. Lisztezzünk alá ha szükséges.
Tetszőleges formákra szaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsire téve 200 fokon 7-8 perc alatt készre sütjük.
Nem kell, hogy megbarnuljon a teteje, maradjon sápadt, csak már ne csillogjon. Tökéletes lesz a keksz!

Egyébként ebből az adagból nagyjából 3 gáztepsinyi keksz lesz, jó sok. 🙂

Aztán nem bírtam magammal és ki akartam próbálni egyfajta icingot is, amihez még a jó múltkor vettem meringue port, mivel a nyers tojásfehérjés megoldásnak igazán nem vagyok híve.
A meringue por tulajdonképpen nem más, mint tojásfehérjepor, keményítő, meg ez-az összekutyulva. 🙂

Fele mennyiséget készítettem, ezt írom le:
2 ek meringue port összekeverünk 225 gramm porcukorral, majd hozzá adunk 3 ek meleg vizet és alaposan mixerrel elkeverjük, amíg csúcsos és fényes nem lesz. Na, nekem a fényesség elmaradt, de valószínűleg türelmetlen voltam és nem vertem annyi ideig, ezáltal nem is lett tökéletes.

Majd gondoltam pár színt kipróbálok, így 3 felé osztottam és külön beszíneztem. Volt amelyikhez port tettem, volt, amelyikhez folyékony festéket, szóval bármilyennel lehet színezni.

Aztán zacskókból hegesztettem ilyen kis habzsákokat, amikbe bele töltöttem az icingot és begumiztam a végüket. Majd kivágtam a végüket és lehetett írni velük. Nem olyan lett, amilyet szerettem volna, de nem adom fel! 🙂

VISZONT! Egyúttal kipróbáltam a házilag készített színes szórócukrokat is. Ahogy bekentem icinggal a keksz felületét megszórtam cukorral és együtt száradtak. 🙂

Hát ennek a szív formának se szív formája van. :S

Az amerikaiak mind meringue port használnak a szép pufi festékhez hasonlító icinghoz. Na, azt akarom én is elérni egyszer! 🙂
Azt hiszem erről most hirtelenjében ennyit tudok mondani! 😀

Dupla csokis, áfonyás bomba isteni csokikrémmel cupcake

175 fokra előmelegítjük a sütőt.
Gőz fölött megolvasztunk 10 dkg étcsokoládét, majd ha megolvadt belekeverünk 10 dkg Rama margarint, majd hagyjuk langyosra hűlni.
2 tojást 15 dkg cukorral habosra keverünk, majd fakanállal bele keverünk 10 dkg áfonya dzsemet, majd a csokit.

15 dkg lisztben elkeverünk 1 teáskanálnyi sütőport, majd ezt beleforgatjuk szépen a tésztába.

Bele szórtam még jó egy maréknyi csokicseppet is.
Kb. 25 perc alatt készre sütjük a muffinokat.
Elkészítjük a krémet is, ami a dobos tortám jól bevált isteni finom, ámde iszonyat tömény krémje…pontosabban annak felezett változata, mert bőven elég lesz a 12 kis muffinunk megkoronázására.
2 egész tojást felhevítünk 10 dkg cukorral és 1 cs van. cukorral, míg a cukrok el nem olvadnak.
Ezután addig verjük robotgéppel, míg teljesen ki nem hűl a habunk.
11 dkg hűtőből kivett vajat felkockázunk és hozzá keverjük. Nem baj, ha darabos lesz.
13 dkg étcsokit felolvasztunk vízgőz fölött, majd 2 dkg cukrozatlan kakaóport csomómentesen lekeverünk benne.
A vajas alappal alaposan összekeverjük, majd hűtőben hagyjuk, hogy a vaj kissé vissza dermedjen.
Ezután habzsákba töltve gyönyörűen lehet vele díszíteni a muffinokat.
A díszítéseket tekintve: bronz heteő csillámport, mogyoró krokantot, gyertyát, rózsaszín csokit, különböző tortadarákat használtam.
Ez egy olyan finom cupcake, hogy eszméletlen. A csokikrém nagyon tömény, ámde isteni. Javaslom próbáld ki!
A rózsaszín csokit megolvasztottam és sütőpapírra igyekeztem habzsákból rajzolni, de ebben nem voltam tegnap este túl jó, úgyhogy ez sült ki belőle. Hűtőben megdermedt, majd szépen le jött a papírról és ment a lányom szájába vagy épp a cupcake-re. 🙂