Home » Page 110

Szezámos-grillázsos trüffel

Ez egy olyan trüffel, amit ha egyszer elkészítesz, onnantól nincs megállás! Legalábbis nálunk ezt mutatja az elmúlt pár hét statisztikája. 🙂

Ottis főz…de még milyen jól! Nála találtam ezt a trüffelt még karácsony előtt, hát beszereztem hozzá, ami kellett, de nem egy ördöngős dolog. Szimpi, hogy gyorsan elkészül és isteni finom! Meg persze fainul hízlal is! 🙂

Szezámmagos-grillázs trüffel (30 darab lesz belőle)

Hozzávalók: 50 g vaj, 0,7 dl tejszín, 20 dkg tejcsokoládé, 1 bögre cukor, 1 bögre szezámmag.
Elkészítés: Először elkészítjük a grillázst. Egy bögre cukrot kevés vízzel karamellizálunk, majd hozzáöntünk egy bögre szezámmagot és addig kavarjuk, amíg a cukor rászárad. Egy keveset hűlni hagyjuk, majd konyhai robotgéppel darabosra turmixszoljuk. Ezután a vajat a tejszínnel felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és az összetördelt csokoládét megolvasztjuk benne. Végül belekavarunk 10 dkg szezámmagos grillázst és fagyasztóba rakjuk kb. 15 percre. Miután enyhén megdermedt golyókat formázunk és a maradék szezámmagos grillázsba hempergetjük őket és hideg helyre rakjuk dermedni. Tálaláskor apró kis papír kapszlikba helyezzük.

UPDATE: Tortafüggő Marisz készítette el a minap ezt a trüffelt és a bejegyzését olvasva ötlött szembe egy fontos tény, hogy elfelejtettem bele írni a receptembe, hogy bizony bizony a megkötött szezámos égetett cukrot én ugyan beraktam az aprítómba, de meg is bántam. Nem ment tönkre a gépezet, viszont egyértelműen kemény diónak bizonyult számára és nem is tudott megbírkózni a feladattal, így ez a megoldás vált be:
Vastagabb zacskóba bele a kézzel – amennyire csak tudtam – össze tört égetett cukor, szája összefog, alá és rá egy konyharuha és a fém klopfolóm sima felével minden dühömet kiadva csapkodtam, míg porrá nem zúztam a javát. Nem tökéletes a módszer, de nagyon jó stressz oldó is. 🙂 Kisebb-nagyobb darabkák (ahogy a képen is látszik) maradtak benne, a legnagyobb ilyenek a pocómban végezték, a többibe hempergettem. 🙂


Mindenkinek ez ízlett a legjobban! Azóta már készítettem és a héten ismét fogok! Akinek van kedve próbálja ki, mert nagyon nagyon megéri!

Tiramisu golyók

Életemben először és egyben utoljára vettem mascarponet. A karácsony előtti nagy rohanásban gyorsan egyik késő esti órában úgy határoztam gyorsan-gyorsan össze dobok egy ilyen tiramisu golyó recit. Hát a kapkodásnak és a fáradtságnak meg lett a böjtje: semmi íze nem volt. Miért is lett volna, hisz az eredeti recept nem tartalmaz semmi ízes alapanyagot. És ez akkor nekem ott éjjel fel sem tűnt.

Elfelejtettem felírni, honnan is néztem a receptet, de lehet jobb is ha nem nevezem meg a forrást, mert ez így eléggé semmilyen golyó.

Inkább leírom az én verziómat, hogy képzelem el:

2-4 ek erős kávé
20 dkg darált keksz
15 dkg mascarpone
1 ek porcukor
vanília aroma vagy vaníliás cukor
rumaroma
kakaópor

Mindent össze kell gyúrni és beleforgatni a kakaóporba (ami ráadásul holland kakaópor volt esetemben, de abból is jobb a sima – nem annyira keserű).
Nos, se rumaroma, se vaníliás cukor, semmi nem volt az eredeti receptben, csak kávé. Lehet a mascarpone egy részét még tejszínnel helyettesíteném, ugyanis a ragsztáson kívül semmi más funkciója nincs, a tejszíntől lehet kissé krémesebb lenne. Hát ezzel nem voltam megelégedve se én se senki, de azért pofásan nézett ki! 🙂

Életem első bonbonjai ezek voltak

Elég régen követtem már el ezt a merényletet, de mindenképp megemlékeznék róla. Ekkor még nem ismertem a bonbon készítés csodálatos, ámde furfangos világát, egyszerűen csak jött egy bogár és nekiálltam.

Nem volt nehéz, már sokan leírták azóta, de most megteszem én is. Beoltós módszerrel estem neki egy viszonylag puha, ámde nem szilikonos jégkocka készítő formának. Csoki 2/3-át megolvasztottam vízgőz fölött, majd levéve beleraktam a maradék 1/3-ot, elkevertem benne – míg teljesen elolvadt mind. Aztán ecsettel kikentem a formákat és beraktam a hűtőbe kicsit.

Mikor kivettem újra kikentem csokival mindet és újra pár percre bementek a hűtőbe.

Elkészítettem a tölteléket, ami úgy nézett ki, hogy:

5 dkg csoki
1,3 dl tejszín
1/2 cs habfixáló
fél rúd vanília
3 db pillecukor
1 ek alkohol (bármi)

Ez elméletileg egyfajta csokimousse.
A tejszínből kb. 2 ek-t a vanília magjaival melegítünk, majd hozzá adjuk a darabolt csokit és a pillecukrokat. Egyneművé válik. (Itt bele tehetjük az alkoholt is, én kihagytam.)
A maradék tejszínt kemény habbá verjük, hozzá adjuk közben a habfixálót, majd hozzá forgatjuk a csokis masszához. Hűtőbe rakjuk hűlni.
Amikor kihűlt 2/3-ig töltjük a bonbonokat.

Kicsit még ráhűtöttem, aztán a csokit újra vízgőz fölött megolvasztva (ha netán megdermedt volna) lezártam őket. és ismét hűtőbe raktam.
Kinyomkodtam a formából, de szépen potyogtak is kifelé, fényesek is lettek és szépek is (már amennyiben szép lehet egy jégkocka készítőben készült bonbon, ami elég nagy is ráadásul! :)).

Ja, hát lesorjázni nem mindet sikerült szépen, de istenem, elsőre jó volt ez! 🙂
Sikeresen temperáltam is, mert fényes lett: íme a belső.

Aztán készült egy karamelles belsővel is:

12,5 dkg cukor
125 ml tejszín
1 van. rúd
2 dkg vaj
3 dkg méz
csipet só

Cukrot karamellizáljuk, majd hozzá öntjük a tejszínt.
Ha felolvasdt benne a karamell hozzá a vanília rúd magjai, a vaj, méz és a só, majd addig főzni, míg kavarásnál meglátjuk az edény alját.
Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. Sós mogyoróvajjal rétegezve tiszta snickers utánzat. (Állítólag, mert nekem kemény lett a karamell és nem is volt itthon mogyoróvajam.)

De ez is életképes volt és akkor ez volt a lényeg.

Tejberizs

Én nem szeretem a tejberizst! Soha nem is szerettem. De apa szereti és eddig összesen egy, azaz 1 alkalommal készítettem életemben, mondjuk az gyümölcsrizs volt, de mindegy is. Most eljött az ideje, mert a minap felemlegette, hogy csinálhatnék.
Hát fogtam a guglit és bepötyögtem T-E-J-B-E-R-I-Z-S.

A recept a Desszert.eu-ról:

Hozzávalók 6 adagra:
200 g hántolt ‘A’ osztályú rizs
200 ml víz
1 csipet só
1 L tej (2,8%-os)
130 g kristálycukor
1 db nagy citrom reszelt héja
1 teáskanál vanília aroma
ízlés szerint mazsola

A rizst és a vizet egy vastag aljú lábasba tesszük, és folyamatos kevergetés mellett, közepes hőfokon, felpuhítjuk a rizst a vízben.
Mikor elforrt a rizsről a víz, megsózzuk, és ráöntjük a tejet.
Időnkénti kevergetés mellet addig főzzük a rizst, míg nagyjából felissza a tejet, és kellően felpuhul. Nem szabad teljesen besűríteni, készre készíteni, mert akkor beton kemény lesz egy óra múlva. A következő pontot követő egy óra alatt szépen fel fogja venni a rajta hagyott folyadékot, és pont tökéletes lesz az állaga.
Végül alaposan belekeverjük a citromhéjat, a cukrot, a mazsolát, és a vanília esszenciát, majd lefedve egy órán át hagyjuk állni.
Lekvárral, kakaóporral, fahéjjal, gyümölcskompóttal, vagy mazsolaszemekkel díszítve tálaljuk.
Nem csak pofás lett, finom is (állítólag).



Megjegyzés: én fele adagot készítettem, de nekem elég kis adagoknak tűnt elosztva. Legalábbis aki szereti a tejbegrízt, annak egy adag tuti kevés.
Ezen kívül fura volt, hogy elsőre sikerült. Se nem égett oda, se nem volt túl mancsos, se nem volt túl száraz…Kívülről szemlélve pont jó állagú volt. 🙂

3M bonbon

Karácsony előtt járunk…igen, a tavaly évi karácsony előtt. 🙂 Gasztro ajándékoknak bonbonokat szántam, hisz mindenkinek annyira ízlett, amit a tanfolyamon készítettünk. Ennek apropójából be is szereztem minden kelléket pénzt nem sajnálva, és ekkor jött a döbbenet: nem tudok bonbont készíteni a tanult módon. Egész egyszerűen nem jönnek ki a formából azóta sem és hogy őszinte legyek már kezdem sajnálni az eszközökre kidobozz több tízezer forintot.
Gyors megoldást kellett találnom: forma nélküli bonbonokat kell gyártanom. Ez az egyik, amivel szemeztem nagy sietségemben. Megbánni nem bántam meg, de frusztrált a tudat, hogy nem ilyen jellegű édességeket szerettem volna készíteni.

A recept Praliné Paradicsomtól származik, csak új nevet adtam neki! 🙂

Hozzávalók:
10 dkg marcipán
2 evőkanál darált mák
2 teáskanál tejszín
2 evőkanál keményebb meggylekvár
15 dkg étcsokoládé a bevonáshoz
Elkészítés:

  1. A marcipánt 3 mm vastagra nyújtjuk, és késsel két, 10 x 10 cm-es lapot vágunk ki belőle.
  2. A mákot a tejszínnel összekeverjük, majd egyenletesen eloszlatjuk az egyik marcipánlapon.
  3. A mákréteg tetejére meggylekvárt kenünk.
  4. A lekvárra ráfektetjük a másik marcipánlapot, és óvatosan rányomjuk.
  5. A töltött marcipánlapokat egy órára mélyhűtőbe tesszük, majd fűrészes késsel 16 kockára vágjuk vigyázva, hogy ne nyomjuk össze a rétegeket.
  6. A kockákat érdemes újabb fél órára mélyhűtőbe tenni.
  7. Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd egy villa segítségével egyenként megmártjuk benne a kockákat.

Oreo keksz házilag


A recept kivételesen ismét TücsökBogártól származik. 🙂
Elolvastam a receptet és megírtam a bevásárló listát. Apát hónom alá csaptam és elindultunk vásárolni. Amikor a kakaókhoz értünk kapásból ráfogott az akciósan kétszáz akárhány forintos cicás kakaóporra…és ekkor én közbe vágtam, hogy bizony rossz dobozt fogott meg. Mikor megmutattam, melyiket és mennyiért azt hittem ott kell felmosni a csokoláds soron az embert a padlóról. 🙂
Mindezek után elkészült a keksz és ízlett neki, viszont a kakaóporral, illetve az árával nincs kibékülve, így annyira sűrű vendég nem lesz nálunk eme keksz, de elraktam a tarsojomba. 🙂
Annyira szép színe van viszont, hogy öröm már csak rá nézni is a még kisületlen és a már kisült kekszekre is!!!
Hogy ízre ilyennek kell-e lennie, azt viszont nem tudom. Valódi Oreo kekszet még nem hammoltunk, de muszáj leszek megkóstolni az összehasonlítás végett…
Tehát a receptje:

Hozzávalók:

a kekszhez:
22,5 dkg liszt
12,5 dkg holland kakaó, cukrozatlan (szigorúan holland, mert attól lesz olyan szép sötét színe)
1 teaskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál sütőpor
12,5 dkg porcukor
12,5 dkg vaj
1 db tojás

a krémhez:

5 dkg vaj
25 dkg porcukor,
4 evőkanál tejszín,
1 teáskanál vaníliakivonat

Először a krémet készítjük el. A vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliakivonattal. Kanalanként hozzákeverjük a tejszínt, majd a krémet a felhasználásáig hűtőbe tesszük.

A lisztet összekeverjük a kakaóval, a szódabikarbónával, a  sütőporral, és a sóval. A vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tojást is hozzáütjük, majd addig keverjük amíg simává egyneművé válik.Hozzáadjuk a lisztes keveréket és a gyúrófejes robotgéppel először a legkisebb fokozaton, majd ha már egy kicsit összeállt akkor a legnagyobb fokozaton addig gyúrjuk amíg szép fényes sima tésztává áll össze. Ekkor kisebb adagokban nem túl vékonyra nyújtjuk. 5 cm-es pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. A körök felének a tetejét egy másik kisebb kiszúróval megnyomjuk, amitől a keksz szép mintássá válik. Sütőpapíros lemezre rakosgatjuk őket és előmelegített sütőben 160 fokon, 7 perc alatt készre sütjük.
Nem kell jobban megsütni, mert akkor nagyon kiszárad. Amikor kivesszük a sütőből még puhának tűnik, de amikor kihűl, akkor finom roppanóssá válik. Kihűtjük.
A krémet kivesszük a hűtőből és a kihűlt keksz egyik felére 1 teáskanálnyi krémet teszünk, majd rátesszük a keksz másik felét és addig nyomjuk össze, amíg a krém elérti a kekszek széleit. Egy kés segítségével eltávolítjuk a felesleget a szélekről. Pár percre, amíg a krém megszilárdul hűtőbe tesszük, és már fogyasztható is. 30 darab kekszre számíthatunk.






Hófehér macaron

TücsökBogár blogja nagy kedvenc lett mostanában nálam. És ennek nem más az oka, minthogy nála az én ízlésemnek megfelelő recepteket találok. Ennek a tökéletes macaronnak is ilyen a receptje. Bármennyire is állítja Latsia, hogy az övé a tökéletes és hogy még egy gyerek is meg tudja csinálni…én úgy érzem ez nem így van. Persze mindez nem a szó szoros értelmében értendű és nem akarom egyáltalán bántani, távol álljék tőlem, de ugye mindenkinek más a “tökéletes”, a megfelelő.
Hát én akármennyire is szerettem volna és próbálkoztam az ő macaron receptjével, szórul szóra betartva azt, sose sikerült a macaronom ilyenre.
És ekkor jött TücsökBogár fehér macaronja, ahogy nézegettem a blogját. Kicsit óckodtam én ettől a cukorszirupos verziótól, de végül a kíváncsiságom és a tenni akarásom rávitt, hogy készítsem el. És milyen jól tettem! Külsőre is tökéletes lenne, mert nyomócső híján a nagyja csálé lett, mivel zacskóból nyomtam a halmokat, belsőre meg sokkal finomabb, mint az eddigi verzióim. Tehát a konklúzió: én ennél maradok és pont.
Eddigi próbálkozásaim:
Macaron 1
Macaron 2
A többi szóra sem volt érdemes. 🙂

Azt hiszem magáért beszélnek a drágák és ennél már csak jobbak lehetnek! 🙂

Hozzávalók:
80 g tojásfehérje (ez 3 M-es méretűnek felel meg)
25 g cukor
100 g finomra darált mandula
100 g porcukor
100 g cukor
35 g víz
A töltelékhez:
5 dkg jó minőségű étcsokoládé
1/2 dl tejszín
A tojásfehérjéket 1 napig szobahőmérsékleten pihentetjük (nekem vagy 4 napig voltak a hűtőben, így is jó lett, de legközelebb kint hagyom, meglátjuk úgy mit mutat).
A finomra darált mandulát és a porcukrot átszitáljuk.
Összekeverjük, majd hozzáforgatjuk a tojásfehérje felét.(csak úgy simán…össze fog állni, de majd a szirupos hab szépen fellazítja!)
A vízből és a 10 dkg cukorból szirupot főzünk amíg 110 fokos nem lesz (nem hőmérőztem, ezért én is forrástól számított 4-5 percig főztem még a szirupot).
Közben a tojásfehérje másik feléből a 2,5 dkg cukorral félkemény habot verünk, ehhez csorgatjuk szép vékony sugárban folyamatos verés közben a forró cukorszirupot.
Addig verjük amíg ki nem hűl (kb. 10 perc – nekem kevesebb is elég volt). Hozzáforgatjuk a mandulás keverékhez.
6-os idomcsővel ellátott habzsákból 20 forintos nagyságú halmokat nyomunk szilikonlapos sütőlemezre, majd pihentetés nélkül 150 fokra előmelegített sütőben 13-15 percig sütjük. (Cső hiányában zacskóból nyomva deformált halmokkal kissé megrogytak a habcsókjaim, de láthatóan így is jól mutattak!)
Ha megkocogtatjuk a tetejét és még lötyög, akkor süssük pár perccel tovább.
A sütőlemezen hagyjuk kihűlni.
Megtöltjük a csokoládékrémmel, amihez a tejszínt felforraljuk, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a csokoládét.
Addig keverjük, amíg a krém be nem sűrűsödik.




Nagyon finomak! A szirup végett olyan lány az egész! Nem mondom, hogy másnak is ez lesz a tökéletes, de ha nem vagy megelégedve az eddig készített macaronjaiddal, érdemes ezt a receptet is kipróbálnod, hátha! Én nem csalódtam!

Balzsamecetes bonbon jégkockatartóban készítve


Sokan szeretnének bonbont gyártani, de nincsenek eszközeik hozzá, a kézműves bonbonok meg már egy magasabb kategóriába tartoznak. Ehhez nem kell sem szilikonos, sem polikarbonát bonbon forma, kapd elő a jégkocka tartóidat és uccu neki a bonbonozásnak!
Itt vagyok én, élő példa. Legelsőre is szép “bonbonokat” gyártottam, aztán jött a kikupáló tanfolyam, megvettem több tízezerért az eszközöket és azóta képtelen vagyok bonbont gyártani, akármennyire is igyekszem. De egy nap bemérgesedtem és elő vettem ajégkocka tartóimat ismét és bele vágtam csak úgy hagyományosan. 🙂
Mivel amarettóm már nincs (ilyen volt az egyik töltelék, ami nagyon ízlett Pesten), ezért balzsamecetessel készítettem, mert az is nagyon finom volt. Viszont recept híján saját kútfőből dolgoztam, no nem mintha bonyolult lenne elkészíteni! 🙂

Mi kell hozzá?
20-25 dkg (minél több, lehet 30 is) ét- vagy tejcsoki a hüvelyekhez

Töltelékhez:
90 gr habtejszín
50 gr étcsoki
200 gr tejcsoki
50 gr vaj
2 teáskanál balzsamecet (ha valaki félne a balzsamecet efféle felhasználási módjától, hát ne tegye, mert nagyon finom kis töltelék kerekedik belőle!)

Első lépés: fogd meg az egyik szép jégkocka készítő műanyagodat (azért ne a legkeményebbet, kissé meg lehessen nyomni, hogy kinyomva könnyen kijöjjenek majd a bonbonkák, de nem kell, hogy szilikonos legyen) és mosd el, majd töröld szárazra.
Ezután olvaszd fel vízgőz fölött a csoki 2/3-át. (Ez tejcsokival készült, de merő véletlenségből, viszont nagyon finom lett!)

Ha mind felolvadt, akkor hozzá adjuk a csoki maradék 1/3-át és addig keverjük, míg fel nem olvad. Ez is egyfajta temperálás, beoltós módszernek nevezik.
Egy szilikonos vagy műanyag sörtélyű ecsettel kikenegetjük szépen mindenhol a jégkockatartó mélyedésit, ha nem szilikon a forma, akkor párszor vízszintesen az asztalhoz csapkodva (óvatosan, nem dühből!) ki tudjuk űzni a légbuborékokat belőle és a felesleges csokit pedig fejjel lefelé fordítva ki is önthetjük belőle, majd betesszük a hűtőbe pár percre, míg megdermed a csoki.

Ha megdermedt, akkor újra kikenjük, így biztosítva, hogy mindenhol legyen megfelelő vastag a csokihüvely, nehogy némi hiba folytán betörjön a hüvely vagy kijöjjön a töltelék. Ismét hűtőbe pár percre.
A töltelék a következőképpen alakul:
A tejszínt megmelegíted, majd a feldarabolt csokit nyakon öntöd vele és addig kevergeted, míg egyneművé nem válik. Bele kevered a vajat is és hozzá adod a balzsamecetet.
(Ha ennyi tejszínt használsz hozzá, akkor nem lesz túl lágy a töltelék, ha viszont több tejszínt használsz folyósabbá teheted.)
Szépen össze kevered a hozzávalókat és beteszed kicsit a hűtőbe. (Azért szükséges, mert az esetleges nagy hőmérséklet különbség – hogy a töltelék melegebb, mint a hüvely – megolvaszthatja a bonbonod hüvelyét.)
Mindezek után amennyiben nem meleg a töltelék kivesszük a formát is és a tölteléket zacskóba vagy nyomózsákba töltve megtöltjük a bonbonokat, de csak a 3/4-ükig, hogy maradjon hely a lezárásnak.
A maradék csokoládét vízgőz fölött ismét felolvasztjuk ha megszilárdult volna (ha kevésnek találjuk tehetünk még hozzá csokit – én kevésnek találtam, de minden attól függ, hogy mennyire sikerül vastagon kikenned a mélyedéseket) és kis kevergetés után, hogy ne legyen meleg, ráöntjük a formára (amit vízszintesen tartunk) és szépen elegyengetve, hogy már sehol ne lássuk a tölteléket lezárjuk a bonbonokat. A felesleget spatulával/kenőkéssel lehúzzuk a formáról és ismét mehet a hűtőbe dermedni.

Ha megdermedt az aljuk is, akkor szépen fejjel lefelé fordítjuk és óvatosan kinyomkodjuk a bonbonjainkat a formából. Az aljukat lesorjázhatjuk (a felesleges kiálló csokikat éles késsel levagdossuk), ehető csillámporral díszíthetjük.
Hűtőben tároljuk! 🙂


Ez egy tökéletes módszer mindazoknak, akik csak olykor-olykor szeretnék saját készítésű bonbonokkal megörvendeztetni a családot. Tényleg nem kell hozzá semmi extra, csak töménytelen mennyiségű csokoládé és pár konyhai eszköz és kész is a csoda. Nekem ebből az adagból 15 bonbon lett.
Itt jegyzem meg halkan, hogy egy bonbon csak 12 grammig bonbon, ezek valószínűleg jóval nagyobb súlyt képviselnek, így magunk, mint háziasszonyok közt hívjuk őket bonbonnak. 🙂 Viszont az igaz, hogy mind csak 1-1 falat és bizony kevés ebből 1 falat! :S
(Azért az tény, hogy a polikarbonát formák nem emésztenek fel ennyi csokoládét.)
Tehát a beoltós módszer, mint a temperálás egyik válfaja így néz ki:

  1. Fogunk – teszem azt – 30 dkg csokoládét, aminek a 2/3-át, vagyis 20 dkg-ot vízgőz fölött (ügyelve, hogy víz ne érje a csokit) vagy elektromos csokifondüben megolvasztunk,
  2. Ha felolvadt, akkor a maradék 1/3-ot bele tesszük és addig keverjük, míg fel nem olvad. Ezzel vissza hűtjük a csokinkat a megfelelő felhasználási hőmérsékletre (nagyjából 31-32 fokra).
  3. Már kenhetjük is ki a formánkat vele, legyen az szilikonos, műanyag vagy polikarbonát.
  4. A bonbonok lezárásához nem szokták újra temperálni a csokoládét, ha megszilárdulna, melegítsük újra, de az a legjobb ha melegen tartjuk (az elektromos csokifondüben).
  5. Fényes is lesz a csoki és ropogni is fog (az étcsokis burok). De azzal azért számoljunk, hogy egy ilyen vastag burok nem bír olyan élvezeti értékkel, mint a polikarbonát formában készült lehelet vékony roppanós hüvely!!!!

Farsangi fánk nálunk


Farsangi időszak van, tessék fánkot sütni! Nyamiii!
Én így készítem a fánkot és nagyon finom!

42 db fánkhoz:

  • 1 kg liszt
  • 4 dl tej
  • 8 dkg élesztő
  • 10 dkg porcukor
  • 12 dkg olvasztott vaj
  • 10 db tojássárgája

Kevés langyos tejben felfuttatom az élesztőt, majd hozzá adom a többi tejet és a cukrot.
Hozzá keverem a lisztet, az olvasztott vajat, a tojások sárjáját, majd ezt simává gyúrom és hagyom duplájára kelni.

Ha megkelt, ujjnyi vastagra nyújtom és 6 cm átmérőjű kiszúróval kiszaggatom.

10 percig hagyom pihenni, kissé még kel majd.

10 perc elteltével a fánkok közepét az ujjaimmal kissé elvékonyítom és forró olajba rakom sülni úgy, hogy az első oldal, ami megsül a lyukas legyen (ahonnan nyomtam az ujjam). Fedő alatt írta az eredeti recept, de olyan gyorsan sül, hogy nem kell fedő. Pár pillanat és fordíthatjuk is meg! Vigyázzunk, mert a második fele könnyen odakap, gyorsabban megsül!
Az olajból kivéve papírtörlővel leszívjuk a felesleget.

Puha, finom belseje lesz.

Barack lekvárral, porcukorral vagy egyéb ízlés szerint tálaljuk.

Brokkoli krémleves krutonnal


Nem igazán szeretjük a krémleveseket. Ennek az az oka, hogy ezek a viszonylag tartalom nélküli levesek nem igazán laktatnak. Ámde emlékeim szerint egyszer régen szerettem a brokkoliból készített eféle levest, igaz az tasakos volt. 🙂 De most kipróbáltam, szeretem-e még.
Mostanában sokat járok a Desszert.eu-n, onnan jött az ötlet, hogy leteszteljem, szeretem-e ezt a levest vagy sem.
A recept ITT található.

A leveshez:
20 g vaj
1 közepes fej vöröshagyma
500 g brokkoli
víz
160 g főzőtejszín
1 csipet só
1 késhegynyi őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
A levesbetéthez:
kissé szikkadt kenyér
Először a brokkolit szétbontjuk, megmossuk.
A vajat felolvasztjuk, és üvegesre pirítjuk rajta a felkockázott vöröshagymát.
Rátesszük a brokkolit. Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi.
Puhára főzzük, majd hozzáadjuk a tejszínt, és összeturmixoljuk, fűszerezzük. Szükség esetén tejjel hígíthatjuk.
Visszatesszük a tűzhelyre, és egyet rottyantunk rajta. A szikkadt kenyeret apróra felkockázzuk, és serpenyőben megpirítjuk. Azért kell kissé szikkadt kenyeret használnunk, hogy szépen fel tudjuk kockázni.
A pirított kenyérkockákkal megszórva tálaljuk.


Se íze, se bűze nem volt, így raktam bele 3 gerezd fokhagymát, na úgy már mutatott valamit, de rájöttünk, hogy a krémlevesek világa nem nekünk való.
Egyébként aki szereti az ilyen jellegű kajákat, annak biztos ízlene ez a verzió is.

1 … 108 109 110 111 112 113