Ugye nyertem ezt a – Mindmegette főzőkurzus belépőt, amire vihettem magammal plusz egy főt. Apa jött azonnal számításba.
Őszintén szólva eléggé féltem előtte, hogy mit fogok én ott csinálni, hogy nem fogom tudni elkészíteni az ételeket és én leszek az egyetlen béna, hogy már mindenki több évtizedes fakanálforgató tapasztalattal áll majd a tűzhely mögött…hát utólag kiderült ez egyáltalán nem így van…
Este 6-kor kezdődött a haccacáré, az értesítő e-mailben viszont megkértek, hogy ha lehetséges, akkor előtte fél órával érjünk oda, hogy időben lehessen kezdeni. Hát mi igyekeztünk, így 17:20-ra félve, de betoppantunk a Chefparade főzőiskola ajtaján. Előtte azért párom zavartan megérdeklődte tőlem, mit fogunk mondani?
A kérdésére azonnal választ is kapott, belépésünk után azonnal jött egy kedves hölgy, aki megkérdezte, hogy a nyeremény főzésre jöttünk-e. Miután kimondtuk a boldogító igent kaptunk 1-1 papírt, amire a személyes adatainkat kellett rákarcolnunk és arról szólt, hogy hozzájárulunk, hogy a rendezvényen fotók és videó készüljön rólunk is. Közben pedig megérkezett a Mindmegette marketingese, aki bevezetett a kezdeti tudnivalókba és a papír kitöltése után egy hangulatos kis kávézó jellegű helyre invitált minket, hogy foglaljunk helyet, máris hoznak limonádét frissítő gyanánt, míg várjuk a többieket. Nem szeretem a limonádét, de nagyon jól esett. 🙂
Miközben békésen ücsörögtünk és nézelődtünk már legalább 2 perce, megjelent az asztalunknál állítom, hogy a semmiből egy másik hölgy egy kávéspohárral, hogy elfogadunk-e egy kávét. Párom illedelmesen megvárta, hogy elsőként válaszoljak, megköszöntem, de elutasítottam a kávét, merthogy ugye nem iszom mióta babát várok. Meglepődve vette tudomásul a hölgyike, de sokkolt, mikor megkért csak úgy, hogy azért a poharat megfognám? 🙂 Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de azért kiderült nyomban, hogy arról lenne szó, hogy a kávés szponzoros pultnál a hosstess hölgyekkel kellene némi fotósorozatot eszközölnünk. Én sose voltam modell alkat és enyhén zavarban is voltam. Párommal álltunk és mozdulatlanul beállított pózban vigyorogtunk egymásra a lányokkal. Elég zavarba ejtő volt, de meglett. Ezután párom be is nyomta az első adag kávéját. Senseo és apa:

Lassan csurogtak befelé az emberek és lassan elkezdődött a buli. Nem tudtam, mit figyeljek, hova nézzek, a szakács már sündörgött a pultok körül egy ideje, majd köszöntöttek mindenkit: a Mindmegette.hu (Zimre Krisztina) és a Recepttár (Dús Ágnes) főszerkesztőasszonyai. Volt meghívva 2 gasztroblogger – Mirelle konyhája és az A la carte blogok szerzői -, volt egy fotós páros és egy videós srác. Kezdődött minden a kötények kiosztásával, majd csoportkép készítéssel, merthát ugye a nyerteseket sima háttér előtt a címlap miatt, majd a szponzor fal előtt is többször le kell kapni, és legvégül készült pár kép a kísérőkkel is közösen. 🙂 Az én fejemet nyilván mindegyiken retusálni kell majd, ezt többen a fotózás közben hangosan is kijelentették, amihez csakis csatlakozni tudtam, de ez már inkább egy szépségblog témája lenne… és itt jegyezném meg, hogy a címlap fotóhoz az egyik nő odahívta a (valószínű) fiát is, amin csodálkoztam, mit keres majd a képen ha nem is nyertes, Marcinak hívták és leginkább egy visszahúzódó emós sráchoz tudnám hasonlítani és ilyen, amikor az ember ránézésre ítél meg valakit. Róla még szólok később, tesség rá emlékezni. Lényeg, hogy már az egész főzőkurzuson való részvétele is meglepett minket, mert abszolút nem nézett ki kuktabúvárnak.
A nagy fényképezkedés után elfoglaltuk stratégiai pontunkat, sikerült a középső konyhapultot gyors terepszemle után beválasztanom, mert az utolsó előtti pulthoz akartam menni, viszont az utolsó pultnál levő csajszi annyira szúrós tekintetű volt, hogy jobbnak láttam távol maradni tőle. Így lett miénk 3 órára a piros pult.
Az alapanyagok ki voltak mérve (javarészt) receptnek megfelelően, jó lenne, ha sütés-főzés előtt valaki mindig odakészítené nekem otthon is, mert így nem volt abszolút nehéz dolgunk, kivéve a sok kis üvegcsével és egyforma színű löttyel (vajon ez szójaszósz vagy szezámolaj vagy hallé??? Ha sokat nyalakodtam már abszolút összefolytak, inkább kérdeztem), a sóra hajazó finom szemű kristálycukorról nem is beszélve…
Ugye egyik szponzor a Philips volt: csak és kizárólag Philips elektromos termékekkel dolgoztunk, és a Tefal, Fiskars nem is maradhattak el. Minőség, amit a hely színvonala meg is követelt!
Trópusi barbequen vettünk részt, aminek a menüsora a következő volt:

• Barbeque csirke – mango dip
• Grillezett kókusztejes garnélanyársak
• Aromásított idényzöldségek párolva
• Vaníliás pavlova tortácskák – karamellizált ananászzal

Neki is álltunk a desszertnek rögtön, ami a következő volt:

1. Vaníliás pavlova tortácskák karamellizált ananásszal
Őszinte leszek, fogalmam sem volt, mi ez (mármint a pavlova), másokkal ellentétben sík hülyén álltam hozzá a feladathoz, a karamellizálástól meg egyenesen rettegtem, merthogy otthon mindig leégett a cukor, vagy ilyenek, nem akartam lebőgni.
A receptet leírom, de képet egyenlőre nem tudok felrakni róla, mert a fényképező gép csak a főzőcske végén került elő, addig bőven sok fényképet csinált rólunk a szakszemélyzet. Nem is értem volna rá fényképezgetni.
Tehát a hozzávalók 3 személyre:

• 3 tojásfehérje
• 150 g cukor
• 1 ek keményítő
• 1 tk fehér balzsamecet/borecet
• 2 ek víz
• só

• 1 pohár (200 gr) tejszín

• 1 rúd vanília
• 30 dkg ananász
• 4 cl Malibu kókuszlikőr
• cukor

Hadművelet:

1. A sütőt 180°-ra előmelegítjük.
2. Lágy habbá verjük a tojásfehérjét egy csipet sóval, majd hozzáadjuk a vizet és addig keverjük, míg újra össze nem áll a hab, ezután kanalanként hozzáadjuk a cukrot, melyet előzőleg elkevertünk a keményítővel, legvégül az ecetet. Kemény, fényes habot kell kapjunk, ami csúcsos lesz ha belenyúlunk.
3. A masszát egy sütőpapírral fedett, olajjal átkent tepsi közepére tesszük 3 kupacban egymástól 5-7 cm távolságra. (A kupacok inkább kisebb átmérőjűek és magasabbak legyenek.) Szépen elsimítjuk a tetejét és az oldalát, betesszük a sütőbe és azonnal levesszük a hőfokot 150°-ra.
4. Egy óra múlva (kisebb torták esetében kevesebb idő is elég, amikor már száraz, kemény a kérge) kikapcsoljuk a sütőt, nyitott sütőajtónál hagyjuk bent a tortákat, míg ki nem hűlnek.
5. A kívül ropogós, belül puha és ragacsos habcsókokat külön lapos tálakra tesszük.
6. A tejszínt csúcsos habbá verjük (előtte pár órát legyen hűtőben), rákanalazzuk a habcsókra, majd rászórjuk a karamellizált ananászt ez esetben, de lehet epret, málnát, bármit.
7. Egy száraz seprenyőben cukrot karamellizálunk, és addig nem mozgatjuk, míg a szélén nem kezd megolvadni, azután mozgathatjuk. Amint az összes cukor megolvadt, belekaparjuk a vanília rúd belsejét, illetve hozzá az apró kockára vágott ananászt. A karamell kissé össze fog csomósodni, de kevergetéssel nagyobb lángon a nedvesség elpárolgása után ismét „folyós” lesz és bevonja az ananászt (ISTENI ILLATA VAN!!!), ekkor megdöntjük a serpenyőt, beleöntjük a Malibut és megflambírozzuk. Átforgatjuk, de nem főzzük meg a gyümölcsöt.

Itt éppen karamellizálok:

Itt a szomszédban flambíroznak:

A karamellizálástól nagyon féltem, mert otthon mindig odaégett a cukor, vagy valami, de itt nagyonis jól sikerült a dolog!
2. Barbeque csirke – mango dip
Dip? Fogalmam sem volt, mi az… Újabb rossz pont, de nem mutattam, hogy nem tudom! 😀 (…mártogatós)
Ez a csirke nagyon finom, a pác ISTENI, a mártogatós mangós szósz meg ellenállhatatlan! Nekem ez volt az est fénypontja!
Hozzávalók 2 személyre szűkösen:

• 500 gr csirkehús
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kis darabka friss gyömbér (ami nem is olyan kicsi darab, kb. 4×4 cm)
• 3 ek ketchup
• 1 ek szójaszósz
• 2 ek méz
• 1 ek szezámolaj
• bambusznyársak

Dip:

• 1 érett mangó
• 1 fél citrom
• 200 gr sűrű görög joghurt
• 1 ek olívaolaj
• só, bors
• cukorszirup

Hadművelet:

1. A fokhagymát, gyömbért megpucoljuk, majd késsel nagyon kicsire felaprítjuk. Összekeverjük a ketchuppal és szójaszósszal, valamint mézzel és egy ek szezámolajjal.
2. A csirkét nagyobbacska darabokra feldaraboljuk és az előbb összekevert pácba tesszük üeg edénybe, lefedve 1 órára hűtőbe.
3. A csirkedarabokat majd előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk és grillen 5-8 perc alatt folyamatosan forgatva megsütjük. Minden oldaluk jól piruljon meg!
4. A mangót meghámozzuk, a magjáról levágjuk a gyümölcshúst és összeturmixoljuk, sóval, borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a fél citrom levét, 1 ek olíva olajat, majd ezt sűrű görög joghurtba forgatjuk. Amíg a csirkét sütjük hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
5. Az elkészült csirkét a dip-be mártogatva fogyasztjuk.

3. Grillezett kókusztejes garnélanyársak
A garnéla finom, kókusztejet még nem vettem…
Hozzávalók 2 személyre:

• 250 gr óriás garnéla
• 30 dkg ananász
• lime, vagy citromkarika

Marinádhoz:

• 1 szál thai citromfű
• 1 friss kaffirlime levél
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 friss chilli paprika
• fél lime héja+leve
• 1/2 ek cukor
• 1 ek halszósz
• 100 ml kókusztej
• + bambusznyársak

Hadművelet:

1. A marinádhoz megtisztítjuk a thai citromfüvet (a külső részét levesszük, majd a törzsét a kés pengéjének tompa felével jól átcsapkodjuk, minél sűrűbben, aztán vékonyra karikázzuk), a kaffirlime levelet összemorzsoljuk (a levélszárát ha kemény kivágjuk), felaprítjuk a fokhagymát, chillit kimagozzuk, felkarikázzuk, lereszeljük a lime héját és mindezt mozsárban jól összedolgozzuk.
2. Összekeverjük a hallevet, kókusztejet, lime levét, cukrot, majd ehhez hozzáadjuk a mozsár tartalmát és simára keverjük.
3. Ebbe a marinádba tesszük a tisztított garnélát 30 percig hűtőben, lefedve.
4. Fél óra múlva előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk a rákokat, közéjük egy szelet ananászt és limot téve, majd 5-7 percig sütjük, félidőben megfordítjuk, hogy mindkét fele szépen megsüljön.
5. Sütés után azonnal melegen fogyasztjuk.

Apa nagyon figyelt a nyársainkra, nehogy valaki elvigye őket, vagy összekeverje, vagy hozzáérjen, épp csak egy fotó erejéig kukkantott rám:

~ o ~ o ~ o ~

Az idényzöldségeket megcsinálta a szakács cuzammen az összeset egyben, a desszerthez a tejszínt is egyben verték fel, nem külön csináltuk, így is túlcsúsztuk a 3 órát némiképp.
Itt már elkészültünk a főételekkel, apa is kapott egy kis bort és jótállt a kis piros pultunk mögött:

Mielőtt a desszertet befejeztük volna elfogyasztottuk az elkészített főételeket, aztán raktuk össze a tortácskákat és faltuk be őket. És itt jött a meglepő fordulat és egy 180°-os kanyar vissza Marcinkhoz. Az a kissrác egyszerűen olyan szinten összehozta a kajákat és olyan szinten értett a díszítéshez, hogy mindenki az állát kapargatta fel a földről. Pedig egészen addig nem is gondoltam volna róla (nem figyeltem egész idő alatt, mit csinál, ért-e hozzá), aztán hirtelen sokkolt a látvány, hogy ez aztán igen! A kissrác óriásit nőtt a szememben, külön fotósorozat készült az ételeiről, egyedül a desszertje nem lett valami fényes, de a többi…szóval a fotókat az ételeiről biztosan lehet majd látni az újságban, mert önmagában megérnek egy misét!
Ami a kajákat illeti igazán nem nagy adagok voltak egyáltalán, 3 nyárs garnéla és 3 nyárs csirke jött össze nekünk, és ugye a 3 tortácska, amiből én 1 db-ot bírtam megenni, mégis elteltünk. Ilyen a drága, de kis mennyiségű konyha működési rendszere? Drága, de laktató! 🙂
Az ételek elkészítéséhez hozzá tartozik, hogy ha nem itt mondják, hogy finom lesz, akkor valószínűleg ezeket a hozzávalókat nemhogy nem kóstolom meg soha életemben, de még a szokott hozzávalókat se merem soha összekutyulni (pl. a mangós szószt tekintve, vagy a csirke pácot). Mert nem merek kísérletezni, mert nem hiszem el, hogy ezekből finom dolgok is születhetnek…és pedig nagyon is finom ételek születtek nagy meglepetésemre.
A tortákhoz párom talált eper szirupot, a szakácstól pedig kaptunk házi vanília fagyit, úgyhogy én olyan verziót ettem, amin a tejszínhabon vanília fagyi van és meg van locsolva epersziruppal. De megkóstoltam az ananászosat is és nagyon finom volt az is.
Egész este alatt korlátlan italfogyasztás volt, azt hiszem 6 féle borból és vagy 8 féle üdítőből lehetett választani. Baracklevet ittam, de nemám boltit, ez dús volt, sűrű, mintha ott helyben nyomták volna ki a barack levét, szóval nem ám gagyi dobozos üccsikről volt szó!
A szakács Bartal Sándor volt, a segítője pedig Filep Kata, aki hobbyszakács és mindkettő nagyon rendes volt, folyamatosan segítettek, megmutatták, hogy kell szépen, gyorsan nagyon apróra vágni a fokhagymát, praktikákat mutattak, stb. rendesek voltak na!

Mi folyamatosan elmostuk az eszközeinket, de közülünk nagyon sokan voltak, akik csak a mosogatók telepakolásához értettek, pedig mennyivel jobb volt azonnal elmosni és rögtön tudtunk is mihez nyúlni. Pedig egyébként már az elején mondták, hogy semmit nem kell elmosni, mindenből van több tiszta, vegyünk elő másikat, de én ezt nem vettem figyelelmbe. A végén is elmosogattam és a szárítón hagytam az edényeket. Így tiszta úgyhiszem. Mondjuk azt nem irigylem, aki mindezek után ott rendet rak! 🙂
Mindenki kukucskált a mellette levő pulton főzőcskézőkre, ki hol tart, mit csinál, hogy csinál, nem mindenki tudott dolgokat, így segítettünk is egymásnak és akarva-akaratlanul is szóba elegyedtünk és angyon jó hangulat volt. Egyetlen egy nő volt, aki csak odapofátlankodni tudott és kérdezni néha, de még csak meg se köszönte a segítséget, ha megdícsértük, hogy jól néz ki a tortácskája, meg se hallotta, nem lehetett amúgy hozzászólni, hát az ilyen főzőcske nem ilyen nőnek való. A bort azt bírta inni. Pedig fiatal volt 28-29?!
A főszerkesztő asszony közben egyszer odajött, hogy mondjam meg a nevem, hány éves vagyok, ha nem indiszkrét, mert úgy látja én vagyok a legfiatalabb itt (és ekkor még le se esett, hogy ott a Marci, helyeseltem), mondom 26. Erre leesett az álla és hűledezett, hogy 18-nak nézett, aminek nagyon örültem, mert engem aztán ritkán néznek 18-nak. 🙂 Ez is egy élmény volt. 🙂
Ajándékcsomagokat is kaptunk a legvégén: egy szponzoros Philips csomagot és egy Chefparade-osat is fejenként.

Philips csomag tartalma:

• termékkatalógus
• Philips kulcstartós, ledes elemlámpa (csak az egyik csomagban)
• hűtőmágnes – mindmegettés
• optikai mini egér visszahúzós kábellel – mindmegettés
• Mindmegette.hu 100 recept receptkönyv
• Recepttár újság első 2 száma

Chefparade csomagok tartalmai:

• egyikben egy CP-os (Chefparade-os) bögre, másikban egy CP-os edényfogó kesztyű
• CP-os fakanál
• Indian Chilli souce (erős), másikban Thai chilli szósz (gyengébb)
• Csomagonként különböző curry paszta
• 1-1 angol nyelvű szakácskönyv
• 10% kedvezményes kupon
• Mindmegettés kötény (amiben főztünk)
• Naturella fűszerek (1 mozarella és egy olasz)

Nem kezdek el költségvetni, de azért izgatott, hogy kb. mennyibe fájt volna ez az este ha csak úgy megyünk el apával.

Nem csak ezért, hanem önmagában a hangulat és az ételek, kedves emberek miatt is örülök, hogy elmentünk és hogy egyáltalán megnyertem ezt a főzőkurzust. Merthogy rákérdeztek, hogy hozzávetőleg mégis hágy recept közül kerültünk ki 10-en győztesek éshát a főszerkesztő asszony mondta, hogy több, mint 400 recept közül nyertünk mi, amin mindenki meglepődött és hogy őszinte legyek a mellem dagadt a büszkeségtől.
A következő magazinban lesznek benne a nyertes receptek (én a csokoládés máktortámmal nyertem) és a képek a kajacsatáról, ez valamikor június 27-29 környékén fog megjelenni azt mondták. De a Mindmegette.hu oldalon is fent lesz minden.
Ami még nagyon szimpatikus volt, hogy az összes „stábtag” ideértve a főszerkesztőket nagyon közvetlenek voltak, nagyon barátságosak, nem hordták fent az orrukat, nem voltak flegmák…ezen azért lepődtem meg, mert 2 éves pesti létem alatt nem ez volt a nagyvárosi emberekről kialakult véleményem vagy tapasztalatom. Pedig azok az emberek korántsem voltak hasonló munkakörben.
A lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Apa is! Nem gondoltam volna, de nagyon ott volt, büszke vagyok rá.
Az este végeztével mindenkitől szépen elköszöntünk, megköszöntük, hogy ott lehettünk, majd elégedetten távoztunk is.
Izgatottan várom a következő nyereményjátékukat és a kapott chilli szószokkal asszem a helyi főzőversenyen egy jó kis csípős, férfias Chilli Con Carne-val fogunk indulni apa legnagyobb örömére! 🙂