Searching for "torta"

Pillecukor házilag

A fondanthoz kell pillecukor. Minden receptet így olvasok, akármennyire is nem akartam ezt kipróbálni, most annál nagyobb kedvet érzek hozzá, pláne a kezdeti sikerek után, miszerint apáéknak nagyon ízlett a házilag készített pillecukrom.
Annyit azért az elején tisztázzunk, hogy az én felfogásom szerint a mályvacukor és a pillecukor nem egy és ugyanaz. A mályvacukor egy nyúlósabb valami, míg a pillecukor szivacsos. Tehát a fondanthoz pillecukor kell – mondják ezt sokan, mégis a marshmallow-t emlegetik, ami valójában málvyacukor. Ezen akkor gondolkodtam el igazán, mikor a minap a második adag pillecukrot készítettem itthon. Amikor még nincs megszilárdulva és belenyúlsz valóban mályvacukor hatása van, mikor megszilárdul, akkor kezd hasonló lenni a pillecukorhoz. Végülis mindegy, csak gondoltam levezetem.
Egyébként nagyon jó dolog és iszonyatosan tetszik az elkészítésének a menete! 🙂
Ami kell hozzá:

  • 8 gr étkezési zselatin (ne többet, mert kemény lesz – állítólag) + 3 ek víz
  • 50 ml víz
  • 150 gr kr. cukor
  • 1 ek méz
  • csipet só
  • 1 ek porcukor
  • 1 ek kukoricakeményítő
  • esetleg ételfesték és aroma

Nekem ez a zöld vaníliás lett…
Tehát egy magas falú keverőtálba öntjük a zselatint és elkeverjük a 3 kanál vízzel.
Ezután egy kis lábasba tesszük a kr. cukrot, vizet, mézet és összeforraljuk. (Én itt tettem még bele van. cukrot) Mikor már forr, levesszük a lángot és még 1-2 percig főzzük. Levéve a tűzről rögtön egy kicsit hozzáöntünk a zselatinhoz és mixerrel kis fokozaton elkeverjük, majd hozzá öntjük a többit is. Jöhet a csipet só és kis fokozaton türelmesen verjük. Szépen elkezd keményedni, közben pedig hűl. Ennél a fázisnál lehet színezni, ízesíteni. 6-7 perc keverés után elkezd nyúlni, amikor észre veszed, hogy elkezd felfelé kúszni a karokon a gép felé, akkor kicsit felveszed  a fordulatot és 1-2 percig még vered. Ezt kapod:

Egy műanyag edényt (vagy tepsit, bármit…), ennél az adagnál egy kb. 18×23 cm-est kibélelünk olajozott sütőpapírral, beleöntjük a masszát és amennyire tudjuk elegyengetjük, bár nyúlik, ragad rendesen – érdemes kissé beolajozni a spatulát is, amivel kikaparjuk a tálból…

…majd a tetejére is olajozott sütőpapírt rakunk, amivel kicsit elegyengethetjük.

2-3 órára betesszük a hűtőbe, majd onnan kivéve levesszük róla a papírt, a széleit körbevágjuk késsel, hogy elváljon a doboztól, majd kiborítjuk az olajos papírra.
Összekeverünk egy kis tálban 1 ek porcukrot 1 ek keményítővel, amibe hempergetni fogjuk a kis kockákat, hogy tároláskor ne tapadjanak már össze. Amikor még csak a “nyers” kockák voltak apa megkóstolta és azt mondta ez nem bolti pillecukor…amikor már beleforgattam akkor mondta, hogy na ez az! 🙂
Tehát OLLÓval (próbáltam késsel éshát inkább ollóval dolgozzunk!) tetszőleges kockákra vágjuk.

Először hosszába csíkozzuk a téglalapot, majd azt kockázzuk.

Amikor egy csíkot felvágtunk, kezdjük el hempergetni, mert könnyen egymáshoz tapadnak. Na nem vészesen, de jobb ha nem tapadnak össze. 🙂

A felesleges porcukrot lekocogtatva róluk tehetjük dobozba vagy zacskóba. Légmentesen lezárva tárolandó!

Fondant-hoz lehet a már elkészült pillecukrokat is használni, illetve a még nem lehűtöttet, de én még csak most fogok először ilyen fondant-ot csinálni, így még nem tudok nyilatkozni, változik -e valami ha úgy készítjük.
Azt tudom, hogy most csináltam egyszerre dupla adagot és mivel én nagyon félek a mindent megduplázunk, vagy felezhetjük nyugodtan dolgoktól ez már nagy szó! Ha minden alapanyagot duplázol, akkor dupla adagot kapsz, ez a lényeg.
Csináltam az előbb egy olyan verziót is (pirosat), ami saját készítésű szirup helyett ipari glükóz-sziruppal készült. Annyi a különbség, hogy a glükóz-szirupot felmelegítettem és úgy öntöttem a zselatinhoz. Így utólag belegondolva véletlen kihagytam a mézet belőle, lehet azért nem kezdett el felfelé kúszni a karokon, de azért az állaga nagyjából stimmelt, úgyhogy dobozban pihen a hűtőben, aztán majd meglátjuk. Majd legközelebb kipróbálom úgy is, hogy nem felejtem ki a mézet.
(Hát a kukában végezte a kis piros, mert a méz hiánya szétesős pillecukrot eredményezett. :))
Nade ma még be akarom gyúrni a pillecukros fondant-t, úgyhogy nem is szaporítom itt tovább a szót!
Lényeg, ami lényeg, ez a pillecukor veri a boltit és nyári éjszakákon, mint a filmekbe körbe ülve a tüzet nyársra húzva lehet sütögetni is, mert valójában ez MÁLYVACUKOR! 🙂

Pillecukor fondant

Amire szükség van hozzá:

  • 140 gramm házi pillecukor (boltiból még nem csináltam)
  • kb. kétszer annyi átszitált porcukor
  • szükség szerint 1-2 ek víz
  • margarin

Első lépésként érdemes a porcukrot átszitálni, hogy ne közben kelljen.
Majd egy magas falú mikrózható tálat és egyúttal egy fakanalat is, amivel keverni fogunk vastagon megkenünk margarinnal.
Beletesszük a tálba a pillecukrot és 30 mp-re berakjuk a mikróba.

A receptek azt írják 2-2 és fél percig tart megolvasztani a pillecukrot és fél percenként érdemes kivenni megkeverni, de megjegyzem nekem a házi pillecukor gyönyörűen megolvadt fél perc alatt, még vizet sem kellett hozzá tennem, elég hígnak találtam.
(Ha nem találod elég hígnak, nyugodtan tegyél bele melegítés közti szünetben 1-2 ek hideg vizet.)

Folyamatos keverés közben hozzá adjuk a porcukrot, jól elkeverjük, ami egy kicsit izmos meló…

Amikor nagyjából hozzá tudtuk keverni a porcukrot az olvadt pillecukorhoz, akkor egy porcukorral (szitált) vastagon meghintett gyúrótáblára öntjük. Innen már kézzel gyúrjuk, mintha kelt tésztát készítenénk. Fel fog még bőven venni porcukrot, de figyeljünk oda, mert nem kell, hogy kemény legyen, hűtőben állás alatt még fog keményedni. Én akkor hagytam abba a gyúrást, amikor kissé még lágy volt, de az ujjam nyoma már benne maradt. Ahogy gömbölygettem és elengedtem még látszott, hogy kissé “szét folyik”. De miután kipróbáltam nyújtáskor, lehetséges, hogy ennél egy fokkal előbb is abba lehet hagyni a gyúrást.

Folpackba raktam, légmentesen, majd zacskóba és a hűtőbe olyan 1-1 és fél órára.

Ezután mikor kivettem kemény volt a masszám, muszáj voltam kis margarinnal átgyúrni (vastagon bemargarinoztam a kezem, a masszához külön nem raktam), kinyújtottam, de a tetejét kicsit megporcukroztam, hogy azért ne tapadjon. Ez a rózsa már ebből készült.

Jól lehet szaggatni is…

…és 1-2 mm vastagra ki lehet nyújtani.
A virágokat azért szúrtam ki, hogy meglássam száradás után hogy viselkedik: megkeményedik és ha nem bánunk vele óvatosan: törik. De azt hiszem ez normális, bár a mamáméknak készített mogyorókrémes diótortának cukorpaszta (fondant) borítása van vastagon, az nem tört…nyilván mert vastag volt. 🙂

Ezt a masszát is lehet színezni, ugyanúgy, mint a sima nyújtható fondant-t, amikor már gombóc, felosztod annyi részre, amennyi színt szeretnél és külön színezed.
Légmentesen zacskózva (felcimkézve) eláll a hűtőben.

Ami számomra tanulság volt ebből:

  • nem daráltam meg az egyik turnus porcukrot eléggé és szemcsés maradt, ergó a maszzában is érezni lehetett a kr. cukor szemcséket. Most nem volt baj, de ha tortára került volna…tehát mindig minden körülmények között alaposan daráljuk meg a cukrot (ha otthon daráljuk a porcukrot) és alaposan szitáljuk át!
  • Készítettem tegnap olyan pillecukros verziót is, hogy nem már kész cukorból, hanem félkészből (mielőtt megdermed) készítem a fondant, de az nem lett jó. Valamit én ronthattam el, mert egyébként logikusan végigkövetve annak krémesebb és lágyabb állagúnak kellett volna lennie, mint így készítve, de sebaj.
  • Azért azt jó tudni, hogy a pillecukros fondant édesebb, mint a sima, pedig abban 1 kg cukor van, ebben kevesebb…persze a mennyiségtől függ.

Alaposan utána néztem ismét ezeknek a dolgoknak, kiírtam pár kipróbálandó receptet, de asszem mindenek előtt miután felkelt a csajom elsétálunk a Lidl-be és veszek bóti pillecukrot, mert lehet abban olyan adalékanyag van, amitől másabb lesz a fondant állaga. 🙂 Kíváncsi vagyok, mert szeretném a tortámat a legfinomabb verzióval díszíteni szombaton!

Fondant bolti pillecukorból

Tegnap vettem kíváncsiságból a Lidl-ben pillecukrot. Kíváncsi voltam, miben lkülönbözik. Na természetesen ebben ipari glükóz-szirup van és sok emulgeálószer, stabilizáló, amitől más lesz az állaga. Általában ahogy olvastam ezek ilyen nyálkás adalékok, amitől másabb állaga lesz, mint a hazai pillecukornak. Másképp is reagál ám dolgokra, ezt szretném levezetni:
Íme a pillecukor, egy zacskó 300 gramm és szerencsére teljesen fehér!

Ugye az első lépés a tál és a fakanál vastag margarinozása.

Beleraktam 140 gramm pillecukrot, a fondant elkészítésének módja ITT.

30 mp-re került a mikróba.

Ezután csak kicsit olvadt meg, mígugyanez a mennyiség a házi pillecukorból itt már megadta magát. Ez sokkal szálasabban nyúlik, az már rendesen folyt.

A következő fél perc után úgy döntöttem kap egy kanál vizet. (Kettő is elfért volna lehet.)

Másfél perc után már folyékony volt, de azért még “darabos”.

Végül 2 perc után sikerült teljesen folyékonnyá tenni, amikoris belekevertem a porcukor 1/3-át természetesen szitálva és vastagon porcukros deszkán belegyúrtam majdnem az összes porcukrot. Ez a verzió valóban max. 30 dkg porcukrot vesz fel, nem úgy, mint a házi pillecukor, ami minimum 50-et.
Végül 492 gramm végtermékem lett. 🙂

Mivel nagyon szép vékonyra lehet nyújtani (1-2 mm, kipróbáltam), úgy döntöttem, hogy ne menjen kárba, ebből lesz a tortámra a bevonó, így ketté osztottam és mivel sárgából kevesebb kell, így az a gombóc kisebb lett. Érdemes gumikesztyűben színezni ha még nem írtam volna, mert arról le lehet mosni a festéket, a kezedről majd lekopik. 🙂

Jól belegyúrtam a festéket folyamatosan porcukrozva a kezem és a golyót, hogy ne változzon nagyon az állaga.
Lett egy nagyobb lila és egy kisebb sárga gombócom. A lila nem adja vissza rendesen így képen a színét, a sárga nagyjából igen. Szóval ilyen színű lesz a tortám remélhetőleg. 🙂

Egyébként amennyire féltem ettől a verziótól is, merthogy pillecukros és hú de nyúlni fog, stb, annyira nem vészes, sőt! Állagra simulékonyabbnak tűnik, mint a cukormáz (nyújtható fondant), az aromája pedig kellemesen vaníliás. Persze az itthoni pillecukorba is tehetünk aromát. De amennyire beharangozzák minden oldalon, ahol ilyen receptet olvasok, hogy hú, de eszméletlenül rossz vele dolgozni és mennyire mancsos, stb., annyira azért nem vészes. Persze ízlések és pofonok, de mivel én elég finnyás vagyok ezekre a dolgokra, ezért mondom, hogy nem olyan vészes ez! 🙂

Mindmegette főzőcske – Chefparade főzőiskola (Trópusi barbeque 2011.06.)

 

Ugye nyertem ezt a – Mindmegette főzőkurzus belépőt, amire vihettem magammal plusz egy főt. Apa jött azonnal számításba.
Őszintén szólva eléggé féltem előtte, hogy mit fogok én ott csinálni, hogy nem fogom tudni elkészíteni az ételeket és én leszek az egyetlen béna, hogy már mindenki több évtizedes fakanálforgató tapasztalattal áll majd a tűzhely mögött…hát utólag kiderült ez egyáltalán nem így van…
Este 6-kor kezdődött a haccacáré, az értesítő e-mailben viszont megkértek, hogy ha lehetséges, akkor előtte fél órával érjünk oda, hogy időben lehessen kezdeni. Hát mi igyekeztünk, így 17:20-ra félve, de betoppantunk a Chefparade főzőiskola ajtaján. Előtte azért párom zavartan megérdeklődte tőlem, mit fogunk mondani?
A kérdésére azonnal választ is kapott, belépésünk után azonnal jött egy kedves hölgy, aki megkérdezte, hogy a nyeremény főzésre jöttünk-e. Miután kimondtuk a boldogító igent kaptunk 1-1 papírt, amire a személyes adatainkat kellett rákarcolnunk és arról szólt, hogy hozzájárulunk, hogy a rendezvényen fotók és videó készüljön rólunk is. Közben pedig megérkezett a Mindmegette marketingese, aki bevezetett a kezdeti tudnivalókba és a papír kitöltése után egy hangulatos kis kávézó jellegű helyre invitált minket, hogy foglaljunk helyet, máris hoznak limonádét frissítő gyanánt, míg várjuk a többieket. Nem szeretem a limonádét, de nagyon jól esett. 🙂
Miközben békésen ücsörögtünk és nézelődtünk már legalább 2 perce, megjelent az asztalunknál állítom, hogy a semmiből egy másik hölgy egy kávéspohárral, hogy elfogadunk-e egy kávét. Párom illedelmesen megvárta, hogy elsőként válaszoljak, megköszöntem, de elutasítottam a kávét, merthogy ugye nem iszom mióta babát várok. Meglepődve vette tudomásul a hölgyike, de sokkolt, mikor megkért csak úgy, hogy azért a poharat megfognám? 🙂 Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de azért kiderült nyomban, hogy arról lenne szó, hogy a kávés szponzoros pultnál a hosstess hölgyekkel kellene némi fotósorozatot eszközölnünk. Én sose voltam modell alkat és enyhén zavarban is voltam. Párommal álltunk és mozdulatlanul beállított pózban vigyorogtunk egymásra a lányokkal. Elég zavarba ejtő volt, de meglett. Ezután párom be is nyomta az első adag kávéját. Senseo és apa:

Lassan csurogtak befelé az emberek és lassan elkezdődött a buli. Nem tudtam, mit figyeljek, hova nézzek, a szakács már sündörgött a pultok körül egy ideje, majd köszöntöttek mindenkit: a Mindmegette.hu (Zimre Krisztina) és a Recepttár (Dús Ágnes) főszerkesztőasszonyai. Volt meghívva 2 gasztroblogger – Mirelle konyhája és az A la carte blogok szerzői -, volt egy fotós páros és egy videós srác. Kezdődött minden a kötények kiosztásával, majd csoportkép készítéssel, merthát ugye a nyerteseket sima háttér előtt a címlap miatt, majd a szponzor fal előtt is többször le kell kapni, és legvégül készült pár kép a kísérőkkel is közösen. 🙂 Az én fejemet nyilván mindegyiken retusálni kell majd, ezt többen a fotózás közben hangosan is kijelentették, amihez csakis csatlakozni tudtam, de ez már inkább egy szépségblog témája lenne… és itt jegyezném meg, hogy a címlap fotóhoz az egyik nő odahívta a (valószínű) fiát is, amin csodálkoztam, mit keres majd a képen ha nem is nyertes, Marcinak hívták és leginkább egy visszahúzódó emós sráchoz tudnám hasonlítani és ilyen, amikor az ember ránézésre ítél meg valakit. Róla még szólok később, tesség rá emlékezni. Lényeg, hogy már az egész főzőkurzuson való részvétele is meglepett minket, mert abszolút nem nézett ki kuktabúvárnak.
A nagy fényképezkedés után elfoglaltuk stratégiai pontunkat, sikerült a középső konyhapultot gyors terepszemle után beválasztanom, mert az utolsó előtti pulthoz akartam menni, viszont az utolsó pultnál levő csajszi annyira szúrós tekintetű volt, hogy jobbnak láttam távol maradni tőle. Így lett miénk 3 órára a piros pult.
Az alapanyagok ki voltak mérve (javarészt) receptnek megfelelően, jó lenne, ha sütés-főzés előtt valaki mindig odakészítené nekem otthon is, mert így nem volt abszolút nehéz dolgunk, kivéve a sok kis üvegcsével és egyforma színű löttyel (vajon ez szójaszósz vagy szezámolaj vagy hallé??? Ha sokat nyalakodtam már abszolút összefolytak, inkább kérdeztem), a sóra hajazó finom szemű kristálycukorról nem is beszélve…
Ugye egyik szponzor a Philips volt: csak és kizárólag Philips elektromos termékekkel dolgoztunk, és a Tefal, Fiskars nem is maradhattak el. Minőség, amit a hely színvonala meg is követelt!
Trópusi barbequen vettünk részt, aminek a menüsora a következő volt:

  • Barbeque csirke – mango dip
  • Grillezett kókusztejes garnélanyársak
  • Aromásított idényzöldségek párolva
  • Vaníliás pavlova tortácskák – karamellizált ananászzal

Neki is álltunk a desszertnek rögtön, ami a következő volt:

1. Vaníliás pavlova tortácskák karamellizált ananásszal
Őszinte leszek, fogalmam sem volt, mi ez (mármint a pavlova), másokkal ellentétben sík hülyén álltam hozzá a feladathoz, a karamellizálástól meg egyenesen rettegtem, merthogy otthon mindig leégett a cukor, vagy ilyenek, nem akartam lebőgni.
A receptet leírom, de képet egyenlőre nem tudok felrakni róla, mert a fényképező gép csak a főzőcske végén került elő, addig bőven sok fényképet csinált rólunk a szakszemélyzet. Nem is értem volna rá fényképezgetni.
Tehát a hozzávalók 3 személyre:

  • 3 tojásfehérje
  • 150 g cukor
  • 1 ek keményítő
  • 1 tk fehér balzsamecet/borecet
  • 2 ek víz
  • só
  • 1 pohár (200 gr) tejszín
  • 1 rúd vanília
  • 30 dkg ananász
  • 4 cl Malibu kókuszlikőr
  • cukor

Hadművelet:

  1. A sütőt 180°-ra előmelegítjük.
  2. Lágy habbá verjük a tojásfehérjét egy csipet sóval, majd hozzáadjuk a vizet és addig keverjük, míg újra össze nem áll a hab, ezután kanalanként hozzáadjuk a cukrot, melyet előzőleg elkevertünk a keményítővel, legvégül az ecetet. Kemény, fényes habot kell kapjunk, ami csúcsos lesz ha belenyúlunk.
  3. A masszát egy sütőpapírral fedett, olajjal átkent tepsi közepére tesszük 3 kupacban egymástól 5-7 cm távolságra. (A kupacok inkább kisebb átmérőjűek és magasabbak legyenek.) Szépen elsimítjuk a tetejét és az oldalát, betesszük a sütőbe és azonnal levesszük a hőfokot 150°-ra.
  4. Egy óra múlva (kisebb torták esetében kevesebb idő is elég, amikor már száraz, kemény a kérge) kikapcsoljuk a sütőt, nyitott sütőajtónál hagyjuk bent a tortákat, míg ki nem hűlnek.
  5. A kívül ropogós, belül puha és ragacsos habcsókokat külön lapos tálakra tesszük.
  6. A tejszínt csúcsos habbá verjük (előtte pár órát legyen hűtőben), rákanalazzuk a habcsókra, majd rászórjuk a karamellizált ananászt ez esetben, de lehet epret, málnát, bármit.
  7. Egy száraz seprenyőben cukrot karamellizálunk, és addig nem mozgatjuk, míg a szélén nem kezd megolvadni, azután mozgathatjuk. Amint az összes cukor megolvadt, belekaparjuk a vanília rúd belsejét, illetve hozzá az apró kockára vágott ananászt. A karamell kissé össze fog csomósodni, de kevergetéssel nagyobb lángon a nedvesség elpárolgása után ismét “folyós” lesz és bevonja az ananászt (ISTENI ILLATA VAN!!!), ekkor megdöntjük a serpenyőt, beleöntjük a Malibut és megflambírozzuk. Átforgatjuk, de nem főzzük meg a gyümölcsöt.

Itt éppen karamellizálok:

Itt a szomszédban flambíroznak:

A karamellizálástól nagyon féltem, mert otthon mindig odaégett a cukor, vagy valami, de itt nagyonis jól sikerült a dolog!
2. Barbeque csirke – mango dip
Dip? Fogalmam sem volt, mi az… Újabb rossz pont, de nem mutattam, hogy nem tudom! 😀 (…mártogatós)
Ez a csirke nagyon finom, a pác ISTENI, a mártogatós mangós szósz meg ellenállhatatlan! Nekem ez volt az est fénypontja!
Hozzávalók 2 személyre szűkösen:

  • 500 gr csirkehús
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kis darabka friss gyömbér (ami nem is olyan kicsi darab, kb. 4×4 cm)
  • 3 ek ketchup
  • 1 ek szójaszósz
  • 2 ek méz
  • 1 ek szezámolaj
  • bambusznyársak

Dip:

  • 1 érett mangó
  • 1 fél citrom
  • 200 gr sűrű görög joghurt
  • 1 ek olívaolaj
  • só, bors
  • cukorszirup

Hadművelet:

  1. A fokhagymát, gyömbért megpucoljuk, majd késsel nagyon kicsire felaprítjuk. Összekeverjük a ketchuppal és szójaszósszal, valamint mézzel és egy ek szezámolajjal.
  2. A csirkét nagyobbacska darabokra feldaraboljuk és az előbb összekevert pácba tesszük üeg edénybe, lefedve 1 órára hűtőbe.
  3. A csirkedarabokat majd előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk és grillen 5-8 perc alatt folyamatosan forgatva megsütjük. Minden oldaluk jól piruljon meg!
  4. A mangót meghámozzuk, a magjáról levágjuk a gyümölcshúst és összeturmixoljuk, sóval, borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a fél citrom levét, 1 ek olíva olajat, majd ezt sűrű görög joghurtba forgatjuk. Amíg a csirkét sütjük hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
  5. Az elkészült csirkét a dip-be mártogatva fogyasztjuk.

3. Grillezett kókusztejes garnélanyársak
A garnéla finom, kókusztejet még nem vettem…
Hozzávalók 2 személyre:

  • 250 gr óriás garnéla
  • 30 dkg ananász
  • lime, vagy citromkarika

Marinádhoz:

  • 1 szál thai citromfű
  • 1 friss kaffirlime levél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 friss chilli paprika
  • fél lime héja+leve
  • 1/2 ek cukor
  • 1 ek halszósz
  • 100 ml kókusztej
  • + bambusznyársak

Hadművelet:

  1. A marinádhoz megtisztítjuk a thai citromfüvet (a külső részét levesszük, majd a törzsét a kés pengéjének tompa felével jól átcsapkodjuk, minél sűrűbben, aztán vékonyra karikázzuk), a kaffirlime levelet összemorzsoljuk (a levélszárát ha kemény kivágjuk), felaprítjuk a fokhagymát, chillit kimagozzuk, felkarikázzuk, lereszeljük a lime héját és mindezt mozsárban jól összedolgozzuk.
  2. Összekeverjük a hallevet, kókusztejet, lime levét, cukrot, majd ehhez hozzáadjuk a mozsár tartalmát és simára keverjük.
  3. Ebbe a marinádba tesszük a tisztított garnélát 30 percig hűtőben, lefedve.
  4. Fél óra múlva előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk a rákokat, közéjük egy szelet ananászt és limot téve, majd 5-7 percig sütjük, félidőben megfordítjuk, hogy mindkét fele szépen megsüljön.
  5. Sütés után azonnal melegen fogyasztjuk.

Apa nagyon figyelt a nyársainkra, nehogy valaki elvigye őket, vagy összekeverje, vagy hozzáérjen, épp csak egy fotó erejéig kukkantott rám:

~ o ~ o ~ o ~

Az idényzöldségeket megcsinálta a szakács cuzammen az összeset egyben, a desszerthez a tejszínt is egyben verték fel, nem külön csináltuk, így is túlcsúsztuk a 3 órát némiképp.
Itt már elkészültünk a főételekkel, apa is kapott egy kis bort és jótállt a kis piros pultunk mögött:

Mielőtt a desszertet befejeztük volna elfogyasztottuk az elkészített főételeket, aztán raktuk össze a tortácskákat és faltuk be őket. És itt jött a meglepő fordulat és egy 180°-os kanyar vissza Marcinkhoz. Az a kissrác egyszerűen olyan szinten összehozta a kajákat és olyan szinten értett a díszítéshez, hogy mindenki az állát kapargatta fel a földről. Pedig egészen addig nem is gondoltam volna róla (nem figyeltem egész idő alatt, mit csinál, ért-e hozzá), aztán hirtelen sokkolt a látvány, hogy ez aztán igen! A kissrác óriásit nőtt a szememben, külön fotósorozat készült az ételeiről, egyedül a desszertje nem lett valami fényes, de a többi…szóval a fotókat az ételeiről biztosan lehet majd látni az újságban, mert önmagában megérnek egy misét!
Ami a kajákat illeti igazán nem nagy adagok voltak egyáltalán, 3 nyárs garnéla és 3 nyárs csirke jött össze nekünk, és ugye a 3 tortácska, amiből én 1 db-ot bírtam megenni, mégis elteltünk. Ilyen a drága, de kis mennyiségű konyha működési rendszere? Drága, de laktató! 🙂
Az ételek elkészítéséhez hozzá tartozik, hogy ha nem itt mondják, hogy finom lesz, akkor valószínűleg ezeket a hozzávalókat nemhogy nem kóstolom meg soha életemben, de még a szokott hozzávalókat se merem soha összekutyulni (pl. a mangós szószt tekintve, vagy a csirke pácot). Mert nem merek kísérletezni, mert nem hiszem el, hogy ezekből finom dolgok is születhetnek…és pedig nagyon is finom ételek születtek nagy meglepetésemre.
A tortákhoz párom talált eper szirupot, a szakácstól pedig kaptunk házi vanília fagyit, úgyhogy én olyan verziót ettem, amin a tejszínhabon vanília fagyi van és meg van locsolva epersziruppal. De megkóstoltam az ananászosat is és nagyon finom volt az is.
Egész este alatt korlátlan italfogyasztás volt, azt hiszem 6 féle borból és vagy 8 féle üdítőből lehetett választani. Baracklevet ittam, de nemám boltit, ez dús volt, sűrű, mintha ott helyben nyomták volna ki a barack levét, szóval nem ám gagyi dobozos üccsikről volt szó!
A szakács Bartal Sándor volt, a segítője pedig Filep Kata, aki hobbyszakács és mindkettő nagyon rendes volt, folyamatosan segítettek, megmutatták, hogy kell szépen, gyorsan nagyon apróra vágni a fokhagymát, praktikákat mutattak, stb. rendesek voltak na!

Mi folyamatosan elmostuk az eszközeinket, de közülünk nagyon sokan voltak, akik csak a mosogatók telepakolásához értettek, pedig mennyivel jobb volt azonnal elmosni és rögtön tudtunk is mihez nyúlni. Pedig egyébként már az elején mondták, hogy semmit nem kell elmosni, mindenből van több tiszta, vegyünk elő másikat, de én ezt nem vettem figyelelmbe. A végén is elmosogattam és a szárítón hagytam az edényeket. Így tiszta úgyhiszem. Mondjuk azt nem irigylem, aki mindezek után ott rendet rak! 🙂
Mindenki kukucskált a mellette levő pulton főzőcskézőkre, ki hol tart, mit csinál, hogy csinál, nem mindenki tudott dolgokat, így segítettünk is egymásnak és akarva-akaratlanul is szóba elegyedtünk és angyon jó hangulat volt. Egyetlen egy nő volt, aki csak odapofátlankodni tudott és kérdezni néha, de még csak meg se köszönte a segítséget, ha megdícsértük, hogy jól néz ki a tortácskája, meg se hallotta, nem lehetett amúgy hozzászólni, hát az ilyen főzőcske nem ilyen nőnek való. A bort azt bírta inni. Pedig fiatal volt 28-29?!
A főszerkesztő asszony közben egyszer odajött, hogy mondjam meg a nevem, hány éves vagyok, ha nem indiszkrét, mert úgy látja én vagyok a legfiatalabb itt (és ekkor még le se esett, hogy ott a Marci, helyeseltem), mondom 26. Erre leesett az álla és hűledezett, hogy 18-nak nézett, aminek nagyon örültem, mert engem aztán ritkán néznek 18-nak. 🙂 Ez is egy élmény volt. 🙂
Ajándékcsomagokat is kaptunk a legvégén: egy szponzoros Philips csomagot és egy Chefparade-osat is fejenként.

Philips csomag tartalma:

  • termékkatalógus
  • Philips kulcstartós, ledes elemlámpa (csak az egyik csomagban)
  • hűtőmágnes – mindmegettés
  • optikai mini egér visszahúzós kábellel – mindmegettés
  • Mindmegette.hu 100 recept receptkönyv
  • Recepttár újság első 2 száma

Chefparade csomagok tartalmai:

  • egyikben egy CP-os (Chefparade-os) bögre, másikban egy CP-os edényfogó kesztyű
  • CP-os fakanál
  • Indian Chilli souce (erős), másikban Thai chilli szósz (gyengébb)
  • Csomagonként különböző curry paszta
  • 1-1 angol nyelvű szakácskönyv
  • 10% kedvezményes kupon
  • Mindmegettés kötény (amiben főztünk)
  • Naturella fűszerek (1 mozarella és egy olasz)

Nem kezdek el költségvetni, de azért izgatott, hogy kb. mennyibe fájt volna ez az este ha csak úgy megyünk el apával.

Nem csak ezért, hanem önmagában a hangulat és az ételek, kedves emberek miatt is örülök, hogy elmentünk és hogy egyáltalán megnyertem ezt a főzőkurzust. Merthogy rákérdeztek, hogy hozzávetőleg mégis hágy recept közül kerültünk ki 10-en győztesek éshát a főszerkesztő asszony mondta, hogy több, mint 400 recept közül nyertünk mi, amin mindenki meglepődött és hogy őszinte legyek a mellem dagadt a büszkeségtől.
A következő magazinban lesznek benne a nyertes receptek (én a csokoládés máktortámmal nyertem) és a képek a kajacsatáról, ez valamikor június 27-29 környékén fog megjelenni azt mondták. De a Mindmegette.hu oldalon is fent lesz minden.
Ami még nagyon szimpatikus volt, hogy az összes “stábtag” ideértve a főszerkesztőket nagyon közvetlenek voltak, nagyon barátságosak, nem hordták fent az orrukat, nem voltak flegmák…ezen azért lepődtem meg, mert 2 éves pesti létem alatt nem ez volt a nagyvárosi emberekről kialakult véleményem vagy tapasztalatom. Pedig azok az emberek korántsem voltak hasonló munkakörben.
A lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Apa is! Nem gondoltam volna, de nagyon ott volt, büszke vagyok rá.
Az este végeztével mindenkitől szépen elköszöntünk, megköszöntük, hogy ott lehettünk, majd elégedetten távoztunk is.
Izgatottan várom a következő nyereményjátékukat és a kapott chilli szószokkal asszem a helyi főzőversenyen egy jó kis csípős, férfias Chilli Con Carne-val fogunk indulni apa legnagyobb örömére! 🙂

Eperdzsem

Szeretjük az epret, lekvár formájában mégis tavaly ettem életemben először. Hogy ez hogy történhetett? Úgy, hogy alapvetően nem szeretem a lekvárokat. A barack lekvárt és a ribizlit megeszem süteményben, de itt kifújt. És akkor jött pár üveg ajándék eperdzsem…és megváltozott az életem. 🙂
Idén már saját készítésű dzsemmel rukkoltam elő. Olyan fajtát akartam készíteni, amiben azért vannak rendesen gyümölcsdarabok, mert pl. a sárgabarack lekvárt teljesen átturmixolom pépesre. Ezt nem tettem most meg.
Apa hozott két láda epret. Jó kis szemű volt, lekvárnak valónak szedték, mire kicsumáztuk sógornőmmel, meguntuk az egészet. Megtisztítva 7 kg tiszta gyümölcsöt kaptam. Alaposan megmostuk, majd muszáj volt lefagyasztani, mert nem itthon voltunk és csak 4 nap múlva tudtam volna befőzni.
Miután a fagyasztott epreket hazaszállítottuk beöntöttem mind a lekvár főző fazékba, hogy olvadozzanak kicsit, majd mikor már majdnem kiolvadtak (azért egész gyorsan megy az olvadás az epernek), akkor raktam oda főni.
Mikor már elkezdett szépen levet ereszteni, akkor raktam rá a cukrot. Tudom, később szokták, de én ráraktam és pont. 7 kg eperhez fele mennyiségű cukrot raktam, 3,5 kg-t. Kevesebb is elég lett volna, szerintem ez ízlés dolga.

Ezután jó sűrűn kavargatva vártam, hogy jó levet eresszen, felolódjon a cukor és kezdjenek szétfőni a szemek.

Aztán mikor már jó pár órája főtt, akkor gondoltam úgy, hogy belezuttyantok 3 csomag dzsemfixet, csakmert már elég késő volt és illett volna már készen lennie.
Merőkanállal szedtem ki pár keverőtálnyit a dzsemből és botmixerrel összeturmixoltam, majd visszaöntöttem, aztán egyet rottyant és késznek tituláltam a dolgot.
Ekkor jöttek elő az elmosott üvegecskék, amiket én meleg vízzel töltött tepsibe sorakoztattam és távolról adagoltam beléjük a dzsemet. Tetejére szalicil, celofán, kupak (már amelyiknek volt ugye) és irány a száraz dunszt.
Ott tartózkodtak az üvegek 3 napig, mire előbányásztam őket. Ami az lábas alján maradt még aznap este megettem kenyérrel és azt kell mondjam nagyon jót csináltam, úgyhogy ennek a 19 üvegnek nem túl hosszú életet jósolok ám! 🙂

Kenyértölcsér

Nehezen, de sikerült összeszednem annyi papírtörlő gurigát, hogy meg tudjam csinálni ezeket a helyes kis tölcséreket, hogy rájuk tudjam tekerni a tésztát a kenyértölcsérhez. 🙂
4 darabot elfeleztem, így lett nyolc hengerem. Ollóval felvágtam, de nem teljes hosszában, az utolsó kb. 1-2 cm-t egyben hagytam. A szétvágott reszt összehúztam amennyire csak tudtam, majd alufóliába csomagoltam.

Kürtöskalács

1016547_568609386515183_1849393285_n
A kürtöskaláccsal mindig az volt a bajom, hogy szeressük-szeressük, de olyan ritkán és elvétve kapni felénk és ráadásul nem is olcsó, hogy muszáj valahogy magamnak meggyártani. Ez egy olajban sült kürtöskalács verzió.
Vettem tehát egy aukciós oldalon egy kürtöskalács készítő szettet nem drágán 1500 ft+posta volt. Kaptam hozzá egy kis tepsit is, amibe két rúd egyszerre való sütéséhez van hely. (itt jegyezném meg, hogy a nyeles nyújtófák és esetleg alufóliába burkolt papírtörlő tekercsek is nagyon megfelelnek e célra.)
(tovább…)

Hangyaboly süti


A Flowernél tartott játék alkalmával bukkantam rá a Hangyaboly nevű sütikéjére, amit tudtam hamarosan el kell készítsek. Kreatív és olyan finom puhának néz ki…mit kinéz, az is!
Hozzávalók:

  • 4 tojás
  • 25 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 25 dkg porcukor
  • 1 cs. sütőpor
  • 1 cs. tortadara

Nekem ebből a mennyiségből lett egy őzgerinc és egy püspökkenyér formára való.

  • A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk az enyhén megolvasztott margarint, végül pedig beleszitáljuk a lisztet és sütőport.
  • A fehérje habot óvatosan beleforgatjuk a lisztes masszába, majd beleöntjük a tortadarát és néhány mozdulattal összekeverjük.
    Sütőpapírral kibélelünk 2 őzgerinc, vagy ahhoz hasonló formát, és egyenletesen elosztjuk.

  • A sütőt előmelegítjük 160-170°c-ra, és kb. 30-35 perc alatt megsütjük


Várjuk meg, míg kihűl! 🙂
Érdemes letakarva tartani, mert könnyen kiszárad, apa kakaóval kóstolta, ami remekül passzol hozzá.
Én keveseltem bele az 1 cs tortadarát, de lehet telhetetlen vagyok! 🙂
Minden esetre nagyon finom és köszönöm a receptet és persze a játékot is!

Meggyes dunahullám


Én nem szeretem a meggyes vagy egyáltalán a gyümölcsös süteményeket, de szívesen készítem őket, pláne míg van saját befőzésű meggy befőttem is itthon. Ebből a dunahullámból pedig pár hét alatt jó sok adagot kellett készítenem, sőt, a receptet is elkérték már kóstolás után többen, szóval itt az ideje, hogy ide is felkerüljön!
Dunahullámot nem csak meggyel lehet készíteni, lehet barackbefőttel is vagy bármivel – ízlés dolga – nekem ez volt kézenfekvő.

A tésztájához szükségünk van:

  • 25 dkg puha vajra
  • 25 dkg cukorra
  • 5 tojásra
  • 35 dkg lisztre
  • 3 tk sütőporra
  • 1 cs van. cukorra és
  • 5-6 ek tejre

A többihez:

  • 35 dkg meggy
  • 2 ek kakaó
  • 1 cs van. puding
  • 10 dkg cukor
  • 5 dl tej
  • 25 dkg puha vaj
  • 25 dkg bevonásra alkalmas étcsoki
  • 2 ek vaj.

A tésztához a vajat, cukrot, van. cukrot csipetnyi sóval krémesre keverünk.
Hozzá adjuk egyenként a tojásokat, majd belekeverjük a sütőporral elvegyített lisztet és a tejet és simára keverjük.
A massza 2/3-át kivajazott tepsibe elegyengetjük, a maradék tésztához hozzákeverjük a kakaót, elsimítjuk a világos tésztán.

Egy villa nyelével belehúzunk párat a tésztába, hogy kissé össze keveredjen, megszórjuk a lecsepegtetett meggyel és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütjük.
Megfőzzük a pudingot és hagyjuk kihűlni, majd kanalanként belekeverjük a vajat és elsimítjuk a kihűlt tészta tetején.

A tortabevonót 2 ek vajjal vízgőz fölött megolvasztjuk, majd langyosan (de nem melegen, mert megolvasztja a pudingot) elsimítjuk a süti tetején. Amikor már majdnem megdermedt a villával hullámozzuk a csokoládét, majd némi hűlés után szépen szeletelhetjük.

Elkészítése kb. 2 órát vesz igénybe és egy szelet 503 kcal-t tartalmaz….

Miele – Húsimádók estje 2011.09.20.


A Miele főzőiskola nyáron kezdődő receptversenyén bekerültem a 7 döntős közé. Én voltam szám szerint a 4., így kaptam egy 3 alkalomra szóló 2 személyes főzőkurzus “utalványt”, amelyet az általam választott tetszőleges rendezvényekre válthattam be. Nos, szembesülnöm kellett vele már az elején, hogy sok kurzus már megtelt, mire jelentkeztem volna, így sok olyan ki is esett a pixisből, ami érdekelt. De nem csüggedtem, jelentkeztem szept. 20-ára a Húsimádók estjére, hogy apának is tessen a dolog. 🙂
Bár már tapasztaltan (egy főzőkurzussal a hátunk mögött) érkeztünk meg a Miele budai bemutatótermébe és egyben főzőiskolájába, azért volt bennem némi félsz. Egy megint egy új környezet, új szokások, új séf, minden új.
A Chefparade hangulatosabb, otthonosabb környezete után beléptünk egy letisztultabb, elitebb, ámde engem ezáltal több feszültséggel bombázó épületbe, ahol még a bemutató terembe is előzetes csengetés után tudsz bejutni (én sikeresen megrángattam az ajtót, merthát ki olvassa el a rajta található papírt, amire nagy betűkkel rá van vésve, hogy KÉREM CSENGETNI! :)). Miután beregisztráltak megkínáltak üdítővel, aztán felfedeztük apával a Miele gépek világát, mivel volt még fél óránk a kezdésig.
Sanyi a séf már javában tevékenykedett a konyhában, készítette elő az alapanyagokat. Készítettem 1-2 előzetes fotót:
Különleges pálinkák a felső soron, mindenféle extra fűszer az alsón.

A dekoratívan és ízlésesen megterített nagy étkező asztal és a főzőpult egy része.

Lassacskán befutottak a többiek is, nagy ücsörgésemben egy férfiú jött oda bemutatkozni és lazán közölte, hogy mi már ismerjük egymást, de persze csak képről… Jesszus. Irultam-pirultam szégyenembe, de nekem nem volt ismerős, ezért csak egy könnyed: Tényleg?-et tudtam kinyögni. És akkor kiderült, hogy a főzőiskola facebookos oldalán olvasattam tőle pár hozzászólást, ő is nevezett a versenyre a feleségével együtt, mindketten bekerültek a 7 döntős közé, Győzőnek hívják és már tavasszal sikeresen nyert egy Miele gőzpárolót. 🙂
Szégyelltem magam rendesen, de én néha ilyen figyelmetlen és szeleburdi vagyok, e-van. Asszem azóta már megbocsátotta ezt nekem. 🙂
Csapatokra lettünk bontva, mindenki más fogást készített. Mi apával megkaptuk persze a leghosszadalmasabbat…a csirke ragulevest kapros túrógombóccal. Kezdve egy egész csirke boncolásával. A képen apa pózol a csirkével, de gyorsan kellett képet készíteni, mert Sanyi már ott topogott apa mellett, hogy a csirka A oldalát ő boncolja, aztán apa tanulva belőle megkapja a B oldalt. 🙂

Itt már készül a nagy adag lecsó és a borjúszüzek is angolosra sülnek a Tepan Yakin.

Sanyi igyekszik megmutatni hogyan köll kivarázsolni a formákból a desszertet, amit az érdekesség kedvéért a mézes-mustáros oldalassal egy sütőben egy időben sütöttünk meg. (Merthogy a Miele forgalmaz olyan sütőket, amikben katalizátor van és ez által a különböző fogások nem veszik át egymás ízét, szagát, stb…nyugodtan betolhatunk bármit bármivel egyszerre, persze az időre és hőfokra figyelni kell.)


Flan…hmmm…itt ettem először, de emiatt vettem aztán ilyen tálcsikákat. Isteni desszert!

Itt sül a kenyér…

…itt kész a paraszt kenyér, vágásra vár, csak Győző nagyon mutogat.

Íme a ragulevesünk: Hát erről csak annyit, hogy ragulevest normális formában még nem ettem, de kapros túrógombóccal még legmerészebb álmaimban sem párosítottam volna össze – az eredmény: ez a leves tökéletes!

Mézes-mustáros oldalas, lecsóval, borjúszűzzel, fűszeres burgonyával és házi kenyérrel.

Hát nem maradtunk éhen, annyi szent! A szüzet kérhetted véresen, közepesen, vagy teljesen átsülve, bár nekem a baba miatt eleve teljesen átsütve adták, mert Sanyi nem is hagyta volna másképp annak ellenére, hogy szerinte bűn nem véresen enni a steak-et.


Tehát ez egy kerek este lett. Az a helyzet, hogy összehasonlítva a legelső ilyen élményünkkel a Chefparade-ban azt kell mondjam, hogy az itt készített ételek átvihetők a mindennapi étkezésbe és laktatóak is, míg ami menüsort ott készítettünk, az nem igazán a “hétköznapiságra” épült és nem is volt igazán laktató. Persze ne értsetek félre, annak is meg volt a maga szépsége, de ha választanom kell, hogy hasznos dolgokat tanuljak és laktató ételeket egyek, vagy különleges dolgokat főzzek, alig beszerezhető alapanyagokból és “éhen” maradjak, akkor természetesen én az elsőt választom. Ha fejenként 10ezer forint egy-egy ilyen este, akkor a Miele főzőiskolába érdemesebb (szerintem) ellátogatni, persze ezt csak az én tapasztalatomra alapozom. Lehet a Chefparade-os esten direkt mentek rá a trópusi különlegességekre, valószínűleg van nekik is normális kajákat főzős estjük. 🙂 De nekem csak ezzel kapcsolatban voltak élményeim.
A vacsora alatt egyébként nagyon jót beszélgettünk, az este végére annyira jó hangulat kerekedik mindig. Szinte baráti, olyan családias. Kis borocska, dumcsi…hmmm…
Ezek után elégedetten vettük haza az irányt, és én már alig vártam a következő alkalmat, amikor már otthonosabban mozgunk majd a Miele konyhájában.
A következő alkalom az Olasz est lett volna, de sajnos már betelt, így maradt az Octoberfest. Beszámoló hamarosan!

1 … 28 29 30 31