Searching for "torta"

Tejpite verziók

Ugyan ezt még nem láttam a gasztro blogokon végigsöprő hullámként megjelenni, mégis nagyon sok helyről mosolygott rám a napokban 1-1- tejpite.
Kíváncsivá tett. Nagyon sok féle verziója van, én kettőt próbáltam és mindkettő nagyon tetszett, igaz egymáshoz se állagukban, se ízükben nem hasonlítottak.

Az első nagyon csúnya lett egyem a szívét, meg is rémültem, ki is akadtam, aztán mikor kihűlt felvágtam és nem volt megállás, azonnal be is toltuk. Tipikus csúnya de finom szindróma.

A második gyönyörűen sült, közel nem kellett 1 liter tej bele, mint az első verzióba, ellenben kellett habtejszín, ami nagyon szimpi volt számomra. Érdekes állagot kaptam, míg az első inkább a pudingra hajazott, addig ez a piskótára. Nem tudom, miért, engem arra emlékeztetett.

Tehát, az 1-es számú Aranieltől van:
1 liter tej (minél zsírosabb, nekem 2,8%-os van itthon)
3 tojás
20 dkg liszt
10 dkg cukor
pici só
3 evőkanál vaníliás cukor

Mindent összekeverünk és süthetjük. Jó, nyilván úgy a legcélszerűbb, hogy a tojásokat elkezdjük habosítani a cukrokkal, pici sóval, majd egy kis tej, liszt és a többi tej.
Egynemű folyékony cuccot kapunk, amit tepsibe vagy tortaformába töltünk.
Én pl. a pizzasütőmbe szerettem volna kerekre sütni, de sütés közben volt olyan kedves, hogy olyan hólyagokat nyomott a tészta, amik szét is durrantak, le is csöpögött a sütő aljára, ami oda is égett……szóval készen voltam tőle. Ja és minimum vajazzuk a formát, ha nem teflon, nekem itt-ott mindennek ellenére letapadt, igaz fel tudtam szépen szedni, de akkor is. Lehet vaj és porcukor.
A recept szerint 250 fokra előmelegített sütőben sütjük, míg megpirul, vagy megszilárdul, amit tűpróbával ellenőrizhetünk
Hát nem tudom, a 250 fokot soknak találom, olyan hólyagos lett, mint a hétszentség, kikaptam, mikor már nem volt annyira lágy és hagytam kihűlni, mert úgy gondoltam a kukás zsákot szét olvasztja a 250 fokos tejes pite és azt már tán mégse kéne… 🙂
Aztán kihűlt és felvágtam, mint már mondtam, olyan hülyén nézett ki, hogy fénykép nem is készült, de az íze……piros ribizlivel….hmmm…a kicsit savanykás ribizli nagyon passzolt hozzá! Hamar elfogyott.

De ez finomításra szorul, mert valami nagyon nem oké.

Tejpite 2.

4 db tojás
1 dl tej
2 dl habtejszín
csipet só
10 gramm vaníliás cukor
80 gramm kiritstálycukor
50 gramm vaj felolvasztva
150 gramm liszt
vaj és porcukor a formához
gyümölcs (ízlés szerint)

A tojásokat felverjük a tejjel, tejszínnel, csipet sóval és a cukrokkal, majd a felolvasztott és kihűlt vajat is hozzákeverjük, végül a lisztet is beleöntjük, csomómentesre keverjük.
Kivajazott, porcukrozott tortaformába töltjük és 170 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük. Tűpróba!
Porcukorral megszórjuk, friss gyümölccsel tálaljuk.
Szerintem a fanyarabb gyümölcsök finomak ehhez a sütihez.
Én a forma alját megszórtam ribizlivel és arra a tészta, de kitolta a szélére és szerintem jobb is, ha frissen rakjuk mellé vagy a tésztára szórjuk sütés előtt… De inkább mellé.

Nekem mindkettő ízlett, de van még tejpite, ami kipróbálásra vár. Ahány ház ugye, kb. annyi tejes pite! 😀

Ezek voltak május slágerei szerintetek

Rosalia
Igazi elismerés volt, hogy Buday az én desszertemet választotta a legjobbnak és én lettem a közönségdíjas is.

Dobos kocka hamis Zila formába álmodva
Akinek nincs Zila formája, de szeretne különlegesebbé tenni egy sütit.

JÁTÉK! ! !
Hát ennek már vége van.

Kezdődjön hát a licit!
Online aukció a Szegedi Koraszülött Mentő javára. Télen ismét lesz egy.

Hát igen, ez nagyon finom is! 🙂

Ugye nem felejtettétek el a játékot!?

A játék a blogon még mindig tart, egészen május 18 éjfélig! Aki még nem tette, az még csatlakozhat, igazán szinte semmit nem kell tennetek, csak megadnotok magatoknak az esélyt, hogy megnyerjétek a kis csomagomat.

És akkor jöjjön hozzá egy kis meglepetés:
A Süti Dekor kedves felajánlása a nyertesemnek: egy Babakék Cukorkristály, ami a képen látható.

Amit érdemes tudni róla: 
Fémhatású színezett cukorkristály, mely visszaveri a fényt, így teremtve izgalmas külsőt süteményeidnek.
Kiválóan használható tortákhoz, muffinokhoz, gumicukrokhoz és egyéb dekorációs célokra.
Tipp: Welcome Drinkek és koktélok poharainak díszítéséhez is használhatod.
Ehhez nem kell mást tenned, mint az üres pohár peremét fejjel lefelé tartva belógatod egy kis vízbe, majd a cukorkristályokba. Így a pohár peremére tapadt cukorréteg nagyon dekoratív felületet képez.
Összetevők: Cukor, E100, E131, E171, E555, E904, Invert Cukorszirup, Növényi Zsír.
Glutén-, laktóz-, mogyoróérzékenyek, vegetáriánusok és vegánok is fogyaszthatják.
Genetikailag módosított összetevőket nem tartalmaz.

Nagyon szépen köszönjük a kedvességet ezúton is (azt hiszem a leendő nyertes nevében is nyugodtan beszélhetek)!
Így tehát ezzel a cukorkristállyal bővült az alábbi csomag:

– egy nagy kerek cink doboz
– egy üveg szójaszósz
– egy flakon ételfesték mohazöld színben TERMÉSZETES!
– 5 db műanyag puding forma
– egy szív alakú műanyag forma üreges csokiszív készítésére
– 20 db színes fa pálcika
– egy kis porított kakaóvaj
– babakék cukorkristály a Süti Dekor felajánlásával
– 5 db eldobható habzsák
– töltelék nyomó palack
Ilyen a palack: 

Fotó a Sőregitől, de a palack is onnan van! 🙂

Tehát tessék jönni és ITT hagyni egy megjegyzést és természetesen teljesíteni a többi feltételt is!

Rosalia

UPDATE:
Én és a nagy Buday 🙂
Itt is ott vagyok! 🙂 A sajtóközlemények és a beválasztott fotó rólam és Budayról, a díjátadó közben:

Sej Rosalia, Rosalia… .D
A Gesztenyéskert

Pénteken derült ki, hogy nyertem a Rosalia és a Kifőztükreceptparádéján. A csokis máktorta vitte a prímet desszert kategóriában, sós kategóriában pedig Piazza Gabriella nyert.

Azért (is) tetszett nagyon ez a receptverseny, mert végre nem kellett szavazatokat gyűjteni, hanem zsűri (Buday Péter) választotta ki a nyertest. Azért ez mégis más így.
Aztán csütörtökön még megszavaztatták a recepteket és péntekre az is kiderült, hogy a máktorta elnyerte a közönség tetszését is.
Gyors leforgású verseny volt, 1 hét állt rendelkezésünkre, pontosabban pár nap, de így is végül 17 receptet neveztek a bloggerek.
Felvettem a kapcsolatot a szervezőkkel és gyorsan szervezésbe kezdtem, mert szombat délután 4-kor volt az átadó. Hát két gyerekkel megoldani a Pestre utazást másnapra, konkrétan pár óra alatt….macerás volt, de sikerült.
Végső soron anyum maradt itthon a gyerekekkel, apu vitt fel, mert párom nyert belépőt a mustrára én meg még sose vezettem Pesten és nem is terveztem ezután sem. Anyósom és apósom is elkísértek.
Az indulás előtti agybajok kifejtésébe inkább nem megyek bele. 🙂
A lényeg, hogy pikk-pakk Pesten voltunk
Ott jó hűsölni a boros bódé árnyékában. 🙂

Kicsit szédelegtünk, bejártuk a terepet, majd fél 4-kor kellett hívnom a sajtó menedzsert, hogy lejelentkezzem nála. Kicsit beszélgettünk, nagyon kedves, közvetlen hölgy volt, Rita. Kérdezett a blogról, elmesélte, mi lesz a menete az egésznek, majd kicsit beszélgettünk a gyerekeinkről is. 🙂
4 óra után nem sokkal az együttes elénekelt egy számot, majd kezdetét vette a díjátadó.
Mindenek előtt a Kifőztük szerkesztőjével váltott Rita 1-2 mondatot, majd Buday Péter mondott pár szót a versenyről.
Nagyon zavarban voltam és izgultam, nem is tudok pontosan mindent visszaidézni és nem az ő szavait mondom most vissza, csak körvonalazom a lényeget:
Azzal kezdődött, hogy kérte ne egy receptet kelljen kiemelnie a beérkezett 17 közül, így lett a sós és a desszert kategória. Amikor bírálta a recepteket nem tudta igazán figyelembe venni azt, hogy mennyire passzolnak a rosékhoz, mert a többségük semennyire nem passzolt. Azt mondta nem az a lényeg, hogy hozzá adjuk a rosét az ételhez, ha elolvassuk a borok hátulján található címkét, ott le van írva, hogy mihez ajánlják, gyümölcsös, üde, friss, stb…ha olyan ételt választunk, akkor a roséból egyáltalán nem kell tenni bele. Ez igaz. Én elolvastam a címkét: eper és málna dominált a rosémban.
Az alapján döntött, hogy az étel összetevői mennyire harmonizálnak egymással, mennyi időt szánt rá valaki.
Jellemzésemnél kiemelte, hogy a desszertemen látszik, hogy sok időt fordítottam nem csak az elkészítésére, de a tálalásra és a fotózására is. Harmonizáltak az ízek és a látvány is jónak bizonyult, valamint egyedi volt. Képek és a recept ITT. Jó volt hallgatni az elismerő szavakat. Nagyon jó. Volt már, hogy séf választott ki első helyezettnek, de személyesen nem kommentálta ennyi ember előtt, miért én lettem az első. Ráadásul nem is ennyire elismert séf volt, mint Péter!

A Kifőztük magazin főszerkesztője és Buday Péter
Piazza Gabriella díját más vette át.

Egyesével gratulált minden nyereményhez. Elmondta mit nyertem, a borokat is név szerint…végig mosolygott és vagy 5x kezet is fogtunk. Minden aggodalmam elszállt, nagyon kedves embert ismertem meg a személyében.

Én voltam a 2. és a 3.!

 A legjobb desszert díjait le kellett tennem a pianínóra, mert jött a közönségdíj. 🙂

Le kell tenni a dobozt, mert jött a többi.

Voltam már ilyen rendezvényen, de közel, s távol ez volt a leszervezettebb, legelitebb! Nem volt fennakadás (legalábbis külső szemlélő számára), rengeteg választék volt, de ez jövőre totál ki fogja forrni magát és bár most is össze volt rakva, kíváncsi leszek jövőre mennyit fog fejlődni! Mert szerintem fog és nem is keveset!

Ezek a fagyik mindent vittek. Annyira finom főzött fagyik voltak, nem olyanok (paff), mint az itthoni cukiban.
Két ízűvel kezdtünk és annál is maradtunk.
Felsorolom, amikre emlékszem:

  • eper-bodza
  • vanília
  • csokoládé
  • csokoládé narancsvirág
  • 100% szicíliai pisztácia
  • jázmin-zöldtea
  • fehércsoki-levendula
  • főzött tejszín
  • volt valamilyen tejkaramellás is…..

Nagyon nagyon nagyon finom fagylaltok voltak. 450 ft volt a két ízű legkisebb.
Először bekóstoltam egy pisztácia fehércsoki-levendulát.
Majd a fotó és a pocakom kedvéért még egy eper-bodza csoki-narancsvirág négyest. 🙂

Főzött fagyik rózsa formában tálalva. 🙂
Nem csak szépek voltak, ISTENI finomak is!
Ez a pisztácia mindent vitt!
Fagyi átadások! 😀

Így készült a rózsa fagyi:
A belseje eper-bodza, a külső levelek pedig csoki-narancsvirág ízűek.

Kész is.

 Nagyon finomak voltak, tényleg!

Miután megvolt a díjátadó, na akkor már mertem kóstoló poharakat venni. 600 Ft volt darabja.
Aztán apáék betámadtak a mustrára. Rita tanácsára nem a díjátadó előtt mentek be, mert olyan sokféle rosé volt bent, hogy fél óra nagyon nagyon kevés lett volna a bent kóborlásra.
Aztán vettek ők is kóstolópoharakat és nem váltották vissza őket, így lett egy kis készletünk.

Kristály kóstolópoharak 600 Ft-ért/db.
Az első 100 kóstolópoharat vásárló hölgy rózsát, az első száz úr cseppőrt kapott ajándékba.
Kicsit megpihentünk a parkban, míg páromék mustráztak.

Egy kis pihenő után, várva apáékra gondoltam borozzunk.
Valamiért kapásból a Balatonboglári standnál kötöttem ki! 🙂 és nem is akartam odébb menni. Gondoltam csak 1 dl bort veszek, mert az is bőven elég lesz nekem, lehet még sok is, de mégiscsak egy borfesztiválon vagyok, na. Hát, javában száraz borok voltak, ezért belőttem egy Traminit 2009-es évjáratot. Fehér volt és félédes. 250 ft/dl áron. Elkortyolgattam, de nem lett a szívem csücske. Mondjuk ha választanom kell, akkor vöröset iszom.

Katona bor volt.

A Larus étterem teraszán a nagy ernyők alatt is lehetett hűsölni, kínáltak borokat, pálinkákat, kemencés ételeket, stb. Rengeteg alkalmazott volt, nagyon nagyon korrekt kiszolgálással.

Ezek a betűk nagyon bejöttek.

A mustráról kiérve párom a következő bort hozta: ez ízlett neki a kóstoltak közül a legjobban, persze a felét nem bírták végig kóstolni! 🙂

A mustra bent volt egy nagy teremben. A belépő 3000 ft volt per kopf. Apa nyert jegyet kvízjátékon, apósom bement vele.
Kóstoló pohár nélkül a kinti bódéknál sem adtak bort. 🙂

Párom és apósom.
Apósom és apum.
Mi.
Varga pincészet bódéja.
Árlista az üvegen. Olyan cép betűk voltak. 🙂

 Itt már elindultunk haza. Apa láthatóan jól érezte magát! 🙂

Egy utolsó visszatekintés.

Érdekes, lehet a friss levegő és az utazás tette, de olyan szinten elfáradtam mire hazaértünk, hogy elmondani nem tudom. 🙂 A gyerekek pedig nagyon hiányoztak, ha jövőre megyünk jönnek ők is, mert van egy nagyon szép játszó az étterem mögött, és az a nagy park a közvetlen szomszédságban: még piknikeztek is. 🙂 Hát mi is azt fogunk jövőre. 🙂

Amiket nyertem:

4 palack rosé nagyon szép dobozokban Magyarország Borászati Térképével díszítve.
A Larus étterem jóvoltából egy vacsora utalvány.
A legfontosabb papírok: a két oklevél!!!!!!
Pödör termékeket is kaptam.
Mogyoróolaj és Málna balsamico mézzel. (a mogyoróolajat tegnap fel is avattam…olyan illata van! ÚÚÚÚÚ)
Hát ez így minden.
A poharak.
A rózsa is feléledt a vázában vízhez jutva. 🙂

Összességében jól éreztük magunkat és köszönöm a kedvességet, ami körbevett minket.
Gratulálok minden receptet beküldőnek, a másik nyertesnek, a szervezőknek a rendezvény színvonalas lebonyolításához és a lehetőséget, hogy egyáltalán részt vehettem rajta.
 

A KÖZÖNSÉGDÍJ!
A LEGJOBB DESSZERT!

Édes szerelem – Ezt kapta a párom Valentin napra

Tudom, kicsit meg vagyok csúszva ezzel a bejegyzéssel, hiszen Valentin nap sem most volt! 🙂 Ha tudnék rakni pirulós smileyt, most az ficeregne itt. 🙂 De a lényeg, hogy ami késik nem múlik, szóval tessék, lássék, itt van ez a nagyon finom süti recepttel együtt.
Az a helyzet, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen finom lesz, vagyis, hogy ennyire fog ízleni mindenkinek!
Az igazat megvallva kicsit drága sütike tekintve mennyi fehér csoki megy bele, stb…de megéri! És hát nem gyönyörű?
Pannacotta szív

A desszertet Varga Gábor készítette.

Hozzávalók:

A piskótához:
• 1 db 23 cm átmérőjű piskótalap
• 1 evőkanál málnadzsem

A krémhez:
• 300 g fehér csokoládé
• 500 ml tejszín
• 10 g lapzselatin

A málnás tetőhöz: • 300 g málnadzsem
• 5 g lapzselatin

A dekoráláshoz:
• kókuszreszelék

Elkészítés:
 A piskótalapot elkészítjük. Én erre a célra egy egy tojásos tortalapot készítettem, szerintem finomabb és gazdaságosabb is, bár ami azt illeti a piskótám sem utolsó! 🙂
 Jó ideje Kiskukta tortalapját használom nagyon jó!

1 tojásos (ez kb. 14-15 cm átmérőjű laphoz elegendő mennyiség)
50 g cukor+ 20 g a habba
90 g liszt
37 ml tej
37 ml olaj
1 tojás
1/4 csomag sütőpor


Pontos elkészítést nála találtok szépen fázisfotókkal illusztrálva.

• A piskótalapot helyezd egy kb. 23 cm átmérőjű tortakarikába, és vékonyan kend meg málnadzsemmel.
Itt kicsit csaltam amúgy, mert egy nagyobb adag tortalapot sütöttem és abból vágtam vékony szeletet. A többit betoltam pociba, mert önmagában is nagyon finom! 🙂

• Először a krémet kell elkészítened. A fehér csokoládét olvaszd fel egy tálban, a tejszínt főzd fel. Ezalatt a lapzselatinokat áztasd be hideg vízbe.
• A megolvasztott csokoládéhoz csurgasd hozzá a forró tejszínt folyamatos keverés közben, majd egy gépi vagy kézi habverővel kihűlésig habosítsd a fehér csokoládés tejszínt. A híg keverék habosodni ugyan láthatóan nem fog, de sokkal könnyebb szerkezetű lesz a bevitt levegőnek köszönhetően.
• Ha szoba-hőmérsékletűre hűlt a krém, a lapzselatint vedd ki a vízből, nyomd ki belőle a vizet, majd olvaszd meg. Folyamatos keverés mellett keverd a krémhez, majd addig fogasd a krémet, míg kicsit el nem kezd sűrűsödni.
• A krémet, mielőtt teljesen behúzna, egyenletesen terítsd el a piskótán, majd tedd a tortát a fagyasztóba, míg szilárdra nem fagy a krém teteje.
• Ha megfagyott a krém, a krémnél alkalmazott módon hideg vízbe áztasd be a lapzselatint, majd nyomkodd ki belőle a vizet, olvaszd meg, és öntsd a málnadzsemhez folyamatos keverés mellett. Az így kapott sűrített dzsemet egyenletesen terítsd el a fagyos krém felszínén.

• Az így kapott tortát tedd vissza a fagyasztóba, és tartsd ott kb. fél órán át. Ne fagyaszd be annyira, hogy a dzsem törős, jégkristályos legyen, csak annyira, hogy stabillá váljon.

Ha kellően kihűlt, egy szív alakú kiszúróval szúrj ki a tortából desszerteket.

Kókuszreszelékkel meghintve tálald a meglepetést.
Ahogy szaggattam ki a szívecskéket ugye lett bőségesen maradék. Azt betettem a hűtőbe egy tálba. És ekkor betoppant öcsém és a haverja. Neki akartak esni a szíveknek, de nem hagytam… Hö, mégiscsak páromnak készítettem. Mondtam nekik, hogy majd ha már ő evett belőle, akkor ha marad kapnak ők is. És ekkor eszembe jutott, hogy ott a maradékos tál a hűtőben. Csúnyán hangzik, dehát… 🙂
És akkor a két 100 kilós ember neki ült a maradéknak a kanapén ülve. Úgy tolták be, mintha sosem ettek volna. 🙂 Olyan aranyosak voltak! 🙂 Hümmögtek, nyammogtak, úúúúúúúú. De jó volt nézni!
Aztán mikor már csak a negyed tál maradt tele lettek teljesen. Ekkor hallottam suttyomba azt mondja öcsém haverja: ” A maradékot simán beönteném a hátizsákomba, hogy később megegyem.” 🙂
Hát készen voltam. 🙂 Ez nagyon jó érzés volt. Akkor ezek után mindenki elképzelheti, milyen volt a sütemény. Annyit mondok nem rossz! 😀
Másnap természetesen kaptak rendesen is belőle. 🙂 Páromnak is nagyon bejött, de a hatalmas fehér csoki tartalma miatt azért nem lesz túl sűrűn. 🙂 De ki tudja, a napokban lehet meglepem vele apát! 🙂

Konyakmeggy … és nem bolti!

Bonbonos pályafutásom során eljött ez a pillanat is. hogy konyakmeggyes bonbont kell kikísérleteznem apa és apósom részére, merthogy én NEM szeretem (csupa csupa nagy betűvel)! 🙂

…Nem akarjátok, hogy megírjam a bejegyzést vagy mi? Folyamatos sms-ek jönnek, telefonhívások, chat, facebook…bakker…

Nos, kicsit félek megírni ezt a bejegyzést, hogy miért, azt most hagyjuk. A lényeg, hogy az interneten kutakodva találtam egy cikket, amiben egy cukrász írta le, hogyan készül el ez a látványos csoda. Ugyanis az ilyen szinten folyékony bonbont hát nem valószínű, hogy le tudod talpalni, ergó valahogy annak a folyékony belsőnek addig, míg le nem talpalod szilárdnak kell lennie. Persze, oké, eddig tiszta, de hogy? Hát a megoldás egyszerű. Fondant. Nem a nyújtható, hanem a cukormáz verzió. Ez egy nagyon sokrétű és végtelenül egyszerű anyag! Ezzel van áthúzva a mignon, az Esterházy torta teteje, ez több csokoládé töltelékének a legtitkosabb és legtöbbet használt összetevője és ez az, amivel a szinte méreg drága After Eight kis lapocskáinak mentás tölteléke is készül.
Mi mindenre jó, nem igaz? És ha bele gondolunk, akkor ipari nagyságokban nézve ez egy igen olcsó és kiadós cucc, eladják a Tibi csokit ahhoz képest baromi drágán, amiben voltaképp a töltelék ez a csupa tömény cukor, csak ízesítve. Meg nem mondanád. Van némi marcipán beütése úgy, de majd figyeld ki, más a töltött Tibi csoki (feketeribizlis, epres) töltelékét simán elkészítem itthon. 🙂

Nade leakadok a cukormázról, a lényeg az, hogy még egy blogon sem volt posztolva akkor, amikor már elkészítettem életem első saját konyakmeggyét, de azért Emőkénél rákérdeztem ő hogyan készíti. Hát kisült ugyanúgy, de a bejegyzést addig nem mertem megírni, míg ő nem teszi, tehát kicsit ennek is betudható, hogy ennyire megcsúsztam vele. 🙂
Az ő konyakmeggyét megtalálod itt.

Ezek a bordó csillámos bonbonok a mostani ma készített legutóbbi konyakmeggy képei, ezekre még várni kell egy kicsit, mire ketté vágok egyet.

Ha így folytatom, baromi hosszú lesz ez a bejegyzés. 🙂 

A “Hogyan készült” képek a legelső konyakmeggy próbálkozásomról készültek.

Jól látszik a konyaknak még nem volt elég ideje feloldani a fondant-t.

Hát nagyjából ennyi, ami kell ahhoz, hogy bonbonozhass.
A folyamat kollázsba szedve.
Lássunk tehát neki…
A fenti eszközökön kívül szükségünk lesz az ehető hozzávalókra is.
Ez mondjuk 16 bonbonhoz (nem mértem, de…) kb. 20 dkg étcsokoládé jelen esetben, de lehet épp fehér is.
Jó, ha hetekkel a készítés előtt beáztatsz jó minőségű konyakba meggyet. Javaslom a meggybefőttet. Már próbáltam aszalttal, most befőttel és ez sokkal jobb. Egy jól záródó műanyag dobozkába bele a meggyszemek és felönteni annyi konyakkal, amennyi ellepi. Hagyjuk szépen, had járja át a konyak a meggyet, ezért beszélek hetekről.
És akkor kell az a bizonyos fondant. Ezt egyszerűen elkészítheted otthon magad is, vagy megveheted akár a Desszert Mesternél. Ih, 1700 ft 1 kg, hát ha van vér a pucádban inkább elkészíted otthon. Eláll, ne aggódj, és ráadásul olcsóbban kijössz! Persze csak ha gondolod.
Hát ebből nem írom mennyi kell, mert elég minimális, viszont amit felmelegítesz, de nem használsz fel, vissza öntheted a többihez és újra felhasználhatod. 🙂
Amit még érdemes megemlíteni ennél a bonbonnál, hogy olyan formát válassz, ami elég öblös ehhez a bonbonhoz. Minél nagyobb, annál jobb! És legyen kerek, vagy legalább ovális (vagy négyzet alakú,na).
Akkor kezdjük. 🙂
Először is a környezet:
A szobában ne legyen 22 foknál melegebb (elvileg 18-20 fok az ideális, de gyerekeknél nem fogok 18 fokot csinálni pusztán ezért), ne főzzél közben, ne legyen nagy a páratartalom, ne legyen gőz, ezektől csúnya foltos lesz a bonbon.
A forma legyen por és cseppmentes. Van aki rámelegít hajszárítóval kicsit, mielőtt betölti, van aki kicsit hűti (tanfolyamon a csíkozás miatt hűtve volt, jó volt, másnak melegítve jó a forma, én meg nem csinálok vele semmit, csak hagyom szobahőmérsékleten.
Callebaut 70%-os étcsokival dolgoztam és dolgozom mindig. Ezeknek a csokiknak a csomagolásuk oldalán fel van tüntetve a kristályosodási skála. Míg a tanfolyamon 60 fokig melegítettük a csokit, addig bőven elég 45-50 fok közöttire melegíteni. Én ehhez elektromos csoki fondüt használok, vaterán nézz körbe, különben nagyon drága (már ahhoz képest dupla annyiba kerül legalább).
Ha tovább melegíted se lesz igazából baja, a lényeg, hogy 70 fok fölé ne melegítsd a csokit, mert visszafordíthatatlanul megég!
Amíg a csoki melegszik a konyhapultra vágsz egy nagyobbacska darab sütőpapírt, elő veszek a spatulát/kenőkést és a poharakat, amiket fejjel lefelé szépen le is helyezünk a sütőpapírra.
Melegítjük a csokit 45-50 fokig.

Mindezek után visszahűtjük (hol 30-31 fokot írnak, hol mást) 27 fokosra. Kevergetjük egy kiskanállal, vagy kiöntjük a munkalapra és folyamatos mozgásban tartjuk a csokit, hogy ne szilárdulhasson vissza, de szerintem az is működő képes, ha hideg vízbe állítod a kis csokis tálat és ott kevered, de elég hirtelen is meg tud ám szilárdulni, szóval oda kell figyelni…

Visszahűtjük 27 fokra
 …majd újra rámelegítünk, míg eléri a 31-32 fokos hőt az olvadt csokink. (De 34,5 fokosnál ne legyen melegebb ennél a szakasznál már!) Fehér csokinál 29-30 fokosan már dolgozhatunk vele.

Vissza melegítjük 31-32 fokra.

A forma előkészítve, ráöntjük szépen vízszintesen a csokit.

Öntsük a csokit a formánkra.

Elsimítjuk a kenőkéssel úgy, hogy minden mélyedésbe jusson. Vagy annyiba, amennyi bonbont szeretnénk, dolgozhatunk a forma felével is, ekkor a tőlünk távolabbi felével dolgozzunk. Nem is kell, hogy tele legyenek a mélyedések, inkább az a lényeg, hogy a mélyedések oldalfalaira rá “tapadjon” a csoki.
Igyekezzünk úgy dolgozni, hogy a formánknak ne folyjon minden oldalán a csoki, szorítkozzunk csak a tőlünk távolabb eső rövidebb oldalára, ott toljuk le a csokit.
🙂 Ezek után szépen csapkodjuk oda az asztalhoz így vízszintesen. Ennek célja, hogy a légbuborékok szépen feljöjjenek és távozzanak.

Ott jönnek fel a bubik.

Ha ezzel végeztünk és szétvertük az asztal szélén a formát, akkor a két poharat úgy állítsuk be a sütőpapíron, hogy a forma hosszanti két végét rá tudjuk ültetni a poharakra. Kissé kocogtassuk meg a formát több helyen a kenőkés másik végével, hogy meginduljon a csoki kifelé. Amikor már annyira nem folyik, akkor nyúljunk alá a kenőkéssel és húzzuk le a csokit, ami még kilóg a formából. Ha már nem folyik a csoki, megfordíthatjuk és rendesen lehúzzuk a felesleges csokit. Ezután mehet a forma a hűtőbe 10 percre. (Kb. 12 fokra.)

Folyik ki a felesleg.
Így néznek ki a hüvelyek nem annyira szépen letisztított állapotban. 🙂

Azt a csokit, ami kifolyt a sütőpapírra, visszatesszük a csoki fondübe és melegen tartjuk.

Amikor megszilárdult a csoki (a hűtő hatása, hogy elkezd zsugorodni a csoki és ezzel kezdi elengedni a formát. Alulról nézve lehet látni egyes formáknál, hogy már nem tapad vagy nem mindenhol tapad a hüvely a formába, vagy ha belenyúlsz és megpróbálod gyengéden kivenni a hüvelyt ki is jön.

Amikor ki veszed a hűtőből a formát, spaklival letolod róla a felesleges csokit.

Spaklival távolítsuk el a felesleges csokit.

A konyakmeggyet elővesszük és mindegyik mélyedésbe teszünk 1-1 meggyet (szükség esetén elvágjuk félbe).

Meggyek mennek a csokihüvelybe

Egy pinduri kis konyakot is löttyinthetünk hozzá a meggyek mellől. Ne sokat, mert ha túlzásba visszük, sanszos, hogy nem tudjuk lezárni a bonbont. Tegyük egy kicsit hűtőbe, míg megdolgozzuk a cukormázat.

Egy kis konyakot is löttyintek hozzá

A cukormázunk (nekem házi, én azért ugyan nem fizetek) elővéve kiveszünk egy pár evőkanállal egy kis lábasba és kicsit rámelegítünk. Picikét lágyabb állaga legyen, ne csákánnyal keljen porciózni. Elvileg kb. 40 fokosnak kellene lennie. Hát én ezt nem hőmérőzöm. Én megmelegítem, amikor már kicsit elkezdene hígulni, olvadni, akkor elzárom a lángot alatta (a legkisebb rózsa takarékon). Simára keverem és én kiöntöttem egy kis tálba hűlni. Amikor már nem érzem melegnek, akkor használom. Mert ugye ha meleg, akkor megolvaszthatja a csokinkat. És azt nem szeretnénk.

Házi cukormáz megy melegedni

Amikor már használható hőmérséklet egy mokkáskanállal elkezdjük porciózni. Inkább kisebb adagokat, mint nagyokat tegyünk a hüvelyekbe a meggyre. Itt a cukormáznak még formálhatónak kell lennie állagra, szóval kicsit rásegíthetünk a kanál domború felével (óvatosan, nem nagyon nyomva), hogy “megölelje” a meggyet. Max. a forma 3/4-éig töltsük a fondant, mert különben nem fogjuk tudni lezárni a bonbonokat.

Bele került a cukormáz is

Ezután még egy kicsi konyakot csepegtessünk a kis fondant halmocskákra, hogy ne csak (épp) felülről érje a folyadék és persze azért, hogy legyen minek feloldania. Ezt se vigyük túlzásba, mert amit nem szív fel, az ott marad folyékonyan és ha a csokit majd bele töltöd, mikor talpalnád, akkor ki fog buggyanni és lyukas lesz a bonbon alja.

Kis konyak még ment bele.

Vissza tesszük a hűtőbe, míg a csokinkat újra előkészítjük. Nem feltétlen szükséges újra temperálni (melegíteni, hűteni, ismét melegíteni), elég ha csak 31-32 fokosra melegítjük és talpalhatunk, hisze ez az alja, ennek nem kell csillognia. De aki tökéletes bonbont szeretne, az előtt egy újabb temperálási folyamat áll.
Tehát a hüvely készítésből visszamaradt csokit újra melegítjük 45-50 fokig, majd folyamatosan keverve visszahűtjük 27 fokosra és újra melegítjük 31-32 fok közé.
Ha ez megvan, akkor a hüvely készítését ismételjük meg, csak már töltött hüvelyekkel. Tehát vízszintesen tartjuk a formát, a felénk eső részére rácsurgatjuk a csokit, majd a kenőkéssel elsimítjuk, hogy mindenhol szépen betakarja a lyukakat. Kicsit oda csapkodjuk vízszintesen az asztal széléhez az alját, hogy a levegő kijöjjön, majd a felesleget alaposan lehúzod magadtól elsimító mozdulattal a forma másik vége felé le, egyenesen a sütőpapírra. Ha lyukat vélnél felfedezni, oda tegyél még egy kis csokit, majd húzd le a felesleget.
Mehet hűtőbe 10 percre, míg a csoki megszilárdul.

Ha megszilárdult, akkor spakli barátunkat kézbe véve levakeráljuk a forma felszínén maradt felesleges csokit. Ezzel gyakorlatilag lesorjázzuk a bonbonokat, kifordítva nem lesznek a bonbon alján kiálló részek.

Lesorjázva.

Picit még érdemes ezután vissza tenni a hűtőbe, majd pár perc elteltével reménykedni, hogy kifordulnak a bonbonok, remélhetőleg az összes! 🙂
Ha fejjel lefelé fordítod, jobb esetben azonnal kipotyognak a munkalapra/asztalra, ezért ne akarj alá nézni közben és ne tartsd egy kilométerre az asztal fölé, mert becsapódáskor szegénykék kinyiffanhatnak. 🙂
Ha nem esnek ki maguktól, akkor picit odakoccantva az egyik élét az asztalhoz már hallhatjuk is a potyogásukat. 🙂
Ha némelyik makacsul ragaszkodik a házas élethez a formával, akkor kis hűtőben töltött mézes hetek után celebrálhatjuk a válásukat, újabb él koccintással az asztalhoz ki imádkozzuk a formából a ragaszkodó egyedeket is. Néha hangos basszamegezés közepette sikerül mindez. 🙂

Csillogó burok, vékony hüvely, sok töltelék amit egy ilyen bonbon képes nyújtani. De ennél nem is kell több! Így tökéletes!

Kész bonbonok

Elméletileg ennél a bonbonnál várni kell akár egy hetet is, mire a konyak feloldja a cukrot, de nekem ezt 2 nap után mutatta a bonbon anno. Van még ott fondant, de már nem kellett volna sok, hogy abszolút el is tűnjön. (Javaslatot kaptam, hogy egy nap szobahőn felolvasztja elvileg…most tesztelem.)

Folyik az a belső… 🙂

Egyébként kis műanyag dobozban tárolva a hűtőben eláll a bonbon egy darabig. 🙂 De ezen nagyon nem kell aggódni, mert esélytelen, hogy másnapra is maradjon belőle! 🙂 Persze ennél a konyakmeggynél érdemes várni, ha nem akarunk ropogtatni. 🙂

A formánkat 50 fokon a sütőbe berakjuk, kicsit átmelegszik, megolvad a csoki, ami rajta maradt, majd egy papírtörlő segítségével letöröljük és mehet is a szekrénybe.

A többi eszközt elmossuk szépen és megiszunk egy jól megérdemelt pohár bort VAGY still szerűen egy kis konyakot! 🙂

Elkészíthető szilikonos formában is (vész esetén), csak akkor nem lesz roppanós és a csoki kikenve eléggé leszűkíti a helyet a meggynek, szóval nem lesz igazi, de elkészíthető…próbaként. 🙂

Díszíthetjük ehető csillámporral ,mint az első képeken. Nekem nagyon tetszik ez a por, ma majdnem még a kekszre is tettem belőle. 😀

El sem hiszem, hogy sikerült megírnom ezt a bejegyzést! Komolyan olyan rég készülök rá és annyiszor szakítottam most is félbe, mert az elején leírtak után még öcsém is betámadott nekem ide, szóval ha valamit elírtam, vagy nem érthetően fogalmaztam, az azért van, mert itt dörmögött nekem egy órát és igyekeztem két helyre figyelni. 🙂

Most negyed 12 van, menni kéne fürdeni és aludni, mert másnap olyan leszek, mint a mosott kaki. Má’ bocs!
Ha kérdésed van nyugodtan írj, szívesen válaszolok! Hosszúra sikerült, elzsibbadtam. Jóccakát!

Ez a 100. bejegyzés rögtön az első napon! :)

Sziasztok!

Most nyitottam meg ezt a blogot. Emellett párhuzamosan fut az eddigi is, ami a Kisebb – nagyobb szösszenetek az én konyhámból címet viseli.
Áthoztam pár bejegyzésemet ide, mert szeretném véglegesen átköltöztetni magam a blogspotra. Úgy gondolom itt több lehetőség van, szélesebb körben el tudnak terjedni a blogok, több olvasóra tudnék szert tenni (persze ez javában rajtam és a bejegyzéseim minőségén múlik), stb. Ezért egy idő után a bloggeres blog bezárásra kerül, de hagyok időt magamnak is és az eddigi olvasóimnak is, hogy át tudjak/tudjanak szokni az új helyre. 🙂

Aki nem ismerne: Nassoló Naplopó vagyok. Két kicsi lányom van, egy két éves és egy 4 hónapos. Mellettük igyekszem a konyhai feladatokon túl némi extra dolgokat is véghez vinni, amikhez segítségül nemrég kaptam egy új konyhát, új gépekkel. 🙂
4 hónapja bonbonozgatok, lehetőségeimhez képest viszonylag jól haladok velük, de úgy tűnik a torta készítés kezd visszatérni a teendőim közé. Emellett persze a családnak rendes, tápláló ételekre is szüksége van, tehát nem lesz ez kimondottan bonbonos, vagy főételes blog, ez olyan mindenes.

Új profilom 🙂 a saját készítésű dolgok bemutatása. Hogy jobb, ha otthon készítesz dolgokat, mintha megvennéd. Olcsóbb, finomabb, ha úgy van dekoratívabb…szerintem érdemes próbálkozni.

Remélem hasznos dolgokkal fogsz gazdagodni nálam. Ha tetszik az oldal, akkor ne habozz rendszeres olvasómmá válni!

Jaj, amiről még nem szóltam: imádok játszani! 🙂 Jó kis nyereményeket szoktam összehozni, érdemes velem tartani, így ha Te is játékos kedvű vagy és még a konyhában is szeretsz tevékenykedni, akkor itt a helyed! 🙂

Jó böngészést, kellemes napot!

Bolognai sült palacsinta

Az internetet bogarászva találtam ezt a receptet és megtetszett. Nekem nagyon bejönnek ezek a sült palacsintás dolgok, gondoltam akkor kipróbálom. Előre szólok, hogy olyanoknak, akiknek annyira nem fekszenek a szárazabb ételek, nem ajánlom, mert főzés-sütés közben hiába van szaftja, el fől-sül a dolog.
Ami azt illeti mégsem teljesen az eredeti receptet készítettem el, annyit változtattam, hogy baconnel béleltem ki a sütőtálat – és milyen jól tettem! 🙂 – valamint tejföl hiányában a szósszal locsoltam meg a palacsintákat és rögtön megszórtam sajttal, mielőtt betoltam a sütőbe… ja, és a palacsinta is a bevált receptem alapján készül (azt lentebb már javítva olvashatod).
Ezekkel a kajcsikkal csupán annyi a baj, hogy nem olyan hami, amiből másnapra is marad. Pontosabban kipróbálás után ha ízlik, lehet dupla adagot csinálni legközelebb.
A recept by Gerdi:
A palacsintához (sós):
20 dkg liszt
2 tojás
3 dl tej
1,5 dl víz vagy szóda
csipet só
2 ek olaj
A töltelékhez:
50 dkg darált hús
1 fej hagyma
2-3 ek napraforgó olaj
1 közepes sárgarépa
só, bors, pirospaprika
2 kis doboz sűrített paradicsom (500 g-os Lidlben kaphatót használtam)
1 mk morzsolt oregánó
kevés bazsalikom

A tetejére:
3 dl tejföl
kevés pirospaprika
vagy
bacon szalonna
sajt
Elkészítés:
A palacsinta hozzávalóiból kevés víz vagy ásványvíz hozzáadásával tésztát kavarunk. A szokásosnál vastagabb palacsintákat sütünk belőle, kb. 12 darab lesz.
A hagymát apróra vágjuk, az olajon világosra pirítjuk. Hozzáadjuk a darált húst, a lereszelt répát (ez el is hagyható), sózzuk, borsozzuk.
Morzsalékosra pirítjuk. Ráöntjük a sűrített paradicsomot, hozzáadjuk a pirospaprikát és a zöldfűszereket, kis vízzel felöntjük, összefőzzük.
A palacsintákat megtöltjük a kész töltelékkel. Én a palik két szélét ráhajtottam a töltelékre…
…aztán kezdtem feltekerni, így lezárva a palacsinták végeit.
Egy tűzálló tálat vagy tepsit vékonyan kiolajozunk, belepakoljuk a palacsintákat.

A tejfölben elkeverünk 1-2 késhegynyi pirospaprikát, rákenjük a palacsinták tetejére. Na, itt jött rá nekem a szósz…és megszórjuk jó sok reszelt sajttal. Ha tetszik…

Előmelegített sütőbe toljuk, addig sütjük, míg kissé megpirul a teteje, mert gyakorlatilag minden készre van sülve-főve benne. Csak hogy “összeérjenek” az ízek. 🙂
És íme egy palacsinta a kész műből:
Kettévágva ehhez hasonló, bár a fényképezési technikám hagy némi kívánni valót maga után! :S
Mindenesetre nagyon finom kis kaja és miközben a második palacsintát fogyasztottam eszembe jutott, hogy tiszta lasagna íze van. Szóval a következő alkalommal tejjel öntöm fel a paradicsomszószt, jóval több levet igyekszem hagyni rajta, több sós palacsintát csinálok és csak a lasagna tésztához hasonlóan fogom rétegezni őket a hússal. Máris csurog a nyálam.
És ami még fontos: én akkora jénaiban csináltam, amiben épp elfér. Ekkora adag lasagnát kapok a bolti dobozosból is és tanulva az esetekből mindig tepsire rakom a jénait, hogy a szaft (jelen esetben a szalonna kisűlt zsírja és a szósz leve) ne a sütő aljára érjen és égjen le, hanem a tepsin landoljon.
Anyám mikor meglátta, hogy szalonnával bélelem a jénait eköré a kaja köré, azt mondta jó nehéz, tömény kaja lesz. De százszor jobb, mintha simán vajaztam volna, vagy bármi, úgyhogy ajánlom mindenkinek!

Jó étvágyat! 🙂

Kandírozott ibolya 2011

Meg nem mondom már hol, de valahol olvastam az ibolya kandírozásáról. Megmondom őszintén eddig nem nagyon hallottam erről, de gondoltam kipróbálom, ha már úgyis most nyílik 🙂

Amire szükség van hozzá, az egy olló, 1 tojásfehérje, kis porcukor átszitálva, egy sütőpapír tálcára terítve és pár szál tiszta ibolya.

Az ibolya nálunk kutya és mindenféle állat megntes kertben nyílik, így én nem mostam meg a virágokat, de ha nem biztonságos helyen szedjük érdemes óvatosan megmosogatni a virágokat.
A tojásfehérjét kissé fellazítjuk egy villával, majd a száránál fogva óvatosan belemártjuk az ibolya virágát teljesen. Amikor kivesszük a bibénél beül sok tojásfehérje a kisujjunkkal segíthetünk enki kijönni onnan, nem kell, hogy ott ragadjon! 🙂

Ezután óvatosan beleforgatjuk a porcukorba – amiről nincs kép. A leveleket ha kicsit összetapadnának szépen szétsegíthetjük a kezünkkel. Aztán mielőtt a sütőpapírra tennénk levágjuk a szárát.

Ezt szépen eljátsszuk mindegyikkel, majd a kandírozott ibolyákat megszárítjuk. Apa jó párat megevett belőle mire oda jutottam, hogy viszem száradni…
Állítólag nagyon drága pénzért lehet kapni kandírozott ibolyát cukrászdákban, hát akkor meg már érdemesebb itthon elkészíteni és légmentesen lezárva tárolni akár több hónapig.
Torták, sütemények díszítésére alkalmas.

Házilag Edit leírása alapján:
Glükózszirup házi készítése:
“63 dkg kristálycukor, 37 ml víz. Ezt összeforralod, majd kiegészíted 1 literre. Ha sokáig akarod tartani, akkor egy pár csepp tartósítót raksz bele.
Ezt a receptet a gyógyszertárban kaptam, a gyógyszerész ismerősömtől. Mert náluk lehetett kapni glükózszirupot és azt így csinálták.
Hideg vízzel kell feltölteni. A gyógyszertárban desztillált vízzel csinálják, de jó a sima víz is. Azt mondta, hogy csak forraljam fel kicsit “rottyantsam” össze, ne sokáig, mert nagyon hamar el kezd karamellizálódni”
Mellékesen: a glicerint (amire még szükségünk lehet) nálunk a gyógyszertárban 1700 ft/gr áron lehet megkapni. Nincs porciózva, annyit veszel, amennyire szükséged van. 🙂 Külsőleg és belsőleg is alkalmazható. Külsőleg tömítések átkenésére, hogy ne revüljön el a gumi, bőr felületek kezelésére, belsőleg hashajtó hatású, úgyhogy csak óvatosan a túladagolásával a mázba! 😉 Egyébként 5 évig áll el. Lágyabb állaga van jóval, mint a méznek, folyik, de olyan krémes. Nyilván emiatt a hatása miatt van rá szükségünk.

1 … 27 28 29 30 31