IGEN! Mert nem bonyolult, cserébe viszont nem olcsó. Mondjuk ez az a csemege, ami sehogy sem olcsó. Így viszont ha magunk készítjük biztosak lehetünk benne, hogy valóban marcipán a marcipán. Előnyben vannak azok, akiknek van mandula fájuk (vagy bokruk?), irigylem is őket rendesen. Mindemellett ez egy igazán megosztó finomság. Van aki szereti és van, aki bizony nem. (tovább…)
A csoki nem csak finom, játszadozni is nagyon jól lehet vele. Egy kis méz hozzáadagolásával édes gyurmát tudunk gyártani. Igaz ha tortát szeretnénk burkolni vele igencsak költséges lehet, hiszen nagyjából egy kiló csokoládét is felemésztene, de ha csak dekorálni szeretnénk vele, arra tökéletesen elég 10-20 dkg is.
Minden ott kezdődött, hogy megszülettem…
Neeeem, csak vicceltem, ezt a sztorit nem fogom ilyen régről indítani. 🙂
Kezdjük ott, hogy egyértelmű volt, hogy ismét magam készítem a szülinapi tortámat. Kigondoltam hát milyen legyen. Fodros. Valahol azt olvastam ez az idei év hóbortja (már ha lehet annak nevezni). 🙂 Hát nekem bejön, tetszik, kész!
És jött a csavar. A lányom ismét elő állt (egyre gyakrabban teszi), hogy virágos tortát szeretne. 🙂 Egyem a szívét, az ilyen kéréseinek (sem) nem tudok ellenállni. 🙂 Húztam a dolgot, de nem felejtett.
Azt akartam kihozni, ami végül összejött: nem egy nagy tortát készítek magamnak, hanem kettő kisebbet és akkor az egyik legyen neki virágos, a másik pedig nekem fodros. 🙂
Elment oviba én pedig neki álltam.
Véletlenül lett az enyém szögletes, sütöttem egy 5 tojásos olajos piskótát, de a széle csúnya lett, muszáj voltam levágni, akkor meg gondoltam legyen már szögletes. 🙂 Úgyhogy a 24 cm-es kerek formában sült piskótából lett egy helyes kis négyszögletes. 🙂
Jött a krém. Magamnak nincs kedvem sokat vacakolni, pedig elsőre mindig azt gondolom majd magamon tesztelni fogok újabb krémeket. Hát nem! Lusta vagyok. 🙁
Legyen fehér csokis, de azért mégis más.
Tele vagyunk fagyasztott gyümölcsökkel, úgyhogy adott volt, hogy a krém édességét ellensúlyozzuk kis savanykás ízvilággal.
Szedtem össze szedret, fekete és piros ribizlit, málnát, összeturmixoltam, majd átpasszíroztam. Az így kapott pürét kis lábasban elkezdtem melegíteni, adtam hozzá azért pici cukrot, de nem sokat. Amint elolvadt kevertem bele pici zselatint és 2-3 kavarás után elzártam a lángot. Hagytam, had hűljön ki.
Szóval a piskótát felvágtam lapokra. 5 lapra, szép magas lett! 🙂
Az alsó lapra csak fehér csoki krémet kentem, rá egy másik lap. Na erre már szórtam egy kis habfixálót (nálam ez gátolja meg, hogy a piskóta idő előtt átnedvesedjen a folyósabb krémektől), majd megkentem az erdei gyümis péppel.
Erre szórtam bőven szeletelt mandulát, majd megkentem krémmel.
Ezután ismét jött egy ilyen réteg, majd az utolsó ismét csak fehér csoki krémet kapott és lezártam a legfelső lappal.
Kívülről is lekentem krémmel, majd beburkoltam fehérrel.
Ezután jött a finom része, amitől rettegtem.
Begyúrtam 6 árnyalat rózsaszínt. Pontosabban 5-öt, mert a 6. fehér maradt.
Fogtam egy ilyen konyhai mosogatórongyot (hármasával lehet kapni élelmiszer boltokban is), alaposan megszórtam keményítővel (hogy a szöszök itt maradjanak, ahol vannak). Kezdtem a fehér fondanttal. Kb. 2 mm vastagra kinyújtottam (hosszúra), majd nagyjából a torta oldalának megfelelő hosszúságú és nagyjából 2 vagy 3 cm széles sávokra vágtam.
Alaposan bekeményítőztem azt a felét is, amit átsimítok majd. Fogtam a szerszámom és pöndörgetni kezdtem végig a fondant szélén. Elvékonyítottam, ezáltal hullámosodott is. Jó minőségű fondantnál a gömb fejű mintázóval művelik ezt, de nekem sajnos nem volt a legjobb a házi fondantom. (Vagyis erre a célra nem épp a legmegfelelőbb volt.)
Amikor kész volt a hullámozás, egy vizes ecsettel áthúztam egy sávot a tortán, ahova ragasztani szerettem volna a fodrot és ráhelyeztem. 🙂 Fentről lefelé haladunk a fodrozáskor. Kis igazgatás és hajrá tovább. Minden oldalra körbe, külön-külön. 🙂
Amikor körbe értem jött a következő szín, egészen addig, míg a legsötétebbel be nem fejeztem legalul. 🙂
Babra munka, de szerettem. Elsőre egész jól sikerült, hát még ha minden nap csinálnám, tökéletes is lehetne! 🙂
Jah, végül csak 5 árnyalat fért el a tortán, de nem bántam. 😀
Az van, hogy nem hullámozta meg eléggé a szerszámom a szélét, de nekem így is tetszik! 🙂
Ezek után (bár simán is nagyon tetszett), szerettem volna rá tenni ostyaképet. Már csak azért is, mert bár most az én saját születésnapomra készült a torta, hát a blogom is most múlt két éves, megérdemel ő is egy tortát – megosztva az írójával -, valamint a szülinapi játéknak pont ma lesz vége, úgyhogy…
…megkapta az ostyát. A blog fejléce került a tortára, a logóval együtt. Ezt még picit gyakorolnom kell, de nagyon tetszik. 🙂
Gondoltam majd én (!) egy laza mozdulattal rásuhintom ecsettel az életkorom, de basszus, nem lett olyan elegáns, mint amilyennek szántam. 😀 De az enyém!
Mint egy párna, nem? 🙂
És akkor ha már torta és ha már kicsi lett, akkor nem feledkeztem meg Petrám virágos tortájáról sem. Miért ne, az is fukszia színű lett, mert tetszik és mert volt begyúrva. 🙂
Kisütöttem egy 2 tojásos piskótát 19 cm-es formában és ugyanazt a fehér csokis krémet kapta, mint a másik.
A szimpla krém pont erre a két tortára elegendő mennyiség!
Amikor kihűlt a piskóta, rajzoltam egy virágot papírra (akkorát, mint a piskóta), körülvágtam, rátettem a piskótára, majd szépen késsel a körvonal mentén kivágtam a virágot, ezután pedig lapokba vágtam.
Betöltöttem, körbekentem, beburkoltam és rá került csak azért is a blog “logója”, hogy gyakoroljam az ostyakép felhelyezést. Há’ van mit gyakorolni. 🙂 Pici virágok, körbe szalag, majd kapott mindkettő lakkot és kész is voltam. Amennyire nem volt kedvem hozzájuk, annyira szerettem készíteni őket. És előre várom, mit szól majd hozzá a lányom. 🙂 Azt az örömet imádom, amikor megkapja a vágyott pici tortáját! 🙂
Szóval 28 éves lettem. Elképesztő! (Itt is jelen van a 2-es minden formában.) 😉
Ennek örömére szombaton (6.-án) megyek vágott trüffelek tanfolyamra a Chefparade csokiműhelybe. 🙂 Már alig várom! Hozom majd az élményeket, a pesti kiruccanásról, az ünneplésről és frissítem majd ezt a bejegyzést egy szelet képpel a tortáról. 🙂
Azon gondolkodtam, vajon milyen nyalánkságot kellene készítenem az ovis farsangra. Keresgéltem, kutattam, színeset akartam, nem túl drágát, de mégis kiadósat. Kicsit különlegeset. Nem találtam semmi számomra megfelelőt, ezért megerőltettem magam és úgy gondoltam előtúrom a régóta elfekvőben levő, anno Desszert Mesternél vásárolt nyalókapálcákat és készítek akaratom ellenére sütinyalókákat, divatos nevén Cake Pop-okat. Nem szeretem, mert ennek alapvetően az lenne a lényege, hogy megsütsz mondju kegy Sacher tortát, majd összemorzsolod, összegyúrod gombócokká és “nyalókát” készítesz belőlük. Nade hogy én azért süssek valamit, hogy utána összetrancsírozzam, hogy utána ennyit szívjak vele? Hát nem.
Viszont ha eleve kókuszgolyót készítenék és azt fejleszteném tovább nyalókává, úgy más. Nem olyan macerás. Hittem én. Kis naív!
30 dkg darált háztartási keksz
20-25 dkg porcukor
10 dkg margarin
2-3 dkg kakaópor
rumaroma és fekete kávé ízlés szerint
és annyi tej, amennyit felvesz ahhoz, hogy könnyen formálható, nem lágy, hanem inkább keményebb golyókat tudunk formálni.
Olyan esetben, ha ilyen nyalókáknak készítjük, akkor keverjünk bele egy kis kókuszreszeléket is a masszába.
Mindent gyúrjunk össze és tegyük be hűtőbe kicsit.
Ezután belenyomkodjuk a nyalókapálcákat és ismét hűtőbe tesszük 10-15 percre.
Nagyjából 25-30 dkg étcsokit megolvasztottam és hagytam kissé visszahűlni, ha van időnk temperálhatjuk is. Én most nem temperáltam. Lusta dög voltam.
Egyesével megmártottam benne a nyalókákat úgy, hogy a pálca is csokis legyen a gombóc alján, mert így hozzáköt a pálcához, az nekünk plusz stabilitást jelent.
Miután megfürdött a csokiban már forgathatjuk is a dekoráló anyagokba. Nekem most narancssárga gyöngy volt (Chefparade csokiműhelyből kaptam Dóritól), színes csokidara és arany-ezüst apró gyöngyök, amit élelmiszer boltokban belehet szerezni, valamint csokilapok, amit Desszert Mestertől vettem anno.
De a Lidl-ben lehet kapni pl. olyan dekoráló csomagot, amiben 3-4 féle szép ehető dekoráció van egybe csomagolva. Nekem most ezek voltak itthon, ilyenek lettek.
Ami az alapot illeti, vágtam egy darab hungarocellt a Tv-nk csomagolásából előkotorva és azt burkoltam le piros fondanttal. Majd körbetekertem narancssárga papírszalaggal. Ebbe szurkáltam a kész nyalókákat, amiből összesen 30 darab lett. Volt még golyó, de úgy gondoltam elég már (elfogyott az olvasztott csoki)! 😀 Lusta dög vagyok, mondtam. 🙂
Egyébként 2 cm átmérőjű golyócskák szerintem bőven jók, arra még megy úgyis a csokibevonat és a díszítés, tehát megnő a térfogata, pláne, ha nem túl folyós, hanem sűrűbb csokival dolgozunk, mint én.
Tegyük a hűtőbe, had szilárduljon vissza a csoki.
Hát ők mennek a farsangra:
Csak tetszeni fognak a célközönségnek. 🙂
Aki elég ambíciót érez magában álljon neki, én nem mondom, hogy soha többet nem fogok ilyet készíteni, de nem fogok törekedni az újrakivitelezésre. 😀
A gabona masszát tegnap megismerhettétek. Ez a MOL kúton régen pontokért kapható maci abból készült. Tudni kell, hogy a kislányomnak az egyik ilyen kicsi maci a legjobb barátja. Mindenhova megy vele, szereti, imádja, éppen ezért anno bajban is voltunk, hogy ha valami történik a macival, mi esz velünk, mert egyszerűen ebből a méretből nem találtam eladót sehol a neten. Aztán megszületett Réka és a szobatársam Vali nagyon kedves volt: nekik volt otthon ilyen maci és megajándékozott minket egy úja macóval. Úgyhogy már van tartalék! 🙂 Ismét köszi Vali!
Viszont ami Petrám kedvence, az már elég rongyos. 🙂 Már az orra is ferde, össze van csoffadva és hiába mosom, büdös. Persze neki tetszik a szaga. 😀
Na mindegy. Ebből kifolyólag a születésnapjára olyan tortát szerettem volna készíteni, amin a macija mása ül ehető formában.
Ejtek pár szót először a tortáról:
kókuszos csokitorta, vagy csokis kókusztorta, kinek hogy. A lényeg, hogy 4 tojásos olajos piskótát sütöttem, de 350 gramm liszt helyett csak 250 gramm lisztet használtam, a fennmaradó 100 gramm kókuszreszelék lett. Így lett kókuszos a piskóta, a krémje pedig a nagyon fincsi csokikrém, amivel tölteni szoktam nagy átlagban a tortákat. 🙂
Mivel a kókusz miatt sokkal zsírosabb és omlósabb/szétesősebb lett a piskóta, ezért csak kettőbe vágtam el, így csak egy réteg krém van benne, ezért nem is túl magas a torta.
Díszítésként nem szándékoztam sokat vacakolni, mert a maci volt a lényeg. Egyszerűen csak beburkoltam, körbe pedig kipróbáltam a 2 hónap után végre kézhez kapott e-bayről rendelt gyöngysor formázót. Egész korrekt, de nem tökéletes a szilikon formázó… majd megmutatom.
Hogy mi kell hozzá?
kb. 10 dkg étcsoki
kb. 3 dkg fehércsoki
kis ecset (csokinak)
nagyobbacska korongecset (csokinak)
gabona massza
egy kis adag barna fondant
5 fokpiszkáló
kis víz
kis ecset (vízhez)
kés
Natehát a gabona masszát előző nap felszeleteltem. Nagyobb téglalapokra vágtam, ahogy megkötött a pillecukor és bedobozolva betettem a hűtőbe.
Fogtam az újabb, nem lestrapált macit és leültettem a pultra. 🙂
Ahogy előttem volt sok téglalap el nem tudtam képzelni, hogy valaha kultúrált macit tudok készíteni belőlük! 🙂
Az egyik téglalapot meghajlítottam, az lett a pocakja. Belülre is tettem egy kis darabkát. Addig nyomkodtam, amíg normális pocak formája lett.
Aztán megfarigcsáltam, nyomkodtam külön külön a lábakat, mancsokat és a fejet is.
Azért, hogy jobban tartsanak mindegyikbe egy fogpiszkálót nyomtam és beleszúrtam a testbe de csak miután bevontam fondanttal.
 |
| Prototípussal. 🙂 |
 |
| A váz! 🙂 |
Amikor nagyjából úgy látjuk, hogy jó alakot öltött a macink, akkor egy adag (lehetőleg barna) fondantot előveszünk és darabonként bevonjuk. (Kinyújtjuk a burkolót és bevonjuk külön a mancsokat, lábakat, testet, fejet.)
Szépen elegyengetjük a burkolóanyagot, majd a fogpiszkák és egy kis nedves ecset segítségével rögzítjük a testrészeket.
A fülei teljes egészében fondantból vannak, kis vízzel feltapasztva. (Ne áztassuk el az anyagot, éppen csak nedves legyen.) Valami ilyesmi lesz!
A szőrzet előállításához belga étcsokit olvasztottam mikróban. Ilyen pemzlit használtam, ezzel egyszerűbb dolgozni, mint pinduri ecsettel, nem is érjük el ezt a hatást.
Fogtam, belemártottam az ecsetet és ilyen pöttyöző mozdulatokkal rápacsmagoltam a fekete csokit. Igyekeztem azokat a részeket kihagyni, ahol világos csokira van szükség.
Mindenhol pacsmagoljuk be szépen, hagyjuk hogy had szálasodjon a csoki vissza, amikor elhúzzuk az ecsetet, az a cél. Ahol nem érjük el a fedetlen részeket a nagy ecsettel, ott kis ecsettel rásegítünk.
A fehér részekhez kevés fehér csokit olvasztottam (szintén belga) és a pemzlit elmosva segítettem fel a macira.
Szerencsére gyorsan kötött a csoki. 🙂
A szemeit fekete ételfestékkel festettem pici ecset segítségével.
Ezen látszik kb. milyen volt a bundája. 🙂
És akkor így ült a tortán.
Amikor a kicsi lányom meglátta először elakadt a szava, szerintem megijedt, hogy a maciját rátettem a tortára és körülötte égnek a gyertyák…Aztán leesett neki és úgy örült. 🙂 Olyan jó volt látni! Azt mondta szeretem macót. 🙂
Félméterről próbálta meg elfújni a gyertyákat. 🙂
 |
| 3 éves lett a nagylányom! |
Az ő macója és az általam készített.
Az általam készített és az ő macója. 🙂
Estére pedig megcsonkolták apával. Petra meg akarta kóstolni.
Komolyan mondom, ahogy ott ült a konyhapulton és ránéztem kirázott a hideg. Mintha valósághű csonkolás lenne, nagyon “gusztustalan” látványt nyújtott, íme:
Azért így látszanak a rétegek. 🙂
Erre büszke vagyok! Ez komolyan jól sikerült és hogy örült is neki, külön öröm! 🙂
Próbálkozzatok Ti is! 🙂
