Március van és felvetődött a kérdés a KataFakanala Facebook oldalon, hogy vajon mit ehettek a márciusi ifjak.
Amolyan versenykiírás volt ez, nem csupán egy szimpla kérdés. Bár még sosem gondolkodtam ilyeneken, hogy vajh’ miket ehetett pl. Petőfi, most erős késztetést éreztem, hogy kicsit utána járjak a dolognak.
Jókainál azonban leragadtam. Fene tudja miért, de a Jókai bableves és ez a Jókai nevével fémjelzett torta teljesen elvette az eszemet. (tovább…)
Én imádom a francia krémest. Nagyon sokáig számomra elképzelhetetlen volt, hogy a cukrászdán kívül bárki el tudja készíteni otthon ezt a süteményt. Olyan elérhetetlennek, vagyis kivitelezhetetlennek tűnt. Pedig el tudja, mily’ meglepő! 🙂 És azóta felnőttem! 😉
Mint tudjátok páran: most február 8.-án végzett cukrász lettem. Végre! Elképesztő, hogy a szemetek láttára váltottam szakmát és most már ki is mondhatom: cukrász vagyok! Ez olyan szintű büszkeséggel tölt el, hogy elmondani nem tudom.
A lényeg, hogy annak idején, amint a gyakorlaton elértünk a vajas tészták szintjét és szóba került a krémes, nem hagyhattam ki, hogy megtanuljam, hogyan is kell igazán finom francia krémest készíteni.
Szerintem nincs olyan ember – vagy legalábbis nagyon kevesen – aki nem szeretik a krémest és ha nem is a francia verzióját, hát legalább a simát. (tovább…)
Egy recept és két finomságot kapunk a végére, persze csak ha szeretnénk. Működik és nekem nagyon bejött. Időt is spórolok és két nagyon finom nasit majszolhatunk.
Az alapja mindkettőnek a linzer tészta. Én nagyon sokáig nem készítettem linzert. Pedig a világ legegyszerűbb dolga, de sokáig fogalmam sem volt a receptjéről (sem).
Plusz: féltem is tőle. Hogy miért!? (tovább…)
Ez a zserbó a cukrász gyakorlatos receptből készült. Neki álltam, hogy lesüssem azokat, amiket nem sütöttem gyakorlaton és amint kisült a zserbó szembesültem vele, hogy nem is vizsga tétel. 😛
Egyébként nem rossz, de van nekem régóta egy zserbó receptem, ami szerintem ennél százszor jobb, de egyszer megéri ezt is kipróbálni, hátha. 🙂 (tovább…)
Este 7 óra és komoly elvonási tüneteket produkálok, hogy ma még nem sütöttem.
Bár a mai izgalom megvolt (és elég is volt bőven), ugyanis a vasárnap hajnali 4,4-es erősségű földrengés 3., 3,2-es utórengése rázta meg a környéket. Ilyenkor ha meghallom a morajlást, elkap a félelem. Elkezdek remegni. Ma komolyan azt hittem, hogy le kell döntenem egy felest, hogy megnyugodjak. Tudom, másfelé viszonylag gyakoriak a földmozgások, de felén nem. Tavaly volt kettő, idén (érezhető) utórengésestül már 3 és egyre erősebb rengés. Nekünk ez bőven elég okot szolgáltat arra, hogy menekülési tervet készítsünk, hogyan mentsük a gyerekeket ha baj van.
Na hagyjuk is, evezzünk át édesebb vizekre. Bűnözzünk este 6 után frissen készített narancsos gofrival, koronázzuk meg kevéske fehér csokoládés tejszínhabbal és szórjuk meg szép gyümölcsökkel. Aki diétázik forduljon el gyorsan! (tovább…)
Lemon pie, vagyis citrom pite ha úgy tetszik. Nagyon régóta szemeztem ezzel a pitével, de ezidáig nem került sorra. Most viszont az üzletben (ami útba esik az oviból hazafelé jövet) képzeljétek, nem kaptam hagyományos citromot. Nem volt. Nem akartam elhinni. Ekkor megakadt a szemem egy különös gyümölcsön és bakker, újabb döbbenet: Meyer citrom volt. A város legjobb zöldségesénél sem láttam soha, erre a három betűs ABC-ben 😉 gyakorlatilag belepottyan a kosaramba.
(tovább…)
Létezik egy sütemény, a neve: intelligens krémes. Olyan kis helyes, nem? Nem attól intelligens, hogy hülyék nem tudják megcsinálni, ezen sütike elkészítése nem igényel se diplomát, ugyanakkor az se feltétele, hogy meg legyen a 8 általánosod!
Izgalmasan hangzik, nem? Az is és rém egyszerű elkészíteni. De kastély formája sosem lesz.
A Kastély torta az, amit a cukrász gyakorlati tanárunk, Györgyi kiejtett a száján és egyöntetűen kérdeztünk rá, hogy:
– Amegmi? 😀
– Semmi torta, tejszínes. – Jött a válasz.
– Kastély formájú legalább???
– Neeeem….- Akkor miért ez a neve?
– Ezt senki nem tudja. 🙂
Értelem a köbön. Semmi kastély forma, snassz, sima tejszín benne…na jó, nem, mert karamellás, de akkor is. Csalódás az egész úgy ahogy van. Nem is készítik sehol. 😛 Ennek ellenére én két napon belül kétszer is megcsináltam. 😀 (tovább…)
Már egyszer volt nemrég egy faragott tortám, amikor a leesett darabokkal nem tudtam mihez kezdeni, kidobni nem akartam, csak úgy elcsipegetni pedig nem volt olyan gusztusos. És ekkor esett le: gyúrjuk össze és készüljenek belőle sütinyalókák.
Szerintem ez ezen kis kallódó darabkák felhasználásának egyik legtökéletesebb módja, pláne ha gyerek is van. 😉 (tovább…)
Ez megint egy olyan recept ami már ‘idestova’ … lássuk csak: legalább 6 éve a füzetemben van, de még egyszer sem készítettem eddig. Nagy hiba volt. Ez a gesztenyetorta igazán gyorsan készen van, nincs vele sok macera és finom is. 🙂
Nem nagyon vagyok nagy barátságban a gesztenyével. Nem tudom miért. Mondjuk az elmúlt 1-2 évben egyre jobban kezdjük megismerni egymást ezzel a szelíd finomsággal, sőt a sült verzióját már-már szeretem is. Ehhez akár frissen is készíthetjük a gesztenye masszát, de ha nem akarunk ezzel bíbelődni (meghát olcsóbb is), akkor vegyünk fagyasztott gesztipürét. Nem olyan Gesztit! 😛
