A MACARON. Igen, hát nem fogom túl magyarázni ezt a történetet, a facebookon nagyon sokan kértétek a receptet és bár van fent itt a blogon már jócskán macaron recept, azért hoztam megint egy másikat. Ez nem cukorszirupos, de legalább annyira finom (ha nem jobban) és sokkal egyszerűbben, valamint kevesebb mocskolással elkészíthető.
Azért sem fogom túl magyarázni ezt az egész történetet, mert a legutóbbi macaronos bejegyzésben már tényleg csak azt nem írtam le, mikor kuciztam a készítés közben, vagy éppen hányszor szólaltam meg, míg nyomtam ki a habzsákból a köröket. És lám a nagyon részletes és tartalmas leírás ellenére sem sikerült azt hiszem senkinek így megcsinálnia a makikat. Akkor ez most jó vagy nem? 🙂 (Ördög smiley)
Ellenben nekem többször is sikerült.
A sok sikerélmény ellenére viszont a mai napig van, hogy nem sikerülnek, szétrepednek, stb. nem fejtettem még meg a titkát, annyit nem készítek, hogy lássam a különbséget készítés- és készítés között (páratartalom, hőmérséklet, levegő szennyezettségi fok, radioaktív sugárzás, ilyenek….), úgyhogy nem is érdekel ez annál jobban, mint amennyire szükséges. NEki állok és lesz ami lesz. Nem tudja elvenni a kedvem pár tepsinyi kukába való (nade nem megy oda, mert megesszük, mert drága!), mondjuk inkább úgy, hogy nem túl fotogén, dizájnos, emberi mutogatásra teljességgel alkalmatlan mutáns maki, amikbe még a tölteléket is sajnálom, mert a színei és az íze rabja lettem. Ezek a kis tömör gyönyörök rabul ejtettek és nincs mit tenni, ha drága, ha nem, néhanapján elkészítek 1 adagot és ha sikerül, akkor az orrotok alá dörgölöm! 🙂
Azért 1-2 gondolatot elmondanék, amit megfigyeltem (nem volt nehéz). Mindig elmondják, hogy precízen kell mérni és nagy odafigyelést igényel. Na, készítettem már olyan receptet, ahol ugyanolyan fehérjeszámhoz 100 gr porcukor és ugyanannyi mandula ment, olyat is, ahol 125 gramm mandula és 100 gr. porcukor ment, 125-125 is volt az arány, stb. stb. De van, ahol a fehérjét is grammra mérik. És mind esküszik, hogy másképp nem lehet. DE LEHET! Ez mind bizonyítja, hogy lehet! Bakker. Egyik kézi mixerrel keveri bele az ételfestéket, ez azt mondja semmiképpen ne…..jó, akkora májer nem voltam, hogy ennek ellent mondjak, ne ez álljon má’ a sikerem útjába, így szépen hablapáttal kavirnyáltam én is. 🙂
Csak a szirupos a jó (mint ahogy azt eddig én is aszontam), de NEM! Ha eléd raknék egy sziruppal készült és egy sima ilyen mezei makit nem mondanád meg a különbséget (na jó, lehet mégis, mert azért az olyan lágy…., de egy jó krém választással tuti észre nem veszed!

Szóval semmi nem szentírás, de azért nagyon ne térjünk el a leírtaktól! 🙂 (Egy a betűt kihagyhatsz, abból még nem lesz baj!) 😀

Mindenek előtt nézd meg ezt a videót, nem sok idő:
http://www.youtube.com/watch?v=2L1zbAOQ3EI

Ezek után fordítok! 🙂
(Persze csak ha igényt tartasz rá.
Tehát:
3 tojás fehérje
210 gramm porcukor
125 gramm mandulaliszt (darált mandula)
30 gramm kristálycukor

Ha a mandulát frissen darálod, akkor érdemes szeletelt mandulát venned, nem egészet (de ha igen, akkor blansírozott legyen), mert ez már szárazabb. És ez esetben annyit azért tegyél meg, hogy miután összekeverted a finom szemű porcukorral berakod pár percre 50 fokos sütőbe, hogy száradjon kicsit még az egész cucc. Ez nem árt és nem tart semmiből.

Tehát összekeverted alaposan a porcukrot és a totálra megőrölt mandulát. Száraz és már nem 50 fokos, hanem szobahőmérsékletű.
A 3 tojás fehérjét elkezded (ja, jó L-es méret) robotgéppel verni. Amikor már habos, apránként több adagban megy hozzá a kristálycukor. Addig vered magas fokozaton, amíg jó kemény hab lesz, nem folyik, van tartása és sima. Ekkor mehet az ételfesték.
Azt mondják ez ne legyen folyékony, mert megváltozik a sok folyadéktól a massza lágysága és ebben azért van valami, úgyhogy…de ha ettől nem is tartanánk, akkor azt elárulom, hogy folyékony festékkel iszonyatosan halvány pasztell színt érhetünk csak el makaronok esetében, úgyhogy törekedjünk a gél használatára. Jobb oldalt az oldalsávomban a mit hol kaphatsz meg (vagy valami hasonló nevű :)) részben van felsorolva pár üzlet, de rendelhetsz e-bayen is.

Tehát 3-4 csepp festék és a robotgép karjait itt már a mosogatóba tehetjük fürdeni.
Egy nyeles hablapáttal (ez a neve vajon vagy csak én találtam ki!?) szépen óvatosan, mint egy piskóta készítésénél elkezdjük keverni, hogy ne törjük össze a habot, de egyenletesen fedje a színezék mindenhol. Mikor kész ilyen lesz:

Ezután a cukros mandulát átszitáljuk és a maradék nagyobb darabokat kukába hajítjuk. A leszitált cuccot pedig több részletben lazán beleforgatjuk a habba. Egyenletes, sima, krémes, fényes (ragozzam még?) tésztát kapunk. Ezt töltjük sima csöves (most épp cső nélküli csak toldóval ellátott) habzsákba és szilikonos (!!!) sütőpapírral bélelt tepsikre nyomunk tetszőleges (általában 3 cm átmérőjű) köröket.
Ha kész, megütögetjük a tepsi alját a tenyerünkkel, kijönnek a légbubik.

20 percig hagyjuk őket állni, ezalatt előmelegítjük a sütőt 150 fokra (villany legyen az a sütőőőőő)!
Betoljuk és 12-14 perc alatt készre sütjük. Ne lötyögjön a belsejük, de a tetejük már ne legyen puha. Frankó esetben pár perc elteltével ilyen csuncsi talpacskákat növesztenek. Ez az ideális.

Nem, nem az! Ami tükröződik a sütő ajtóban, az a könyököm! 🙂

Voilá! 🙂

Vártak a töltésre, ugyanis tanácstalan voltam, de a facebookos banda szinte már ismer és nagyon jól tudta, hogy ebbe vaníliás töltelék kell. 🙂
Mondjuk mikor megkérdeztem milyen ízű krémmel töltenék meg őket és az első válasz az volt, hogy sárga (!), akkor jót röhögtem (és most belegondolva bakker van sárgakrém a cukrász világban, aminek ez a neve, mindegy, ezt most ne vegyük számításba, mert egyébként sem erre gondolt a hölgy :D). DE NEKEM EZ TETSZIK! Én is ilyen vagyok, szétszórt, szeleburdi, jól is jött, hogy derülhettem kicsit, mikor pedig felhomályosítottam, hogy íz, nem szín, akkor mondta, hogy ja, citrom. 🙂 Végülis sárga… 😀 Nekem nagyon bejött ez a kis nézeteltérés. 🙂

Nade azért ha valaki mégiscsak olyan rossz kislány lenne, hogy elkészíti ;), akkor szívesen várok róla fotókat, tapasztalatokat akár e-mailben, akár a facebookon üzenetben vagy az üzenőfalra. 🙂

És akkor ilyenkor jönnek az ismerősöktől az üzenetek, hogy: “Megkóstolnám!”, “Én még ilyet nem is ettem!”, “Nem küldenél belőle?”, stb., stb. és csak azt veszem észre, hogy a kis dobozok száma – amiben a félretett példányok fekszenek – egyre csak nő és lassan több van félretéve, mint ami itthoni fogyasztásra van szánva. 😀

És akkor itt említeném meg, hogy márciusban játékra lehet számítani. Nem adom könnyen a nyereményt, ami közkívánatra egy általam készített süteményes könyv lesz olyan Nassoló Naplopós. (Előreláthatólag.) Az apropó: a 2. blogszülinap! (Itt április óta vagyok, de az eredeti blog, amit ide hoztam át, az már márciusban indult. 🙂 Így hát az egész hónapot kineveztem blogszülinap hónapnak. Tessék készülni, mert úgy tűnik, nem egy nyertes lesz! :))