Hello Kitty torta 2.

IMG_0640

Hello Kitty nagyon menő figura és még az is marad jó ideig. 🙂
Egyszer már készítettem a lányom ovis születésnapjára, csokis-banános ízben, hát ez is ilyen lett, csak most nem virág került rá, hanem rendesen a masni, arra pedig, hogy Hanna. 🙂
Egyébként nekem tetszik, akárki akármit mond. 🙂
Ezen kívül fontosabb, hogy az ünnepeltnek is nagyon tetszett és ízlett is! 🙂

Jobb oldalt a menüben készült egy Tortakrémek menüpont, ami még frissítés alatt áll, de már most szétnézhettek arrafelé. Kipróbált és még csak begyűjtött tortakrémek vannak felsorakoztatva, minden krémem oda fel fogom vezetni! 🙂

Levendulás fürdőgolyók

Nem ehető, de megosztom, hátha valakinek még rajtam kívül hasznos lesz a jövőben. 🙂
Akár ajándékba, akár saját magunknak, már az elkészítése közben is átjár minket a nyugalom. 
Az illata fantasztikus! 

A Life Network csatornán találkoztam ezzel a recepttel hónapokkal ezelőtt, de a megvalósítás váratott magára…eddig! 

Tehát nagyjából két fürdőgolyóhoz a következőkre lesz szükségünk: 
15 gr étkezési keményítő
50 gr szódabikarbóna
25 gr citromsav
pár csepp (20-30) 100%-os levendula illóolaj,
olíva olaj és levendula virág

Ez utóbbit lehet kapni szárítva pl. DM-ben. 

Ezeket összegyúrjuk és gombócokká formáljuk. Olíva olajból annyi kell bele, hogy a golyók egyben maradjanak. Nem írok mennyiséget, ezt majd kitapasztaljátok, én is így tettem. 
Óvatosan adagoljátok apránként. Levendula virágból mondjuk egy ekkora adaghoz szerintem elég 1 teáskanálnyi. 
Ha készek a gombócok, akkor hagyjuk őket megszáradni száraz helyen, a keményítő rásegít, hogy az olaj elillanjon belőle és kicsit megkössön. 
Hagyjunk neki 1 hetet, majd csomagoljuk be és adjuk át a szerettünknek, ha ajándékba készült, ha nem, akkor hajintsuk be a kád forró vízbe egy hideg téli estén és egy pohár borocska kíséretében adjuk át magunkat a lazulásnak! 🙂 
Ha ajándékba szánjátok készítsétek el időben, hogy ki tudjon száradni! 🙂

Igazából karácsonyra ajándéknak szántam és adtam is pár családtagnak és mind elismerően nyilatkoztak ezekről a golyócskákról. Tényleg nagyon jók.

Kis segítség: 100 %-os illóolajat elérhetőbb áron nagyobb áruházláncokban, mint pl. a madaras tecsó lehet kapni. 


Vajas pogácsa sajtos tetővel

Limara az etalon, ugyebár…..azt hiszem nem csak nekem. Még régebben tőle készítettem el ezt a vajas pogácsát, és természetesen nem csalódtam!!! Nagyon finom! NAGYON FINOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

IMG_2714

Hajtoványok, avagy töltött háromszögek

32142_499815670061222_409924550_n

Hajtoványt már több ízben készítettem, egyszer sajtosan, egyszer kakaósan, most pedig már kényszerré vált. 🙂 Egy lavina söpört végig a facebookon, amit Antukné Ildi szép színes kelt háromszögei indítottak el. Nem véletlenül, mert amellett, hogy gyönyörködteti a szemeinket, baromi finomak is. Nagyon jó a tésztája, a tölteléke pedig…. Igazából semmi extra, és mégis! (tovább…)

Egy termékfotózás margójára

Az a megtiszteltetés ért, hogy Vaníliavarázs engem kért meg a termékeinek a fotózására. Amikor mindezt úgymond elvállaltam még csak egy kis kompakt gépecském volt (egy Canon ixus 100IS). De mégis többen mondták milyen szép képeket készítek. Persze nem profikat, sőt, tudok mutatni nem egy embert, akik százszor szebben fotóznak ,mint én, mégis autodidakta módon “kitanulva” ezt-azt, kevés kellékkel, én is jónak (vagy elfogadhatónak?) mondtam a képeimet.
Aztán ahogy megjöttek, vagyis elhoztam a termékeket teltek a napok, körvonalazódtak az elképzelések, röpködtek a gondolatok a fejemben, mit hogy kéne, mit kell venni, hogy egy webáruházban is vállalható képeket készíthessek.
Ami a legfontosabb volt, az a háttér kérdése és a világítás. Minden egyéb kellék/kütyü csak másodlagos szempont volt, de jobban izgattak…

A nagy gondolkodás közepette a gépem megadta magát. Enyhén szólva kiakadtam, mert azért már illett volna megejteni a fotózást, így kaptam egy kölcsön gépet. Anikó (akitől mellesleg annak idején kaptam a Tésztavarázs című könyvet) olvasta a problémámat és felajánlotta a gépét használatra. Elfogadtam, mert nem volt más választásom, bár nem szeretek “kölcsönözni”. Nagyon hálás vagyok érte, jó szolgálatot tett, csak elemmel működött és szinte zabálta a vartát, így muszáj volt más megoldást találnom.
Ennek “örömére” kellett hitelbe vágni magam és venni egy gépet. De ha már gép, akkor legyen normális, soká tartó (merthogy ez a kis szeretett és agyon nyúzott Canonom is csupán 3 éves (volt)), megbízható, stb.
Így miután kikértem StudioArt Zsuzsi véleményét is, erre a gépre esett a választásunk kisebb herce-hurca után, nem ragoznám sem a vásárlás viszontagságait, sem a választásunk pro és kontra érveit.
Imádom, szívem vágya volt, de mindannak ellenére, hogy van egy tükörreflexes gépem egy objektívvel és megvan az érzés, amit a fotózás nyújt még nem vagyok fotós, sőt, nem is célom fotósnak lenni, viszont, amit most ezzel a géppel és a vaníliákkal műveltem, azt iszonyat mód élveztem!!!!!

Ez egy hivatás. Mármint a fotózás. És határozottan magával tudja ragadni az embert, gyönyörűt lehet alkotni, megörökíted a szépet a jót, vagy éppen a drámát, a szomorúságot, az érzéseket, a pillanatot… ez engem érdekel és vonz, de nem leszek fotós. 🙂 Csak bizonyos szintig merészkedem és azt is csak magamtól tanulgatva. 🙂
Tehát fotózás. Megadta az utolsó löketet, hogy Dóri cukrász közgyűlésre készült és hát rá kerülhetnének a képeim a roll up-ra, netán a “sajtóanyagokra”… azért ez kellőképpen motivált Dóri. 😉
Bár a gépet még korántsem sikerült kiismernem, sőt…oh…neki kellett veselkedjek.
A háttér probléma még mindig nem volt megoldott, küldött rolót, nem volt jó, így arra jutottam, hogy veszek háttérpapírt. Elég sok helyen utána olvastam a dolgoknak és erre esett a választásom. És milyen jól tettem. 1 méter hosszú, 136 cm széles, postával együtt 2600 környéke volt, de nagyon megérte! Sőt!
Meg is érkezett a fotózás tervezett időpontjáig, aztán eljött az idő, hogy apa összerakja a helyszínt.
Hálószoba. 🙂 Komód. 🙂 Kell ennél több? 🙂
Tökéletes volt. Vagyis majdnem.
A falra ragasztottam a papírt, majd hagytam a komódon lefutni. Kék gyurmaragasztóval, ami könnyen leszedhető mind a papírról mind a falról. 🙂 Halleluja annak, aki kitalálta. 🙂
A világítás. 3 féle lámpát hozott apa, de nem voltak jók. Tőlünk egy utcányira van egy jó kis villamossági szaküzlet, azt mondta elmegy és vesz fehér fényű erős izzót, visszajött egy 200(?) Wattos bazi nagy 2000 ft-os izzóval. 😀
Hát jó. Gyártott lámpát. Laptop doboza szétvág, alu színű ragasztóval belül körbe “kibélel”, bele foglalat, izzó, nagyon ért ezekhez szerencsére. 🙂
Talpraesett ember az én uram, már nagyon sokszor megbizonyosodhattam róla és ez nagyon jó!
Csakhogy kellett elé fehér anyag, ami kicsit megszűri a közvetlen fényt, hoppá, textilpelus! 😀 Már mentem is a legkisebbikem szobájába kitúrni a pelenkázóból egy darab anyagot. 🙂
Azt ráragasztózta és tökéletes volt. (Mondjuk az igazi akkor lenne, ha kettő ilyen lenne, de kicsiben ez is nagyon megteszi!)
Képem van az egészről, de csak nagyon kivételezettek láthatták, ők is szakadtak rajta a röhögéstől, szóval nem mutatnám meg, ne legyek illúzió romboló, bár aki kellőképpen vizuális alkat, mint én, az látja maga előtt az egészet és remélhetőleg már sír a röhögéstől. 😀

Ja és hogy mire tudtam felfüggeszteni a lámpát, hogy a kellő szögben világítsa meg nekem a munkaterületet? 🙂 Hát a fullra pakolt szárítóra. Megfogtam, odahúztam, ráraktam, neki döntöttem a buzi nagy lámpámat a szekrénynek, sámli a komód elé és készen álltam.
A sok vackot, amit gondoltam (természetesen mind) felhasználok majd a fotózáshoz szét terítettem az ágyon. Gondoltam olyanra is, mint kiskanál, tányér, tálca, deszka, hogy tudjam szépen adagolni a cukrokat a tálakba…hoppá! 🙂

Én élveztem az egészet. Elejétől a végéig ha még nem mondtam volna (elégszer)! És büszke vagyok rá! Mind a lehetőségre, mind a képekre!
Még apukámtól is elkértem az egyetlen egyszemélyes ezüst étkészletét, de csak a kiskanalat fogtam be:

A spárga csak azért jött képbe, mert apa azzal kötötte fel az egyik lámpát a festmény helyére. 🙂 És milyen jól jött, nagyon jól állt a vaníliának. 🙂
Ahogy elkezdtem fotózni szinte rögtön látszott, hogy az én ízlésemhez mérten a natúr színek állnak a vanília rudaknak a legjobban! Hiába tettem ki annyi színt, hiába jártam előtte hobbi boltban direkt a fotózáshoz vásárolni 1-2 dolgot, a vaníliának van egy olyan magával ragadó kinézete, hogy nem szabad elnyomni és nem is volt célom. Kívánatossá kellett tennem, nem elnyomni. Pontosítok: még kívánatosabbá!

Végül a pitesúlyaim tették a legnagyobb szolgálatot, amik hozzáteszem még rendeltetésszerűen nem voltak használva! 😀 Nálam minden megeshet és meg is esik. 🙂 Vagyok annyira lökött, hogy…hagyjuk! 🙂

A fény, a hely, a gép remekül teljesített és azért ne hagyjunk ki engem sem. 😀 Mindösszesen az első körben azt hiszem olyan 254 képet küldtem át Dórinak. 🙂

Némelyikkel nem voltam megelégedve, azt két nap múlva újra fotóztam, mivel a fotózás végeztével nem szedtem szét a helyszínt.
Másnap és harmadik nap is fotóztam, rohantam, tettem-vettem és életemben először grafikussal kommunikáltam. 🙂 A szakszavak, ahogy leírta, milyen képekre van szüksége mely termékekről, kellett fél óra, mire a kis agyam átkonvertálta számomra érthető nyelvezetre, de szerencsére sikerült és minden meglett ami kellett. 🙂 A harmadik nap a stúdióm szétkapódott….sajnáltam megmondom őszintén.

Ezek voltak a képek az általánosságban vett vaníliákból és az abból készült termékekből, most mutatok egy-kettőt, amik az úgymond termékfotókként funkcionálnak. (Nem teszem ide mind a 200-250 darabot, mert nem néznétek úgysem végig és egyébként is majd láthatjátok a szerencséseket a webáruházban!)

Szóval íme két “werk” fotó, többet nem mutatok. 🙂

A cukrász közgyűlésről meg:
Kóstoltató falatkák készítése. Antukné Ildi vaníliás vajas kekszeket készített.
Én pedig vaníliás tejkaramellát Zsuzsi receptje alapján. Meg vajas kekszeket enyhén kosárkásra készítve, ahogy azt már ITT ecseteltem.
És Dóri által is készült vanília krém, természetesen mind a csodás madagaszkári vaníliájának a felhasználásával.

És itt jött el a pillanat, hogy egy következő bejegyzésben folytassam a beszámolót. 😀

Karinthy-torta

Keresgéltem, milyen tortát csináljak nagypapám 72. születésnapjára. Gondolkodtam rajta, hogy nagymamám születésnapjával együtt tartjuk meg, mert egy azon évben születtek, papám febr. 15-én, mamám febr. 28-án. 🙂 De aztán úgy gondoltam, hogy mégis úgy az igazi, ha az adott nagy csak az adott ünnepelté. 🙂
Nem akartam borított tortát készíteni, mert papám mostanában mindig elmondja, hogy a határon táncol a cukra, így sima tortában gondolkodtam. Először úgy gondoltam joghurtos lesz, de aztán ITT rátaláltam erre. 🙂
Nagyon megtetszett, igaz mi nem szeretjük a vajas krémeket, de mamámék igen. 🙂

Tésztához:
12,5 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
12,5 dkg csokoládé
8 tojás
1 teáskanál vanília aroma
5 dkg őrölt mandula
4 dkg darált háztartási keksz
1 kávéskanál sütőpor

Krémhez:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
15 dkg étcsokoládé

Panírozáshoz:
5 dkg mandula
és kell még kb. 1 dl habtejszín

A vajat habosra keverjük, folytonos keverés közben hozzáadjuk a cukrot, az olvasztott csokoládét és egyenként a tojás sárgáját.
A keményre felvert tojáshabot a vajas alaphoz adjuk, majd óvatosan beleforgatjuk a hámozott, őrölt mandulát, és a sütőporral elkevert háztartási kekszet.
A tésztát sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük és 175 fokra előmelegített sütőben kb. egy órát sütjük. A kihűlt tortát két lapba vágjuk, csokoládékrémmel töltjük, körben is bevonjuk krémmel, majd szárazon pirított mandulával panírozzuk.
Végül a torta tetejét tejszínhabbal és mandulával díszítjük.

Krém:
A vajat a porcukorral habosra verjük, hozzáadjuk az olvasztott csokoládét és összekeverjük.

Van telefonnal fényképezett szeletes kép is, majd pótolom. 🙂

Bloggerina 2013

Eddig itt a blogon nem is hoztam szóba, de most a véghajrában megemlíteném, hogy indultam a Bloggerina 2013-as versenyén.
Megkérnék mindenkit, aki eddig még nem szavazott, hogy ha szimpatikus a blogom, akkor az alábbi linken vagy a képre kattintva nyomjon nekem egy szavazatot vasárnap, azaz FEBRUÁR 17. ÉJFÉLIG!

A cél, hogy az első 50-be sikerüljön visszakerülnöm, aztán onnantól a zsűri kezében a döntés. 🙂
Köszönöm!
(Ha megosztod az ismerőseiddel is a linket, hogy szavazzanak, külön köszönet és puszi jár!)

Vaníliás tejkaramella

Viszonylag gyorsan kellett valami vaníliás. Markáns, finom, “nem szokványos” finomság, falatka. Rögtön 200-250 darab! 🙂
Vaníliavarázs megtisztelő feladata volt, hogy készítsek valamiből a részére kóstoltatásra, a lényeg, hogy kiemelje a madagaszkári vaníliái csodás ízét. 🙂
Végül Praliné paradicsom vaníliás tejkaramellájára esett a választása és meg kell mondjam nagyon örültem ám neki, mert már régóta szemezek az elkészítésével. Nade a kb. 24 kockára való adag és a 200-250 darab között van ám nagyságrendi különbség. 😀

Végül 2*3 adagot készítettem, vagyis feltripláztam a mennyiségeket és mindezt kétszer. (Mert így elégnek találtam. Pont elég kóstoló falatkát kaptam.)

Hozzávalók kb. 24 kockához:
13 dkg cukrozott sűrített tej
7 dkg cukor
3 dkg méz
4 dkg vaj
2 késhegynyi szódabikarbóna
fél rúd vanília
6 dkg fehér csokoládé

A sűrített tejet, a cukrot, a mézet, a vajat, a szódabikarbónát és a vaníliarúd kikapart magjait egy nagyobb lábasba tesszük és alacsony lángon, folyamatosan keverve melegítjük míg a cukor teljesen el nem olvad.

Ha a cukor elolvadt, nagyobbra vesszük a lángot és folyamatosan keverve addig főzzük a masszát, míg az barnás-karamelles színű lesz, besűrűsödik kissé. A térfogata ahogy a sűrített tej elkezd forrni, megnő kissé, majd ismét visszacsökken.

Maghőmérőn mérve 116 fokot kell elérnie (ez az ún. puha labdacs/gyenge golyó állapot, azaz ha a szirupból hideg vízbe cseppentünk, akkor puha, rugalmas labdává állítható össze).

Pár percet hagyjuk hűlni (kb. 60 fokig és ne ijedjünk meg, elkezd majd nyúlni is ugyebár), majd belekeverjük az apróra vágott fehér csokit, amivel addig keverjük, míg teljesen elolvad.

Ekkor sütőpapírral bélelünk ki egy kisebb sütőkeretet vagy tepsit, valami szögleteset és úgy 1 cm vastagon elterítjük benne a karamellát, majd pár órára hűtőbe tesszük.

Ezután szeleteljük (én előbb szeleteltem, épp csak megdermedt) egy késsel vagy mint én még fél szilárdan: pizzavágóval. 🙂

Egymástól sütőpapírral válasszuk el a szeleteket és ha a vendégeinket kínáljuk vele érdemes gumikesztyűben fogdosni, mert ujjlenyomatos lesz a karamella kockánk. 🙂

Amikor az első adag elkészült a kisebbik lányom, aki egy éves kapott egy leeső szél darabkát és annyira ízlett neki, csak úgy tolta befelé. 🙂 Apa is nagyon elismerően nyilatkozott a végeredményről, úgyhogy remélem a célszemélyeknek is nagyon fog ízleni a karamella és köszi Zsuzsinak, hogy kiötletelte ezt a receptet!

Ja, hát készítettem még (csak hogy legyen, mert Ildi is készített) egy adag vajas kekszet természetesen vaníliásan, aminek egy kis részét csomagoláskor kifelejtetem a csomagból. 😀 És mivel ,ár úgy körberagasztottam, ezért úgy gondoltam azt a kb. 20 darabot már megeszik akkor a gyerekek. 🙂

Ennek a receptje ITT elérhető, nagyon finom, omlós, puha, ajánlom.

Ui.: Aki óckodik a karamellizálástól, mint konyhai művelettől, az is nyugodtan neki állhat, mert ez nem a hagyományos értelemben vett kristálycukros karamellizálás, amit inkább gyakorlottaknak ajánlanak a nagyok, ez a folyamat végtelenül egyszerű és a végeredmény borzasztóan finom! Megéri!

Ha pedig vanília rúd hiányod van, akkor a drága bolti helyett ajánlom Vaníliavarázst, ahol a febr. 14-ig leadott rendelések mellé kaptok egy szép Valentin- napi kártyát a tejespitém képével és mellé még 10% kedvezményt is!

Szerelmetes és Smiley-s kekszek

Pinduri ötletelő, mivel lepd meg párod Valentin-nap alkalmából.
Ez most egy adag vajas keksz, vaníliával ízesítve, amerikai recept alapján, nagyon finom, már egyszer írtam róla!
Írókázva.

Keksz:
227 gramm vaj
175 gramm porcukor
1 tojás
1-3 teáskanál vaníliaaroma
csipet só (ő 1 teáskanálnyit ír, hát attól aztán baromi sós lesz, szóval….)
2 teáskanál sütőpor
400-425 gramm liszt (nálam finomliszt)

A cukrot a vajjal habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és az aromát. Jó alaposan elkeverjük.
A lisztet a sóval és a sütőporral alaposan elkeverjük, majd apránként a nedves hozzávalókhoz keverjük.
Ha simává gyúrtuk a tésztát akár pihentetés nélkül is elkezdhetjük nyújtani kb. 3-4 mm vastagra. Lisztezzünk alá ha szükséges.
Tetszőleges formákra szaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsire téve 200 fokon 7-8 perc alatt készre sütjük.
Nem kell, hogy megbarnuljon a teteje, maradjon sápadt, csak már ne csillogjon.

Íróka:
450 gr szitált porcukor
fél kávéskanál citromlé
90 ml meleg víz
3 evőkanál “Meringue Powder” por (tojásfehérje por)

Tegyük a tojásfehérje port, vizet és a citromlevet egy tálba.
Egy kanállal keverjük össze.
Apránként adjuk hozzá az átszitált porcukrot, adagonként jól keverjük el.
Ha egyszerre adjuk hozzá az egész mennyiséget akkor nehezen kezelhető, fénytelen, csomós cukormázat kapunk.
A mázat kedvünkre színezhetjük gél állagú ételszínezővel.

Ahogy a keksz készül:
Egy nagyobb szív kiszúróval kiszúrunk egy kekszet, majd a belsejét egy kisebbel kilyukasztjuk. Így sütjük ki.

A sűrű írókával meghúzzuk a kontúrokat.

Hagyjuk kicsit szilárdulni, majd a terülőmázzal kitöltjük.

Amikor a terülőmázat készítjük figyeljünk oda, hogy óvatosan keverjük, lassan, különben nagyon levegős lesz és nagyon csúnya mázat fog eredményezni. Íme egy alig látható elrettentő példa. És alig kell bele víz, csak pindurit legyen folyós, nehogy túl hígítsuk…ennél a verziónál ez is játszott. 🙂

Amint megvolt a terülőmázas kitöltés, piros terülő mázból egy fokpiszka segítségével pöttyöket teszünk körbe a szívecskén.

Egy másik, tiszta fogpiszkálóval a felső két pöttyből kezdve felemelés nélkül, határozott mozdulattal keresztül húzzuk a pöttyöket egészen a szívecske aljáig.

Ez csak simán piros terülőmázat kapott.

 Hagyjuk őket megkötni.

Ha nem akarjuk a szöveget írókázni, akkor ICO márkájú papírüzletekben és nagyobb áruházakban kapható filctollal is megírhatjuk a rávalót.

Készültek ilyen kis mosolyogtató kekszek is, hogy jó napunk legyen! 🙂

Nem bonyolult ez, sőt! 🙂 Egyszerű és nagyszerű.

1 87 88 89 90 91 114