Minden ott kezdődött, hogy megszülettem…
Neeeem, csak vicceltem, ezt a sztorit nem fogom ilyen régről indítani. 🙂
Kezdjük ott, hogy egyértelmű volt, hogy ismét magam készítem a szülinapi tortámat. Kigondoltam hát milyen legyen. Fodros. Valahol azt olvastam ez az idei év hóbortja (már ha lehet annak nevezni). 🙂 Hát nekem bejön, tetszik, kész!
És jött a csavar. A lányom ismét elő állt (egyre gyakrabban teszi), hogy virágos tortát szeretne. 🙂 Egyem a szívét, az ilyen kéréseinek (sem) nem tudok ellenállni. 🙂 Húztam a dolgot, de nem felejtett.
Azt akartam kihozni, ami végül összejött: nem egy nagy tortát készítek magamnak, hanem kettő kisebbet és akkor az egyik legyen neki virágos, a másik pedig nekem fodros. 🙂
Elment oviba én pedig neki álltam.

Véletlenül lett az enyém szögletes, sütöttem egy 5 tojásos olajos piskótát, de a széle csúnya lett, muszáj voltam levágni, akkor meg gondoltam legyen már szögletes. 🙂 Úgyhogy a 24 cm-es kerek formában sült piskótából lett egy helyes kis négyszögletes. 🙂

Jött a krém. Magamnak nincs kedvem sokat vacakolni, pedig elsőre mindig azt gondolom majd magamon tesztelni fogok újabb krémeket. Hát nem! Lusta vagyok. 🙁

Legyen fehér csokis, de azért mégis más.
Tele vagyunk fagyasztott gyümölcsökkel, úgyhogy adott volt, hogy a krém édességét ellensúlyozzuk kis savanykás ízvilággal.
Szedtem össze szedret, fekete és piros ribizlit, málnát, összeturmixoltam, majd átpasszíroztam. Az így kapott pürét kis lábasban elkezdtem melegíteni, adtam hozzá azért pici cukrot, de nem sokat. Amint elolvadt kevertem bele pici zselatint és 2-3 kavarás után elzártam a lángot. Hagytam, had hűljön ki.

Szóval a piskótát felvágtam lapokra. 5 lapra, szép magas lett! 🙂
Az alsó lapra csak fehér csoki krémet kentem, rá egy másik lap. Na erre már szórtam egy kis habfixálót (nálam ez gátolja meg, hogy a piskóta idő előtt átnedvesedjen a folyósabb krémektől), majd megkentem az erdei gyümis péppel.

Erre szórtam bőven szeletelt mandulát, majd megkentem krémmel.

Ezután ismét jött egy ilyen réteg, majd az utolsó ismét csak fehér csoki krémet kapott és lezártam a legfelső lappal.
Kívülről is lekentem krémmel, majd beburkoltam fehérrel.
Ezután jött a finom része, amitől rettegtem.
Begyúrtam 6 árnyalat rózsaszínt. Pontosabban 5-öt, mert a 6. fehér maradt.

Fogtam egy ilyen konyhai mosogatórongyot (hármasával lehet kapni élelmiszer boltokban is), alaposan megszórtam keményítővel (hogy a szöszök itt maradjanak, ahol vannak). Kezdtem a fehér fondanttal. Kb. 2 mm vastagra kinyújtottam (hosszúra), majd nagyjából a torta oldalának megfelelő hosszúságú és nagyjából 2 vagy 3 cm széles sávokra vágtam.
 Alaposan bekeményítőztem azt a felét is, amit átsimítok majd. Fogtam a szerszámom és pöndörgetni kezdtem végig a fondant szélén. Elvékonyítottam, ezáltal hullámosodott is. Jó minőségű fondantnál a gömb fejű mintázóval művelik ezt, de nekem sajnos nem volt a legjobb a házi fondantom. (Vagyis erre a célra nem épp a legmegfelelőbb volt.)

Amikor kész volt a hullámozás, egy vizes ecsettel áthúztam egy sávot a tortán, ahova ragasztani szerettem volna a fodrot és ráhelyeztem. 🙂 Fentről lefelé haladunk a fodrozáskor. Kis igazgatás és hajrá tovább. Minden oldalra körbe, külön-külön. 🙂
Amikor körbe értem jött a következő szín, egészen addig, míg a legsötétebbel be nem fejeztem legalul. 🙂
Babra munka, de szerettem. Elsőre egész jól sikerült, hát még ha minden nap csinálnám, tökéletes is lehetne! 🙂
Jah, végül csak 5 árnyalat fért el a tortán, de nem bántam. 😀

Az van, hogy nem hullámozta meg eléggé a szerszámom a szélét, de nekem így is tetszik! 🙂

Ezek után (bár simán is nagyon tetszett), szerettem volna rá tenni ostyaképet. Már csak azért is, mert bár most az én saját születésnapomra készült a torta, hát a blogom is most múlt két éves, megérdemel ő is egy tortát – megosztva az írójával -, valamint a szülinapi játéknak pont ma lesz vége, úgyhogy…

…megkapta az ostyát. A blog fejléce került a tortára, a logóval együtt. Ezt még picit gyakorolnom kell, de nagyon tetszik. 🙂
Gondoltam majd én (!) egy laza mozdulattal rásuhintom ecsettel az életkorom, de basszus, nem lett olyan elegáns, mint amilyennek szántam. 😀 De az enyém!

 Mint egy párna, nem? 🙂

És akkor ha már torta és ha már kicsi lett, akkor nem feledkeztem meg Petrám virágos tortájáról sem. Miért ne, az is fukszia színű lett, mert tetszik és mert volt begyúrva. 🙂

Kisütöttem egy 2 tojásos piskótát 19 cm-es formában és ugyanazt a fehér csokis krémet kapta, mint a másik.
A szimpla krém pont erre a két tortára elegendő mennyiség!

Amikor kihűlt a piskóta, rajzoltam egy virágot papírra (akkorát, mint a piskóta), körülvágtam, rátettem a piskótára, majd szépen késsel a körvonal mentén kivágtam a virágot, ezután pedig lapokba vágtam.

Betöltöttem, körbekentem, beburkoltam és rá került csak azért is a blog „logója”, hogy gyakoroljam az ostyakép felhelyezést. Há’ van mit gyakorolni. 🙂 Pici virágok, körbe szalag, majd kapott mindkettő lakkot és kész is voltam. Amennyire nem volt kedvem hozzájuk, annyira szerettem készíteni őket. És előre várom, mit szól majd hozzá a lányom. 🙂 Azt az örömet imádom, amikor megkapja a vágyott pici tortáját! 🙂

Szóval 28 éves lettem. Elképesztő! (Itt is jelen van a 2-es minden formában.) 😉
Ennek örömére szombaton (6.-án) megyek vágott trüffelek tanfolyamra a Chefparade csokiműhelybe. 🙂 Már alig várom! Hozom majd az élményeket, a pesti kiruccanásról, az ünneplésről és frissítem majd ezt a bejegyzést egy szelet képpel a tortáról. 🙂

Bár már készítettem valamit a Blogkóstoló 7. fordulójára, Vikvi blogján annyi elkészíteni való finomság fogadott, hogy muszáj voltam még valamit elkészíteni.
Persze más indokom is volt. Kinéztem a Rigó Jancsi tortáját is, mert töredelmesen bevallom, hogy még sosem készítettem. Tehát pont kapóra jött, mert mamám most lesz 28-án 72 éves. Úgy gondoltam, hogy a nagyszüleimnek már nem készítek burkolt tortát inkább a vastag cukormáz miatt, hanem az új utat választom: burkolatlan tortákat készítek. Na, papámnak így lett Karinthy tortája, mamának pedig ez.

Íme a recept:
3 tojásos kakaós piskótát sütöttem, amit aztán 3 lapra vágtam, ebből kettőt használtam fel. 🙂

Krém:
5 dl habtejszín
250 g tejcsokoládé
1 ek zselatin

A csokit összetördeltem és megolvasztom a szokott módon.
A zselatint 1 deci vízzel egy kis lábasban elkezdek melegíteni és mikor szépen felolvadt, belekeverem a csokiba. (Ne forrjon!) Teljesen csomómentes legyen.
A tejszínt kemény habbá verem, majd egy kis részével durván keverve fellazítom a csokit. Ezután lehet lágyan belekeverni a maradék tejszínhabot.

Összeállítás:
Az egyik tortalapot visszatettem a karikába, majd erre rakom rá a habot.
Szépen elegyengetem, majd rá borítottam a másik lapot és beteszem a hűtőbe, hogy a hab is kissé megkössön a zselatintól.

Csoki a tetejére:
150 g étcsokoládé

A csokit megolvasztottam, kb. 40 fokosra melegítettem, majd visszahűtöttem 30 fokra és ráöntöttem a torta tetejére. Úgy gondoltam az oldalát úgy hagyom, had csurogjon le rajta a csoki itt-ott, de nem jött össze, ugyanis ismeretlen csokoládéval dolgoztam és gyorsan kötött. Ezért még gyorsan a szelteket bejelölgettem és vissza ment a hűtőbe.

Kis tejszínhab csúcsokkal és transzferfóliázott temperált tejcsoki korongokkal díszítettem minden szeletet, középre pedig egy karamellizált tejcsoki szívet tettem.

Amit kóstoltam belőle (már a habból), az nagyon finom! 🙂
Igaz semmi rossz nincs benne. Holnap vágja fel a nagymamám, ezért nincs szelet kép (meg mert ma éjfél a határidő a játékban és addig közzé kell tegyem a bejegyzést, de ha úgy adódik majd pótolom).

Köszönöm a játékot és a sok finomságot, ami Vikvi blogján van. Mellékesen megjegyzem még rengeteg pite el van mentve nekem a könyvjelzők közé, és várják, hogy elkészítsem. 🙂

 UPDATE: Szelet képek 🙂

Hello Kitty nagyon menő figura és még az is marad jó ideig. 🙂
Egyszer már készítettem a lányom ovis születésnapjára, csokis-banános ízben, hát ez is ilyen lett, csak most nem virág került rá, hanem rendesen a masni, arra pedig, hogy Hanna. 🙂
Egyébként nekem tetszik, akárki akármit mond. 🙂
Ezen kívül fontosabb, hogy az ünnepeltnek is nagyon tetszett és ízlett is! 🙂

Jobb oldalt a menüben készült egy Tortakrémek menüpont, ami még frissítés alatt áll, de már most szétnézhettek arrafelé. Kipróbált és még csak begyűjtött tortakrémek vannak felsorakoztatva, minden krémem oda fel fogom vezetni! 🙂

Keresgéltem, milyen tortát csináljak nagypapám 72. születésnapjára. Gondolkodtam rajta, hogy nagymamám születésnapjával együtt tartjuk meg, mert egy azon évben születtek, papám febr. 15-én, mamám febr. 28-án. 🙂 De aztán úgy gondoltam, hogy mégis úgy az igazi, ha az adott nagy csak az adott ünnepelté. 🙂
Nem akartam borított tortát készíteni, mert papám mostanában mindig elmondja, hogy a határon táncol a cukra, így sima tortában gondolkodtam. Először úgy gondoltam joghurtos lesz, de aztán ITT rátaláltam erre. 🙂
Nagyon megtetszett, igaz mi nem szeretjük a vajas krémeket, de mamámék igen. 🙂

Tésztához:
12,5 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
12,5 dkg csokoládé
8 tojás
1 teáskanál vanília aroma
5 dkg őrölt mandula
4 dkg darált háztartási keksz
1 kávéskanál sütőpor

Krémhez:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
15 dkg étcsokoládé

Panírozáshoz:
5 dkg mandula
és kell még kb. 1 dl habtejszín

Van telefonnal fényképezett szeletes kép is, majd pótolom. 🙂

Minden az 5 tojásos kakaós, olajos, Kiskukta féle piskótával kezdődött, aminek a receptjét ITT leírtam.
Aztán elkészítettem a krémet, amit szintén ITT írtam le, nade ebből dupla adag kellett, mai rögtön fél kg csokit jelent és majdnem ugyanannyi vajat.
Hagytam kicsit állni, hogy szilárduljon, majd 3-ba vágtam a piskótát és betöltöttem a krémmel. Minden réteg krémre raktam egy sor karikázott banánt, összesen 4 banán végezte be az autós tortában. 🙂
Aztán levágtam a hosszából, innen-onnan és azokból a darabokból alakítottam ki a hátsó szárnyat és az utasteret. Megfaragtam elől a motorháztetőt és amikor késznek láttam, körbe is lekentem a maradék csokikrémmel és már ment is a hűtőbe dermedni.

Mivel sötét a krém, nem mertem egy rétegben burkolni, így úgy döntöttem, először kap egy adag fehér réteget. Ehhez készítettem egy adag fondantot és már be is vontam vele a tortát. Elsimítottam, igazgattam, hűtőbe tettem.
A piros fondant ebben az esetben vettem, összesen fél kg-ot, mert nem akartam idegbajt kapni, ha esetleg nem sikerült volna szép piros színt begyúrni. Piros fondant INNEN.
Kinyújtottam és bevontam a kissé benedvesített fehér fondantos autót. Azért kell, hogy pindurit nedves legyen, mert akkor összetapad a két réteg. DE NE LEGYEN VIZES!!!!!
Fekete fondantot is SütiDekortól vettem, ahonnan a pirosat, a fent említett okokból.

Pogácsa szaggatóval igyekeztem méretarányos kerek keréknek valót kivágni ,de végül nem sikerült…. arra kicsivel kisebb piros kört, amibe hurkapálcával nyomtam lyukakat. Nedves ecsettel tapasztottam össze őket, majd mentek a burkolatra.
A szeménél és a szájánál nem nedvesítettem a fehér réteget, mert úgy gondoltam, hogy majd szikével óvatosan kivágom a piros fondantot a szem és száj körvonala mentén. Sikerült is, ügyesen, óvatosan. 🙂
Fekete fondantból lett a pupillája, az aoldalsó ablakokat nem sikerült már formára vágni és az oldalán levő tűzzel is megszenvedtem. 🙂
Az alján igyekeztem figyelni, hogy legyen némi látszatja annak, hogy nem rögtön a földön kezdődik a kaszni, szóval egy csík fekete fondant is felkerült még a kerekek előtt körbe az autóra.

Persze mondjuk airbrushhal szebben mutatna a festés, de én elsőre így is meg vagyok vele elégedve!
Kapott egy adag lakkot is a végén. (ezt szintén SütiDekornál szereztem be.)

Hát nagyjából így készült. Mondom, elsőre nagyon büszke vagyok magamra, bár látom természetesen a hibáit. De majdcsak fejlődök. 🙂