Minden ott kezdődött, hogy megszülettem…
Neeeem, csak vicceltem, ezt a sztorit nem fogom ilyen régről indítani. 🙂
Kezdjük ott, hogy egyértelmű volt, hogy ismét magam készítem a szülinapi tortámat. Kigondoltam hát milyen legyen. Fodros. Valahol azt olvastam ez az idei év hóbortja (már ha lehet annak nevezni). 🙂 Hát nekem bejön, tetszik, kész!
És jött a csavar. A lányom ismét elő állt (egyre gyakrabban teszi), hogy virágos tortát szeretne. 🙂 Egyem a szívét, az ilyen kéréseinek (sem) nem tudok ellenállni. 🙂 Húztam a dolgot, de nem felejtett.
Azt akartam kihozni, ami végül összejött: nem egy nagy tortát készítek magamnak, hanem kettő kisebbet és akkor az egyik legyen neki virágos, a másik pedig nekem fodros. 🙂
Elment oviba én pedig neki álltam.
Véletlenül lett az enyém szögletes, sütöttem egy 5 tojásos olajos piskótát, de a széle csúnya lett, muszáj voltam levágni, akkor meg gondoltam legyen már szögletes. 🙂 Úgyhogy a 24 cm-es kerek formában sült piskótából lett egy helyes kis négyszögletes. 🙂
Jött a krém. Magamnak nincs kedvem sokat vacakolni, pedig elsőre mindig azt gondolom majd magamon tesztelni fogok újabb krémeket. Hát nem! Lusta vagyok. 🙁
Legyen fehér csokis, de azért mégis más.
Tele vagyunk fagyasztott gyümölcsökkel, úgyhogy adott volt, hogy a krém édességét ellensúlyozzuk kis savanykás ízvilággal.
Szedtem össze szedret, fekete és piros ribizlit, málnát, összeturmixoltam, majd átpasszíroztam. Az így kapott pürét kis lábasban elkezdtem melegíteni, adtam hozzá azért pici cukrot, de nem sokat. Amint elolvadt kevertem bele pici zselatint és 2-3 kavarás után elzártam a lángot. Hagytam, had hűljön ki.
Szóval a piskótát felvágtam lapokra. 5 lapra, szép magas lett! 🙂
Az alsó lapra csak fehér csoki krémet kentem, rá egy másik lap. Na erre már szórtam egy kis habfixálót (nálam ez gátolja meg, hogy a piskóta idő előtt átnedvesedjen a folyósabb krémektől), majd megkentem az erdei gyümis péppel.
Erre szórtam bőven szeletelt mandulát, majd megkentem krémmel.
Ezután ismét jött egy ilyen réteg, majd az utolsó ismét csak fehér csoki krémet kapott és lezártam a legfelső lappal.
Kívülről is lekentem krémmel, majd beburkoltam fehérrel.
Ezután jött a finom része, amitől rettegtem.
Begyúrtam 6 árnyalat rózsaszínt. Pontosabban 5-öt, mert a 6. fehér maradt.
Fogtam egy ilyen konyhai mosogatórongyot (hármasával lehet kapni élelmiszer boltokban is), alaposan megszórtam keményítővel (hogy a szöszök itt maradjanak, ahol vannak). Kezdtem a fehér fondanttal. Kb. 2 mm vastagra kinyújtottam (hosszúra), majd nagyjából a torta oldalának megfelelő hosszúságú és nagyjából 2 vagy 3 cm széles sávokra vágtam.
Alaposan bekeményítőztem azt a felét is, amit átsimítok majd. Fogtam a szerszámom és pöndörgetni kezdtem végig a fondant szélén. Elvékonyítottam, ezáltal hullámosodott is. Jó minőségű fondantnál a gömb fejű mintázóval művelik ezt, de nekem sajnos nem volt a legjobb a házi fondantom. (Vagyis erre a célra nem épp a legmegfelelőbb volt.)
Amikor kész volt a hullámozás, egy vizes ecsettel áthúztam egy sávot a tortán, ahova ragasztani szerettem volna a fodrot és ráhelyeztem. 🙂 Fentről lefelé haladunk a fodrozáskor. Kis igazgatás és hajrá tovább. Minden oldalra körbe, külön-külön. 🙂
Amikor körbe értem jött a következő szín, egészen addig, míg a legsötétebbel be nem fejeztem legalul. 🙂
Babra munka, de szerettem. Elsőre egész jól sikerült, hát még ha minden nap csinálnám, tökéletes is lehetne! 🙂
Jah, végül csak 5 árnyalat fért el a tortán, de nem bántam. 😀
Az van, hogy nem hullámozta meg eléggé a szerszámom a szélét, de nekem így is tetszik! 🙂
Ezek után (bár simán is nagyon tetszett), szerettem volna rá tenni ostyaképet. Már csak azért is, mert bár most az én saját születésnapomra készült a torta, hát a blogom is most múlt két éves, megérdemel ő is egy tortát – megosztva az írójával -, valamint a szülinapi játéknak pont ma lesz vége, úgyhogy…
…megkapta az ostyát. A blog fejléce került a tortára, a logóval együtt. Ezt még picit gyakorolnom kell, de nagyon tetszik. 🙂
Gondoltam majd én (!) egy laza mozdulattal rásuhintom ecsettel az életkorom, de basszus, nem lett olyan elegáns, mint amilyennek szántam. 😀 De az enyém!
Mint egy párna, nem? 🙂
És akkor ha már torta és ha már kicsi lett, akkor nem feledkeztem meg Petrám virágos tortájáról sem. Miért ne, az is fukszia színű lett, mert tetszik és mert volt begyúrva. 🙂
Kisütöttem egy 2 tojásos piskótát 19 cm-es formában és ugyanazt a fehér csokis krémet kapta, mint a másik.
A szimpla krém pont erre a két tortára elegendő mennyiség!
Amikor kihűlt a piskóta, rajzoltam egy virágot papírra (akkorát, mint a piskóta), körülvágtam, rátettem a piskótára, majd szépen késsel a körvonal mentén kivágtam a virágot, ezután pedig lapokba vágtam.
Betöltöttem, körbekentem, beburkoltam és rá került csak azért is a blog “logója”, hogy gyakoroljam az ostyakép felhelyezést. Há’ van mit gyakorolni. 🙂 Pici virágok, körbe szalag, majd kapott mindkettő lakkot és kész is voltam. Amennyire nem volt kedvem hozzájuk, annyira szerettem készíteni őket. És előre várom, mit szól majd hozzá a lányom. 🙂 Azt az örömet imádom, amikor megkapja a vágyott pici tortáját! 🙂
Szóval 28 éves lettem. Elképesztő! (Itt is jelen van a 2-es minden formában.) 😉
Ennek örömére szombaton (6.-án) megyek vágott trüffelek tanfolyamra a Chefparade csokiműhelybe. 🙂 Már alig várom! Hozom majd az élményeket, a pesti kiruccanásról, az ünneplésről és frissítem majd ezt a bejegyzést egy szelet képpel a tortáról. 🙂
 |
| Hajtogattam alufóliából sütőformát neki. |
És amikor megkapta, ezt öröm volt látni:
Vanda 1 éves lesz. Ez alkalomra készítek egy tortát, amire Szilvi rózsaszín kis cipőket szeretne. Mivel ezelőtt még sose készítettem ilyet, így kicsit utána néztem, majd jött egy bogár és nekiálltam este. Volt sablon, fondant, elkészült a kis cipő nagy nehézségek árán. Egy pasi és két kicsi próbált meg közben szétcincálni, mondjuk apa folyton dicsért miközben készítettem, úgyhogy ő csak támogatott. 🙂
Hát…nem tetszett az első verzió igazán. Persze büszke voltam, hogy elsőre megáll és egész felismerhető, de ahogy végeztem tudtam, ezt újra készítem majd, másképp.
Bár más “stílus”, azért tetszik, de aztán gondoltam legyen pántos.
Kezdjük mindjárt a sablonnal. Ha lemented a képet, akkor megfelelő képmegjelenítővel kedvedre tudod nagyítani és kicsinyíteni annak megfelelően, hogy mekkora pipőt szeretnél.
Én azt a rém egyszerű módszert követtem, hogy picasa segítségével a kellő méretre nagyítottam, majd a monitorra tettem egy lapot és átmásoltam a kontúrokat. 🙂
Ezt kell majd körbevágni szépen ollóval. A két x azt hivatott jelölni, hogy a talp résznek azon pontjához kellene illeszkedjen a karima azon része, ahol szintén egy x jelölés van.
A szaggatott vonal a varrat. De haladjunk sorban.
Tehát kivágod a sablonokat és kinyújtod a fondant. Én sima zselatinos fondantot használtam, elkészítését ITT találod, de ha másik szimpatikusabb, természetesen abból is lehet cipő (is). 4-5 mm-nél semmiképp ne hagyjuk vastagabbra a nyújtott cukortésztát.
Tegyük rá a sablonokat és vágjuk szépen körbe.
Ezután a karimás részt a képen látható módon “varrjuk” be. Nekem erre van egy célszerszámom, az alábbi képen látható kis kerek eszköz, amit foci labda torták varrat imitálására vettem elsősorban. Pár száz forint, de ha nincs sem probléma, fogjunk egy fogpiszkálót mondjuk és lyukasztgassuk azzal körbe, de ne szúrjuk át a tésztát!
Ezután fordítsuk a másik felére a karimát és azt a felét, amivel a talphoz fog kapcsolódni kenjük be ételragasztóval egy sávban. Nekem van házilag készült ételragasztóm, ami 1 rész CMC (nem tapétaragasztó!) és 25 rész vízből készült.
Ha mondjuk nincs CMC-nk, amit egyébként SütiDekornál is lehet kapni kis kiszerelésben (és mellékesen megjegyzem fondanthoz gyúrva gyorsabb száradást tesz lehetővé), akkor vegyünk szintén SütiDekornál kapható étel ragasztót. Ha ezt sem szeretnénk, akkor pindurit nedvesítsük be az ecsetünket és simán azzal húzzuk végig a fondantot, majd a cukortól összetapad, igaz így sokkal tovább tart a száradás és tovább lehet izgulni, vajon szét csúszik-e. 🙂
A pántot a látható módon áthajtjuk és szintén ragasztóval rögzítjük.
Az elejére készíthetünk szinte bármilyen motívumot. Én virágot készítettem, mert a toprtára is virágok mennek majd, akkor pedig legyen egységben az erő.
Kiszúrtam fehér fondantból egy virágot, amit aztán körbe pöttyöztem. Ha szintén nincs erre való célszerszámunk, ismét kapjuk elő a fokpiszkálót. Minden szirmot körbe pöttyözünk a virág közepe egy pufibbra hagyott rózsaszín pötty, amit szintén körbe pöttyözünk/szurkálunk. Majd a cipellő orrára ragasztjuk és mindezt kétszer: jobb lábra, bal lábra.
A pánt se legyen sima, oda egy pufibb pötty fehér fondant ragasztottam,
majd erre egy rózsaszínt,amit szintén körbe szurkáltam, mintha patent szerűség lenne.
Aztán gondoltam ha már minden itt van előttem, akkor a többi díszt is elkészítem. Alapvetően nem lesz nagy torta, ezért még pár virágot készítettem a fent leírt módon, csak épp rózsaszín szirommal és fehér “bibével”, mert a torta alapja fehér lesz.
Brutál jó kis torta lesz, remélem! Nekem nagyon tetszik ez a “varrott” stílus. 🙂
Szóval ez egy amolyan kis “tutorial”, hogyan készítsünk ehető kis cipellőt.
Lehet a macskákkal együtt ezek is bekerülnek egy gyűjtőbe, ahol ilyen “Hogyan készül” segítségeket gyűjtünk majd…ki tudja.
További képeket a Facebookon a Babacipellős torta című albumban találsz.
Bár már készítettem valamit a Blogkóstoló 7. fordulójára, Vikvi blogján annyi elkészíteni való finomság fogadott, hogy muszáj voltam még valamit elkészíteni.
Persze más indokom is volt. Kinéztem a Rigó Jancsi tortáját is, mert töredelmesen bevallom, hogy még sosem készítettem. Tehát pont kapóra jött, mert mamám most lesz 28-án 72 éves. Úgy gondoltam, hogy a nagyszüleimnek már nem készítek burkolt tortát inkább a vastag cukormáz miatt, hanem az új utat választom: burkolatlan tortákat készítek. Na, papámnak így lett Karinthy tortája, mamának pedig ez.
Íme a recept:
3 tojásos kakaós piskótát sütöttem, amit aztán 3 lapra vágtam, ebből kettőt használtam fel. 🙂
Krém:
5 dl habtejszín
250 g tejcsokoládé
1 ek zselatin
A csokit összetördeltem és megolvasztom a szokott módon.
A zselatint 1 deci vízzel egy kis lábasban elkezdek melegíteni és mikor szépen felolvadt, belekeverem a csokiba. (Ne forrjon!) Teljesen csomómentes legyen.
A tejszínt kemény habbá verem, majd egy kis részével durván keverve fellazítom a csokit. Ezután lehet lágyan belekeverni a maradék tejszínhabot.
Összeállítás:
Az egyik tortalapot visszatettem a karikába, majd erre rakom rá a habot.
Szépen elegyengetem, majd rá borítottam a másik lapot és beteszem a hűtőbe, hogy a hab is kissé megkössön a zselatintól.
Csoki a tetejére:
150 g étcsokoládé
A csokit megolvasztottam, kb. 40 fokosra melegítettem, majd visszahűtöttem 30 fokra és ráöntöttem a torta tetejére. Úgy gondoltam az oldalát úgy hagyom, had csurogjon le rajta a csoki itt-ott, de nem jött össze, ugyanis ismeretlen csokoládéval dolgoztam és gyorsan kötött. Ezért még gyorsan a szelteket bejelölgettem és vissza ment a hűtőbe.
Kis tejszínhab csúcsokkal és transzferfóliázott temperált tejcsoki korongokkal díszítettem minden szeletet, középre pedig egy karamellizált tejcsoki szívet tettem.
Amit kóstoltam belőle (már a habból), az nagyon finom! 🙂
Igaz semmi rossz nincs benne. Holnap vágja fel a nagymamám, ezért nincs szelet kép (meg mert ma éjfél a határidő a játékban és addig közzé kell tegyem a bejegyzést, de ha úgy adódik majd pótolom).
Köszönöm a játékot és a sok finomságot, ami Vikvi blogján van. Mellékesen megjegyzem még rengeteg pite el van mentve nekem a könyvjelzők közé, és várják, hogy elkészítsem. 🙂
UPDATE: Szelet képek 🙂
Hello Kitty nagyon menő figura és még az is marad jó ideig. 🙂
Egyszer már készítettem a lányom ovis születésnapjára, csokis-banános ízben, hát ez is ilyen lett, csak most nem virág került rá, hanem rendesen a masni, arra pedig, hogy Hanna. 🙂
Egyébként nekem tetszik, akárki akármit mond. 🙂
Ezen kívül fontosabb, hogy az ünnepeltnek is nagyon tetszett és ízlett is! 🙂
Jobb oldalt a menüben készült egy Tortakrémek menüpont, ami még frissítés alatt áll, de már most szétnézhettek arrafelé. Kipróbált és még csak begyűjtött tortakrémek vannak felsorakoztatva, minden krémem oda fel fogom vezetni! 🙂
Keresgéltem, milyen tortát csináljak nagypapám 72. születésnapjára. Gondolkodtam rajta, hogy nagymamám születésnapjával együtt tartjuk meg, mert egy azon évben születtek, papám febr. 15-én, mamám febr. 28-án. 🙂 De aztán úgy gondoltam, hogy mégis úgy az igazi, ha az adott nagy csak az adott ünnepelté. 🙂
Nem akartam borított tortát készíteni, mert papám mostanában mindig elmondja, hogy a határon táncol a cukra, így sima tortában gondolkodtam. Először úgy gondoltam joghurtos lesz, de aztán ITT rátaláltam erre. 🙂
Nagyon megtetszett, igaz mi nem szeretjük a vajas krémeket, de mamámék igen. 🙂
Tésztához:
12,5 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
12,5 dkg csokoládé
8 tojás
1 teáskanál vanília aroma
5 dkg őrölt mandula
4 dkg darált háztartási keksz
1 kávéskanál sütőpor
Krémhez:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
15 dkg étcsokoládé
Panírozáshoz:
5 dkg mandula
és kell még kb. 1 dl habtejszín
Krém:
A vajat a porcukorral habosra verjük, hozzáadjuk az olvasztott csokoládét és összekeverjük.
Van telefonnal fényképezett szeletes kép is, majd pótolom. 🙂
Minden az 5 tojásos kakaós, olajos, Kiskukta féle piskótával kezdődött, aminek a receptjét ITT leírtam.
Aztán elkészítettem a krémet, amit szintén ITT írtam le, nade ebből dupla adag kellett, mai rögtön fél kg csokit jelent és majdnem ugyanannyi vajat.
Hagytam kicsit állni, hogy szilárduljon, majd 3-ba vágtam a piskótát és betöltöttem a krémmel. Minden réteg krémre raktam egy sor karikázott banánt, összesen 4 banán végezte be az autós tortában. 🙂
Aztán levágtam a hosszából, innen-onnan és azokból a darabokból alakítottam ki a hátsó szárnyat és az utasteret. Megfaragtam elől a motorháztetőt és amikor késznek láttam, körbe is lekentem a maradék csokikrémmel és már ment is a hűtőbe dermedni.
Mivel sötét a krém, nem mertem egy rétegben burkolni, így úgy döntöttem, először kap egy adag fehér réteget. Ehhez készítettem egy adag fondantot és már be is vontam vele a tortát. Elsimítottam, igazgattam, hűtőbe tettem.
A piros fondant ebben az esetben vettem, összesen fél kg-ot, mert nem akartam idegbajt kapni, ha esetleg nem sikerült volna szép piros színt begyúrni. Piros fondant INNEN.
Kinyújtottam és bevontam a kissé benedvesített fehér fondantos autót. Azért kell, hogy pindurit nedves legyen, mert akkor összetapad a két réteg. DE NE LEGYEN VIZES!!!!!
Fekete fondantot is SütiDekortól vettem, ahonnan a pirosat, a fent említett okokból.
Pogácsa szaggatóval igyekeztem méretarányos kerek keréknek valót kivágni ,de végül nem sikerült…. arra kicsivel kisebb piros kört, amibe hurkapálcával nyomtam lyukakat. Nedves ecsettel tapasztottam össze őket, majd mentek a burkolatra.
A szeménél és a szájánál nem nedvesítettem a fehér réteget, mert úgy gondoltam, hogy majd szikével óvatosan kivágom a piros fondantot a szem és száj körvonala mentén. Sikerült is, ügyesen, óvatosan. 🙂
Fekete fondantból lett a pupillája, az aoldalsó ablakokat nem sikerült már formára vágni és az oldalán levő tűzzel is megszenvedtem. 🙂
Az alján igyekeztem figyelni, hogy legyen némi látszatja annak, hogy nem rögtön a földön kezdődik a kaszni, szóval egy csík fekete fondant is felkerült még a kerekek előtt körbe az autóra.
Persze mondjuk airbrushhal szebben mutatna a festés, de én elsőre így is meg vagyok vele elégedve!
Kapott egy adag lakkot is a végén. (ezt szintén SütiDekornál szereztem be.)
Hát nagyjából így készült. Mondom, elsőre nagyon büszke vagyok magamra, bár látom természetesen a hibáit. De majdcsak fejlődök. 🙂
Október 29-én volt a kisebbik lányom keresztelője és ekkor tartottuk meg párom nagymamájának a születésnapját. Ez a torta neki készült, hímzett terítő díszítéssel. 🙂
Ennek a tortának egyszerű és rövid története van.
A nagylányom szülinapja előtt megkezdte az oviba szokást (szépen szólva) és hát így adott volt, hogy készítenem kell egy tortát az oviban ünneplésre, mert hát ha már ott van ugye a gyerek, akkor ünnepeljék meg. 🙂
Először gyümölcstortát akartam, hogy “egészségesebb” legyen, aztán ahogy szóltam az óvónéninek, hogy hozok gyümölcstortát, elsuhant előttem a másik csoport dajka nénije egy csokitortával, úgyhogy gyorsan átállt a gondolkodásom. 🙂
Hogy honnan jött a Hello Kitty? Nem tudom. Nem vagyunk ráállva szerencsére, de valószínű az volt a kiindulópont, hogy ne legyen bonyolult, mert időm nem sok volt, burkolt legyen és formatorta. Kittyvel nincs sok macera. 🙂
Aztán még jól is jött ki a lépés, mert a masni helyére gondoltam akkor virágokat teszek, úgyis az a jele az oviban, így kicsit még személyesebb lesz! 🙂
Kezdésnek egy 4 tojásos kakaós olajos piskótát sütöttem egy 26 cm-es formában a szokott módon. Aztán kerestem a neten Hello Kittys képeket. Olyat kerestem, amin csak a feje van. Lementettem, majd megnyitottam és teljes monitor nagyságúra nagyítottam. Egy vékony lapot tettem a monitor elé és lemásoltam a körvonalakat. Kb. akkora lapot és akkora nagyítást használtam, amekkora formát ki tudtam vágni a kerek piskótából a legkevesebb veszteség nélkül.
Körbevágtam a sablont, rá tettem a piskótára, mikor már kihűlt és körbevágtam. Ezután vágtam lapokra.
Általában 3 lapra szoktam vágni a piskótát.
Csokikrémet készítettem és úgy döntöttem, hogy banán karikákat rakok a csokikrémre.
Tehát lap, krém, banán szeltek…
… lap, krém, banánszeletek, lap…
…és kívülről vékony krém.
Kezdő koromban nem bénáztam ennyit, mint ennek a tortának a borításánál. Konkrétan harmadszorra sikerült beburkolnom.
Szakadt, puklis volt, áh, majdnem feladtam. Aztán kellett készítenem új adag fondant, azzal nagy nehezen sikerült beburkolnom. Nem is értettem ,mi van velem.
Volt begyúrva sok szín pici gombócok formájában dobozban pihente a kamrában, pont jól jöttek. Megsodortam a bajszokat, az orrot és a szemeket és hagytam száradni. Addig elkészítettem a virágot és a lepkét, amit szintén hagytam száradni.
Végül kicsi vízzel felragasztottam az alkatrészeket és kapott egy adag lakkot is.
Körberaktam az egészet rózsaszín cukorgyöngyökkel amúgy. 🙂
És akkor elvittük az oviba. Ahogy sétáltunk reggel és vittem a tortát Petrám végig a kezem puszilgatta, hogy de jó lesz torta és köszöni szépen, stb. Annyira jól esett, olyan boldog voltam!
Petra általában nekem semmit nem mesél az oviról, hiába kérdezem, mindenki másnak viszont szokott csicseregni ezt-azt.
Most viszont ahogy elhoztam mesélte, hogy felköszöntötték, mondták, hogy boldog szülinapot, meghúzták a fülét, megmutatta, mekkora levegőt vett, hogy elfújja a gyertyákat és azt mondták nagyoon finooooom, és ő adott a gyerekeknek is….
Akkora átéléssel mesélte, szinte szárnyalt közben! Én pedig élvezettel hallgattam. Látszott rajta, mekkora élmény volt ez neki, hogy Őt ünnepelték! Büszke vagyok rá!
Mesélték az óvónénik is, de amikor a gyerek meséli, aaaaaz az igazi! 🙂
Nagyon örülök, hogy jól érzi magát az oviban, tőmondatokban mesélek róla kicsit:
Hétfőn másfél órát voltunk bent délelőtt, akkor ott maradtam vele. Nem akart hazajönni.
Aztán kedden már egyedül maradt bent 2 órát.
Szerdán már reggelre mentünk és már ott ebédelt, egyedül. Mindent megevett, ott akart aludni.
Csütörtökön már ott is aludt, alvás után mentem érte, pénteken szintén.
Alvás időre már olyan szinten elfárad, hogy eldől. Csak itthon többet szokott aludni, kevés neki az ovis alvás idő, ezért nagyon nyűgös szokott lenni hazafelé. Kell neki egy óra, mire magához tér. Viszont este korábban alszik el és korábban kel, bár ekkor is kell neki egy óra, mire magához tér – újabban. 🙂
Volt szombaton az ovinak jótékonysági bálja. Tombola nyereménynek készítettem két dobozka macaront. Belga fehér csokis – tonkababos ganache krémmel töltve. Nagy bánatomra viszont nem lettek puhák a habcsókok. Ehetőek voltak ugyan (mert hagytam itthon is), de nem azok az igazi szétolvad a szádban állagúak, hanem majdnem ropogósak. Ilyet még nem pipáltam. 🙁 El akartam készíteni még szombat délelőtt újra, mikor már teljesen világossá vált, hogy nem fog estig megpuhulni, de kétszer is nekifutottam és na lám, nem sikerült egyik adag sem. Erről ennyit. 🙂 Hiába sikerül az esetek 90%-ában gyönyörű macaronokat gyártanom, most beleestem a 10%-ba. 🙁 Mert nagyon akartam vagy mert 3 dolgot akartam egyszerre csinálni és kapkodtam… Elkenődtem. (Bár sejtem, hogy mi volt a baj, de tesztelek majd egyet és majd csak utána osztom meg az észrevételemet.) VISZONT! Ahogy a második adagot kevertem életemben először hallottam “klaffogni” a cukorszirupos fehérjét 😀 , ahogy annak lennie kell. Nem is akartam hinni a fülemnek, azt hittem nyert ügyem van a gyönyörű macaronokra és nem. 🙂 Hát…e’van. Nem adom fel, de így sajnos nem sikerült kicseréltetnem a makikat. 🙁
