Ez a finom kis poharas (üveges desszert) abszolút a véletlen szülötte.
Történt ugyanis, hogy nutellás krémmel kellett tortát készítenem és tanácstalan voltam.
Aztán adtak egy teljesen egyszerű receptet, amihez krémsajt, nutella és tejszínhab kellett….csókjaim meg voltak, így a maradékot csak úgy egybekóstoltam.
Május első vasárnapja bizony most lesz holnap után! Ekkor van az anyukák napja! (Apák napja pedig azt hiszem júli. 3. vasárnapja…van júni?)
Hirtelen ötlettől vezérelve készültek ezek a muffinok. Az igazság az, hogy tortákat gyártottam, szám szerint 5 darabot egyszerre és abból 3 csokoládés volt. Anyukám kedvenc csokikrémje került beléjük. Így arra gondoltam, hogy gyorsan sütök hozzá muffinokat és megtöltöm őket. Nagyon nagyon nagyon finomak lettek! Egyet megettem, mert felborult és a másik összecsokizta…..szegényke hiányzik is a repertoárból sajnos. 🙁 (tovább…)
Mondták rá, hogy hosszabb ideig tart leírni a nevét, mint betolni egy adaggal….rácáfolnék. Mert ezt nem kanalazod gyorsan, ezt élvezettel fogyasztod.
Elsősorban azért, mert a tápióka nem egy megszokott, hétköznapi finomság és az állaga is érdekes, másodsorban azért, mert a passiógyümölcs (hétköznapibb nevén maracuja) sem megszokott ízű és ezeket bizony ki kell élvezni. (tovább…)
A következő süteményt is a “szükség” szülte. Gondoltam a lenmagliszt kerüljön sós, hagyományos süteménybe, így készültek ezek a sajtos rudak.
Erre szintén igaz, hogy nem tartalmaz sikért, így a liszt bizonyos része helyettesíthető csak lenmagőrleménnyel.
De pont elég így, hidd el. És erre is igaz, hogy még finomabb ebben a formában, mint hagyományosan, őrlemény nélkül. Abszolút működik és nem szárad ki másnapra sem. (tovább…)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Boldog Kukta! 🙂
Szerencsére. 🙂 Mert Ági keresett meg, hogy jelentkezzek a blogger “versenyre”, mely Donum Terrae magkrémekre van komponálva.
Azonnal igent mondtam, hiszen amellett, hogy lehetőségem nyílt kipróbálni egy ilyen fantasztikus magkrémet még további nyereményekért is versenybe szállhatok, mint annak idején a Csikos lekvárokkal.
Izgatottan vártam, vajon milyen magkrémet kapok, de a krémet rejtő csomag előtt érkezett a levél: desszertet kellene alkotni.
Ekkor még izgatottabb lettem, majd végül kibontottam a küldeményt és tökmagkrémet rejtett. (tovább…)
És elindult a kavarás!
A KataFakanala és a Batha-Porta jóvoltából keverhetek bio-lisztekkel, azaz magőrleményekkel.
Kaptam egy csomagot, amelyben 5 féle magőrleményt találtam. (Ezúton is köszönöm szépen!) Feles dióból-, málnából, valamint szőlőmagból, mogyoróból, lenmagból és tökmagból.
Már az illatuk is csodás volt, de kezdetben nagyon tanácstalan voltam. (tovább…)
Nagyon régóta bizgatta a fantáziámat, milyen lehet ez az egyébként ránézésre guszta tejbegríz.
Valahol láttam is hozzá megbízható, tuti receptet, de kicsúszott a kezeim közül és el is felejtettem a dolgot. Aztán Ildi feltette a blogjára és ismét új tűz gyúlt bennem ez iránt. El is készítettem azonnal.
Elsőre furi, hogy tejbegrízt rántok, de lekvárral nagyon finom! 🙂 (tovább…)
Gyorsan készen van, sütni sem kell sokáig és a siker GARANTÁLT!!!!
Fém dobozban lehet kapni a boltok polcain dán vajas kekszet. Horror áron, de amikor kapunk, akkor nagyon örülünk neki! 🙂 Ez gyakorlatilag pathé, aminek egy (szerintem) egyszerűbb változatát is hozom hamarosan, sőt kakaós verzióban is megmutatom. Gyakorlaton is készítettünk, sőt vizsgára is (én készítettem) és a szakácsok nem győzték dicsérni! 🙂
Persze nem az én érdemem volt, hanem Györgyié, a tanárunké, hiszen Tőle származott a recept, mégis én kiviteleztem na! 😀 (tovább…)
Pár héttel/hónappal ezelőtt kaptam a Csúzi Pincészettől ajándékba 4 üveg lekvárt, valamint almasajtokat kipróbálásra.
Sosem hallottam még az almalekvárról, mert valahogy nem szerepel az alma az első gyümölcsök közt, amiből lekvárt szokás készíteni, pedig…..
A feladat az lett volna, hogy ha gondolom készítsek velük süteményeket. Kicsit el is voltam havazva, de nem is tudtam, mibe kerüljenek. Én annyira szeretem az ilyen házi, kistermelői lekvárokat, hogy szeretem őket nézegetni, sajnálom kibontani. Ezzel is így voltam. Aztán egy napon megvilágosodtam. 😀 Rám fért…. És felpattant az első üveg teteje. (tovább…)