 |
| Hát nagyjából ennyi, ami kell ahhoz, hogy bonbonozhass. |
 |
| A folyamat kollázsba szedve. |
- A szobában ne legyen 22 foknál melegebb (elvileg 18-20 fok az ideális, de gyerekeknél nem fogok 18 fokot csinálni pusztán ezért).
- NE főzzél közben, ne legyen nagy a páratartalom, ne legyen gőz, ezektől csúnya foltos lesz a bonbon.
- A forma legyen por és cseppmentes.
- Van aki rámelegít hajszárítóval kicsit, mielőtt elkészítené a hüvelyt, van aki kicsit hűti (tanfolyamon a csíkozás miatt hűtve volt, jó volt, másnak melegítve jó a forma), én meg nem csinálok vele semmit, csak hagyom szobahőmérsékleten.
- Jó minőségű belga vagy francia csokival dolgozzunk. Én Callebaut csokival dolgoztam és dolgozom mindig.
Ezeknek a csokiknak a csomagolásuk oldalán fel van tüntetve a kristályosodási skála.
Elsőként kiméred mennyi csokira van szükséged és elkezded melegíteni.
Míg a tanfolyamon 60 fokig melegítettük a csokit, addig bőven elég 45-50 fok közöttire melegíteni. Ha tovább melegíted se lesz igazából baja, de a legtökéletesebb kristályosodás akkor jön létre, ha betartod a hőfokokat. De amire nagyon figyelj, hogy SOHA ne melegítsd 70 fok fölé a csokit, mert visszafordíthatatlanul megég! Én ehhez elektromos csoki fondüt használok, vaterán nézz körbe, különben nagyon drága (már ahhoz képest dupla annyiba kerül legalább).
Amíg a csoki melegszik a konyhapultra vágunk egy nagyobbacska darab sütőpapírt, elő vesszük a spatulát/kenőkést és a poharakat, amiket fejjel lefelé szépen le is helyezhetünk a sütőpapírra.
 |
| Melegítjük a csokit 45-50 fokig. |
Mindezek után visszahűtjük (hol 30-31 fokot írnak, hol mást) 27-28 fokosra, attól függ ét-, fehér-, vagy tejcsokival dolgozunk.
Étcsokinál 28 fokra, fehér csokinál 27 fokra.
Kevergetjük egy kiskanállal folyamatosan (bár akkor se lesz semmi ha csak néha rákeverünk, csak ne dermedjen meg sehol a csoki), vagy kiöntjük a munkalapra és folyamatos mozgásban tartjuk a csokit, hogy ne szilárdulhasson vissza, de szerintem az is működő képes, ha hideg vízbe állítod a kis csokis tálat és ott kevered, de elég hirtelen is meg tud ám szilárdulni, szóval oda kell figyelni…
Ha a munkalapra öntöd a legjobb ha gránit a munkalapod. 
De az sem baj, ha sima fóliázott, csak épp nehezebben fog kihűlni, tovább kell simogatni a csokit.
 |
| Visszahűtjük 27 fokra |
…majd újra rámelegítünk, míg eléri a 31-32 fokos hőt az olvadt csokink. (De 34,5 fokosnál ne legyen melegebb ennél a szakasznál már!) Fehér csokinál 28-29 fokosan már dolgozhatunk vele.
 |
| Vissza melegítjük 31-32 fokra. |
A forma előkészítve, ráöntjük szépen vízszintesen a csokit.
 |
| Öntsük a csokit a formánkra. |
Elsimítjuk a kenőkéssel úgy, hogy minden mélyedésbe jusson. Vagy annyiba, amennyi bonbont szeretnénk, dolgozhatunk a forma felével is, ekkor a tőlünk távolabbi felével dolgozzunk.
Nem is kell, hogy tele legyenek a mélyedések, inkább az a lényeg, hogy a mélyedések oldalfalaira rá “tapadjon” a csoki, de természetesen az a legjobb, ha teli tudod tölteni a mélyedéseket csokival.
Igyekezzünk úgy dolgozni, hogy a formánknak ne folyjon minden oldalán a csoki, szorítkozzunk csak a tőlünk távolabb eső rövidebb oldalára, ott toljuk le a csokit.
A legjobb rész jön! Ezek után szépen csapkodjuk oda az asztalhoz így vízszintesen. Ennek célja, hogy a légbuborékok szépen feljöjjenek és távozzanak.
 |
| Ott jönnek fel a bubik. |
Ha ezzel végeztünk és szétvertük az asztal szélén a formát, akkor a két poharat úgy állítsuk be a sütőpapíron, hogy a forma hosszanti két végét rá tudjuk ültetni a poharakra. Kissé kocogtassuk meg a forma hátát több helyen a kenőkés másik végével, hogy meginduljon a csoki kifelé. Amikor már annyira nem folyik, akkor nyúljunk alá a kenőkéssel és húzzuk le a csokit, ami még kilóg a formából. Ha már nem folyik a csoki, megfordíthatjuk és rendesen lehúzzuk a felesleges csokit. Ezután mehet a forma a hűtőbe 10 percre. (Kb. 12 fokra.)
 |
| Folyik ki a felesleg. |
Ezzel a módszerrel érjük el azt a szép vékony, roppanós csokiburkot.
 |
| Így néznek ki a hüvelyek nem annyira szépen letisztított állapotban. |
 |
| Itt egy másik kép… |
Azt a csokit, ami kifolyt a sütőpapírra, visszatesszük a csoki fondübe és melegen tartjuk/újra melegítjük majd, ha talpalni fogunk.
Amikor megszilárdult a csoki (a hűtő hatása, hogy elkezd zsugorodni a csoki és ezzel) kezdi elengedni a formát. Alulról nézve lehet látni egyes formáknál, hogy már nem tapad vagy nem mindenhol tapad a hüvely a formába, vagy ha belenyúlsz és megpróbálod gyengéden kivenni a hüvelyt ki is jön.
 |
| Láthatóan kezdik elengedni a formát a hüvelyek. |
Amikor ki veszed a hűtőből a formát, spaklival letolod róla a felesleges csokit.
 |
| Spaklival eltávolítjuk a felesleges csokit. |
Ezután a már előre elkészített tölteléket (és ha az meleg töltelék volt, mint pl. egy ganache, akkor már lehűtve) beletöltjük a hüvelyekbe.
 |
| Ez karamellkrém. |
Maximum a formák 3/4-éig töltjük a tölteléket, hogy le tudjuk zárni a bonbonokat.
Ha megtöltöttük mindet, akkor én itt is az asztalhoz szoktam csapkodni egy kicsit a formát, hogy a légbubik innen is kijöjjenek és ha olyan a töltelék, akkor szépen elterüljön.
Vissza tesszük a hűtőbe, míg a csokinkat újra előkészítjük. Nem feltétlen szükséges újra temperálni (melegíteni, hűteni, ismét melegíteni), elég ha csak 31-32 fokosra melegítjük és talpalhatunk, hiszen ez az alja, ennek nem kell csillognia.
De aki tökéletes bonbont szeretne, az előtt egy újabb temperálási folyamat áll.
Tehát a hüvely készítésből visszamaradt csokit újra melegítjük 45-50 fokig, majd folyamatosan keverve visszahűtjük 27 fokosra és újra melegítjük 31-32 fok közé. (A hőfokok ismét mondom csokifüggők.)
Ha ez megvan, akkor a hüvely készítését ismételjük meg, csak már töltött hüvelyekkel. Tehát vízszintesen tartjuk a formát, a felénk eső részére rácsurgatjuk a csokit, majd a kenőkéssel elsimítjuk, hogy mindenhol szépen betakarja a lyukakat.
Kicsit oda csapkodjuk vízszintesen az asztal széléhez a formát, hogy a levegő ismét kijöjjön, majd a felesleget alaposan lehúzod magadtól elsimító mozdulattal a forma másik vége felé, le, egyenesen a sütőpapírra. Ha lyukat vélnél felfedezni, oda tegyél még egy kis csokit, majd húzd le a felesleget.
Mehet hűtőbe 10 percre, míg a csoki megszilárdul.
Ha megszilárdult, akkor spakli barátunkat kézbe véve levakeráljuk a forma felszínén maradt felesleges csokit. Ezzel gyakorlatilag lesorjázzuk a bonbonokat, kifordítva nem lesznek a bonbon alján kiálló részek.
 |
| Lesorjázva. |
Picit még érdemes ezután vissza tenni a hűtőbe, majd pár perc elteltével reménykedni, hogy kifordulnak a bonbonok, remélhetőleg az összes!
A hűtőből utoljára kivéve (ilyen formán) ha fejjel lefelé fordítod, jobb esetben azonnal kipotyognak a munkalapra/asztalra, ezért ne akarj alá nézni közben és ne tartsd egy kilométerre az asztal fölé, mert becsapódáskor szegénykék kinyiffanhatnak.
Ha nem esnek ki maguktól, akkor picit odakoccantva az egyik élét az asztalhoz már hallhatjuk is a potyogásukat.
Ha némelyik makacsul ragaszkodik a házas élethez a formával, akkor kis hűtőben töltött mézes hetek után celebrálhatjuk a válásukat, újabb él koccintással az asztalhoz ki imádkozzuk a formából a ragaszkodó egyedeket is. Néha hangos basszamegezés közepette sikerül mindez.
 |
| Valahogy így. |
Csillogó burok, vékony hüvely, sok töltelék amit egy ilyen bonbon képes nyújtani. De ennél nem is kell több! Így tökéletes!
Hát remélem mindenre sikerült kitérnek, ha mégsem kérdezz nyugodtan! Szívesen válaszolok!
