Elkapott és ledöntött a lábamról az ibolya láz. Bár évek óta kandírozom magam is, még sose kóstoltam. És nem is értettem mikor itt-ott olvastam a nagy áradozásokat róla…. mi vaaaaaaaaaan? Ibolya fanokkal vagyok körülvéve?
Bakker, mióta most is kandíroztam és készítettem hozzá muffint, azóta boldogan kijelenthetem: az ibolya fogyasztók és üdvözítők klánja új taggal bővült. 😀 VELEM!

Ennek a szenvedélynek hódolva nem nyugodtam, míg nem készítettem ibolya szirupot is. De gyerekek, 60 gramm szirmot összeszedni, tudjátok mi melóval jár? Anyám! Nem is sikerült! 😀
Szóval történt hogy apa hozott egy nagy tál ibolyát (nem puszta kedvességből, anyuci bizony ráparancsolt keményen ;)). Ahogy lerakta megpróbált azonnal kisasszézni a konyhából, de figyelek ám, azonnal visszainvitáltam, hogy jöjjön nekem szirmozni. 🙂

Nem kell soká itt ülni, „csak” 60 gramm kell, hajrá. Másfél óra páros ibolya szirmozás után (ugye csak a szirom kinyerése, zöld részek nélkül) mondom áh, kész vagyunk. 🙂 Mérés: 20 gramm!!?? Bacca……….+.
Elég lesz. Alig fogyott az ibolyából, mármint a tál 3/4-e még tele volt, de én feladtam. Apa pedig fél lábbal máris az udvaron volt. 🙂
Mindegy, most kis adag lesz. 20 gramm nem kevés mennyiségű szirom egyébként, de basszus…..

Na szóval az van, hogy annyiban maradtunk, mert a kezeink kezdtek görcsbe állni, pedig én nem vagyok az a típus, aki ha valamit elhatároz a konyhában egyszer csak feladja.

Marad a kis adag. Szóval 20 gramm szirom, enyhén megmosva.
90 gramm cukrot 75 ml vízzel lábasban sziruppá főzünk. Jól lobogjon. Amikor elzárjuk a lángot alatta, beleszórjuk a szirmot és elkeverjük.

 Nem nagyon látszik, de azért mégis, az ibolya már a vizet is kezdte elszínezni 1-2 perc alatt. 🙂

Elkeverjük szépen, majd lefedjük és hűlni hagyjuk. Ahogy lehűlt, hűtőben hagyjuk állni 24 órát.

Ezután majd leszűrjük és steril üvegbe töltjük. Hűtőben fél évig biztosan eláll.

Ízesíthetjük vele a süteményeinket, tortakrémet, muffin díszítő krémet, stb.

Plusz infó: az erdőkben szedhető ibolyák nem szmogosak, nem annyira szennyezettek, mint az út menti árkokban szedhetők. A viráguk is nagyobb, könnyebb dolgozni velük, akár kandírozunk, akár a szirmaikra hajtunk. Az illatuk és az ízük is intenzívebb, mint a kertieknek, ez tapasztalat. Ha nem csak a látványra hajtunk, hanem az ízélmény megőrzésére is, akkor fordítsunk gondot a jobb „minőségű” ibolya beszerzésére. 😉