Szeretjük a csokit. De ki nem? Persze nyilván vannak olyan emberek, akik nem igazán vannak oda se a fekete, se a barna, se a fehér verzióért, de ők a kivételek! 😉
Tehát mint Gombóc Artúr! Én mondjuk személy szerint mindig is a fehér csokit szerettem a legjobban. Egészen addig, amíg nme kóstoltam igazán minőségi csokoládét, mert a bolti verziók (a nagy nevek, amik minden bolt polcán megtalálhatók) bizony közelében sincsenek a minőségi csokinak. (tovább…)
házilag
Készítsd magad: Marcipános szaloncukor fahéjas aszalt szilvával
Hamarosan el lehet gondolkodni, hogy inkább hagyatkozunk a boltok olykor kiakasztóan drága és talán finom szaloncukraira vagy elkészítjük magunk. Te melyik verziót választod? Bár abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy párom a munkahelyén szokott kapni minden Karácsony előtt egy csomag minőségi szaloncukrot, azért idén először én a házira szavazok! (tovább…)
Csokis kekszek
Nagyon szeretjük a csokis kekszeket és úgy általában a kekszeket, süteményeket is, azt hiszem ez kitűnik a blog vezérvonalából is. 🙂 Mostanában azon kaptam magam, hogy rendszeresítve lett egy fém dobozka, amiből ha elfogy a keksz, azonnal sütök egy újabb adagot. Hát így alakult ki, hogy mostanában folyamatosan van valamilyen keksz nálunk elérhető közelségben és természetesen saját gyártású. Karácsonyi a doboz…lehet az ünnepekre hangolódás hozta ki ezt belőlem!? 🙂 (tovább…)
Rostos házi őszibaracklé
Ez sem nagy kaland ám! 🙂 Barackhoz írom, de körtével is készíthető. Igaz már egyiknek sincs igazán szezonja (mondjuk tán még körtét lehet kapni!?), valamiért a szezonális recepteket sosem bírom időben elétek tárni….most mit mondjak, ilyen vagyok, ez a 3. évem a blogger iparban, aki az elejétől olvas, tudja. 😀 Erre mondta valaki a napokban a céklánál, vagy valamelyik bejegyzésnél, hogy nem csúsztam ki, sőt, időben vagyok és nagyon gondos vagyok, amiért még a jövő évi szezon előtt megírom a receptet. 🙂 És milyen igaza van! 🙂 (tovább…)
Készíts trappista sajtot házilag – home made edition
Valljátok be bátran, kinek jut eszébe a mai világban dolgozó családanyaként annyi dolog mellett egy városban sajtot készíteni? Nekem. És nem is vagyok vele egyedül. Egyáltalán nem. Valamikor régebben végig söpört egy sajt hullám a neten. Mondjuk nálunk mindig ez van, de most már fokozottan. (tovább…)
Rostos almalé
Az igazán szerencsés emberek közé tartozom, ugyanis sok-sok bio almát szüretelhettünk. Ezek az almák valóban permetszer mentesek, semmivel nincsenek kezelve, gyönyörű színük van és ami a legjobb, a bolti almával ellentétben ez nem barnul meg, míg felszeletelek egy darab almát. Sőt! Pár óra elteltével sem kezd el barnulni. (tovább…)
Mogyorókrém házilag
Készítettem már mogyoróvajat házilag. Ez is hasonló, csak sokkal több “adalék” megy bele. 🙂
Kissé tartottam tőle, főleg az aprító miatt. Nekem kettő is van. Van egy aprítólabdám (Russel Hobbs) és van a Kenwoodhoz is egy aprító tartozékom. Azzal készítettem a mogyoróvajat. Gondoltam ezzel is megbirkózik, de tévedtem. Darabos maradt, de szerettük! És látszik rajta, hogy házi! 😉 (tovább…)
Gyurma recept, ami akár ehető is (lenne, ha finom lenne)
![IMG_6471[1]](http://nassolda.receptneked.hu/wp-content/uploads/2013/11/IMG_64711.jpg)
Bár minden ehető benne, mégsem esszük meg! 🙂 Sokkal inkább játszunk vele. Vagyis a gyerekek…. 😛 Én maximum a fonások modellezésére használtam. 😀 (tovább…)
Ibolya szirup házilag
Elkapott és ledöntött a lábamról az ibolya láz. Bár évek óta kandírozom magam is, még sose kóstoltam. És nem is értettem mikor itt-ott olvastam a nagy áradozásokat róla…. mi vaaaaaaaaaan? Ibolya fanokkal vagyok körülvéve?
Bakker, mióta most is kandíroztam és készítettem hozzá muffint, azóta boldogan kijelenthetem: az ibolya fogyasztók és üdvözítők klánja új taggal bővült. 😀 VELEM!
Ennek a szenvedélynek hódolva nem nyugodtam, míg nem készítettem ibolya szirupot is. De gyerekek, 60 gramm szirmot összeszedni, tudjátok mi melóval jár? Anyám! Nem is sikerült! 😀
Szóval történt hogy apa hozott egy nagy tál ibolyát (nem puszta kedvességből, anyuci bizony ráparancsolt keményen ;)). Ahogy lerakta megpróbált azonnal kisasszézni a konyhából, de figyelek ám, azonnal visszainvitáltam, hogy jöjjön nekem szirmozni. 🙂
Nem kell soká itt ülni, “csak” 60 gramm kell, hajrá. Másfél óra páros ibolya szirmozás után (ugye csak a szirom kinyerése, zöld részek nélkül) mondom áh, kész vagyunk. 🙂 Mérés: 20 gramm!!?? Bacca……….+.
Elég lesz. Alig fogyott az ibolyából, mármint a tál 3/4-e még tele volt, de én feladtam. Apa pedig fél lábbal máris az udvaron volt. 🙂
Mindegy, most kis adag lesz. 20 gramm nem kevés mennyiségű szirom egyébként, de basszus…..
Na szóval az van, hogy annyiban maradtunk, mert a kezeink kezdtek görcsbe állni, pedig én nem vagyok az a típus, aki ha valamit elhatároz a konyhában egyszer csak feladja.
Marad a kis adag. Szóval 20 gramm szirom, enyhén megmosva.
90 gramm cukrot 75 ml vízzel lábasban sziruppá főzünk. Jól lobogjon. Amikor elzárjuk a lángot alatta, beleszórjuk a szirmot és elkeverjük.
Nem nagyon látszik, de azért mégis, az ibolya már a vizet is kezdte elszínezni 1-2 perc alatt. 🙂
Elkeverjük szépen, majd lefedjük és hűlni hagyjuk. Ahogy lehűlt, hűtőben hagyjuk állni 24 órát.
Ezután majd leszűrjük és steril üvegbe töltjük. Hűtőben fél évig biztosan eláll.
Ízesíthetjük vele a süteményeinket, tortakrémet, muffin díszítő krémet, stb.
Plusz infó: az erdőkben szedhető ibolyák nem szmogosak, nem annyira szennyezettek, mint az út menti árkokban szedhetők. A viráguk is nagyobb, könnyebb dolgozni velük, akár kandírozunk, akár a szirmaikra hajtunk. Az illatuk és az ízük is intenzívebb, mint a kertieknek, ez tapasztalat. Ha nem csak a látványra hajtunk, hanem az ízélmény megőrzésére is, akkor fordítsunk gondot a jobb “minőségű” ibolya beszerzésére. 😉
(Alap) muffinnal játszadoztam…
Szeretjük a muffinokat. Most pedig a kandírozott ibolya hozta ki belőlem a vágyat, hogy készítsek. 🙂
Van sok muffin recept a tarsolyomban, most mégis kipróbáltam egy másikat. A Desszert.eu-n találtam egy alap muffin receptet.
150 g vaj
150 g porcukor
2 db tojás
150 g liszt
7 g sütőpor
40 ml tej
1 marék csokicsepp
Kibéleljük a muffin sütőnket kapszlival. Én azt tanácsolom, hogy a kapszlink magas falú legyen, úgy lesznek szépek a muffinok. Én a Tchibo-s szilikonos kapszlikat tettem bele a lyukakba.
200 fokra előmelegítjük a sütőt (légkeverés).
A vajat a porcukorral kihabosítjuk.
Egyesével beleütjük a tojásokat, alaposan elkeverjük.
A sütőporral elvegyített lisztet is bele keverjük a vajas alapba, majd a legvégén a tejjel simára keverjük.
A legvégén elkeverjük benne a csokit is. 🙂
Ezt a masszát adagoljuk a kapszlikba és kb. 20 perc alatt készre sütjük.
Miután kihűl díszítjük.
Nekem a krém sima fehér csoki+tejszín volt most. Azaz nagyjából 150 gramm fehér csokit nyakon öntünk kb. 70 ml forró tejszínnel és simára keverjük.
Amikor már stabil állagúra hűlt, akkor tudjuk díszítő csőből a muffinok tetejére nyomni.
Mondjuk volt egy rakat fondantom begyúrva, így került elő és készült húsvéti díszítés is. 😀 Jó lesz előszedni jövőre. 🙂
Bekentem a muffin tetejét picit krémmel, majd a nyuszis esetében egy pár milliméter vastagra nyújtott fondantból akkora kört vágtam ki, amekkora a tető átmérője. Rásimítottam a tetejére, majd kilyukasztgattam körbe. A répa is fondant, a nyuszi fület pedig szív alakú kiszúróval készítettem. 🙂 Hurkapálcával szúrtam a muffinba.
A cukrot tekintve: sokszor bosszúságot okoz, hogy a tejszínes krémekre vagy a tejszínre magára rászórt színes cukorkák elolvadnak. Hát ma teszteltem ezt is. Fogtam a felvert tejszínt, egy tányérra rózsákat nyomtam és mindet más cukorral szórtam meg. Teszteltem a saját készítésű (vizes módszerrel) színezett cukrot, szerencsi színes tortadarát, vattacukorhoz való cukrot és a most először készült (kakaóvajas módszerrel) színezett cukrot is.
A kakaóvajas módszeres nyert. 🙂 Maximálisan tartja a színt, nem oldódik és fain. 🙂 Igaz, halovány színeket kapunk, de íme a módszer.
Fél teáskanál kakaóvajat mikróban megolvasztunk és egy picike POR(!) festéket simára keverünk benne. Innentől ugyanúgy készül, mint a vizes módszerrel készült verziónál: zacskóban cukor, majd szárítás.
Feljebb az egyik képen látható, milyen halvány színeket kapunk, pedig tavaszi zöld és égő piros festéket használtam. De azt hiszem egy oroszkrém- vagy egy szolid kistortán pl. nagyon is jól mutat.
Az első, ami megadta magát kis idő után a vattacukros cukor volt, aztán a vizes módszeres, majd a tortadara, de igazából az is eleve elég halvány színekben tündököl, így nagyon látványos sem volt a pici olvadás, amit produkált, szóval még azt is ajánlanám. De ez a kakaóvajas még most is tart. Tettem próba verziót a hűtőbe. 😉
Aztán kivonultam fotózni. 🙂 Egyik földön pózolós kattintásom során megjelent húgom és csak tátotta a száját – nem hitte el, hogy a betonon fekszem egy tál muffinnal és mindenféle brutális pózban fotózok. 🙂
Azért meg kell mondjam, nem csak a látvány fenomenális! 🙂 A kandírozott ibolyát megmondom őszintén nem akartam magában megkóstolni, hanem mindenképp valami sütemény díszeként szerettem volna megízlelni. És megtettem! És beleszerettem. Ennek az apró virágnak olyan íze van….ami világossá tette számomra, hogy ez a mennyiség, amit eddig bekandíroztam nem igazán lesz elegendő a közeljövőben, mert ész nélkül ibolyát fogunk enni….. 🙂 SŐT! Szirupra gyűjtök….cöh…tegnap kimentem akertbe, hogy szedek 60 gramm szirmot(!), igen csak szirmot. Mit nekem 60 gramm. Vagyis gondoltam én már 20 grammal is beérem majd. Szedtem, bejöttem, mérem, várok, höh, minnyá főzöm a szirupot éljen…erre basszus, a sok szarakodás (már bocsánat) után a sikeresen begyűjtött mennyiség 4, azaz négy gramm volt. Vagyis csak szerettem volna, mert a digitális mérlegem megadta a kegyelem döfést és az utolsó pillanatban vissza ugrott 3 grammra. 😀 Szóval feladtam. De holnap ismét kezdem az ibolya vadászatot. 🙂
Én azt mondom Nektek, ha még nem próbáltátok, szánjatok rá kis időt. Nagyon megéri! Én sem hittem először, hogy ennyire. 🙂
Ui.: Ezzel a muffin tésztával egy a baj. Míg frissen isteni, puha és könnyed, addig sajnos ha már kicsit áll, akkor gyorsan szikkad. Olyan száraz lesz…. :S Azért megtartjuk, de lehet az én alap receptem jobb. ?