Tegye fel a kezét, aki szívesen majszolt el egy-egy karikát régen vagy akár ma is. EZT A TÖMEGET! 😀
Amikor még fiatal voltam :P, nagyon szerettem a vaníliás karikát. Akkor még nem kellett tartanom a plusz kilóktól, bár ezt abban az időben még másként láttam. Képes voltam betolni olykor két doboznyi mennyiséget is egy ültő helyemben. Azóta eltelt pár év, szám szerint…..több, mint 10! 😉 Vettem pár hónapja egy csomaggal, de a receptúra már nem a régi, nem hozta vissza azt az ízvilágot, amit régen annyira szerettem, nem ébresztett bennem nosztalgikus gondolatokat, ahogy beleharaptam a finom, csokis karikába. De most, sikerült reprodukálni és felidézni a régi ízeket!Igaz tegnap még nem éreztem ízeket. Hála a náthának. Sem illatokat, így a csirkecombikat is úgy sütöttem, hogy: “Éreztek már illatokat?” A vaníliás karika elkészültével beleharaptam egybe és jött a nagy csalódás, amin igazából nem kellett volna meglepődnöm tekintve, hogy 3 napja nem érzek ízeket és illatokat, de mégis pofára estem, hogy nem érzem jól sikerült-e a mű. Azt láttam, hogy a gyerekek még a csokiba mártás előtt igencsak megcsapolták a pulton ácsorgó keksz halmokat, de mégsem tudtam, hogy olyan lett-e, amilyet szerettem volna, vagy sem.
Ma reggel felpattintottam a doboz tetejét. A kávé mellé gondoltam elrágok egyet, hiába ízérzékelés nyista. És ekkor: Ő AZ!
Ha még éltetek felismerést, ami ekkora örömmel párosul….
Egy dolgot nem lehet így kivitelezni, az a tökéletes forma. Hiába nyomkodtam ugyanis a fogpiszkálót a karikák szélére, hogy azt a hagyományos látványvilágot is hozza a dolog, ugye a vajnak és a sütőpornak köszönhetően sütés közben némiképpen formáját vesztette a dolog, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből. 😉
Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj/margarin
- 20 dkg porcukor
- 1 rúd vanília magjai
- csipet só
- 3 tojássárgája
- 1 teáskanál sütőpor
- 20 dkg étcsoki
Elkészítés:
A cukrot alaposan elkeverjük a vanília magokkal, de használhatunk aromát is.
A liszt elmorzsoljuk a vajjal.
Hozzáadjuk a többi anyagot és addig gyúrjuk, amíg a tészta össze nem áll.Amikor már feladnánk és gyúrnánk hozzá egy kis tejet, mert azt gondoljuk örökké morzsákban marad, na akkor összeáll. 😀 Mondjuk ennek az lehet az oka, hogy én a vajat hűtőből kivéve gyúrom bele, nem olvasztom.
Folpackba csomagolva 30 percre hűtőszekrénybe tesszük, hogy egy kicsit a vaj visszadermedjen.
Enyhén lisztezett deszkán kb. 1/2 cm vastagra nyújtjuk, majd egy 5 cm-es kerek pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.
A leeső részeket összegyúrjuk, kinyújtjuk, újra szaggatjuk. A karikák közepeit is kiszúrjuk, én erre a célra egy díszítőcsövet használtam.
A nagyobb átmérőjű végével szúrtam ki a körök közepét. Addig folytatjuk ezt, amíg a tésztánk el nem fogy.
Kb. 180 fokos sütőben 10-12 percig sütjük őket, vigyázva, hogy ne barnuljon meg.
Amikor kivesszük még puhák és úgy tűnhet, nem sült át teljesen. De ahogy hűl, úgy keményedik meg kissé. Kihűtjük.
A szokott módon megolvasztjuk a csokit. Szerintem egy olyan 53%-os étcsokoládé a legmegfelelőbb erre a célra. Ezzel nekem a régi ízvilág jön vissza.
Bele mártogatjuk a kekszek alját, majd a csokis felükkel lefelé sütőpapíron hagyjuk megdermedni a kekszeket.
Bedobozoljuk. Nyilván eláll egy darabig, de nekünk ma elfogyott mind és több tucattal lett, kb. 60 db! 🙂
