Rendhagyó poszt következik.
Az idő odaver pont hétvégére, mikor végre nincsen suli
Mondhatnám, hogy végre esik…de nem mondom, mert bár tudom, hogy a földnek nagy szüksége van már az esőre, mégis annyira jó volt a jó idő! Számomra a digitális oktatás okozta túlfeszültségből való kiszakadást egészen jól ellensúlyozta, hogy kimehettem a kertbe és locsolhattam a füvet vagy ültethettem a virágaimat (amikből idén soha nem látott mennyiségem van, talán ez is a karanténnak köszönhető). És most az esőben maradhatok bent azon a területen, ami már másfél hónapja iskolaként funkcionál és be kell valljam nem vagyok oda érte!
Az elején még azt hitted sima ügy lesz, mi? Kis huncut! 🙂
Én azt hittem sima liba lesz ez az egész, ja! Nagy hévvel be is indítottam a poszt gyárat (2 posztig jutottam-mondjuk ez nem akkora nagy fellendülés), ám gyorsan vége szakadt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem lesz majd időm így sem bejegyzéseket írni, de az új munkaköröm bizony fityiszt mutatott.
Az eddigi munkaköreimből kiesett a cukrász átmenetileg és bejött a pedagógus.
Soha ezelőtt nem voltam ennyire fáradt hét végére, mint mostanában.
Másodikos és negyedikes lányaim vannak. Akárki akármit gondol, nem, nem ülnek le egyedül tanulni. Bár szegény nagyobbik muszáj, mert a kisebbikkel kell több időt foglalkoznom – konkrétan szinte minden nap legalább fél nap csak rá megye el. LEGALÁBB!
Szerintem figyelemzavaros is (mint ahogy nagyon nagyon sok kortársa), de valamiért ezzel se az iskola se senki nem foglalkozik. Egyszerűbb néha leszidni, megdorgálni, stb., stb. Sokszor már nem is szívesen mentem be a suliba, ha mégis, full gyomorgörccsel mi lesz már megint… Így most az egyébként sem kevés és hátam közepére nem kívánt tanulnivaló mellé előfizettem egy programra és majd megoldom magam alapon próbálom itthon fejleszteni a figyelmét és igyekszem a tanulásmódszertant is fejleszteni (ha már adott mindkettő gyereknél).
És nem én vagyok az egyetlen, aki se nem pedagógus, ne nem fejlesztőpedagógus, se nem logopédus és most mindennel magára maradt (igaz eddig se nagyon foglalkozott a gyerekével más) – ami mondjuk ki: MOCSKOS NEHÉZ!
Ez plusz meló, mert először nekem kell felkészülnöm ezekre az órákra is. De abban reménykedem, hogy a belefektetett pénz és energia meg fogja hozni gyümölcsét még a karantén suli ideje alatt (és én úgy látom valamicskét használ már a dolog), kevésbé lesz stresszes az itthon tanulás, majd a későbbiekben könnyebb lesz nekik a suliban is.
Egyébként meg ne hívjuk már ezt az egészet karanténnak, hiszen ha úgy tetszene oda mennék és akkor, amikor akarok. Más kérdés, hogy rohadtul nem akarok, mert nagyon sok ember magasról tesz a védekezés megfelelő eszközeinek korrekt használatára… De a karantént csak a saját józan ítélőképességem okozza, nem a Győrfi Pali vagy más.
Enni azért kell
Én utálok főzni PONT
Erre most a nyakamba szakadt a mindennapos (vagy jobb esetben 2-3 naponta való főzőcske is a tanítói állás mellé. Az elején ráadásul jó pár kaja odaégett, mert próbáltam szaladgálni az íróasztal és a konyha között… Egyre jobban utálom ezt az egészet!
A finnyás gyerekek mellett kitalálni mit főzzek…hát…egy dolgot eddig is tudtam, de ezután már biztos: a bazi drága (és egyébként förtelem) menzai kaja kidobott pénz volt, így legalább nyilvánvaló, hogy ha lesz is suli egyáltalán nem fogok nekik semmilyen menzát fizetni. Spórolok 20000 Ft-ot havonta…ja nem, mert drágább lesz ha itthonról viszik… DE LEGALÁBB VALÓSZÍNŰSÍTHETŐEN MEG FOGJÁK ENNI! Meg nyilván nem egy száraz zsemlét fogok nekik adni némi margarinnal megkenve, benne egy szelet répával például…..fúúúj.
Száz szónak is egy a vége
Elfáradtam!
És ezt úgy itt hagyom.
NAGY PACSI mindenkinek, aki hasonló cipőben jár és annak is, aki nem! mindannyian szívunk a járvány miatt így vagy úgy!
És már az sincsen, hogy legalább a nyaralásig vágott centi erőt adna ezek elviselésében… 🙁
KösZönöm, hogy elolvastad!
