Ha már itt az új esztendő, kezdem egy kis őszinteségi rohammal, mert egy ideje már kikívánkozik belőlem. 🙂
Krickynél olvastam ilyen formában először ilyesmit és nagyon tetszett.
Tehát simán csak pontokba szedve, mindenféle összefüggés nélkül, ami éppen jönni akar:
- Egyedül dolgozom a műhelyben.
- Amikor többes számban írok, magamra és a férjemre gondolok, bár a nevén kívül ő semmit nem tesz hozzá a műhely mindennapjaihoz.
- Sőt..sokszor inkább hátráltat.
- Igaz ő a házi víz-, gázszerelőm és mindenesem….akire olykor hónapokat kell még nekem is várni.
- Néha egyedül érzem magam.
- Sokszor azt sem tudom mit keresek itt.
- Máskor pedig úgy érzem abszolút jó helyen vagyok.
- Mostanság sokszor vagyok feszült.
- Túlhajtom magam.
- Van egy több, mint fél centis vesekő a bal vesémben. Ez pont az esküvőnk előtt pár héttel derült ki, amikor életemben először úgy begörcsölt, hogy 2 napig totális mozdulatlanságban tudtam csak létezni.
- A műhely nem a fő tevékenységem. Legalábbis nem tekintem annak.
- Itt a blog. 5.éve építem és nem fogom veszni hagyni.
- Bocs, már 6. éve.
- Akár hiszitek, akár nem, ezzel is baromi sok munka van ám. Régen egy-egy bejegyzést (pl. konyakmeggy) 4 órán át írtam.
- Sokszor úgy érzem nem becsülik meg a munkám.
- Nem bírom, amikor olyanok becsmérelnek, akik nem is ismernek.
- Nem szeretem, amikor lopják a munkám.
- Azt sem szeretem, amikor valaki nekem esik egy hiányzó recept miatt.
- Túl önérzetes vagyok. Ezt le kell vetkőznöm!!!
- Nagy bennem a megfelelési kényszer.
- Minél nagyobb annál inkább vallok kudarcot.
- Irigylem azokat, akik mindenre magasról tesznek és mégis nekik álla a világ!
- Sokszor nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy szeretném, de mindig nagyon igyekszem.
- Sokszor nehéz összeegyeztetni a sok munkát a családdal.
- Nagyon sokszor csúszom meg a határidős munkákkal és most nem a tortákra gondolok.
- Általában túlvállalom magam.
- Sokszor annyira elfáradok, hogy sírni tudnék.
- Sokszor sírok is. Nekem ez kiváló stressz oldó.
- Sokszor vagyok mérges a családomra, de ez a másodperc egy tört része alatt képes szertefoszlani. És fordítva.
- Sokszor gondolkodom azon, mikor este fáradtan ülök a kanapén, hogy vajon ennyi munkától más is elfárad vagy valami nincs rendben velem!?
- Hypochonder vagyok. Bár állítólag ez a nőkre kevésbé jellemző.
- Félek a haláltól.
- Akármennyire nehéz is sokszor, élni akarok!
- Amikor depis vagyok, akkor is tudom mélyen legbelül, hogy igazából boldog vagyok és összetehetem a két kezem azért, amim van!
- Amolyan “adj uram, de mindjárt” típus vagyok.
- A férjem mellett tanultam meg rendesen “dolgozni”.
- Utóbbi már csak azért is igaz, mert 17 éves korom óta együtt vagyunk! 😛
- De én már előtte is dolgoztam itt-ott. Nyaranta…
- Néha úgy érzem ez az idő még gombócból is sok.
- Kényszeresen sütök.
- Fiatal koromban (juj) gyűlöltem a konyhában lenni.
- A konfliktusaimat igyekszem nyíltan rendezni. Főleg a blog indulásakor voltak súrlódások, de valahogy az ellenfelek sorra lekoptak.
- Utálom ha valaki előbb kezd el vitatkozni, minthogy értelmezné is amit olvas.
- Szeretem a magam kis 34000-es követő táborát. 🙂
- Igen, a blog és műhely mellett ott az újság is és egyéb megbízások, amiket talán közvetlenül nem láttok.
- SZMK tag vagyok az iskolában is és az oviban is. Ez is jár feladatokkal, csúcsidőszakban nem is kevéssel. 😛
- Hasonszőrűek társaságában érzem magam a legjobban.
- Imádtam régen főzőkurzusokra járni.
- Idegesít, hogy rengeteget dolgozunk, mégsem jutunk el évek óta egy normális nyaralásra.
- Persze értem én, de akkor is.
- Utálom, hogy ennyire nincs vásárlóértéke a pénznek.
- Ha nem paráznék annyira fognám a pereputtyot és kivonulnék külföldre.
- Szeretem a körmösöm, a sminkesem és a fodrászom!!!!!
- Elkezdtem kick-boxolni, mert anno nagyon sokat jártam. Aerobic. Meg stepre. De szerettem…..
- 60 kilósan is dagadtnak láttam magam. Mai fejjel és testtel már tudom, hogy súlyos testkép zavarom volt anno.
- Amikor néha látom magam arra gondolok: jó,jó, azért vagyok ilyen, mert szültem két gyereket. Máskor pedig arra gondolok: hát ez undorító.
- Viszont teljesen még mindig nem sikerült eldöntenem fejben, hogy fogyni akarok, nem tudom mi lesz a vége. 😛
- Sosem volt legoja a lányaimnak és nem játszottak vele, most van egy nagy játékosdoboz sokféle bazi drága legojuk és nem játszanak vele. Konklúzió? :O
- Eredetileg kereskedő-boltvezető vagyok. És majdnem közgazdász. De gyűlöltem!
- Nem célom, hogy nagy nevet szerezzek a cukrásziparban. Ez baj?
- A legjobb reklám a szájról-szájra terjesztés. A tapasztalatok azt mutatják egy kanyit se kell(ene) reklámokra költenem. Mondjuk eddig még nem is költöttem és nem is tervezem.
- Megvettem pár marketing könyvet! Hallod, Robi, amit 2-3 éve ajánlottál végre beszereztem. Eddig a felén rágtam át magam (plusz a Te könyveden) és azt kell mondjam az énmárkám majdhogynem erős! 😉
- Szívem szerint inkább nyernék a lottón. Mondjuk akkor is sütnék! 😛
- Szeretem, amikor a lányaim büszkék rám!
- Rettegek, hogy tizenévesként eltávolodnak tőlem, attól meg még jobban, hogy én tehetek majd róla.
- A kisebbik lányomat enyhén furcsának találom. Lehet, hogy csak a nagyobbikkal való kontraszt az oka?
- Utálok vezetni! Ami nem igaz, vezetni szeretek, azt utálom, hogy mások is vannak az utakon! 😀
- Sokszor rossz, hogy nem tudok kihez szólni, máskor pedig igényelném a magányt, amikor esélytelen.
- Képes vagyok sírni egy naplementén, egy gyönyörű tájat látva, gyakorlatilag bármin, mint egy várandós nő. 😛
- Majdnem minden nap találok valamit, amin elámulok mennyire csodás. És ez nagyon jó érzés!
- Született pesszimista voltam, de mára talán realista lettem. Sok pesszimista vonással.
- Félek a változásoktól.
- Nem szeretek kockáztatni.
- Nem fogok többé senkinek sem magyarázkodni.
- A legjobb tanács, amit még nem sikerült megfogadnom, hogy magamnak akarjak megfelelni, ne másoknak. Bár tapasztalom, hogy ennyi embernek úgysem fogok tudni.
- Minden évszakot szeretek, mind szép valamiért. Ha valamelyik nem lenne, hiányozna. Ha sorrendet kellene állítanom, akkor tavasz, nyár, tél, ősz. 🙂
- Idegesít, hogy sokszor érzem, hogy ritmuszavarom van, mégsem találnak semmit az orvosok. Ez egyfelől jó, másfelől viszont kétségekkel tölt el.
- Utálok pofára esni, csalódni másokban.
- Nagyon utálatos tudok lenni, sokan nem is szeretnek, azt hiszem.
- Anno Zsuzsi mondta, hogy évekig azért nem igazán beszélt velem az egyetemen, mert agresszív fejem van és azt hitte olyan is vagyok. Néha én is megijedek magamtól, de csak azzal vagyok undok, aki kiérdemelte.
- Megtanultam, hogy ne ítéljek külső alapján, se elsőre!
- Mindig azzal kerülök a legjobb barátságba, akivel a megismerkedésünkkor utáltuk egymást.
- A gyerekek által lettek igaz barátaink, ami tök jó, mert hasonszőrűek! 🙂
- Vállalnék harmadik gyereket, de tekintve, hogy nagyon nehéz szüléseim voltak, nem szülném meg. Így marad a mostani három. Petra,Réka és a 33 éves Apa. Igen.
- Nagyon szerettem várandós lenni!
- Utálom a kétszínűséget.
- Tavaly novemberig (vagy hogy is?) szinte évente költözött a blogom. Most egy helyben vagyok, pedig érzem, hogy valamit lépnem kellene. Izgága vagyok, érzik az ujjaim, hogy egy helyben stagnálunk. 😛
Egyelőre ennyi. Szerintem sokunkban vannak hasonló dolgok, kimondva, kimondatlanul.
Némelyiket fontosnak tartottam itt leírni, némelyiket kevésbé, egy biztos, most könnyebb vagyok pár elméletbeli grammal.
Tudnék még mit írni, de talán pár évre ennyi elég volt. 😉
Aki pedig nem ismerné az előzményeket, annak íme: RÓLAM.
Pá puszi!
