Tegye fel a kezét, aki szívesen majszolt el egy-egy karikát régen vagy akár ma is. EZT A TÖMEGET! 
Amikor még fiatal voltam :P, nagyon szerettem a vaníliás karikát. Akkor még nem kellett tartanom a plusz kilóktól, bár ezt abban az időben még másként láttam. Képes voltam betolni olykor két doboznyi mennyiséget is egy ültő helyemben. Azóta eltelt pár év, szám szerint…..több, mint 10! 
Vettem pár hónapja egy csomaggal, de a receptúra már nem a régi, nem hozta vissza azt az ízvilágot, amit régen annyira szerettem, nem ébresztett bennem nosztalgikus gondolatokat, ahogy beleharaptam a finom, csokis karikába. De most, sikerült reprodukálni és felidézni a régi ízeket!Igaz tegnap még nem éreztem ízeket. Hála a náthának. Sem illatokat, így a csirkecombikat is úgy sütöttem, hogy: “Éreztek már illatokat?” A vaníliás karika elkészültével beleharaptam egybe és jött a nagy csalódás, amin igazából nem kellett volna meglepődnöm tekintve, hogy 3 napja nem érzek ízeket és illatokat, de mégis pofára estem, hogy nem érzem jól sikerült-e a mű. Azt láttam, hogy a gyerekek még a csokiba mártás előtt igencsak megcsapolták a pulton ácsorgó keksz halmokat, de mégsem tudtam, hogy olyan lett-e, amilyet szerettem volna, vagy sem.
Ma reggel felpattintottam a doboz tetejét. A kávé mellé gondoltam elrágok egyet, hiába ízérzékelés nyista. És ekkor: Ő AZ!
Ha még éltetek felismerést, ami ekkora örömmel párosul….
Egy dolgot nem lehet így kivitelezni, az a tökéletes forma. Hiába nyomkodtam ugyanis a fogpiszkálót a karikák szélére, hogy azt a hagyományos látványvilágot is hozza a dolog, ugye a vajnak és a sütőpornak köszönhetően sütés közben némiképpen formáját vesztette a dolog, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből.
Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj/margarin
- 20 dkg porcukor
- 1 rúd vanília magjai
- csipet só
- 3 tojássárgája
- 1 teáskanál sütőpor
- 20 dkg étcsoki
Elkészítés:
A cukrot alaposan elkeverjük a vanília magokkal, de használhatunk aromát is.
A liszt elmorzsoljuk a vajjal.
Hozzáadjuk a többi anyagot és addig gyúrjuk, amíg a tészta össze nem áll.Amikor már feladnánk és gyúrnánk hozzá egy kis tejet, mert azt gondoljuk örökké morzsákban marad, na akkor összeáll. Mondjuk ennek az lehet az oka, hogy én a vajat hűtőből kivéve gyúrom bele, nem olvasztom.
Folpackba csomagolva 30 percre hűtőszekrénybe tesszük, hogy egy kicsit a vaj visszadermedjen.
Enyhén lisztezett deszkán kb. 1/2 cm vastagra nyújtjuk, majd egy 5 cm-es kerek pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.
A leeső részeket összegyúrjuk, kinyújtjuk, újra szaggatjuk. A karikák közepeit is kiszúrjuk, én erre a célra egy díszítőcsövet használtam.
A nagyobb átmérőjű végével szúrtam ki a körök közepét. Addig folytatjuk ezt, amíg a tésztánk el nem fogy.
Kb. 180 fokos sütőben 10-12 percig sütjük őket, vigyázva, hogy ne barnuljon meg.
Amikor kivesszük még puhák és úgy tűnhet, nem sült át teljesen. De ahogy hűl, úgy keményedik meg kissé. Kihűtjük.
A szokott módon megolvasztjuk a csokit. Szerintem egy olyan 53%-os étcsokoládé a legmegfelelőbb erre a célra. Ezzel nekem a régi ízvilág jön vissza.
Bele mártogatjuk a kekszek alját, majd a csokis felükkel lefelé sütőpapíron hagyjuk megdermedni a kekszeket.
Bedobozoljuk. Nyilván eláll egy darabig, de nekünk ma elfogyott mind és több tucattal lett, kb. 60 db! 
