Szeretjük a muffinokat. Most pedig a kandírozott ibolya hozta ki belőlem a vágyat, hogy készítsek. 🙂
Van sok muffin recept a tarsolyomban, most mégis kipróbáltam egy másikat. A Desszert.eu-n találtam egy alap muffin receptet.

150 g vaj
150 g porcukor
2 db tojás
150 g liszt
7 g sütőpor
40 ml tej
1 marék csokicsepp

Kibéleljük a muffin sütőnket kapszlival. Én azt tanácsolom, hogy a kapszlink magas falú legyen, úgy lesznek szépek a muffinok. Én a Tchibo-s szilikonos kapszlikat tettem bele a lyukakba.
200 fokra előmelegítjük a sütőt (légkeverés).
A vajat a porcukorral kihabosítjuk.
Egyesével beleütjük a tojásokat, alaposan elkeverjük.
A sütőporral elvegyített lisztet is bele keverjük a vajas alapba, majd a legvégén a tejjel simára keverjük.
A legvégén elkeverjük benne a csokit is. 🙂
Ezt a masszát adagoljuk a kapszlikba és kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Miután kihűl díszítjük.
Nekem a krém sima fehér csoki+tejszín volt most. Azaz nagyjából 150 gramm fehér csokit nyakon öntünk kb. 70 ml forró tejszínnel és simára keverjük.
Amikor már stabil állagúra hűlt, akkor tudjuk díszítő csőből a muffinok tetejére nyomni.
Mondjuk volt egy rakat fondantom begyúrva, így került elő és készült húsvéti díszítés is. 😀 Jó lesz előszedni jövőre. 🙂

Bekentem a muffin tetejét picit krémmel, majd a nyuszis esetében egy pár milliméter vastagra nyújtott fondantból akkora kört vágtam ki, amekkora a tető átmérője. Rásimítottam a tetejére, majd kilyukasztgattam körbe. A répa is fondant, a nyuszi fület pedig szív alakú kiszúróval készítettem. 🙂 Hurkapálcával szúrtam a muffinba.

A cukrot tekintve: sokszor bosszúságot okoz, hogy a tejszínes krémekre vagy a tejszínre magára rászórt színes cukorkák elolvadnak. Hát ma teszteltem ezt is. Fogtam a felvert tejszínt, egy tányérra rózsákat nyomtam és mindet más cukorral szórtam meg. Teszteltem a saját készítésű (vizes módszerrel) színezett cukrot, szerencsi színes tortadarát, vattacukorhoz való cukrot és a most először készült (kakaóvajas módszerrel) színezett cukrot is.
A kakaóvajas módszeres nyert. 🙂 Maximálisan tartja a színt, nem oldódik és fain. 🙂 Igaz, halovány színeket kapunk, de íme a módszer.
Fél teáskanál kakaóvajat mikróban megolvasztunk és egy picike POR(!) festéket simára keverünk benne. Innentől ugyanúgy készül, mint a vizes módszerrel készült verziónál: zacskóban cukor, majd szárítás.
Feljebb az egyik képen látható, milyen halvány színeket kapunk, pedig tavaszi zöld és égő piros festéket használtam. De azt hiszem egy oroszkrém- vagy egy szolid kistortán pl. nagyon is jól mutat.
Az első, ami megadta magát kis idő után a vattacukros cukor volt, aztán a vizes módszeres, majd a tortadara, de igazából az is eleve elég halvány színekben tündököl, így nagyon látványos sem volt a pici olvadás, amit produkált, szóval még azt is ajánlanám. De ez a kakaóvajas még most is tart. Tettem próba verziót a hűtőbe. 😉

Aztán kivonultam fotózni. 🙂 Egyik földön pózolós kattintásom során megjelent húgom és csak tátotta a száját – nem hitte el, hogy a betonon fekszem egy tál muffinnal és mindenféle brutális pózban fotózok. 🙂

Azért meg kell mondjam, nem csak a látvány fenomenális! 🙂 A kandírozott ibolyát megmondom őszintén nem akartam magában megkóstolni, hanem mindenképp valami sütemény díszeként szerettem volna megízlelni. És megtettem! És beleszerettem. Ennek az apró virágnak olyan íze van….ami világossá tette számomra, hogy ez a mennyiség, amit eddig bekandíroztam nem igazán lesz elegendő a közeljövőben, mert ész nélkül ibolyát fogunk enni….. 🙂 SŐT! Szirupra gyűjtök….cöh…tegnap kimentem akertbe, hogy szedek 60 gramm szirmot(!), igen csak szirmot. Mit nekem 60 gramm. Vagyis gondoltam én már 20 grammal is beérem majd. Szedtem, bejöttem, mérem, várok, höh, minnyá főzöm a szirupot éljen…erre basszus, a sok szarakodás (már bocsánat) után a sikeresen begyűjtött mennyiség 4, azaz négy gramm volt. Vagyis csak szerettem volna, mert a digitális mérlegem megadta a kegyelem döfést és az utolsó pillanatban vissza ugrott 3 grammra. 😀 Szóval feladtam. De holnap ismét kezdem az ibolya vadászatot. 🙂

Én azt mondom Nektek, ha még nem próbáltátok, szánjatok rá kis időt. Nagyon megéri! Én sem hittem először, hogy ennyire. 🙂

Ui.: Ezzel a muffin tésztával egy a baj. Míg frissen isteni, puha és könnyed, addig sajnos ha már kicsit áll, akkor gyorsan szikkad. Olyan száraz lesz…. :S Azért megtartjuk, de lehet az én alap receptem jobb. ?