Ez a finom kis poharas (üveges desszert) abszolút a véletlen szülötte.
Történt ugyanis, hogy nutellás krémmel kellett tortát készítenem és tanácstalan voltam.
Aztán adtak egy teljesen egyszerű receptet, amihez krémsajt, nutella és tejszínhab kellett….csókjaim meg voltak, így a maradékot csak úgy egybekóstoltam.
Mivel ma van a nagy Macaron Nap (március 20.)……mert ezt ugye mindannyian tudjuk, így egy csokorba szedtem Nektek a macaronjaimat! 🙂 Egészen a kezdetektől, tehát megmutatom az én elbaltázott első példányaimat is, ezzel is bizonyítva, hogy nekem sem sikerül minden elsőre, sőt. 🙂 Egyáltalán nem. Ezekkel a kis szörnyetegekkel én is nagyon megszenvedtem és mikor először próbálkoztam vele – röpke, közel 4 évvel ezelőtt – még gáz sütőm volt. Bár a kinézete nem hasonlít az eredeti macaronhoz, azért finom volt és megettem. Én. 😀 (tovább…)
Halloween…Spooky night! Boo!
Amerikában a Halottak napját nem ennyire “depresszióba zuhanva” ünneplik, mint itthon.
Ott megünneplik a halottakat és örülnek az életnek. Számomra sokkal szimpatikusabb az a verzió, ahogy az emberek készülnek rá, sütnek-főznek, díszítenek, beöltöznek. Közösségkovácsoló mivolta is szimpatikus. Itthon a szomszédok se állnak egymással szóba sok helyen, ott pedig szívesen nyitnak ajtót ezen az éjjelen és adnak cukorkákat a gyerekeknek. (tovább…)
Kezdjük ott, hogy bekrepált a darálóm sajnos. Ezért a sok hepe-hupa. 🙂 De az ízén ez mit sem változtat. 🙂 Sőt, nagyon is finom lett!!!!!!!
Ajándékba ment pár darab. Egyébként elárulom, összesen 3 csepp ételfesték okozta ezt a gyönyörű színt!
A macaronokat ez alapján a recept alapján készítettem, az esetek 98%-ában ennek be kell válnia!!!
A tölteléke:
140 gramm fehér csoki
2 cl amarettó likőr
egy leheletnyi vanília szirup
0,5 dl habtejszín
kb. 50 gramm teavaj
1/2 narancs reszelt héja
A fehér csokit felolvasztom, a tejszínt megmelegítem.
A csokihoz keverem a likőrt és a szirupot, majd felöntöm a tejszínnel úgy, hogy egy szűrőbe teszem a narancs héjat és azon át csurgatom a forró tejszínt, majd simára keverem a csokival. Amikor sima elkeverem benne a vajat, kicsit hűtöm, had dermedjen, majd töltöm a macaronokba. 🙂
Nagyon finom!!!!!!!
Hát igen, egyszerűen nincs mentségem, csak feledékenységem…megígértem, hgy hozok egy új macaron receptet, csak épp lemaradtam, mint a borravaló.
De íme a legújabb arányokkal rendelkező macaron recept:
1 tepsi macaronhoz
75 gramm tojásfehérje
50 gramm kristálycukor
90 gramm mandulaliszt
135 gramm porcukor
ételfesték (gél 1-2 csepp)
Tehát: a sütőlemezt kibéleljük a maki sütő lapunkkal vagy méretre vágott sütőpapírral. (Nekem a sütőpapír jobban bejött, mert a szilikonos maki lapra sok menthetetlenül letapadt, a papírról azonban feljöttek.)
A tojásokat hagyjuk 1-2 órát a konyhapulton, hogy szobahőmérsékletűek legyenek a fehérjék (a recept 4 napos öregítést ír, hát működött nálam anélkül is, egyébként sem szimpatikus a 4 napig álló tojásfehérje).
A darált mandulát és a porcukrot leszitáljuk, összekeverjük egy nagyobb tálban.
A fehérjéket elektromos habverővel magas fokozaton jóóóó kemény habbá verjük! Amint elkezd habosodni folyamatos keverés mellett apránként adagoljuk hozzá a kristálycukrot.
Amikor már nagyon tömör és masszív, akkor hozzáadjuk az 1-2 csepp színezőt és 1-2 fordulattal el is keverjük.
Innentől spatulával dolgozunk. Szépen elkezdjük a tojáshabot elvegyíteni a mandulával.
Alaposan eldolgozzuk ,de csak óvatosan bánjunk a habbal.
A már egynemű keveréket addig keverjük (úgy, hogy ne kanalazzunk már bele levegőt, hanem a spatulát inkább jól lenyomva tartva, masszírozó mozdulatokkal keverve inkább kifelé préseljük a benne rekedt bubikat), amíg a spatulát kiemelve szalagokat képezve folyik le róla a tészta. Eddig és ne tovább!
Mehet egy 8-10 mm-es csővel ellátott habzsákba a tészta és már nyomhatjuk is a korongokat a sütőpapírra egymástól kissé távolabb, hogy a terjeszkedő tésztakupacok ne érjenek majd össze.
Nagyjából 3-4 cm átmérőjű tésztahalmokat készítsünk.
Ezután száraz helyen pihentetjük a makikat legalább 30 percig. Amikor óvatosan hozzáérünk és a teteje szilárdnak tűnik mehetnek a sütőbe. Ez eltarthat egy órát is, mire kialakul, de én 30 percnél nem pihentettem ezt az adag tésztát tovább és jó lett.
160 fokra előmelegített (légkeverés) sütőben sütjük a makikat (nekem ez a hőfok bevált, működött) kb. 10-12 percet.
 |
| Szerintetek ő mit láthatott a sütőben, amire így rácsodálkozott? 🙂 |
Kialakul a talpacska, majd megsül és kivéve hagyjuk a sütőlemezen kicsit hűlni őket. Nekem szépen leváltak, mondom a szilikonos maki lappal voltak nézeteltéréseink. :S
Ezután töltsük ízlés szerinti töltelékekkel.
Egy születésnapra 40 makaront “kellett” gyártanom. Nem tűnik nagy számnak, mégis egy napot eltököltem vele. Szerettem, de mikor rájöttem a második adag után, mikor mindent elpakoltam már, hogy totál elszámoltam magam, na akkor már sík ideg voltam. Azért nem lehetett egyszerre nagyobb adagot készítenem, mert több színt szerettek volna, ezt a receptet pedig nehéz színekre bontani menet közben (nekem).
Tehát újra, egy nagyobb adag: kitettem száradni őket (hova máshova, a legszárazabb – kevesebb pára és nem túl meleg – hely a fürdő volt) a kád szélére. Ott sorakoztak a tepsik. Gondoltam nem megy arra a kicsi, nem nyúl bele, ajtó becsuk, stb. Erre pakolok, egyszer csak hallom iszonyat csörömpölés (már délután 4 óra volt!!!!). Atya ég! Na ekkor volt egy kisebb idegösszeomlásom! 😀
Nem tagadom, elbőgtem magam, hogy kezdhetem el megint és már baromira untam a nem tudom, hanyadik adagnál a bekeverést és reménykedést. 🙂 Apa ment felmérni a kárt: 1 tepsinek lett csak baja, azon is csak kis adag volt szerencsére, szóval gyorsan behajítottam a sütőbe egy tepsivel, hogy mielőbb kivégezzem őket!
Amiket én most készítettem:
– kék: kókuszos (pihentetés kezdetekor megszórtam kókuszreszelékkel a tetejüket)
– rózsaszín: mogyorópralinés
– sárga: kávés
– zöld: vaníliás
Azért, hogy az ünnepelt is tudja mi a helyzet, Dekortapaszos zászlókat készítettem és beleszúrtam 1-1 olyan színű makiba, amire vonatkozik. 🙂 De szerintem nem érdekelte őket! 😀
Azért nagyon tetszett a színhatás, imádtam a makikkal telt tálat! (Igaz sok lett a zöld, de a vaníliásból több kellett.)
Ez a macaron sütés egyszerűbb verziója a french meringue változat. Emellett van még a cukorszirupos, de ott már hőmérőzni kell, stb. Valamivel az jobb, de én előnyben részesítem a gyorsasága miatt ezeket a recepteket. Szerintem ezekkel az arányokkal és taktikával bárki nyugodtan próbálkozzon meg a macaron gyártással. Tervben van még, hogy okosok által lefektetett szabályokat/tippeket is hozok hamarosan, csak idő kell a gépeléshez ugye, van más dolgom is. 🙂
Ja és az is nyilván feltűnt, hogy a tetejük nem szép sima. Kissé a saját darálású mandula nem olyan porhanyós. 🙂 De sebaj! 🙂
A MACARON. Igen, hát nem fogom túl magyarázni ezt a történetet, a facebookon nagyon sokan kértétek a receptet és bár van fent itt a blogon már jócskán macaron recept, azért hoztam megint egy másikat. Ez nem cukorszirupos, de legalább annyira finom (ha nem jobban) és sokkal egyszerűbben, valamint kevesebb mocskolással elkészíthető.
Azért sem fogom túl magyarázni ezt az egész történetet, mert a legutóbbi macaronos bejegyzésben már tényleg csak azt nem írtam le, mikor kuciztam a készítés közben, vagy éppen hányszor szólaltam meg, míg nyomtam ki a habzsákból a köröket. És lám a nagyon részletes és tartalmas leírás ellenére sem sikerült azt hiszem senkinek így megcsinálnia a makikat. Akkor ez most jó vagy nem? 🙂 (Ördög smiley)
Ellenben nekem többször is sikerült.
A sok sikerélmény ellenére viszont a mai napig van, hogy nem sikerülnek, szétrepednek, stb. nem fejtettem még meg a titkát, annyit nem készítek, hogy lássam a különbséget készítés- és készítés között (páratartalom, hőmérséklet, levegő szennyezettségi fok, radioaktív sugárzás, ilyenek….), úgyhogy nem is érdekel ez annál jobban, mint amennyire szükséges. NEki állok és lesz ami lesz. Nem tudja elvenni a kedvem pár tepsinyi kukába való (nade nem megy oda, mert megesszük, mert drága!), mondjuk inkább úgy, hogy nem túl fotogén, dizájnos, emberi mutogatásra teljességgel alkalmatlan mutáns maki, amikbe még a tölteléket is sajnálom, mert a színei és az íze rabja lettem. Ezek a kis tömör gyönyörök rabul ejtettek és nincs mit tenni, ha drága, ha nem, néhanapján elkészítek 1 adagot és ha sikerül, akkor az orrotok alá dörgölöm! 🙂
Azért 1-2 gondolatot elmondanék, amit megfigyeltem (nem volt nehéz). Mindig elmondják, hogy precízen kell mérni és nagy odafigyelést igényel. Na, készítettem már olyan receptet, ahol ugyanolyan fehérjeszámhoz 100 gr porcukor és ugyanannyi mandula ment, olyat is, ahol 125 gramm mandula és 100 gr. porcukor ment, 125-125 is volt az arány, stb. stb. De van, ahol a fehérjét is grammra mérik. És mind esküszik, hogy másképp nem lehet. DE LEHET! Ez mind bizonyítja, hogy lehet! Bakker. Egyik kézi mixerrel keveri bele az ételfestéket, ez azt mondja semmiképpen ne…..jó, akkora májer nem voltam, hogy ennek ellent mondjak, ne ez álljon má’ a sikerem útjába, így szépen hablapáttal kavirnyáltam én is. 🙂
Csak a szirupos a jó (mint ahogy azt eddig én is aszontam), de NEM! Ha eléd raknék egy sziruppal készült és egy sima ilyen mezei makit nem mondanád meg a különbséget (na jó, lehet mégis, mert azért az olyan lágy…., de egy jó krém választással tuti észre nem veszed!
Szóval semmi nem szentírás, de azért nagyon ne térjünk el a leírtaktól! 🙂 (Egy a betűt kihagyhatsz, abból még nem lesz baj!) 😀
Mindenek előtt nézd meg ezt a videót, nem sok idő:
http://www.youtube.com/watch?v=2L1zbAOQ3EI
Ezek után fordítok! 🙂
(Persze csak ha igényt tartasz rá.
Tehát:
3 tojás fehérje
210 gramm porcukor
125 gramm mandulaliszt (darált mandula)
30 gramm kristálycukor
Ha a mandulát frissen darálod, akkor érdemes szeletelt mandulát venned, nem egészet (de ha igen, akkor blansírozott legyen), mert ez már szárazabb. És ez esetben annyit azért tegyél meg, hogy miután összekeverted a finom szemű porcukorral berakod pár percre 50 fokos sütőbe, hogy száradjon kicsit még az egész cucc. Ez nem árt és nem tart semmiből.
Tehát összekeverted alaposan a porcukrot és a totálra megőrölt mandulát. Száraz és már nem 50 fokos, hanem szobahőmérsékletű.
A 3 tojás fehérjét elkezded (ja, jó L-es méret) robotgéppel verni. Amikor már habos, apránként több adagban megy hozzá a kristálycukor. Addig vered magas fokozaton, amíg jó kemény hab lesz, nem folyik, van tartása és sima. Ekkor mehet az ételfesték.
Azt mondják ez ne legyen folyékony, mert megváltozik a sok folyadéktól a massza lágysága és ebben azért van valami, úgyhogy…de ha ettől nem is tartanánk, akkor azt elárulom, hogy folyékony festékkel iszonyatosan halvány pasztell színt érhetünk csak el makaronok esetében, úgyhogy törekedjünk a gél használatára. Jobb oldalt az oldalsávomban a mit hol kaphatsz meg (vagy valami hasonló nevű :)) részben van felsorolva pár üzlet, de rendelhetsz e-bayen is.
Tehát 3-4 csepp festék és a robotgép karjait itt már a mosogatóba tehetjük fürdeni.
Egy nyeles hablapáttal (ez a neve vajon vagy csak én találtam ki!?) szépen óvatosan, mint egy piskóta készítésénél elkezdjük keverni, hogy ne törjük össze a habot, de egyenletesen fedje a színezék mindenhol. Mikor kész ilyen lesz:
Ezután a cukros mandulát átszitáljuk és a maradék nagyobb darabokat kukába hajítjuk. A leszitált cuccot pedig több részletben lazán beleforgatjuk a habba. Egyenletes, sima, krémes, fényes (ragozzam még?) tésztát kapunk. Ezt töltjük sima csöves (most épp cső nélküli csak toldóval ellátott) habzsákba és szilikonos (!!!) sütőpapírral bélelt tepsikre nyomunk tetszőleges (általában 3 cm átmérőjű) köröket.
Ha kész, megütögetjük a tepsi alját a tenyerünkkel, kijönnek a légbubik.
20 percig hagyjuk őket állni, ezalatt előmelegítjük a sütőt 150 fokra (villany legyen az a sütőőőőő)!
Betoljuk és 12-14 perc alatt készre sütjük. Ne lötyögjön a belsejük, de a tetejük már ne legyen puha. Frankó esetben pár perc elteltével ilyen csuncsi talpacskákat növesztenek. Ez az ideális.
 |
| Nem, nem az! Ami tükröződik a sütő ajtóban, az a könyököm! 🙂 |
Voilá! 🙂
Vártak a töltésre, ugyanis tanácstalan voltam, de a facebookos banda szinte már ismer és nagyon jól tudta, hogy ebbe vaníliás töltelék kell. 🙂
Mondjuk mikor megkérdeztem milyen ízű krémmel töltenék meg őket és az első válasz az volt, hogy sárga (!), akkor jót röhögtem (és most belegondolva bakker van sárgakrém a cukrász világban, aminek ez a neve, mindegy, ezt most ne vegyük számításba, mert egyébként sem erre gondolt a hölgy :D). DE NEKEM EZ TETSZIK! Én is ilyen vagyok, szétszórt, szeleburdi, jól is jött, hogy derülhettem kicsit, mikor pedig felhomályosítottam, hogy íz, nem szín, akkor mondta, hogy ja, citrom. 🙂 Végülis sárga… 😀 Nekem nagyon bejött ez a kis nézeteltérés. 🙂
Nade azért ha valaki mégiscsak olyan rossz kislány lenne, hogy elkészíti ;), akkor szívesen várok róla fotókat, tapasztalatokat akár e-mailben, akár a facebookon üzenetben vagy az üzenőfalra. 🙂
És akkor ilyenkor jönnek az ismerősöktől az üzenetek, hogy: “Megkóstolnám!”, “Én még ilyet nem is ettem!”, “Nem küldenél belőle?”, stb., stb. és csak azt veszem észre, hogy a kis dobozok száma – amiben a félretett példányok fekszenek – egyre csak nő és lassan több van félretéve, mint ami itthoni fogyasztásra van szánva. 😀
És akkor itt említeném meg, hogy márciusban játékra lehet számítani. Nem adom könnyen a nyereményt, ami közkívánatra egy általam készített süteményes könyv lesz olyan Nassoló Naplopós. (Előreláthatólag.) Az apropó: a 2. blogszülinap! (Itt április óta vagyok, de az eredeti blog, amit ide hoztam át, az már márciusban indult. 🙂 Így hát az egész hónapot kineveztem blogszülinap hónapnak. Tessék készülni, mert úgy tűnik, nem egy nyertes lesz! :))
Ennek a tortának egyszerű és rövid története van.
A nagylányom szülinapja előtt megkezdte az oviba szokást (szépen szólva) és hát így adott volt, hogy készítenem kell egy tortát az oviban ünneplésre, mert hát ha már ott van ugye a gyerek, akkor ünnepeljék meg. 🙂
Először gyümölcstortát akartam, hogy “egészségesebb” legyen, aztán ahogy szóltam az óvónéninek, hogy hozok gyümölcstortát, elsuhant előttem a másik csoport dajka nénije egy csokitortával, úgyhogy gyorsan átállt a gondolkodásom. 🙂
Hogy honnan jött a Hello Kitty? Nem tudom. Nem vagyunk ráállva szerencsére, de valószínű az volt a kiindulópont, hogy ne legyen bonyolult, mert időm nem sok volt, burkolt legyen és formatorta. Kittyvel nincs sok macera. 🙂
Aztán még jól is jött ki a lépés, mert a masni helyére gondoltam akkor virágokat teszek, úgyis az a jele az oviban, így kicsit még személyesebb lesz! 🙂
Kezdésnek egy 4 tojásos kakaós olajos piskótát sütöttem egy 26 cm-es formában a szokott módon. Aztán kerestem a neten Hello Kittys képeket. Olyat kerestem, amin csak a feje van. Lementettem, majd megnyitottam és teljes monitor nagyságúra nagyítottam. Egy vékony lapot tettem a monitor elé és lemásoltam a körvonalakat. Kb. akkora lapot és akkora nagyítást használtam, amekkora formát ki tudtam vágni a kerek piskótából a legkevesebb veszteség nélkül.
Körbevágtam a sablont, rá tettem a piskótára, mikor már kihűlt és körbevágtam. Ezután vágtam lapokra.
Általában 3 lapra szoktam vágni a piskótát.
Csokikrémet készítettem és úgy döntöttem, hogy banán karikákat rakok a csokikrémre.
Tehát lap, krém, banán szeltek…
… lap, krém, banánszeletek, lap…
…és kívülről vékony krém.
Kezdő koromban nem bénáztam ennyit, mint ennek a tortának a borításánál. Konkrétan harmadszorra sikerült beburkolnom.
Szakadt, puklis volt, áh, majdnem feladtam. Aztán kellett készítenem új adag fondant, azzal nagy nehezen sikerült beburkolnom. Nem is értettem ,mi van velem.
Volt begyúrva sok szín pici gombócok formájában dobozban pihente a kamrában, pont jól jöttek. Megsodortam a bajszokat, az orrot és a szemeket és hagytam száradni. Addig elkészítettem a virágot és a lepkét, amit szintén hagytam száradni.
Végül kicsi vízzel felragasztottam az alkatrészeket és kapott egy adag lakkot is.
Körberaktam az egészet rózsaszín cukorgyöngyökkel amúgy. 🙂
És akkor elvittük az oviba. Ahogy sétáltunk reggel és vittem a tortát Petrám végig a kezem puszilgatta, hogy de jó lesz torta és köszöni szépen, stb. Annyira jól esett, olyan boldog voltam!
Petra általában nekem semmit nem mesél az oviról, hiába kérdezem, mindenki másnak viszont szokott csicseregni ezt-azt.
Most viszont ahogy elhoztam mesélte, hogy felköszöntötték, mondták, hogy boldog szülinapot, meghúzták a fülét, megmutatta, mekkora levegőt vett, hogy elfújja a gyertyákat és azt mondták nagyoon finooooom, és ő adott a gyerekeknek is….
Akkora átéléssel mesélte, szinte szárnyalt közben! Én pedig élvezettel hallgattam. Látszott rajta, mekkora élmény volt ez neki, hogy Őt ünnepelték! Büszke vagyok rá!
Mesélték az óvónénik is, de amikor a gyerek meséli, aaaaaz az igazi! 🙂
Nagyon örülök, hogy jól érzi magát az oviban, tőmondatokban mesélek róla kicsit:
Hétfőn másfél órát voltunk bent délelőtt, akkor ott maradtam vele. Nem akart hazajönni.
Aztán kedden már egyedül maradt bent 2 órát.
Szerdán már reggelre mentünk és már ott ebédelt, egyedül. Mindent megevett, ott akart aludni.
Csütörtökön már ott is aludt, alvás után mentem érte, pénteken szintén.
Alvás időre már olyan szinten elfárad, hogy eldől. Csak itthon többet szokott aludni, kevés neki az ovis alvás idő, ezért nagyon nyűgös szokott lenni hazafelé. Kell neki egy óra, mire magához tér. Viszont este korábban alszik el és korábban kel, bár ekkor is kell neki egy óra, mire magához tér – újabban. 🙂
Volt szombaton az ovinak jótékonysági bálja. Tombola nyereménynek készítettem két dobozka macaront. Belga fehér csokis – tonkababos ganache krémmel töltve. Nagy bánatomra viszont nem lettek puhák a habcsókok. Ehetőek voltak ugyan (mert hagytam itthon is), de nem azok az igazi szétolvad a szádban állagúak, hanem majdnem ropogósak. Ilyet még nem pipáltam. 🙁 El akartam készíteni még szombat délelőtt újra, mikor már teljesen világossá vált, hogy nem fog estig megpuhulni, de kétszer is nekifutottam és na lám, nem sikerült egyik adag sem. Erről ennyit. 🙂 Hiába sikerül az esetek 90%-ában gyönyörű macaronokat gyártanom, most beleestem a 10%-ba. 🙁 Mert nagyon akartam vagy mert 3 dolgot akartam egyszerre csinálni és kapkodtam… Elkenődtem. (Bár sejtem, hogy mi volt a baj, de tesztelek majd egyet és majd csak utána osztom meg az észrevételemet.) VISZONT! Ahogy a második adagot kevertem életemben először hallottam “klaffogni” a cukorszirupos fehérjét 😀 , ahogy annak lennie kell. Nem is akartam hinni a fülemnek, azt hittem nyert ügyem van a gyönyörű macaronokra és nem. 🙂 Hát…e’van. Nem adom fel, de így sajnos nem sikerült kicseréltetnem a makikat. 🙁
Nem, ez nem az a bizonyos könyv, hanem csupán egy érzés. Én szeretem a macaronokat, nem érdekel, ki mit mond. A színek kombinációja, a krém végtelen variálhatósága…ez nekem bejön és kész!
És rajtam kívül még nagyon sok mindenkit izgatnak ezek a falatnyi kis mandulás habcsókok, de mint nekem is sokáig, másoknak is gondot okoz a tökéletes macaron elkészítése otthon.
Most úgy álltam hozzá, hogy nem méregetek ki mindent precízen, mint ahogy azt eddig tettem (hozzáteszem már úgy is sikerült szép macaronokat gyártanom), de ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy nem feltétlenül kell mindent pöccre grammra kimérni, hiába írják azt pár helyen, hogy akkor nem fog sikerülni…de fog! Nem ezen múlik a siker. (Persze azért ne szaladjon meg egyik hozzávaló se a kezünkben, csak grammos eltérésekről beszélünk!)
Pl. 100 gramm mandula kell, de nekem olyan 110-re sikerült…nem fogom kidobni azt a 10 grammot és a kr. cukorból is kicsit többet sikerült a fehérjéhez raknom, hát Istenem. 🙂
Elsőként álljunk neki úgy, hogy sikerülni fog. Tessék szeretni ezeket a finom kis, törékeny csókokat. Tessék rákészülni agyban. 🙂 Ommmmm……………. 😀
Ha ez megvan, akkor 3 tojást vegyünk ki a hűtőből és 4-5 órán át tartsuk a konyhapulton, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Ez mondjuk lehet, hogy fontos lépés, minden esetre nem megerőltető véghez vinni, úgyhogy tessék csak kitenni azokat a tojásokat! A hideg tojás és a szobahőmérsékletű valószínűleg másképp viselkedik feldolgozás közben.
Sok helyen azt mondják, hogy 3 napig is állni kell hagyni a fehérjét hűtőben, vagy 1 napig szobahőmérsékleten már feltörve mert akkor a felesleges víz távozik belőle (persze ehhez a szoba legmelegebb pontjára kell tenni a poharat, stb.)… felesleges a megfelelni akarás ilyen fajta misztifikumoknak. Legalábbis a tapasztalataim alapján azt mondom nem kell napokig érlelni, meg a szekrény tetejére rakni…(elég ha beleköpsz egyszer a fehérjés pohárba, forogsz 3x 360 fokot a tengelyed körül az óramutató járásával ellentétes irányba, szökellsz fél lábon 1000x a fejed búbján egyensúlyozva a fehérjés poharat és ezzel macaron kompatibilisek lesznek a fehérjéid!:D)
Komolyodjunk kérem! 🙂
Na, leírom először a hozzávalókat: (3 tepsire való, természetesen arányosan növelheted az adagot)
80 gramm tojásfehérje (ez sacc. 3 db tojásból kinyerhető)
25 gramm kr. cukor
100 gramm finomra darált mandula
100 gramm porcukor
100 gramm kr. cukor
35 gramm víz
Amire azért hangsúlyt fektettem, az az, hogy nem egész mandulát vettem és abból őröltem, hanem ilyen tüskékre vágott mandula került a kosaramba. Ezt ugyanis még Farkas Vili mondta. Jobb, mert már szárazabb, mint az egész mandula és a még benne lévő nedvesség könnyebben/gyorsabban elillan miután megőröltük. Lehet benne valami.
Szóval ledaráltam a mandulát kis (kávé) darálón. Kicsit elkezd az olaj kiválni belőle, ezért ne daráljuk tovább, mint szükséges. Egy tálban nem lefedve 2 napig a konyhapulton száradt még az őrlemény. Na nem direkt, hanem mert addigra jutottam macaron gyártó üzemmódba. 🙂 De biztos jót tett neki az állás, mert addig is száradt.
Pár óra elteltével ketté választottam a 3 tojást és a fehérjékből kimértem a nekem kellő 80 grammot. +/- 1-2 gramm nem oszt nem szoroz, de egész szépen ki lehet mérni.
100 gramm mandulaőrleményt és 100 gramm porcukrot összekeverünk és leszitáljuk egy nagy tálba. (Van egy tésztaszűrőm, csak azon átengedtem a keveréket, a lényeg, hogy nagyon nagy gumók ne legyenek benne. Egyébként sem tudod a mandulát otthoni körülmények között porrá őrölni, szóval ígyis-úgyis darabos lesz! Volt amikor szitálgattam, nem mentem vele többre, szóval így is tökéletes!)
Ehhez az őrleményhez adjuk a tojásfehérje felét, vagyis 40 grammot, amivel alaposan elkeverjük. Egy viszonylag tömör masszát kell kapnunk.
A másik felét egy tálba tesszük a kristálycukor kíséretében (mint már mondtam nekem ez is több lett kb. 30 gramm…ne kérdezd hogy, de így hagytam).
A 100 gramm cukrot és a vizet egy lábasban elkezdtem sziruppá melegíteni. Itt régebben már az elején lázas maghőmérőzésbe kezdtem, ugyanis pár receptnél kő keményen leírják, hogy 110 fokig melegíthetjük és akkor elkezdjük verni a fehérjét habbá, majd a 3. kezünkkel nézzük a maghőmérőt és ha már 118 fokos, akkor a habverés megszakítása nélkül a 4. kezünkkel elkezdjük bele csurgatni a szirupot a fehérjéhez szépen lassan…még leírni is sok és kacifántos volt….neeeeeeem.
Kis rózsán kis lábasban kis szirupot főzünk. Amikor begyújtod a lángot alatta már el is kezded verni a tojásfehérjét habbá. Kemény habbá vered. Aztán ha felforr a szirup elvileg a forrás kezdetétől számítva 4-5 perc és megfelelő, na azért én beledugtam a hőmérőt, 113 foknál kaptam el a szirupot, de igazából ez ritka csalóka, mert alig van szirupod a kis lábas alján és baromi közel van a hőmérő végéhez a lábas forró alja, szóval nem hiszem, hogy hú, de pontos ez a hőmérséklet mérés ennél a cuccnál. Na mindegy.
Szóval ha kemény habbá vertem, akkor leállítom a kézi mixert, megmértem a cukor hőjét, elmosogattam még a hőmérőt, hogy ne kössön rá a szirup és szépen felkészültem az öntésre. Habverő indít, szirup szép lassan csurgat és kever.
Majd ezt addig keverjük, míg kihűl. Fényes lesz és olyan nyúlós érzetű. 🙂
Van recept, ami írja, hogy klaffogni fog, cuppogni, lehet még verset is elkezd szavalni a fénylő fehérje…ki tudja…úgysem fogod hallani, mert zúg a habverőd. 🙂 Szóval akár még egy monológot is lenyomhat neked, fogalmad nem lesz róla, hogy bármilyen hangot kiad majd a habcsók alapod. 🙂
Hűljön ki és pont. Ez bele telhet 10 percbe is.
Ezután szépen hozzáöntöd a mandulás masszához és egy hablapáttal összeforgatod óvatosan. Itt teheted hozzá a festéket (legjobb a gél, de lehet folyékonnyal is – ám azzal nem élénk színeket fogsz kapni. Eleve nem szabad sok színezőt hozzátenni….ugyanis más állaga lesz a masszádnak tőle, gondold csak el: egy leheletnyi gél és egy nagy teáskanálnyi folyékony festék között szakadéknyi különbség van, már ami a viszkozitását illeti. Ha mégis folyékonnyal színezel, keveset tegyél bele, a plusz folyadék ne tegye tönkre a masszát.).
Amint nem márványos a cucc, hanem egyneműnek látod emelj ki egy keveset a lapáttal és nézd meg hogyan folyik le róla. Akkor jó, ha elkezd lefolyni, elszakad, tovább folyik, megint elszakad és így tovább. Plusz a leesett tészta szép lassan beleolvad a masszatengerbe. 🙂 (Erre mondják, hogy 10 mp alatt….ájjjjjjj…tök mindegy, kezdjen el bele olvadni és slussz…)
Addig forgasd a krémet lapáttal, míg így nem folyik. Azért túlkeverni sem szabad ez tény, ezért többször ellenőrizd.
Viszonylag folyékony masszát kapsz, amit aztán egy sima csővel ellátott habzsákba, vagy egy zacskóba töltesz, aminek majd a csücskét kivágod. Nekem 12-es csövem van, szerintem pont megfelelő.
Sütőpapírral bélelt tepsik sorakozzanak már… (ez az adag 2,5-3 tepsire elég mennyiség)
A habzsákot jobb kezes használatra mutatom.
Betöltéskor a zsákot a bal kezedben fogod. Valahol középen megfogod és ráhajtod a kezed köré a tetejét, ahol be fogod tölteni az anyagot, majd belefújsz hogy tölcsér alakban kinyíljon az alja, ezáltal legyen hely a tölteléknek.
Oda kanalazod a krémet. Ha kész, visszahajtod a tetejét és jobb kézzel összenyomod a habzsákot és a krémet alulra tömöríted úgy, hogy az összeszorított kezed lehúzod a zsák csőre felé. Óvatosan, csak finoman. (nem érthetetlen???)
A zsák végét befőttes gumival bekötjük vagy kötünk rá egy csomót (nekem eldobható habzsákom van, jobban szeretem, mint a szilikonosat).
Bal kezünkkel mindvégig megtörjük a cső után a zsákot, hogy ne jöhessen ki a tészta. Ezek után a jobb kezünkkel megfogjuk ott a zsákot, ahol elkötöttük. Rámarkolunk.
Ha nincs csövünk kivágjuk a csücskét a zsáknak, de ha elengedjük megindul a tészta, vigyázzunk.
Elkezdjük rányomkodni a papírra a halmokat. Készüljünk fel, hogy picit fognak terülni, szóval ne nagyon szorosan nyomjunk pici köröket egymás mellé.
Ha olyan 10 forintos nagyságú köröket nyomsz, akkor az még el fog terülni egy 20 vagy egy 50 forintos nagyságra. 🙂
Amikor egy halmot kinyomtunk igyekezzünk úgy átvinni a zsákot a következő helyére, hogy ne csöpögjön szét. Gyakorlat teszi a mestert.
Az esetleges csúcsok szépen beleolvadnak majd a köröcskékbe.
Ha végeztünk egy tepsivel, akkor a tepsi alját kicsit megütögetjük, hogy a légbubik kiszabadulhassanak a macaronokból, majd ezek után 150 fokra előmelegített sütőbe azonnal betehetjük. 15 perc alatt megsülnek.
Azért a 15 perc elteltével kocogtassuk meg a tetejét egy tetszőleges delikvensnek, ha lötyögne süssük még pár percig.
Nekem 4 sín van a sütőben, eddig alulról a másodikon sütöttem őket, most felülről a másodikra tettem a tepsit és sima légkeveréssel sütöttem 140 fokon. (Így jobb. Mármint a felső sínen.)
Ahogy beteszed pár perc elteltével kis talpak kezdenek megjelenni a macaronok alján. (Az egyik tepsin véletlenül ferde pózban várakoztak a sütésre a macaronok és csak egyik felén lett talpuk, úgyhogy figyeljetek oda, hogy vízszintesen várakozzanak azok a tepsik, mert ezek szerint ennek is óriási jelentősége van. Ha másra nem, erre jó volt, hogy így alakult. :))
Amit észrevettem: a sütőajtó felé eső pár macaron így is elkezdett megrepedni. Valószínűleg ez azért van, mert nekem a sütőajtót hűti egy ventilátor és így vagy úgy, de biztos hatással van a tesin levő étel ajtó felőli részére, mert máshol ilyen probléma nem jelentkezett.
Fontos még tudni, hogy macaront gázsütőben állítólag nem lehet sütni. Az első próbálkozásom gázsütős volt és valóban nem volt macaronnak mondható a végeredmény. A földgázzal, illetve palackossal működő tűzhelyek teljesítménye között is óriási különbség van, de egy gáz- és egy villany sütő sem összehasonlítható. Nem ugyanúgy működik és kész. Technikai részletekbe nem megyek bele, de sajnos nem sajnos ez van.
Ha van villany sütőd az ilyen szempontból nyert ügy, nem kell, hogy légkeveréses legyen, alsó-felső 150 fok tökéletes.
Ez a recept nem kér pihentetést sütés előtt. Van amelyik azt mondja 20 percre, fél órára a szoba leghidegebb pontján hagyjuk száradni a sütiket a tepsin, míg bebőrösödik a teteje………ja. Volt, hogy hagytam, sőt olyan is volt, ami kérte, hogy a hűtőben pihenjenek. Össze-vissza repedtek. Nem kell pihentetni, sose láttam rajtuk bőrt. Ennyi.
Persze ilyen dolgokra csak akkor jön rá az ember, mikor már túl van sok recepten, mindegyiken betartja az ott leírtakat, szóról szóra követi a leírást…és vagy siker vagy kudarc lesz a vége. Ha siker, akkor jó. De mi van akkor, ha a siker élmény után ismét előveszi a “bevált” receptet és másodszorra már nem sikerül elkészíteni a macaronokat? Mert megeshet….
Mindenkinek ki kell magának tapasztalnia, túl kell esnie pár kudarcon ahhoz, hogy ráérezzen, hogy kitapasztalja a sütőjét, hogyan viselkedik ezzel a kényes sütivel. Mert minden sütő más és más. Mindegyik máshogy “ég ki”, mindegyik máshogy adja le a hőt, stb…minden konyha más hőmérsékletű, semmilyen körülmény nem ugyanolyan nálatok, mint nálam. 🙂
Ebből kifolyólag az is meglehet, hogy elkészíted a leírásom alapján a saját macaronjaidat és neked nem fog így sikerülni. Nincs kizárva, ez a leírás megint csak támpontokat ad, de igyekeztem.
Látjátok, én is hibázok: ferdén állt a tepsi várakozás közben. De valóban legalább arra jó volt, hogy így alakult, hogy kiderült a talpak képződése szempontjából fontos szerepe van a vízszintességnek, stb.
Tisztázzunk még pár dolgot: a macaronnak nem üreges a belseje, tömörnek (na nem igazi tömörnek, hanem olyan levegősen tömörnek, értitek!?) kell lennie és nem véletlenül mondják, hogy másnap a legfinomabb. Amikor a sütőből kivéve eszed még véletlenül sem azt az ízt kapod, amit másnap fogsz. Egyáltalán nem ugyanaz.
Tölteni vagy tapasztani szinte bármivel lehet. Én most egy kis maradék dobos krémet használtam, de lehet simán nutellával, mogyoróvajjal, lekvárokkal, ízesített ganacheokkal, bármivel, amihez kedved, időd, energiád és pénzed van. 🙂
Ehhez én minden másodikat megfordítok, arra nyomom a krémet, majd rányomom a tetejét finoman.
Bedobozoltam őket és a krém végett betettem a hűtőbe. 🙂
 |
| Hát ilyesféle a belseje…. |
 |
| A gázsütős verzió, ez volt az első. (Azért elfogyott…) |
 |
| Nem tudom, hanyadik próbálkozás volt, de már alakult. |
 |
| Ez már egészen tetszett, de a belseje üreges volt asszem. |
 |
| És ez lett tökéletes már! |
Ez után is volt még egy sütésem, amit a Good Foodban megjelent recept alapján készítettem és az is tökéletes lett, viszont kép nem lett róla.Szóval ha valakinek nem jön be ez a recept, kipróbálhatja azt is. Én nem találtam az újságot, szóval nem tudom veletek megosztani azt a verziót…
Ja és így a végére szögezzük azért le, hogy a cukorszirupos macaronok a tökéletes macaronok, nem csak szerintem. 🙂
És utoljára, hogy ne kelljen kimazsoláznotok a lényeget a regényből kigyűjtöm nektek a recept fontos pontjait:
– porcukor+ mandula őrlemény leszitál, hozzá a 40 gr tojásfehérje, összekever
– víz és cukor kis lábasba, szirupot főzünk, legalább 110 fokos legyen.
– közben a másik adag fehérjéből és a kis adag cukorból kemény habot verünk, majd folyamatos keverés közben hozzáadjuk a szirupot és addig verjük, míg ki nem hűl.
– hozzákeverjük a mandulás masszához + ételfesték.
– Összeforgatjuk óvatosan, míg szalagosan nem folyik.
– sütőpapírra kis köröket nyomni, pihentetés nélkül 150 fok (140 légkeveréssel) 15 perc.
– hagyjuk kihűlni és töltjük őket.
MÁSNAP A LEGFINOMABB!!!
És légyszi ha kipróbáljátok írjátok meg, hogy sikerült! Remélem sikerült kis segítséget nyújtanom, hogy megízlelhessétek Ti is a macaronok fenséges ízeit! 🙂
Íme végül az eddigi macaronos bejegyzéseim (a linkek nem működnek bennük, mert a régi blogra voltak átirányítva):
Méhecske macaronok
Hófehér macaron
Ja és kérdeztétek páran, hogy nyírfacukorral működik-e a dolog, hát majd letesztelem. 🙂
TücsökBogár blogja nagy kedvenc lett mostanában nálam. És ennek nem más az oka, minthogy nála az én ízlésemnek megfelelő recepteket találok. Ennek a tökéletes macaronnak is ilyen a receptje. Bármennyire is állítja Latsia, hogy az övé a tökéletes és hogy még egy gyerek is meg tudja csinálni…én úgy érzem ez nem így van. Persze mindez nem a szó szoros értelmében értendű és nem akarom egyáltalán bántani, távol álljék tőlem, de ugye mindenkinek más a “tökéletes”, a megfelelő.
Hát én akármennyire is szerettem volna és próbálkoztam az ő macaron receptjével, szórul szóra betartva azt, sose sikerült a macaronom ilyenre.
És ekkor jött TücsökBogár fehér macaronja, ahogy nézegettem a blogját. Kicsit óckodtam én ettől a cukorszirupos verziótól, de végül a kíváncsiságom és a tenni akarásom rávitt, hogy készítsem el. És milyen jól tettem! Külsőre is tökéletes lenne, mert nyomócső híján a nagyja csálé lett, mivel zacskóból nyomtam a halmokat, belsőre meg sokkal finomabb, mint az eddigi verzióim. Tehát a konklúzió: én ennél maradok és pont.
Eddigi próbálkozásaim:
Macaron 1
Macaron 2
A többi szóra sem volt érdemes. 🙂
Azt hiszem magáért beszélnek a drágák és ennél már csak jobbak lehetnek! 🙂
Nagyon finomak! A szirup végett olyan lány az egész! Nem mondom, hogy másnak is ez lesz a tökéletes, de ha nem vagy megelégedve az eddig készített macaronjaiddal, érdemes ezt a receptet is kipróbálnod, hátha! Én nem csalódtam!
Nagy segítségemre volt, hogy végre vettem 10-es méretű díszítő csövet! Sokkal könnyebb vele dolgozni!
Annyira guszták, hogy már maga a látvány is fenomenális, nem?
