Nos, papáméknál rengeteg a barack. Őszi és sárga egyaránt. Ebben a családban a kertekben mást nem találni, csak barackot, meggyet és szilvát. Ja és persze körtét. Az utóbbi 2 gyümölcsfa csoport nagy része a fák éveken át elhanyagolt gondozása miatt nem igazán szép terméssel büszkélkedik, így azok cefre töltelékek lesznek a férjem és nagypapám legnagyobb örömére. Cseresznyefa, málna, egres, ilyenek nincsenek mifelénk, pedig ezeket szeretjük is……. na mindegy.
A bejegyzés főszereplője most az őszibarack. Amiből nem befőtt készült, hanem lekvár.
Még sosem készítettem hosszú konyhai pályafutásom alatt ősziből lekvárt, de most nekiveselkedtem. És milyen jól tettem!
lekvár
A hétvége sütije: rusztikus diós-almás
Pár héttel/hónappal ezelőtt kaptam a Csúzi Pincészettől ajándékba 4 üveg lekvárt, valamint almasajtokat kipróbálásra.
Sosem hallottam még az almalekvárról, mert valahogy nem szerepel az alma az első gyümölcsök közt, amiből lekvárt szokás készíteni, pedig…..
A feladat az lett volna, hogy ha gondolom készítsek velük süteményeket. Kicsit el is voltam havazva, de nem is tudtam, mibe kerüljenek. Én annyira szeretem az ilyen házi, kistermelői lekvárokat, hogy szeretem őket nézegetni, sajnálom kibontani. Ezzel is így voltam. Aztán egy napon megvilágosodtam. 😀 Rám fért…. És felpattant az első üveg teteje. (tovább…)
Időspóroló recept – a végeredménye: sült túrótorta és zöldparadicsomos linzer
Egy recept és két finomságot kapunk a végére, persze csak ha szeretnénk. Működik és nekem nagyon bejött. Időt is spórolok és két nagyon finom nasit majszolhatunk.
Az alapja mindkettőnek a linzer tészta. Én nagyon sokáig nem készítettem linzert. Pedig a világ legegyszerűbb dolga, de sokáig fogalmam sem volt a receptjéről (sem).
Plusz: féltem is tőle. Hogy miért!? (tovább…)
Zöldparadicsom lekvár
Nos, már többször hallottam erről a lekvárról, de különösen idén lett felkapva. Hát én is nekiálltam és elkészítettem a magam főzetét, de előtte tájékozódtam Tománál. (tovább…)
Sárgabarack lekvár
Ez úgy működik, hogy dzsemfixezek. 🙂
Persze ha időm és kedvem engedi, akkor simán főzöm órákig, de az az igazság, hogy így nekünk nagyon tökéletes és hamar megvan. (tovább…)
Fűszeres sárgarépa dzsem
Mautner Zsófi készítette az Ízes életben és megfogott. Apósoméknál szoktunk sütögetni, stb. oda gondoltam én is kis hirtelen sült tarja mellé kipróbálni. 🙂 (tovább…)
Ízes (sós) réteges rétes
Már szóltam arról, hogy neveztem egy gasztrobloggereknek kiírt versenyre és elkészítettem az erdeigyümölcs lekváros mini, rusztikus palacsintatortámat. Kaptam még a mellé két másik lekvárt, illetve chutneyt Kocsis Bálint jóvoltából és a kézhezvétel napján a palacsinta torta mellett még a paradicsomos chutneyt is felpattintottam. Rétesbe került és olyan finommá tette!!!!!!!!!! (tovább…)
Trüffel krémes, erdei gyümölcsös CSIKOS mini palacsintatorta
Történt nemrég, hogy Boldog Kukta oldalán olvastam egy játék felhívást gasztrobloggerek részére, miszerint a CSIKOS lekvárok atyjával Kocsis Bálinttal karöltve játékot indítanak.
Nem volt kérdés, hogy indulok. Bár tudom én sehol nem vagyok a gasztrobloggerek krémjéhez képest, DE ringbe szálltam, hiszen csak nyerhettem.
Nyertem már azzal, hogy meghozta a futár a három CSIKOS lekvárt és megízlelhettem ezt a nem mindennapi minőséget!
Ezek a lekvárok és chutneyk nem tartalmaznak tartósítószereket, színezékeket, semmiféle mesterséges adalékanyagot. Ez már szimpi. Aztán rá kell nézni, beleszeretsz az üvegbe és a színekbe. Kinyitod és beleszeretsz az illatába, aztán megízleled és az ízébe….. de erről mindjárt. 🙂
Az erdeigyümölcs lekvárból “kellett” készítenem valami finomságot.
Alig vártam, hogy megbontsam a lekvárt végre!
Csodás látvány volt. Nagy gyümölcsdarabok köszöntek vissza rám az üvegcséből, aminek már a formája is elvarázsolt.
Több desszert gondolata is cikázott a fejemben, gondoltam többnek is nekiállok, de aztán jött a nagylányom, hogy palacsintát szeretne. És ekkor villámcsapás: palacsintatorta. 🙂 Még sosem készítettem, de most a palacsintára, a lekvárra és a trüffel krém együttes élvezetére összefutott a nyál a számban. Bár egyszerű, de nagyszerű finomság!
Nekiálltam hát a palacsintáknak:
400 gr finomliszt
2 tojás
2-3 cs vaníliás cukor
csipet só
6 dl tej
3 dl szóda (vagy víz)
4 ek étolaj
A két tojást pár percen át jó habosra verem a cukorral és egy csipet sóval, majd bele öntöm a tejet és lassan adagolva a lisztet.
Szoktam hagyni állni fél órát, de ha nem áll, az sem baj.
Állás után belerakom az olajat és a szódát lassan öntve hígítom a tésztát.
Jól átkeverem, majd a forró palacsintasütőben vagy serpenyőben kisütöm.
Most nem a nagy teflonos, hanem öntöttvas sütőben sütöttem ki, aminek jóval kisebb az átmérője és mivel olajozni kell a tészta alá, ezért nem olyan száraz palacsintákat kapok.
Egyébként nagyobb palacsintasütőben ebből a mennyiségből körülbelül 25-30 palacsinta süthető.
Hagyjuk kicsit hűlni.
A trüffel krémre akkor kaptam igazán rá, amikor a Chefparadeban jártam trüffel kurzuson. Imádom a csokis élményeket!
Trüffel krém:
170 gr habtejszín
20 gr méz
200 gr étcsoki
100 gr tejcsoki
1 marék kávébab mozsárban frissen összetörve
150 gramm CSIKOS erdeigyümölcs lekvár
1 evőkanál holland kakaópor
2 marék csokicsepp
A tejszínt felforraltam a mézzel.
A csokoládékat összetördeljük, a kávébab töretet pedig egy kis szűrőbe tesszük.
A forró tejszínt a kávéval telt szűrőn át öntjük a csokira, majd simára keverjük a krémet.
Hagyjuk kicsit állni, hogy szilárdabb legyen, majd elkezdjük megkenni a kiterített palacsintákat.
Minden 5. palacsintát erdei gyümölcsös lekvárral kentem meg. Nagyjából 20 palacsintát tudtam a lányaimtól megmenteni, ebből készült a torta. Úgy adagoljuk a trüffel krémet, hogy a tetejére és az oldalára is jusson majd.
Körbe holland kakaóport szitáltam rá, a tetejét pedig csokicseppekkel szórtam meg.
Rusztikus külsejű kis tortácskát kaptam, amit nagy nehezen betettem a hűtőbe, hogy dermedjen egy kicsit, de már annyira vártam, hogy felvágjam, hogy alig egy óra múlva már vettem is ki. 🙂
 |
| Persze ha türelmesen vártam volna, akkor a krém is megszilárdult volna, de kis mohó voltam. 😉 |
Az íze tökéletes! Az az enyhe kávé íz, keveredik a csokival és a fanyar gyümölcsökkel… Nem túl tömény, nem túl édes!
Petrámnak is nagyon ízlett, úgyhogy már én is nyertem és ő is. 🙂 Köszönöm a lehetőséget és az isteni lekvárokat még egyszer! 🙂
IMÁDOM!
Ui.: CSIKOS lekvárral készült CSÍKOS torta. 😀 (Mindez a véletlen műve csupán!) 😉
Viktória torta (Victoria Sponge Cake)
Hát amikor Emy elkészítette ezt a tortát és megláttam a fotóját a facebookon, tudtam nincs menekvés. 😀
Muszáj volt elkészítenem.
Igazából semmi nagy pukkanás, gyakorlatilag egyszerű, vastag vajas piskóta lapok közé zárt pici lekvár és tejszín, hébe-hóba a tetején is tejszínnel díszítve, eperrel dekorálva…
De az egyszerű nagyszerű! 🙂
Piskóta:
22,5 dkg szobahőmérsékletű vaj
22,5 dkg finomliszt
22,5 dkg porcukor
1 tk sütőpor
4 tojás
1 citrom reszelt héja
Tölti:
4 evőkanál eper lekvár
pici vanília aroma
esetleg 10-15 dkg szeletelt eper
2 dl habtejszín 1 ek porcukorral és fél csomag habfixálóval kemény habbá verve
Nos, először a piskóta ugyebár.
Két 18 cm-es formát kivajazunk, a sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A vajat a porcukorral alaposan kikeverjük, majd beleütjük egyenként a tojásokat.
Ezután adjuk hozzá apránként a sütőporral elkevert lisztet, majd a reszelt citromhéjat.
Jó sűrű lesz, olyan szép sima, sárga………félbe vesszük és a formákba egyengetjük.
25-30 perc alatt készre sütjük. Elválik a formától ha kész, de nyugodtan végezzünk tűpróbát.
Hagyjuk kihűlni.
Az eper lekvárt az esetleges eper szeletekkel és a vaníliával összemelegítjük, majd kihűtjük.
Ha minden kihűlt, akkor az egyik piskótára kenjük a lekvárt, majd erre halmozunk egy adag habfixálóval és porcukorral felvert habtejszínt. Rá jön a második piskóta, majd tejszín és felezett eprek.
Nemhogy simán guszta, olyan finom! 🙂 Mondom: egyszerű piskóta, tejszín, eper és kész is. Isteni!
Eperdzsem
Szeretjük az epret, lekvár formájában mégis tavaly ettem életemben először. Hogy ez hogy történhetett? Úgy, hogy alapvetően nem szeretem a lekvárokat. A barack lekvárt és a ribizlit megeszem süteményben, de itt kifújt. És akkor jött pár üveg ajándék eperdzsem…és megváltozott az életem. 🙂
Idén már saját készítésű dzsemmel rukkoltam elő. Olyan fajtát akartam készíteni, amiben azért vannak rendesen gyümölcsdarabok, mert pl. a sárgabarack lekvárt teljesen átturmixolom pépesre. Ezt nem tettem most meg.
Apa hozott két láda epret. Jó kis szemű volt, lekvárnak valónak szedték, mire kicsumáztuk sógornőmmel, meguntuk az egészet. Megtisztítva 7 kg tiszta gyümölcsöt kaptam. Alaposan megmostuk, majd muszáj volt lefagyasztani, mert nem itthon voltunk és csak 4 nap múlva tudtam volna befőzni.
Miután a fagyasztott epreket hazaszállítottuk beöntöttem mind a lekvár főző fazékba, hogy olvadozzanak kicsit, majd mikor már majdnem kiolvadtak (azért egész gyorsan megy az olvadás az epernek), akkor raktam oda főni.
Mikor már elkezdett szépen levet ereszteni, akkor raktam rá a cukrot. Tudom, később szokták, de én ráraktam és pont. 7 kg eperhez fele mennyiségű cukrot raktam, 3,5 kg-t. Kevesebb is elég lett volna, szerintem ez ízlés dolga.
Ezután jó sűrűn kavargatva vártam, hogy jó levet eresszen, felolódjon a cukor és kezdjenek szétfőni a szemek.
Aztán mikor már jó pár órája főtt, akkor gondoltam úgy, hogy belezuttyantok 3 csomag dzsemfixet, csakmert már elég késő volt és illett volna már készen lennie.
Merőkanállal szedtem ki pár keverőtálnyit a dzsemből és botmixerrel összeturmixoltam, majd visszaöntöttem, aztán egyet rottyant és késznek tituláltam a dolgot.
Ekkor jöttek elő az elmosott üvegecskék, amiket én meleg vízzel töltött tepsibe sorakoztattam és távolról adagoltam beléjük a dzsemet. Tetejére szalicil, celofán, kupak (már amelyiknek volt ugye) és irány a száraz dunszt.
Ott tartózkodtak az üvegek 3 napig, mire előbányásztam őket. Ami az lábas alján maradt még aznap este megettem kenyérrel és azt kell mondjam nagyon jót csináltam, úgyhogy ennek a 19 üvegnek nem túl hosszú életet jósolok ám! 🙂
Idén már saját készítésű dzsemmel rukkoltam elő. Olyan fajtát akartam készíteni, amiben azért vannak rendesen gyümölcsdarabok, mert pl. a sárgabarack lekvárt teljesen átturmixolom pépesre. Ezt nem tettem most meg.
Apa hozott két láda epret. Jó kis szemű volt, lekvárnak valónak szedték, mire kicsumáztuk sógornőmmel, meguntuk az egészet. Megtisztítva 7 kg tiszta gyümölcsöt kaptam. Alaposan megmostuk, majd muszáj volt lefagyasztani, mert nem itthon voltunk és csak 4 nap múlva tudtam volna befőzni.
Miután a fagyasztott epreket hazaszállítottuk beöntöttem mind a lekvár főző fazékba, hogy olvadozzanak kicsit, majd mikor már majdnem kiolvadtak (azért egész gyorsan megy az olvadás az epernek), akkor raktam oda főni.
Mikor már elkezdett szépen levet ereszteni, akkor raktam rá a cukrot. Tudom, később szokták, de én ráraktam és pont. 7 kg eperhez fele mennyiségű cukrot raktam, 3,5 kg-t. Kevesebb is elég lett volna, szerintem ez ízlés dolga.
Ezután jó sűrűn kavargatva vártam, hogy jó levet eresszen, felolódjon a cukor és kezdjenek szétfőni a szemek.
Aztán mikor már jó pár órája főtt, akkor gondoltam úgy, hogy belezuttyantok 3 csomag dzsemfixet, csakmert már elég késő volt és illett volna már készen lennie.
Merőkanállal szedtem ki pár keverőtálnyit a dzsemből és botmixerrel összeturmixoltam, majd visszaöntöttem, aztán egyet rottyant és késznek tituláltam a dolgot.
Ekkor jöttek elő az elmosott üvegecskék, amiket én meleg vízzel töltött tepsibe sorakoztattam és távolról adagoltam beléjük a dzsemet. Tetejére szalicil, celofán, kupak (már amelyiknek volt ugye) és irány a száraz dunszt.
Ott tartózkodtak az üvegek 3 napig, mire előbányásztam őket. Ami az lábas alján maradt még aznap este megettem kenyérrel és azt kell mondjam nagyon jót csináltam, úgyhogy ennek a 19 üvegnek nem túl hosszú életet jósolok ám! 🙂