főzőest

Mindmegette főzőcske – Chefparade főzőiskola (Trópusi barbeque 2011.06.)

 

Ugye nyertem ezt a Mindmegette főzőkurzus belépőt, amire vihettem magammal plusz egy főt. Apa jött azonnal számításba.
Őszintén szólva eléggé féltem előtte, hogy mit fogok én ott csinálni, hogy nem fogom tudni elkészíteni az ételeket és én leszek az egyetlen béna, hogy már mindenki több évtizedes fakanálforgató tapasztalattal áll majd a tűzhely mögött…hát utólag kiderült ez egyáltalán nem így van…
Este 6-kor kezdődött a haccacáré, az értesítő e-mailben viszont megkértek, hogy ha lehetséges, akkor előtte fél órával érjünk oda, hogy időben lehessen kezdeni. Hát mi igyekeztünk, így 17:20-ra félve, de betoppantunk a Chefparade főzőiskola ajtaján. Előtte azért párom zavartan megérdeklődte tőlem, mit fogunk mondani?
A kérdésére azonnal választ is kapott, belépésünk után azonnal jött egy kedves hölgy, aki megkérdezte, hogy a nyeremény főzésre jöttünk-e. Miután kimondtuk a boldogító igent kaptunk 1-1 papírt, amire a személyes adatainkat kellett rákarcolnunk és arról szólt, hogy hozzájárulunk, hogy a rendezvényen fotók és videó készüljön rólunk is. Közben pedig megérkezett a Mindmegette marketingese, aki bevezetett a kezdeti tudnivalókba és a papír kitöltése után egy hangulatos kis kávézó jellegű helyre invitált minket, hogy foglaljunk helyet, máris hoznak limonádét frissítő gyanánt, míg várjuk a többieket. Nem szeretem a limonádét, de nagyon jól esett. 🙂
Miközben békésen ücsörögtünk és nézelődtünk már legalább 2 perce, megjelent az asztalunknál állítom, hogy a semmiből egy másik hölgy egy kávéspohárral, hogy elfogadunk-e egy kávét. Párom illedelmesen megvárta, hogy elsőként válaszoljak, megköszöntem, de elutasítottam a kávét, merthogy ugye nem iszom mióta babát várok. Meglepődve vette tudomásul a hölgyike, de sokkolt, mikor megkért csak úgy, hogy azért a poharat megfognám? 🙂 Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de azért kiderült nyomban, hogy arról lenne szó, hogy a kávés szponzoros pultnál a hosstess hölgyekkel kellene némi fotósorozatot eszközölnünk. Én sose voltam modell alkat és enyhén zavarban is voltam. Párommal álltunk és mozdulatlanul beállított pózban vigyorogtunk egymásra a lányokkal. Elég zavarba ejtő volt, de meglett. Ezután párom be is nyomta az első adag kávéját. Senseo és apa:

Lassan csurogtak befelé az emberek és lassan elkezdődött a buli. Nem tudtam, mit figyeljek, hova nézzek, a szakács már sündörgött a pultok körül egy ideje, majd köszöntöttek mindenkit: a Mindmegette.hu (Zimre Krisztina) és a Recepttár (Dús Ágnes) főszerkesztőasszonyai. Volt meghívva 2 gasztroblogger – Mirelle konyhája és az A la carte blogok szerzői -, volt egy fotós páros és egy videós srác. Kezdődött minden a kötények kiosztásával, majd csoportkép készítéssel, merthát ugye a nyerteseket sima háttér előtt a címlap miatt, majd a szponzor fal előtt is többször le kell kapni, és legvégül készült pár kép a kísérőkkel is közösen. 🙂 Az én fejemet nyilván mindegyiken retusálni kell majd, ezt többen a fotózás közben hangosan is kijelentették, amihez csakis csatlakozni tudtam, de ez már inkább egy szépségblog témája lenne… és itt jegyezném meg, hogy a címlap fotóhoz az egyik nő odahívta a (valószínű) fiát is, amin csodálkoztam, mit keres majd a képen ha nem is nyertes, Marcinak hívták és leginkább egy visszahúzódó emós sráchoz tudnám hasonlítani és ilyen, amikor az ember ránézésre ítél meg valakit. Róla még szólok később, tesség rá emlékezni. Lényeg, hogy már az egész főzőkurzuson való részvétele is meglepett minket, mert abszolút nem nézett ki kuktabúvárnak.
A nagy fényképezkedés után elfoglaltuk stratégiai pontunkat, sikerült a középső konyhapultot gyors terepszemle után beválasztanom, mert az utolsó előtti pulthoz akartam menni, viszont az utolsó pultnál levő csajszi annyira szúrós tekintetű volt, hogy jobbnak láttam távol maradni tőle. Így lett miénk 3 órára a piros pult.
Az alapanyagok ki voltak mérve (javarészt) receptnek megfelelően, jó lenne, ha sütés-főzés előtt valaki mindig odakészítené nekem otthon is, mert így nem volt abszolút nehéz dolgunk, kivéve a sok kis üvegcsével és egyforma színű löttyel (vajon ez szójaszósz vagy szezámolaj vagy hallé??? Ha sokat nyalakodtam már abszolút összefolytak, inkább kérdeztem), a sóra hajazó finom szemű kristálycukorról nem is beszélve…
Ugye egyik szponzor a Philips volt: csak és kizárólag Philips elektromos termékekkel dolgoztunk, és a Tefal, Fiskars nem is maradhattak el. Minőség, amit a hely színvonala meg is követelt!
Trópusi barbequen vettünk részt, aminek a menüsora a következő volt:

  • Barbeque csirke – mango dip
  • Grillezett kókusztejes garnélanyársak
  • Aromásított idényzöldségek párolva
  • Vaníliás pavlova tortácskák – karamellizált ananászzal

Neki is álltunk a desszertnek rögtön, ami a következő volt:

1. Vaníliás pavlova tortácskák karamellizált ananásszal
Őszinte leszek, fogalmam sem volt, mi ez (mármint a pavlova), másokkal ellentétben sík hülyén álltam hozzá a feladathoz, a karamellizálástól meg egyenesen rettegtem, merthogy otthon mindig leégett a cukor, vagy ilyenek, nem akartam lebőgni.
A receptet leírom, de képet egyenlőre nem tudok felrakni róla, mert a fényképező gép csak a főzőcske végén került elő, addig bőven sok fényképet csinált rólunk a szakszemélyzet. Nem is értem volna rá fényképezgetni.
Tehát a hozzávalók 3 személyre:

  • 3 tojásfehérje
  • 150 g cukor
  • 1 ek keményítő
  • 1 tk fehér balzsamecet/borecet
  • 2 ek víz
  • 1 pohár (200 gr) tejszín
  • 1 rúd vanília
  • 30 dkg ananász
  • 4 cl Malibu kókuszlikőr
  • cukor

Hadművelet:

  1. A sütőt 180°-ra előmelegítjük.
  2. Lágy habbá verjük a tojásfehérjét egy csipet sóval, majd hozzáadjuk a vizet és addig keverjük, míg újra össze nem áll a hab, ezután kanalanként hozzáadjuk a cukrot, melyet előzőleg elkevertünk a keményítővel, legvégül az ecetet. Kemény, fényes habot kell kapjunk, ami csúcsos lesz ha belenyúlunk.
  3. A masszát egy sütőpapírral fedett, olajjal átkent tepsi közepére tesszük 3 kupacban egymástól 5-7 cm távolságra. (A kupacok inkább kisebb átmérőjűek és magasabbak legyenek.) Szépen elsimítjuk a tetejét és az oldalát, betesszük a sütőbe és azonnal levesszük a hőfokot 150°-ra.
  4. Egy óra múlva (kisebb torták esetében kevesebb idő is elég, amikor már száraz, kemény a kérge) kikapcsoljuk a sütőt, nyitott sütőajtónál hagyjuk bent a tortákat, míg ki nem hűlnek.
  5. A kívül ropogós, belül puha és ragacsos habcsókokat külön lapos tálakra tesszük.
  6. A tejszínt csúcsos habbá verjük (előtte pár órát legyen hűtőben), rákanalazzuk a habcsókra, majd rászórjuk a karamellizált ananászt ez esetben, de lehet epret, málnát, bármit.
  7. Egy száraz seprenyőben cukrot karamellizálunk, és addig nem mozgatjuk, míg a szélén nem kezd megolvadni, azután mozgathatjuk. Amint az összes cukor megolvadt, belekaparjuk a vanília rúd belsejét, illetve hozzá az apró kockára vágott ananászt. A karamell kissé össze fog csomósodni, de kevergetéssel nagyobb lángon a nedvesség elpárolgása után ismét “folyós” lesz és bevonja az ananászt (ISTENI ILLATA VAN!!!), ekkor megdöntjük a serpenyőt, beleöntjük a Malibut és megflambírozzuk. Átforgatjuk, de nem főzzük meg a gyümölcsöt.

Itt éppen karamellizálok:

Itt a szomszédban flambíroznak:

A karamellizálástól nagyon féltem, mert otthon mindig odaégett a cukor, vagy valami, de itt nagyonis jól sikerült a dolog!
2. Barbeque csirke – mango dip
Dip? Fogalmam sem volt, mi az… Újabb rossz pont, de nem mutattam, hogy nem tudom! 😀 (…mártogatós)
Ez a csirke nagyon finom, a pác ISTENI, a mártogatós mangós szósz meg ellenállhatatlan! Nekem ez volt az est fénypontja!
Hozzávalók 2 személyre szűkösen:

  • 500 gr csirkehús
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kis darabka friss gyömbér (ami nem is olyan kicsi darab, kb. 4×4 cm)
  • 3 ek ketchup
  • 1 ek szójaszósz
  • 2 ek méz
  • 1 ek szezámolaj
  • bambusznyársak

Dip:

  • 1 érett mangó
  • 1 fél citrom
  • 200 gr sűrű görög joghurt
  • 1 ek olívaolaj
  • só, bors
  • cukorszirup

Hadművelet:

  1. A fokhagymát, gyömbért megpucoljuk, majd késsel nagyon kicsire felaprítjuk. Összekeverjük a ketchuppal és szójaszósszal, valamint mézzel és egy ek szezámolajjal.
  2. A csirkét nagyobbacska darabokra feldaraboljuk és az előbb összekevert pácba tesszük üeg edénybe, lefedve 1 órára hűtőbe.
  3. A csirkedarabokat majd előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk és grillen 5-8 perc alatt folyamatosan forgatva megsütjük. Minden oldaluk jól piruljon meg!
  4. A mangót meghámozzuk, a magjáról levágjuk a gyümölcshúst és összeturmixoljuk, sóval, borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a fél citrom levét, 1 ek olíva olajat, majd ezt sűrű görög joghurtba forgatjuk. Amíg a csirkét sütjük hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
  5. Az elkészült csirkét a dip-be mártogatva fogyasztjuk.

3. Grillezett kókusztejes garnélanyársak
A garnéla finom, kókusztejet még nem vettem…
Hozzávalók 2 személyre:

  • 250 gr óriás garnéla
  • 30 dkg ananász
  • lime, vagy citromkarika

Marinádhoz:

  • 1 szál thai citromfű
  • 1 friss kaffirlime levél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 friss chilli paprika
  • fél lime héja+leve
  • 1/2 ek cukor
  • 1 ek halszósz
  • 100 ml kókusztej
  • + bambusznyársak

Hadművelet:

  1. A marinádhoz megtisztítjuk a thai citromfüvet (a külső részét levesszük, majd a törzsét a kés pengéjének tompa felével jól átcsapkodjuk, minél sűrűbben, aztán vékonyra karikázzuk), a kaffirlime levelet összemorzsoljuk (a levélszárát ha kemény kivágjuk), felaprítjuk a fokhagymát, chillit kimagozzuk, felkarikázzuk, lereszeljük a lime héját és mindezt mozsárban jól összedolgozzuk.
  2. Összekeverjük a hallevet, kókusztejet, lime levét, cukrot, majd ehhez hozzáadjuk a mozsár tartalmát és simára keverjük.
  3. Ebbe a marinádba tesszük a tisztított garnélát 30 percig hűtőben, lefedve.
  4. Fél óra múlva előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk a rákokat, közéjük egy szelet ananászt és limot téve, majd 5-7 percig sütjük, félidőben megfordítjuk, hogy mindkét fele szépen megsüljön.
  5. Sütés után azonnal melegen fogyasztjuk.

Apa nagyon figyelt a nyársainkra, nehogy valaki elvigye őket, vagy összekeverje, vagy hozzáérjen, épp csak egy fotó erejéig kukkantott rám:

~ o ~ o ~ o ~

Az idényzöldségeket megcsinálta a szakács cuzammen az összeset egyben, a desszerthez a tejszínt is egyben verték fel, nem külön csináltuk, így is túlcsúsztuk a 3 órát némiképp.
Itt már elkészültünk a főételekkel, apa is kapott egy kis bort és jótállt a kis piros pultunk mögött:

Mielőtt a desszertet befejeztük volna elfogyasztottuk az elkészített főételeket, aztán raktuk össze a tortácskákat és faltuk be őket. És itt jött a meglepő fordulat és egy 180°-os kanyar vissza Marcinkhoz. Az a kissrác egyszerűen olyan szinten összehozta a kajákat és olyan szinten értett a díszítéshez, hogy mindenki az állát kapargatta fel a földről. Pedig egészen addig nem is gondoltam volna róla (nem figyeltem egész idő alatt, mit csinál, ért-e hozzá), aztán hirtelen sokkolt a látvány, hogy ez aztán igen! A kissrác óriásit nőtt a szememben, külön fotósorozat készült az ételeiről, egyedül a desszertje nem lett valami fényes, de a többi…szóval a fotókat az ételeiről biztosan lehet majd látni az újságban, mert önmagában megérnek egy misét!
Ami a kajákat illeti igazán nem nagy adagok voltak egyáltalán, 3 nyárs garnéla és 3 nyárs csirke jött össze nekünk, és ugye a 3 tortácska, amiből én 1 db-ot bírtam megenni, mégis elteltünk. Ilyen a drága, de kis mennyiségű konyha működési rendszere? Drága, de laktató! 🙂
Az ételek elkészítéséhez hozzá tartozik, hogy ha nem itt mondják, hogy finom lesz, akkor valószínűleg ezeket a hozzávalókat nemhogy nem kóstolom meg soha életemben, de még a szokott hozzávalókat se merem soha összekutyulni (pl. a mangós szószt tekintve, vagy a csirke pácot). Mert nem merek kísérletezni, mert nem hiszem el, hogy ezekből finom dolgok is születhetnek…és pedig nagyon is finom ételek születtek nagy meglepetésemre.
A tortákhoz párom talált eper szirupot, a szakácstól pedig kaptunk házi vanília fagyit, úgyhogy én olyan verziót ettem, amin a tejszínhabon vanília fagyi van és meg van locsolva epersziruppal. De megkóstoltam az ananászosat is és nagyon finom volt az is.
Egész este alatt korlátlan italfogyasztás volt, azt hiszem 6 féle borból és vagy 8 féle üdítőből lehetett választani. Baracklevet ittam, de nemám boltit, ez dús volt, sűrű, mintha ott helyben nyomták volna ki a barack levét, szóval nem ám gagyi dobozos üccsikről volt szó!
A szakács Bartal Sándor volt, a segítője pedig Filep Kata, aki hobbyszakács és mindkettő nagyon rendes volt, folyamatosan segítettek, megmutatták, hogy kell szépen, gyorsan nagyon apróra vágni a fokhagymát, praktikákat mutattak, stb. rendesek voltak na!

Mi folyamatosan elmostuk az eszközeinket, de közülünk nagyon sokan voltak, akik csak a mosogatók telepakolásához értettek, pedig mennyivel jobb volt azonnal elmosni és rögtön tudtunk is mihez nyúlni. Pedig egyébként már az elején mondták, hogy semmit nem kell elmosni, mindenből van több tiszta, vegyünk elő másikat, de én ezt nem vettem figyelelmbe. A végén is elmosogattam és a szárítón hagytam az edényeket. Így tiszta úgyhiszem. Mondjuk azt nem irigylem, aki mindezek után ott rendet rak! 🙂
Mindenki kukucskált a mellette levő pulton főzőcskézőkre, ki hol tart, mit csinál, hogy csinál, nem mindenki tudott dolgokat, így segítettünk is egymásnak és akarva-akaratlanul is szóba elegyedtünk és angyon jó hangulat volt. Egyetlen egy nő volt, aki csak odapofátlankodni tudott és kérdezni néha, de még csak meg se köszönte a segítséget, ha megdícsértük, hogy jól néz ki a tortácskája, meg se hallotta, nem lehetett amúgy hozzászólni, hát az ilyen főzőcske nem ilyen nőnek való. A bort azt bírta inni. Pedig fiatal volt 28-29?!
A főszerkesztő asszony közben egyszer odajött, hogy mondjam meg a nevem, hány éves vagyok, ha nem indiszkrét, mert úgy látja én vagyok a legfiatalabb itt (és ekkor még le se esett, hogy ott a Marci, helyeseltem), mondom 26. Erre leesett az álla és hűledezett, hogy 18-nak nézett, aminek nagyon örültem, mert engem aztán ritkán néznek 18-nak. 🙂 Ez is egy élmény volt. 🙂
Ajándékcsomagokat is kaptunk a legvégén: egy szponzoros Philips csomagot és egy Chefparade-osat is fejenként.

Philips csomag tartalma:

  • termékkatalógus
  • Philips kulcstartós, ledes elemlámpa (csak az egyik csomagban)
  • hűtőmágnes – mindmegettés
  • optikai mini egér visszahúzós kábellel – mindmegettés
  • Mindmegette.hu 100 recept receptkönyv
  • Recepttár újság első 2 száma

Chefparade csomagok tartalmai:

  • egyikben egy CP-os (Chefparade-os) bögre, másikban egy CP-os edényfogó kesztyű
  • CP-os fakanál
  • Indian Chilli souce (erős), másikban Thai chilli szósz (gyengébb)
  • Csomagonként különböző curry paszta
  • 1-1 angol nyelvű szakácskönyv
  • 10% kedvezményes kupon
  • Mindmegettés kötény (amiben főztünk)
  • Naturella fűszerek (1 mozarella és egy olasz)

Nem kezdek el költségvetni, de azért izgatott, hogy kb. mennyibe fájt volna ez az este ha csak úgy megyünk el apával.

Nem csak ezért, hanem önmagában a hangulat és az ételek, kedves emberek miatt is örülök, hogy elmentünk és hogy egyáltalán megnyertem ezt a főzőkurzust. Merthogy rákérdeztek, hogy hozzávetőleg mégis hágy recept közül kerültünk ki 10-en győztesek éshát a főszerkesztő asszony mondta, hogy több, mint 400 recept közül nyertünk mi, amin mindenki meglepődött és hogy őszinte legyek a mellem dagadt a büszkeségtől.
A következő magazinban lesznek benne a nyertes receptek (én a csokoládés máktortámmal nyertem) és a képek a kajacsatáról, ez valamikor június 27-29 környékén fog megjelenni azt mondták. De a Mindmegette.hu oldalon is fent lesz minden.
Ami még nagyon szimpatikus volt, hogy az összes “stábtag” ideértve a főszerkesztőket nagyon közvetlenek voltak, nagyon barátságosak, nem hordták fent az orrukat, nem voltak flegmák…ezen azért lepődtem meg, mert 2 éves pesti létem alatt nem ez volt a nagyvárosi emberekről kialakult véleményem vagy tapasztalatom. Pedig azok az emberek korántsem voltak hasonló munkakörben.
A lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Apa is! Nem gondoltam volna, de nagyon ott volt, büszke vagyok rá.
Az este végeztével mindenkitől szépen elköszöntünk, megköszöntük, hogy ott lehettünk, majd elégedetten távoztunk is.
Izgatottan várom a következő nyereményjátékukat és a kapott chilli szószokkal asszem a helyi főzőversenyen egy jó kis csípős, férfias Chilli Con Carne-val fogunk indulni apa legnagyobb örömére! 🙂

Chefparade Csokiműhely – Bonbon készítés olasz ihletéssel

Amennyire féltem tőle, annyira jó este kerekedett a csokiműhely látogatásból.
A Mindmegette 2. receptversenyén ismét nyertem, ezúttal egy 1 főre szóló utalványt a Chefparade csokiműhelyébe. Boldogan vetettem bele magam a programkínálatba és kezdtem korlátozottan (a szülés időpontja miatt) válogatni a jobbnál jobb kurzusok között. Végül a bonbonok olasz ihletéssel c. kurzusra esett a választásom, csak később körvonalazódott bennem az a kétel, hogy lehet a macaron készítést is meg kellett volna fontolni (de akkor még nem tudtam – szégyen tudom! 🙂 – mik azok a macaronok :)). Aztán úgy voltam vele, hogy a bonbonból több mindent ki lehet hozni, meggyőztem magam, hogy jól döntöttem, pláne, hogy macaron készítő tanfolyam épp nem is volt olyan időpontban, ami nekem még jó lett volna.
Tehát elindultam 9 hónapos várandósan bonbont készíteni Pestre. Izgultam. Temperálás…jézus. Én leszek az első és egyetlen, aki majd lesimogatja a csokit a pultról, nyakig csokis leszek, a félsz nagyon bennem volt, hiszen ismét ismeretlen terepet indultam felfedezni.
Megérkeztünk, ismételten egy hangulatos helyre kerültünk. Az ajándékutalványom postázása a közeli kurzus időpont miatt közvetlenül a csokiműhelybe történt. Miután “bejelentkeztünk” és előkerült az ajándékutalványom is kötényt vettünk, névcetlit írtunk, és volt időm egy picit még gondolkodni, mielőtt elkezdtük volna az egészet. Apának mondtam, hogy nyugodtan lehet ő a “Press”, hogy néha azért végre én is rajta legyek 1-2 fényképen, mert soha nem szoktam, akárhol vagyunk mindig én fényképezek, rólam sosincsenek képek, csak ha magam fotózom! 🙂 De Andreával is egymásra találtunk, mert hol én, hol ő fotóztuk a másikat a saját gépeinkkel, szóval… 🙂
Nasinak tortilla chips volt kikészítve a vendégeknek, szódavíz és üdítők.
Aztán belecsaptunk a lecsóba némi csúszással és miután Dóri bemutatta az alapanyagokat és meg is kóstolhattuk őket, elkezdődött a csokik temperálása. Egyszer volt már közöm bonbon készítéshez, de oltásos módszert használtam és egy ideig azt is fogom, node nem a temperálás miatt (mert közel sem olyan bonyolult), hanem mert egyszerűen ennyi helyem (még) nincs rá. 🙂
Csapatokra lettünk osztva. 9-en voltunk, 3 töltelék, így 3-3 fős csapatokba lettünk beosztva, engem két Andi fogott közre, egyikük meglepő módon az az Andi volt, akivel márciusban a Mindmegette – Chefparade első főzőkurzusán is együtt főztünk. Akkor ő is azt nyerte, most meg ő is ezt. 🙂 Miénk lett a fehércsoki, mert nem sokan akarták, mi meg kihívásnak tekintettük, ráadásul nekem semmi bajom a fehércsokival.
Belga San Felipe csokitallérokat használtunk, amiből az étcsoki 63% volt és meglepően finom! Az itthoni csokik közelében sincsenek, az olvadt fehércsokija pedig egyszerűen zseniális!!!!
A jelmondat: “Nálam nemhogy lehet nyalakodni, egyenesen kötelező!” 🙂
Csokis eszköz úgy nem kerül a konyhába, hogy valaki ne takarítaná le a maradékot. 🙂 Szimpi!!!!!!!
Tehát a temperálás lényege (nem árulok el vele titkot, hogy a 60-65 fokra melegített/olvasztott csokoládét vissza hűtsük 30-35 fokra, a fehéret 27-28-ra, és közben simogatva a kristályokat is egységgé rendezzük benne, hogy szép fénye legyen. Ennyi. Gránitlapon nem is hosszadalmas a folyamat, tehát eldöntődött bennem, hogy vágatni fogok egy gyúródeszka nagyságú ilyen lapot erre a célra, mert nagyon bejött, bár én inkább hőmérőztem. 🙂
Meglepő módon egyik baumaxos szerszám került elő a másik után. 🙂 Mondtam is apának, hogy ha egyszer arra eszmél, hogy üres a kisbusz csomija, akkor a szerszámai a konyhámban végezték be sorsukat (víz-, gázszerelő)! 🙂 Múltkor a gázlámpája volt a konyhai fáklya, most majd a hőlégfúvója, a spaklik, a maghőmérő következik, mind be lesz újítva nekem. 🙂 Balra a nagy csomagok az 5 kg-os kiszerelésű csokik….nyammmm.
Azért néha én is játszottam egy kis “press”-t, Andreának készítettem a gépével képeket. Jó nagy a pocakom ebből a szemszögből. 🙂
Kész a temperálás, mehet vissza a tálba és a melegítőbe, hogy szinten tartsa.
Első meglepő mozzanat, amikor díszítő csíkokat tehettünk a bonbonok tetejére. Így rögtön az elején. 🙂 Néztem nagyot, mert azt hittem ezeket a végén csurgatják rá, de nem! Az étcsokis csapatok kaptak erre a csélra a fehér csokinkból, mi meg fordítva.
Ezek a mi formáink. Mindenki választhatott magának formát, Andrea a szívecskét, Andi a mandulát és meg jobbra a noname-et. 🙂 Mi úgy csináltuk, hogy csak a forma felét csíkoztuk, hogy legyen sima fehércsokis felületű is.
Egyébként apa mint néző és kísérő volt jelen, nem szokták megengedni, hogy nézők legyenek jelen, de esetemben szerencsére rugalmasak voltak és engedték, hogy ott maradjon velem. Kóstolhatott, nyugodtan kavarhatott jobbra-balra, de természetesen szigorúan csak megfigyelte a folyamatokat. 🙂
Kis kémlelődés:
Hoppá, itt már a csokihüvelyt készítem magamnak. Azért van mit gyakorolni, de elsőre azt kell mondjam nagyon meg vagyok magammal elégedve! 🙂
Ott is készülnek a csoki hüvelyek. Ezek a bonbonok szép vékony fallal fognak rendelkezni, amikor a szádba veszed ropogni fognak. És valóban! Annyira jól sikerültek…de ezt majd a végén!
4 féle töltelék volt kikészítve. A kávésat Dóri csinálta meg a bemutató bonbonokhoz. Andrea azonnal magunkhoz vette a legtöbb alkoholt tartalmazó és egyben majd legfolyékonyabb töltelékként funkciónáló alapanyagokat. Kihívás! 🙂
Tehát volt balzsamecetes, amarettós és toscan töltelék a kávéson kívül. Egyiket sem tudtam hova tenni. És nekem van gasztro blogom…de mindegyiket a szívembe zártam a végén.
Andrea melegíti a tejszínt.
Andrea, Gabi, Vali meg a hőlégfúvó… 😀
Ez a kész toscan töltelékünk.
Apa sokszor sasolt a székről, pedig mondtam, hogy nyugodtan oda jöhet…pihent inkább. (Meg izgult a parkolás miatt – nem vettünk 8-ig jegyet – reméltük nem lesz csomag, nem lett! 🙂 Kis adrenalin. :D)
Kezdődik a kész csokihüvelyek töltése. Nagyon fain habzsákokból, a két otthonit kidobom mihelyst beszerzek pár ilyet!
Sorakoznak a mi hüvelyeink is.
Andrea a szívecskéket toscan töltelékkel töltötte.
Ez a szomszéd csapaté, nem tudom, milyen töltelék volt, de gyanítom balzsamecetes.
Andi a mandulákat balzsamecetessel, én amarettóssal töltöttem a bonbonjaimat.
És viszem őket a hűtőbe. Ebből a szemszögből nézve nem kéne több bonbont ennem, de nem láttátok, hogy a fényképező mögött mekkora nutellás üveg díszelgett. Azzal szemeztem végig! 🙂
Amikor már a töltelékes bonbonok a hűtőbe kerültek kellett nekik időt hagyni. Mentünk filmet nézni. Szemben balra lehet venni kellékeket, illetve csokoládét is a bonbonokhoz, sütikhez, jobbra egy kisebb bár rész, a háta mögött a könyvesbolt némi fűszerrel fűszerezve. 🙂 Na, ott néztünk meg két filmet, míg a töltelékünk kissé megdermedt. Az egyik a kakaóbab útjáról szólt, milyen minőségellenőrzésen megy át, mennyit dolgoznak fel és milyen formában kerül a nemzetközi piacra.
A másik film a kakaóbab csokiig vezető útját mutatta be, nekem nagyon tetszettek.
A filmek végeztével megkóstolhattuk a kakaóbabot még pörköletlen állapotában…
…egyenesen Peruból. Ráférne egy adag cukor, de különleges élmény volt natúr épp akkor tört kakaóbabot kóstolni.
És akkor kijöttek a hűtőből a töltött bonbonok.
Az enyémek: cukiiiik! 🙂
És talpalom őket. Jól sikerült, utána a plusz tábla bonbont is letalpalhattam étcsokival. 🙂 Jól sikerült, megdícsértek.
Az utolsó simítások:
Szegény Dórit mindig ilyen jó pózokban kaptam le…na, az ő bonbonja kerül kiborításra mindjárt.
És egy koccanásra kijött az összes. Gyakorlat! Igen! De olyan szépek lettek! Csak remélni tudtam, hogy az enyémek is kijönnek majd! 🙂 De ha nem kikanalazom őket! 🙂
Meglepetésként bronz porral kentük meg a bonbonokat.
Így néznek ki alulról a bonbonjaim még a formában. Gondoltam lefényképezem, míg egyben vannak, hátha darabokban esnek ki. Mármint nem bonbononként darabokban, hanem dirib-darabokban. 🙂
Péter gesztenye bonbonjai:
A bonbonjaim miután levakartam a felesleges csokit.
Már ott is borulnak kifelé szépen, én ekkor még mindig csak reménykedtem, hogy kijönnek majd az enyémek is. 🙂
Andrea szívei: ha ez a kép nem lenne, fel sem tűnt volna, hogy párat agyon csapott miközben ki akarta szedni a formából őket. 🙂 De gyorsan eltűnt a “selejt”. 🙂
Andi mandulái:
Kis elegáns lapos bonbonok:
És igen, az enyémek is kijönnek!
Beporozás:
Azért 1-2-t lesorjáztam kicsit, hogy szép legyen, de alapvetően meg voltam elégedve a munkámmal! Nagyon is!
Íme a bonbonjaim:
Gyémánt bonbonok:
Az én bonbonjaim bronz porral:
És a bizniszelt bobonok. Mindenkiéből hoztam, az enyémből is mindenki vitt. Olyan szépek! Olyan jó érzés volt bezárni a dobozt tele ennyi szépséggel és finomsággal!
Nagyon élveztem az estét! Fantasztikus volt, hogy a sok szorongás, amit előtte éreztem a bonbonozással kapcsolatban, az pikk-pakk megszűnt. Sokat tanultam ezen az estén, amit karácsonykor kamatoztatni is fogok, mert nekem ezzel elképzeléseim vannak ám! Ez a nyeremény olyannyira jókor jött, mint az összes többi! Azt hiszem valaki odafent segített, hogy úgy alakuljon a gasztro pályafutásom úgymond, ahogy szeretném. Végülis sokmindent elértem és büszke vagyok magamra! Nem tökéletes a tudásom és nem is eléggé széleskörű, de önmagamhoz képest fejlődök és ez a lényeg.

Miele – Húsimádók estje 2011.09.20.


A Miele főzőiskola nyáron kezdődő receptversenyén bekerültem a 7 döntős közé. Én voltam szám szerint a 4., így kaptam egy 3 alkalomra szóló 2 személyes főzőkurzus “utalványt”, amelyet az általam választott tetszőleges rendezvényekre válthattam be. Nos, szembesülnöm kellett vele már az elején, hogy sok kurzus már megtelt, mire jelentkeztem volna, így sok olyan ki is esett a pixisből, ami érdekelt. De nem csüggedtem, jelentkeztem szept. 20-ára a Húsimádók estjére, hogy apának is tessen a dolog. 🙂
Bár már tapasztaltan (egy főzőkurzussal a hátunk mögött) érkeztünk meg a Miele budai bemutatótermébe és egyben főzőiskolájába, azért volt bennem némi félsz. Egy megint egy új környezet, új szokások, új séf, minden új.
A Chefparade hangulatosabb, otthonosabb környezete után beléptünk egy letisztultabb, elitebb, ámde engem ezáltal több feszültséggel bombázó épületbe, ahol még a bemutató terembe is előzetes csengetés után tudsz bejutni (én sikeresen megrángattam az ajtót, merthát ki olvassa el a rajta található papírt, amire nagy betűkkel rá van vésve, hogy KÉREM CSENGETNI! :)). Miután beregisztráltak megkínáltak üdítővel, aztán felfedeztük apával a Miele gépek világát, mivel volt még fél óránk a kezdésig.
Sanyi a séf már javában tevékenykedett a konyhában, készítette elő az alapanyagokat. Készítettem 1-2 előzetes fotót:
Különleges pálinkák a felső soron, mindenféle extra fűszer az alsón.

A dekoratívan és ízlésesen megterített nagy étkező asztal és a főzőpult egy része.

Lassacskán befutottak a többiek is, nagy ücsörgésemben egy férfiú jött oda bemutatkozni és lazán közölte, hogy mi már ismerjük egymást, de persze csak képről… Jesszus. Irultam-pirultam szégyenembe, de nekem nem volt ismerős, ezért csak egy könnyed: Tényleg?-et tudtam kinyögni. És akkor kiderült, hogy a főzőiskola facebookos oldalán olvasattam tőle pár hozzászólást, ő is nevezett a versenyre a feleségével együtt, mindketten bekerültek a 7 döntős közé, Győzőnek hívják és már tavasszal sikeresen nyert egy Miele gőzpárolót. 🙂
Szégyelltem magam rendesen, de én néha ilyen figyelmetlen és szeleburdi vagyok, e-van. Asszem azóta már megbocsátotta ezt nekem. 🙂
Csapatokra lettünk bontva, mindenki más fogást készített. Mi apával megkaptuk persze a leghosszadalmasabbat…a csirke ragulevest kapros túrógombóccal. Kezdve egy egész csirke boncolásával. A képen apa pózol a csirkével, de gyorsan kellett képet készíteni, mert Sanyi már ott topogott apa mellett, hogy a csirka A oldalát ő boncolja, aztán apa tanulva belőle megkapja a B oldalt. 🙂

Itt már készül a nagy adag lecsó és a borjúszüzek is angolosra sülnek a Tepan Yakin.

Sanyi igyekszik megmutatni hogyan köll kivarázsolni a formákból a desszertet, amit az érdekesség kedvéért a mézes-mustáros oldalassal egy sütőben egy időben sütöttünk meg. (Merthogy a Miele forgalmaz olyan sütőket, amikben katalizátor van és ez által a különböző fogások nem veszik át egymás ízét, szagát, stb…nyugodtan betolhatunk bármit bármivel egyszerre, persze az időre és hőfokra figyelni kell.)


Flan…hmmm…itt ettem először, de emiatt vettem aztán ilyen tálcsikákat. Isteni desszert!

Itt sül a kenyér…

…itt kész a paraszt kenyér, vágásra vár, csak Győző nagyon mutogat.

Íme a ragulevesünk: Hát erről csak annyit, hogy ragulevest normális formában még nem ettem, de kapros túrógombóccal még legmerészebb álmaimban sem párosítottam volna össze – az eredmény: ez a leves tökéletes!

Mézes-mustáros oldalas, lecsóval, borjúszűzzel, fűszeres burgonyával és házi kenyérrel.

Hát nem maradtunk éhen, annyi szent! A szüzet kérhetted véresen, közepesen, vagy teljesen átsülve, bár nekem a baba miatt eleve teljesen átsütve adták, mert Sanyi nem is hagyta volna másképp annak ellenére, hogy szerinte bűn nem véresen enni a steak-et.


Tehát ez egy kerek este lett. Az a helyzet, hogy összehasonlítva a legelső ilyen élményünkkel a Chefparade-ban azt kell mondjam, hogy az itt készített ételek átvihetők a mindennapi étkezésbe és laktatóak is, míg ami menüsort ott készítettünk, az nem igazán a “hétköznapiságra” épült és nem is volt igazán laktató. Persze ne értsetek félre, annak is meg volt a maga szépsége, de ha választanom kell, hogy hasznos dolgokat tanuljak és laktató ételeket egyek, vagy különleges dolgokat főzzek, alig beszerezhető alapanyagokból és “éhen” maradjak, akkor természetesen én az elsőt választom. Ha fejenként 10ezer forint egy-egy ilyen este, akkor a Miele főzőiskolába érdemesebb (szerintem) ellátogatni, persze ezt csak az én tapasztalatomra alapozom. Lehet a Chefparade-os esten direkt mentek rá a trópusi különlegességekre, valószínűleg van nekik is normális kajákat főzős estjük. 🙂 De nekem csak ezzel kapcsolatban voltak élményeim.
A vacsora alatt egyébként nagyon jót beszélgettünk, az este végére annyira jó hangulat kerekedik mindig. Szinte baráti, olyan családias. Kis borocska, dumcsi…hmmm…
Ezek után elégedetten vettük haza az irányt, és én már alig vártam a következő alkalmat, amikor már otthonosabban mozgunk majd a Miele konyhájában.
A következő alkalom az Olasz est lett volna, de sajnos már betelt, így maradt az Octoberfest. Beszámoló hamarosan!

1 2