Sokan szeretnének bonbont gyártani, de nincsenek eszközeik hozzá, a kézműves bonbonok meg már egy magasabb kategóriába tartoznak. Ehhez nem kell sem szilikonos, sem polikarbonát bonbon forma, kapd elő a jégkocka tartóidat és uccu neki a bonbonozásnak!
Itt vagyok én, élő példa. Legelsőre is szép “bonbonokat” gyártottam, aztán jött a kikupáló tanfolyam, megvettem több tízezerért az eszközöket és azóta képtelen vagyok bonbont gyártani, akármennyire is igyekszem. De egy nap bemérgesedtem és elő vettem ajégkocka tartóimat ismét és bele vágtam csak úgy hagyományosan. 🙂
Mivel amarettóm már nincs (ilyen volt az egyik töltelék, ami nagyon ízlett Pesten), ezért balzsamecetessel készítettem, mert az is nagyon finom volt. Viszont recept híján saját kútfőből dolgoztam, no nem mintha bonyolult lenne elkészíteni! 🙂
Mi kell hozzá?
20-25 dkg (minél több, lehet 30 is) ét- vagy tejcsoki a hüvelyekhez
Töltelékhez:
90 gr habtejszín
50 gr étcsoki
200 gr tejcsoki
50 gr vaj
2 teáskanál balzsamecet (ha valaki félne a balzsamecet efféle felhasználási módjától, hát ne tegye, mert nagyon finom kis töltelék kerekedik belőle!)
Első lépés: fogd meg az egyik szép jégkocka készítő műanyagodat (azért ne a legkeményebbet, kissé meg lehessen nyomni, hogy kinyomva könnyen kijöjjenek majd a bonbonkák, de nem kell, hogy szilikonos legyen) és mosd el, majd töröld szárazra.
Ezután olvaszd fel vízgőz fölött a csoki 2/3-át. (Ez tejcsokival készült, de merő véletlenségből, viszont nagyon finom lett!)
Ha mind felolvadt, akkor hozzá adjuk a csoki maradék 1/3-át és addig keverjük, míg fel nem olvad. Ez is egyfajta temperálás, beoltós módszernek nevezik.
Egy szilikonos vagy műanyag sörtélyű ecsettel kikenegetjük szépen mindenhol a jégkockatartó mélyedésit, ha nem szilikon a forma, akkor párszor vízszintesen az asztalhoz csapkodva (óvatosan, nem dühből!) ki tudjuk űzni a légbuborékokat belőle és a felesleges csokit pedig fejjel lefelé fordítva ki is önthetjük belőle, majd betesszük a hűtőbe pár percre, míg megdermed a csoki.
Ha megdermedt, akkor újra kikenjük, így biztosítva, hogy mindenhol legyen megfelelő vastag a csokihüvely, nehogy némi hiba folytán betörjön a hüvely vagy kijöjjön a töltelék. Ismét hűtőbe pár percre.
A töltelék a következőképpen alakul:
A tejszínt megmelegíted, majd a feldarabolt csokit nyakon öntöd vele és addig kevergeted, míg egyneművé nem válik. Bele kevered a vajat is és hozzá adod a balzsamecetet.
(Ha ennyi tejszínt használsz hozzá, akkor nem lesz túl lágy a töltelék, ha viszont több tejszínt használsz folyósabbá teheted.)
Szépen össze kevered a hozzávalókat és beteszed kicsit a hűtőbe. (Azért szükséges, mert az esetleges nagy hőmérséklet különbség – hogy a töltelék melegebb, mint a hüvely – megolvaszthatja a bonbonod hüvelyét.)
Mindezek után amennyiben nem meleg a töltelék kivesszük a formát is és a tölteléket zacskóba vagy nyomózsákba töltve megtöltjük a bonbonokat, de csak a 3/4-ükig, hogy maradjon hely a lezárásnak.
A maradék csokoládét vízgőz fölött ismét felolvasztjuk ha megszilárdult volna (ha kevésnek találjuk tehetünk még hozzá csokit – én kevésnek találtam, de minden attól függ, hogy mennyire sikerül vastagon kikenned a mélyedéseket) és kis kevergetés után, hogy ne legyen meleg, ráöntjük a formára (amit vízszintesen tartunk) és szépen elegyengetve, hogy már sehol ne lássuk a tölteléket lezárjuk a bonbonokat. A felesleget spatulával/kenőkéssel lehúzzuk a formáról és ismét mehet a hűtőbe dermedni.
Ha megdermedt az aljuk is, akkor szépen fejjel lefelé fordítjuk és óvatosan kinyomkodjuk a bonbonjainkat a formából. Az aljukat lesorjázhatjuk (a felesleges kiálló csokikat éles késsel levagdossuk), ehető csillámporral díszíthetjük.
Hűtőben tároljuk! 🙂
Ez egy tökéletes módszer mindazoknak, akik csak olykor-olykor szeretnék saját készítésű bonbonokkal megörvendeztetni a családot. Tényleg nem kell hozzá semmi extra, csak töménytelen mennyiségű csokoládé és pár konyhai eszköz és kész is a csoda. Nekem ebből az adagból 15 bonbon lett.
Itt jegyzem meg halkan, hogy egy bonbon csak 12 grammig bonbon, ezek valószínűleg jóval nagyobb súlyt képviselnek, így magunk, mint háziasszonyok közt hívjuk őket bonbonnak. 🙂 Viszont az igaz, hogy mind csak 1-1 falat és bizony kevés ebből 1 falat! :S
(Azért az tény, hogy a polikarbonát formák nem emésztenek fel ennyi csokoládét.)
Tehát a beoltós módszer, mint a temperálás egyik válfaja így néz ki:
- Fogunk – teszem azt – 30 dkg csokoládét, aminek a 2/3-át, vagyis 20 dkg-ot vízgőz fölött (ügyelve, hogy víz ne érje a csokit) vagy elektromos csokifondüben megolvasztunk,
- Ha felolvadt, akkor a maradék 1/3-ot bele tesszük és addig keverjük, míg fel nem olvad. Ezzel vissza hűtjük a csokinkat a megfelelő felhasználási hőmérsékletre (nagyjából 31-32 fokra).
- Már kenhetjük is ki a formánkat vele, legyen az szilikonos, műanyag vagy polikarbonát.
- A bonbonok lezárásához nem szokták újra temperálni a csokoládét, ha megszilárdulna, melegítsük újra, de az a legjobb ha melegen tartjuk (az elektromos csokifondüben).
- Fényes is lesz a csoki és ropogni is fog (az étcsokis burok). De azzal azért számoljunk, hogy egy ilyen vastag burok nem bír olyan élvezeti értékkel, mint a polikarbonát formában készült lehelet vékony roppanós hüvely!!!!