Már volt szerencsém sikeresen konyakmeggyet készíteni itthon, magunknak. Erről ITT olvashatsz. Akkor polikarbonát formában készítettem, most azonban nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy saját kezűleg, mártással is készítsek pár szemet. (tovább…)
bonbon
Házassági évfordulós bonbon válogatás
Icu most ünnepelte (azt hiszem éppen tegnap) a 24. házassági évfordulóját a férjecskéjével. Neki készült ez a bonbon válogatás. Mondhatni bartel alapon ment, bár nem tudtam, hogy meglep ő is engem valamivel. 🙂
Na szóval már valószínűleg meghamizták őket, úgyhogy most mesélek róluk. 🙂
Készült: karamellizált tejcsoki szív fleur de sel-lel megszórva, karamellizált tejcsoki félgömbök, whiskeys dulce de leche, diópralinés, amaretto fehércsokis, mandulás málna – amaretto fehércsoki verzió….
Alsó szint |
Felső szint |
Whiskeys dulce de leche |
Amaretto fehér csokoládé |
Mandula málna – amaretto fehércsoki |
Hát így. 🙂 Mindegyiknek szánok külön posztot, hogy könnyen megtaláljuk majd a későbbiekben, ne aggódjatok, jönnek szépen sorban a tölti receptek. 🙂
Remélem Icuéknak pedig sikerült pár édes percet okoznom.
És megragadnám az alkalmat és megköszönném a saját készítésű finomságokat!
Íme:
A vegetának eszméletlen illata van, a sárgabarack lekvárt meg tudom, hogy zserbóban fogja érni a végzete. 😀 A hagyma lekvárral még nincsenek közeli terveim, de ez egyik pillanatról a másikra változhat. Az üvege a lekvárnak különösen tetszik, remélem megtarthatom!? 😉 ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS miután megismerkedtünk Icuval, akkor beszélgettünk a lekvárok cimkézéséről, stb. ő készítette a mintát, mindent…..ennek lassan egy éve. 🙂 És most nekem is van belőlük! 🙂 Köszönöm! 🙂 Maradj sokáig velünk! 🙂
Diópralinés bonbon
Karamellbe forgatott pirított dió. |
Kaptam egy új bonbon formát: téglalap alakút, sima felületűt! Végre egy sima forma, mindenféle csicsa nélkül! 🙂
Hát fel is kellett avassam. Mert ízlett a mogyorópraliné, gondoltam most lesz diós. Tehát a receptjét ITT találod, csak dióval és nincs benne mandula.
Étcsoki burokba került.
Diópraliné. |
Az új forma és néhány transzfer fólia. |
Sorakozó. 🙂 |
Ez ilyen kis lapos, de nagyon tetszik. 🙂
Vágott trüffelek kurzuson jártam a Chefparade-ban
Még valamikor 2012-ben nyertem ismét egy lehetőséget a Mindmegette jóvoltából, hogy részt vehetek egy általam választott Csokiműhely kurzuson a Chefparade Sas utcai iskolájában.
Első alkalommal bonbon tanfolyamon voltam, ahol olasz ihletésű pralinékat készítettünk. Azóta is tart a szerelem a különböző töltetű kis csokoládékkal, lassan fejlesztem a tudásom és a lehetőségekhez mérten apránként bővítem az eszközkészletem is.
Sokat gondolkodtam, hogy macaronos vagy trüffeles tanfolyamot válasszak, nehéz volt a döntés. Aztán végül a trüffeles mellett döntöttem, mert a macaronjaim általában egész szépre sikerednek. Gondoltam ha ott leszek majd veszek egy Dóri által készítettet és meglátjuk, milyen a műhelyben készülthöz képest a sajátom.
Így jelentkeztem április 6-ra egy Vágott trüffeles tanfolyamra.
Nagyon vártam, szinte visszaszámoltam a napokat. Az első csokiműhelyes tanfolyam is fantasztikus volt és a Bécsi úton is mindig nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 (Mert voltunk egyszer Trópusi barbequen, majd egy Eisberges főzőcskén is – milyen komoly, hogy mindkettőt Bartal Sanyi tartotta. 🙂 – , valamint egyszer nyertem egy 5000 Ft-os könyvvásárlási utalványt, amit szintén a Csokiműhelyben váltottam be, na mire!? Naná, hogy a Csokoládé Kiskönyvtárára. 🙂 – A többi ilyen élményemről ITT olvashatsz.)
Végre eljött a nap, sűrűre sikeredett a szombatom, hatalmas rohanással pont kezdés előtt 5-10 perccel csapódtam be a műhelybe. Mindenek előtt bonbont vásároltam (macaront szerettem volna) és körbenéztem, mit lehet kapni a shopban. Szívem szerint jól bevásároltam volna, de a keret szűkös volt, tekintve, hogy egész nap vásárolgattam. Apa kiakadt volna. (De azért beficcent egy főtt tojás formázó, mert már rég szerettem volna.)
Aztán nekiálltunk trüffelezni. Mivel ezeknek a finomságoknak kell 2-3 nap, mire vághatóak lesznek, ezért a Dóri által pár napja készített trüffeleket díszítettük mi, amiket pedig főztünk, azokat később használták fel.
A trüffelek alapja a ganache. A csokoládé és a tejszín aránya mondja meg vágható lesz-e vagy sem.
A ganache alapvetően csak csoki és tejszín keveréke, ezt lehet ízesíteni és mondjuk vajjal lágyítani.
Amik alapszabályok és érdemes betartani őket – én is most tanultam:
– a tejszínt forráspontig melegítjük
– a csokoládé legyen szobahőmérsékletű
– ne olvasszuk fel előre a csokoládét, a tejszínben oldódjon fel
– a csoki műanyag tálban, a tejszín fém lábasban legyen
– amikor leöntöttük a tejszínnel a csokit, tegyük a műanyag tálat rá a fém lábasra, így még kis hőt kap alulról: elősegítve a csoki totális felolvadását.
– alkoholt közvetlen a csokihoz, valamint a forrás előtt álló tejszínhez soha ne tegyünk. Ha alkoholos ganache-t szeretnénk, akkor az épp felforrt és tűzről lehúzott tejszínhez öntsük, majd így megy a csokira.
– ízesíthetjük közvetlenül a tejszínt fűszerekkel.
– pl. kávés ganache készítésénél a kávébabot mozsárban törjük meg, majd adjuk a forralásra váró tejszínhez. Csokira löttyintés előtt dupla szűrőn át öntsük a tejszínt a csokira.
– 30%-os állati tejszínnel dolgozzunk.
…hogy csak néhányat említsek…
Készült rumos trüffel, pate de fruit és kávés trüffel.
A rumos trüffelkapott alulról-felülről egy réteg temperált csokit, majd az lett kakaóporba forgatva. A kávésat simán mártottuk, a pate de fruit pedig csak 3/4-éig lett csokiba mártva.
Dóri mutatja a temperálást:
Tej és étcsokiba mártottunk. (Már aki, mert én csak étbe.)
Tehát a rumosnál: alulra kerül egy vékony temperált étcsoki réteg. Egy sütőpapírt a konyhapultra teszünk, majd rámerünk kb. 2 merőkanál temperált étcsokit. Gyors mozdulatokkal kenőkéssel vékonyan elterítjük végig a sütőpapíron. Nyugodtan húzzuk le a csokit a papír szélén, minthogy valahol vastag maradjon. Ezt tesszük tepsire, rá helyezzük a keretet (jelen esetben azt hiszem 25*25 cm-es volt, de jó bármilyen krémes keret is), majd ebbe töltjük a ganache-t, elterítjük és mehet a hűtőbe.
A tetejére az eljárás ugyanaz, már ami a vékony, temperált csoki réteget illeti. Azért kell, hogy legyen tartása a trüffelnek, ugyanis a sok folyadék miatt lágyabb lesz.
A keretből kivenni úgy lehet, hogy egyszerűen egy késsel körbe kell vágni a keret szélénél a csokit és leemelni a keretet.
A kávés trüffeleket 2 cm széles csíkokban kaptuk Dóritól, majd 3 cm-es darabkákra vágtuk forró élű késsel. (A forró vízbe áztatott kések pengéjét minden esetben alaposan töröljük szárazra, mert a víz és a csoki nem barátok.)
Sorakoznak a kávés bonbonjaim.
A pate de fruit trüffelkéket 3 centis csíkban kaptuk, majd 1 cm-es darabokra szeleteltük.
Dóri vágta a rumos trüffelt, mert ugye vágáskor ennél figyelni kellett volna arra, hogy a tetején levő temperált réteget a forró penge megolvassza, ne pedig összetörje.
Azok kb. 1×1 cm-es darabok lettek.
A trüffel mártásának demonstrálása. Beledobjuk a csokiba a trüffel darabot, majd egy mártóvilla segítségével kihalásszuk és 2-3 mozdulattal türelmesen lehúzzuk a lecsurgó csokit az aljáról. Ezután mehet a sütőpapírral bélelt tálcára. Ekkor lehet méretre vágott transzfer fóliával vagy textúra lappal díszíteni. Megszórni különböző cukrokkal, vagy épp lüszterrel színezett kávébab törettel. 🙂
Egyébként a lágyabb trüffeleknél azt, hogy a villába mélyedjenek úgy lehet megelőzni, ha kapnak egy réteg temperált csokit az aljukra a fent leírt módon.
Mindegyik mártás előtt töröljük a villát szárazra, mert a rászáradt csokihoz tapadhat a következő trüffel. |
Lüszter festékkel színezett kávébab töretek. |
Jön a rumos kockák kakaóba forgatása. Ehhez hideg kézre van szükség. Tehát adottak a kockák. Csokit olvasztunk és kakaóvajat. 1:1 arányban. Összekeverjük, majd két tálba mellé cukrozatlan kakaóport teszünk.
Az olvasztott csokival bekenjük a tenyerünk, majd a kockákat épp csak megforgatjuk a tenyerünkbe és dobjuk is a kakaóba. Ott nem érünk hozzájuk, csak rázzuk a tálat. Egy tálba ne tegyünk túl sokat, 8-9 darabot.
Hagyjuk egy kicsit állni, majd tiszta kézzel igyekszünk alájuk nyúlni és a kakaó nagyját leszitálva az ujjaink közt kiszedjük a kész kockákat. Sütőpapírra tesszük őket.
Macerás, de megéri!
Dóri bemutató példányai.
A pate de fruitot kihagytam. 🙂 Azt ahogy felvágtuk, felülről egy 3 ágú mártó villát szúrtunk óvatosan bele, majd megmártottuk úgy a csokiban, hogy a teteje kimaradjon. Az alján lecsurgó csokit óvatosan lehúzzuk a tál szélén, majd óvatosan sütőpapírra letoljuk a villáról.
Ha megkötött a csoki, szűrőn át kristálycukorral megszórjuk a tetejüket, ezzel elfedve a mártás okozta lyukakat.
(És alulra kapott egy réteg temperált csokit mindenek előtt!!!!)
Persze hazaérve pikk-pakk elfogytak. A család minden tagját végig szoktam kínálni a művünkkel. Úgyhogy muszáj volt újra kreálnom legalább egyik verziót. Elsőre maradtam a legegyszerűbbnél, hiszen most egyedül voltam minden fázisra.
Az alapreceptet én harmadoltam:
84 gr habtejszín
10 gr méz
100 gr étcsoki
50 gr tejcsoki
A csokik összekeverve. |
Tehát a tejszínt felforraltam, majd leöntöttem vele a csokit. Alaposan elkevertem…
…ezt kaptam. Ruganyos, sima masszát.
Hagytam, hogy annyira összeálljon szobahőmérsékleten, hogy egy habzsákból kinyomva megtartsa a formáját. Amikor elértem ezt a sűrűséget kis halmokat nyomkodtam sütőpapírra, majd hűtőbe tettem.
Amikor még szilárdabb lett, akkor hideg, száraz kézzel gombócokká formáltam őket és vissza tettem éjszakára a hűtőbe.
20 gramm étcsokit olvasztottam, mellette pedig ugyanannyi kakaóvajat, majd összekevertem. (Ez elég kevés bármilyen mártóvilla használatához, de bőven elég ehhez az adaghoz.)
Ott a kakaóvajas csoki és a kakaós tálak.
A következő képre már kifejezték nemtetszésüket, de nem zavar, mert hozzá tartozik. Javasolták, hogy használjak mártóvillát, mert gusztustalan. Ahány ház, annyi trüffel, annyi szokás, annyi módszer, annyi mártóvilla!? 😀 Nekünk így mutatták és én nem vagyok – és nem is akarok annyira kifinomult és mesteri lenni, hogy gusztustalannak tartsam, ha csokihoz kell érni. (Mellesleg szerintem érdekes is érezni, milyen állagot kap a kakaóvajtól). Mást is kézzel dolgozok össze itthon (nem csak én, más is) – legyen az hasonlóan ragadó gombóc, tészta, bármi. Persze nem azt mondom, hogy mindenbe bele kell mászni kézzel, mert nem, de ennél nem vagyok rest. A kis adag csokinak köszönhetően egyébként sem lehetne mártóvillával bárhogyan mártogatni.
(Itt jegyezném meg, hogy majd én foglalkozom azzal, milyen eszközöket vásárolok meg, milyeneket pedig nem és hogy mire költöm a pénzem, az én dolgom, legyen az egy játékomra a nyeremény, vagy épp mártóvilla… Amiből van 3 vagy 4 darabom is, köszönöm, hogy aggódsz, hogy van-e a tulajdonomban! ;))
Szóval aki nem rest hozzá érni az alapanyagokhoz, az szépen bekeni a tenyerét (húzhatunk gumikesztyűt, de hideg legyen a kezünk) csokival. Majd megfog egy darab trüffelt, gyors mozdulattal épp csak megforgatjuk a tenyereink közt…
…és már dobjuk is a kakaóba. Én egyszerre 6 darabot dobtam egy tálba. Összesen 250 gramm kakaóport osztottam el két tálba.
Vártam kicsit, majd tiszta kézzel kivettem őket és sütőpapíros tálcára dobtam.
Kicsit hagyjuk állni, majd hűtőben tároljuk.
3-4 hétig tárolhatók (hűtőben), a fűszerezésükből ez idő alatt némiképp azonban veszíthetnek.
A helyzet az, hogy sok mindennel már tisztában voltam a bonbonos kurzus végett. Ez mégis egy más világ.
A bonbonokat sokkal gyorsabban és kevesebb “mocskolással” el lehet készíteni. Ez időigényes, ám brutálisan finom!! Határozottan megéri szenvedni velük és ezzel elmondhatjuk, hogy valódi kézműves finomságot gyártottunk! 🙂
Amit folyamatosan lehet tanulni, finomítani, alakítani……
Dórinak ismét köszönöm a fantasztikus kurzust, nagyon jól éreztem magam. Remélem lesz még alkalmam ellátogatni hozzájuk. Tudom, hogy sokan szintén vágytok ilyen helyre, kívánom, hogy egyszer mindenkinek sikerüljön részt venni egy ilyen csokizós tanfolyamon! Hasznos, informatív és édeeeees élvezet! 🙂
Ui.: Dóritól kaptam 1 macaront kóstolóba. Almazseléset. Büszkén érzékeltem, hogy ugyanolyat készítek itthon (állagra), úgyhogy ha még egy lehetőséget nyernék hozzájuk, nem macaronos tanfolyamra jelentkeznék! 😉
Bonbonkák Beáta napra
Kissé megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel. Keddre ígértem, péntek van, de ezt nézzétek el nekem most! 🙂
Tehát Beáta napra készült nálam kétféle ízesítéssel bonbon.
Az egyik szedres-fehércsokis volt, a másik kókuszos.
Íme a szedres:
1 marék szeder
2-3 ek méz
1 tk citromlé
1-2 tk zselatin (por)
A szedret kivesszük a fagyasztóból, kissé kiolvasztjuk, majd botmixerrel pürésítjük, szűrőn átnyomjuk.
Az így kapott tiszta, mag nélküli pépet a mézzel és a citrom levével kicsi lábasban melegíteni kezdjük, majd mikor meleg elkeverjük benne a zselatint. Hagyjuk hűlni!
Ez a mennyiség nekem csupán 18 bonbon egy vékony rétegű betöltésére volt elegendő!
Kókuszkrém:
5 dkg kókuszreszelék
4 dkg cukor
1/2 van. rúd magjai
125 ml tejszín
A tejszínt a vaníliarúd magjaival megmelegítjük, majd hozzáadjuk a cukrot és a kókuszreszeléket.
Addig főzzük alacsony lángon, míg a massza besűrűsödik, és keverésnél elválik az edény falától.
Hűlni hagyjuk.
Ez a mennyiség kb. 20-25 bonbon töltésére elegendő.
A szedres fehércsokis így készült:
Tejcsoki burokba töltöttem pici szedres zselét, majd megolvasztottam 10 dkg fehér csokit és kb. 1 dl forró tejszínnel simára kevertem. Mikor már eléggé meghűlt elkevertem benne még kb. 1 dkg vajat is.
Ezzel a fehér csoki krémmel töltöttem meg a formákat a 2/3-ukig, és lezártam a bonbonokat.
A hüvelyek elkészítéséhez ITT találsz segítséget.
A kókuszos bonbonok étcsoki hüvelyben készültek.
Bedobozolódtak:
A szedres-fehér csokis:
A kókuszos:
És így távoztak:
Karamellás, mandulás fehércsokis bonbon
Egy kis szösszenet ismét. Mindegy volt, milyen tölteléket kap, csak bonbon legyen. 🙂
Hát így nem volt nehéz dolgom, viszont nagyon gyorsan kellett cselekednem, így ez lett belőle.
Ilona napra szeretettel! 🙂
Étcsoki burok, amely elkészítéséhez ITT találsz segítséget.
A tölteléke:
2 evőkanál karamellakrém (vagy sűrűre készített dulce de leche)
8 dkg fehér csoki
0,5 dl tejszín
2 evőkanál mandula darálva
kb. 1 dkg vaj
Eredetileg a mandula egészben feküdt volna el a bonbonban, de aztán kérték, hogy daráljuk le. 🙂
Tehát a kész hüvelyekbe teszünk egy vékonyabb réteg karamellakrémet.
A csokit egy kis tálban kissé megolvasztjuk, majd a forró tejszínnel alaposan elkeverjük. Amint egynemű lesz és kicsit hűlt, elkeverjük benne a vajat.
Kicsit hűtjük, majd elkeverjük benne a darált mandulát és rátöltjük a karamell krémre habzsák segítségével. Ügyeljünk rá, hogy csak a forma 3/4-éig töltsük csak a töltit, hogy le tudjuk zárni a bonbonokat.
Talpaljuk és hűtőbe tesszük ismét.
Úgy egy óra hűtés után kifordítjuk a formából a bonbonokat.
Volt egy ragaszkodó darab, ami hibás lett, azt a lányom betolta pofiba és nagyon ízlett neki. 🙂
Lüszter festékkel megfestettem a tetejüket, a mandula formán kimondottan tetszik ez a porfesték.
Azért ezek a szép színes virágok már durván tavaszias jellegű hatást kölcsönöztek a borús délutáni bonbon fotózáshoz!
Sorakozó:
Elutaztak, majd bedobozolódtak. 🙂
A papír, amivel átragasztottam a csomagolást: dekortapasz. Nagyon tetszik. A színek és a hatások miatt enyhén retro feelinget kelt. 🙂
Barackpálinkás – aszalt barackos bonbonok
Először készült ennyire alkoholos töltetű bonbon nálam (már a konyakmeggy után ;)).
A csokihüvely elkészítéséhez ITT találsz segítséget, most csupán a tölteléket ecsetelném.
Kb. 27 db bonbonhoz:
A töltelék: a bonbon készítés előtt pár nappal 6-7 szem aszalt sárgabarackot nyakon öntünk jó kis barack pálinkával és hagyjuk, hogy átvegye a pálinka aromáját a gyümölcs. Apa volt olyan kedves és ezt a műveletet elvégezte nekem. 🙂
A bonbon készítés napján 6 dkg étcsokoládét 3 dkg teavajjal felolvasztunk. Elkeverünk benne 3-4 teáskanál pálinkát (amiben áztak a barackok), majd az aszalt barackokat nagyon apróra felvágjuk és szintén elkeverjük a csokival. Hagyjuk kicsit hűlni, majd betöltjük a hüvelyekbe. Hűtőben hagyjuk a tölteléket összeállni, majd talpaljuk a bonbonokat. 🙂
Most 9 db-ot csomagoltam. 3 simán maradt, 3 arany lüsztert kapott, 3 pedig ilyen bordós-lilát. 🙂 Nagyon szépek lettek, Zoltán napra szeretettel. 🙂
Bonbon válogatás a becsületes megtalálónak
Nem mesélném el ismét a történetet, a lényeg, hogy meglett a lányom egy héten át elveszettnek hitt macija. Köröztem a facebookon és végül a blog face oldalán talált meg János, hogy megtalálta a macinkat. Másnap már haza is hozhattuk. 🙂
Ígértem egy bonbon válogatást annak, aki megtalálja az elveszett büdös macót és bár kissé váratott magára az átadás, végül csak sikerült.
Kókuszos, kávés, mogyorópralinés bonbonok készültek, valamint mellé 3 karamellizált tejcsokoládé korong is került. Ja és a bonbonok tejcsoki burokkal születtek. 🙂
Örültek neki, mi is örültünk, mindenki boldog és csodák még igenis vannak! 🙂
Ezúton is köszönjük, hogy felvette a földről a kis szökevényt! 🙂
A viszontlátás öröme! 🙂 |
Vaníliás tejkaramella
Viszonylag gyorsan kellett valami vaníliás. Markáns, finom, “nem szokványos” finomság, falatka. Rögtön 200-250 darab! 🙂
Vaníliavarázs megtisztelő feladata volt, hogy készítsek valamiből a részére kóstoltatásra, a lényeg, hogy kiemelje a madagaszkári vaníliái csodás ízét. 🙂
Végül Praliné paradicsom vaníliás tejkaramellájára esett a választása és meg kell mondjam nagyon örültem ám neki, mert már régóta szemezek az elkészítésével. Nade a kb. 24 kockára való adag és a 200-250 darab között van ám nagyságrendi különbség. 😀
Végül 2*3 adagot készítettem, vagyis feltripláztam a mennyiségeket és mindezt kétszer. (Mert így elégnek találtam. Pont elég kóstoló falatkát kaptam.)
Hozzávalók kb. 24 kockához:
13 dkg cukrozott sűrített tej
7 dkg cukor
3 dkg méz
4 dkg vaj
2 késhegynyi szódabikarbóna
fél rúd vanília
6 dkg fehér csokoládé
A sűrített tejet, a cukrot, a mézet, a vajat, a szódabikarbónát és a vaníliarúd kikapart magjait egy nagyobb lábasba tesszük és alacsony lángon, folyamatosan keverve melegítjük míg a cukor teljesen el nem olvad.
Ha a cukor elolvadt, nagyobbra vesszük a lángot és folyamatosan keverve addig főzzük a masszát, míg az barnás-karamelles színű lesz, besűrűsödik kissé. A térfogata ahogy a sűrített tej elkezd forrni, megnő kissé, majd ismét visszacsökken.
Maghőmérőn mérve 116 fokot kell elérnie (ez az ún. puha labdacs/gyenge golyó állapot, azaz ha a szirupból hideg vízbe cseppentünk, akkor puha, rugalmas labdává állítható össze).
Pár percet hagyjuk hűlni (kb. 60 fokig és ne ijedjünk meg, elkezd majd nyúlni is ugyebár), majd belekeverjük az apróra vágott fehér csokit, amivel addig keverjük, míg teljesen elolvad.
Ekkor sütőpapírral bélelünk ki egy kisebb sütőkeretet vagy tepsit, valami szögleteset és úgy 1 cm vastagon elterítjük benne a karamellát, majd pár órára hűtőbe tesszük.
Ezután szeleteljük (én előbb szeleteltem, épp csak megdermedt) egy késsel vagy mint én még fél szilárdan: pizzavágóval. 🙂
Egymástól sütőpapírral válasszuk el a szeleteket és ha a vendégeinket kínáljuk vele érdemes gumikesztyűben fogdosni, mert ujjlenyomatos lesz a karamella kockánk. 🙂
Amikor az első adag elkészült a kisebbik lányom, aki egy éves kapott egy leeső szél darabkát és annyira ízlett neki, csak úgy tolta befelé. 🙂 Apa is nagyon elismerően nyilatkozott a végeredményről, úgyhogy remélem a célszemélyeknek is nagyon fog ízleni a karamella és köszi Zsuzsinak, hogy kiötletelte ezt a receptet!
Ja, hát készítettem még (csak hogy legyen, mert Ildi is készített) egy adag vajas kekszet természetesen vaníliásan, aminek egy kis részét csomagoláskor kifelejtetem a csomagból. 😀 És mivel ,ár úgy körberagasztottam, ezért úgy gondoltam azt a kb. 20 darabot már megeszik akkor a gyerekek. 🙂
Ennek a receptje ITT elérhető, nagyon finom, omlós, puha, ajánlom.
Ui.: Aki óckodik a karamellizálástól, mint konyhai művelettől, az is nyugodtan neki állhat, mert ez nem a hagyományos értelemben vett kristálycukros karamellizálás, amit inkább gyakorlottaknak ajánlanak a nagyok, ez a folyamat végtelenül egyszerű és a végeredmény borzasztóan finom! Megéri!
Ha pedig vanília rúd hiányod van, akkor a drága bolti helyett ajánlom Vaníliavarázst, ahol a febr. 14-ig leadott rendelések mellé kaptok egy szép Valentin- napi kártyát a tejespitém képével és mellé még 10% kedvezményt is!
Kókuszgolyós sütinyalóka
Azon gondolkodtam, vajon milyen nyalánkságot kellene készítenem az ovis farsangra. Keresgéltem, kutattam, színeset akartam, nem túl drágát, de mégis kiadósat. Kicsit különlegeset. Nem találtam semmi számomra megfelelőt, ezért megerőltettem magam és úgy gondoltam előtúrom a régóta elfekvőben levő, anno Desszert Mesternél vásárolt nyalókapálcákat és készítek akaratom ellenére sütinyalókákat, divatos nevén Cake Pop-okat. Nem szeretem, mert ennek alapvetően az lenne a lényege, hogy megsütsz mondju kegy Sacher tortát, majd összemorzsolod, összegyúrod gombócokká és “nyalókát” készítesz belőlük. Nade hogy én azért süssek valamit, hogy utána összetrancsírozzam, hogy utána ennyit szívjak vele? Hát nem.
Viszont ha eleve kókuszgolyót készítenék és azt fejleszteném tovább nyalókává, úgy más. Nem olyan macerás. Hittem én. Kis naív!
30 dkg darált háztartási keksz
20-25 dkg porcukor
10 dkg margarin
2-3 dkg kakaópor
rumaroma és fekete kávé ízlés szerint
és annyi tej, amennyit felvesz ahhoz, hogy könnyen formálható, nem lágy, hanem inkább keményebb golyókat tudunk formálni.
Olyan esetben, ha ilyen nyalókáknak készítjük, akkor keverjünk bele egy kis kókuszreszeléket is a masszába.
Mindent gyúrjunk össze és tegyük be hűtőbe kicsit.
Ezután belenyomkodjuk a nyalókapálcákat és ismét hűtőbe tesszük 10-15 percre.
Nagyjából 25-30 dkg étcsokit megolvasztottam és hagytam kissé visszahűlni, ha van időnk temperálhatjuk is. Én most nem temperáltam. Lusta dög voltam.
Egyesével megmártottam benne a nyalókákat úgy, hogy a pálca is csokis legyen a gombóc alján, mert így hozzáköt a pálcához, az nekünk plusz stabilitást jelent.
Miután megfürdött a csokiban már forgathatjuk is a dekoráló anyagokba. Nekem most narancssárga gyöngy volt (Chefparade csokiműhelyből kaptam Dóritól), színes csokidara és arany-ezüst apró gyöngyök, amit élelmiszer boltokban belehet szerezni, valamint csokilapok, amit Desszert Mestertől vettem anno.
De a Lidl-ben lehet kapni pl. olyan dekoráló csomagot, amiben 3-4 féle szép ehető dekoráció van egybe csomagolva. Nekem most ezek voltak itthon, ilyenek lettek.
Ami az alapot illeti, vágtam egy darab hungarocellt a Tv-nk csomagolásából előkotorva és azt burkoltam le piros fondanttal. Majd körbetekertem narancssárga papírszalaggal. Ebbe szurkáltam a kész nyalókákat, amiből összesen 30 darab lett. Volt még golyó, de úgy gondoltam elég már (elfogyott az olvasztott csoki)! 😀 Lusta dög vagyok, mondtam. 🙂
Egyébként 2 cm átmérőjű golyócskák szerintem bőven jók, arra még megy úgyis a csokibevonat és a díszítés, tehát megnő a térfogata, pláne, ha nem túl folyós, hanem sűrűbb csokival dolgozunk, mint én.
Tegyük a hűtőbe, had szilárduljon vissza a csoki.
Hát ők mennek a farsangra:
Csak tetszeni fognak a célközönségnek. 🙂
Aki elég ambíciót érez magában álljon neki, én nem mondom, hogy soha többet nem fogok ilyet készíteni, de nem fogok törekedni az újrakivitelezésre. 😀