 |
| Az első gyakorlaton készített összes finomság. |
Alig vártam, hogy elérkezzen ez a nap. Az első cukrász gyakorlat napja. Talpig fehérben, a nagy melegben bent a konyhában. 🙂
Igazából nem akarom sokat ragozni, a recepteket szeretném megosztani Veletek. Nagyon jól éreztem magam. 🙂 (tovább…)
Történt egyszer, hogy nem tudtam elmenni üzletbe zsemléért, hogy apának másnapra szendvicseket készítsek. Gondoltam akkor nekiugrok valami házi péksütinek, így gyártottam kifliket.
Nagyon finomak, egyszerű elkészíteni őket és tényleg, szendvicsnek is tutik voltak! 🙂
Recept innen.
Pár hete szüreteltem a tököt és legyalulva lefagyasztottam.
Aztán a minap jött az ötlete a tökfőzeléknek. Bár magam ki nem állhatom, apa szereti és neki elkészítem. Neki sokmindent elkészítek, hiába nem szeretem. Amikor itthon van ő kóstolja ezeket főzés közben, ha nincs, akkor én megteszem, de annál többet nem eszem belőle. 🙂
Mit meg nem tesz az ember a szeretett férfiért… 😀
1 kg gyalult fagyasztott tököt egy lábasba teszek, alá kevés vizet öntök. Megsózom és hagyom kiolvadni lassú tűzön. Amikor kiolvadt felöntöm vízzel, picivel többel, mint ami éppen ellepi.
Teszek hozzá jó sok aprított kaprot – ez nekem szintén fagyasztott, a kertből betermeltem még zsengén.
Amikor megpuhult a tök, akkor nagyjából egy kis pohárnyi tejfölben elkeverek 2 ek réteslisztet, a tök levéből egy kicsit hozzákeverek, hogy csomómentes legyen és beleöntöm folyamatosan keverve a tökbe.
Ezzel összeforralom, míg kicsit besűrűsödik. Elzárom és ízlés szerinti ecetet teszek még bele.
Nálunk így készül, apa így szereti. Van aki rántja, pirospaprikával, hát neki úgy nem jön be. 🙂
Ízlés szerinti feltéttel tálaljuk. A képeken ugyan még nincs rajta, de egyébként rúdfasírtot sütöttem hozzá, úgyhogy fasírt szeletekkel ette apika.
Jó étvágyat hozzá, már annak, aki szereti! 😛
A kép sokatmondó! 😉
Indultam egy receptversenyen, ahol egy 6 tagú zsűri által nyertem a lehetőséget, hogy aug. 6-án este 6-kor főzhetek Bereznay Tamással a Chefparadeban. 🙂
Mit ne mondjak, nagyon várom, úgyhogy holnap indulok Pestre.
Mindezek után nyertem még két napijegyet a Szigetre is, úgyhogy apa jön utánam szerdán és megyünk bulizni. Még sosem voltunk és önerőből tán soha nem is mennénk, de azt hiszem ránk fér egy kis kikapcsolódás. Ha másért nem, körülnézni kimegyünk. 🙂
Nagyon jó kis napok lesznek, iszonyat ki leszünk fáradva. 😀
Aztán szombaton megint megyek majd suliba vissza, de az a jövő zenéje. 🙂
És ha már itt tartunk, akkor neveztem a Goldenblogra. Ezt csak említem, mert nem tartom fair versenynek és nem is fogok kampányolni. Aki mégis akar rám szavazni az megteheti a jobb oldalsáv tetején van egy kép, arra kattintva a facebook profiljával szavazhat. Életmód kategóriában keresd a Nassoló Naplopót!
Tavaly a 34. helyen végeztem Nektek köszönhetően, de akkor volt kimondott gasztro kategória, most pedig egybe van zsúfolva sokféle témájú blog.
Sokan sokféleképpen készítik a meggylevest, a lényeg, hogy meggy legyen és hideg!
Mondjuk én sehogy nem csípem igazán, de apa igen. Kipróbáltam hát tejfölösen a nagy melegre való tekintettel…és arra, hogy nem volt itthon tejszínem és sima tejjel, vízzel nem akartam. 🙂
Na szóval. Most kihagytam az egyébként gyümi levesekbe megszokott szegfűszeget és fahéjat, most citromot kapott csupán és tejfölt.
Az illata finom, állagra krémes, úgyhogy kihűtve igazi hűsítő lehet ebben a nagy melegben.
Fagyasztott meggyet használtam hozzá, mert az volt itthon. Ezért picit szottyantabb a kinézete, de nem érdekes. 🙂
40 dkg magozott meggy
1 dl tej
A magozott meggyet egy fazékban a cukrokkal 5 percig pároljuk, majd kb. 1 liter vízzel felöntjük és 15-20 percig főzzük.
A pudingport 1 dl tejjel csomómentesre keverjük, hozzáadjuk a tejfölt, majd a meggyleves levével kicsit hígítjuk, csomómentesre keverjük és a leveshez öntjük, miközben azt folyamatosan kevergetjük.
Addig főzzük lassú tűzön, míg besűrűsödik.
Tálalás előtt alaposan hűtsük ki!
Ebédre még elkészülhet! 😉
További képeket a Facebookon a Meggyleves albumban találsz.
Már nem tudom, hanyadik blogkóstoló, amin részt veszek, de sorban összességében ez a 10.! 🙂 Szép kerek szám. Ilyenkor benevezheted a blogod, vagy a facebook oldalad vagy simán csak jelentkezel és egy gyors sorsolást követően kialakul egy sorrend, miszerint az utánad sorban következő blogról szemezgethetsz és készítesz el valami kedvedre valót a megadott határidőn belül. A 10. fordulónak Kisildi a házigazdája és a Kata a Konyhában blogot sorsolta ki nekem.
Kata sokat jár hozzám és én is többször benéztem már hozzá, úgyhogy nem volt számomra ismeretlen a terep. 🙂
Valamiért mindenkinél a desszerteket görgetem először végig, most is így tettem. Meg is akadt a szemem egy pudingos meggyes sütikén, guszta volt, de még mennyire! 🙂
Igazából a puding mellett még tejfölös is és ezért készítettem el, mert nem éreztem a számban az ízét így olvasás után, szóval meg kellett kóstolnom!
Pinduri változtatásokat eszközöltem, miszerint 2 féle ribizlit használtam meggy helyett, tortazselét sima zselatin helyett és keretben sütöttem.
Miután készen voltam és visszatértem Kata oldalára, akkor olvastam a kommenteket és láttam, hogy ez a sütike már kapós volt, mert valaki ugyanezt választotta a Blogkóstoló 6. fordulójában. 😀
Nem csodálom, hogy mindenkinek erre esik a választása, mert tényleg finom. A vajas tészta, az enyhén savanykás pudingos réteg és a fanyarul édes zselé összhangja nekem is a szívembe lopta magát! 🙂
Köszönöm a receptet és a játékot! 🙂
Lássuk, hogyan készül:
Hozzávalók:
A tésztához: 1 tojás, csipetnyi sütőpor, 20 dkg liszt, 8 dkg porcukor, 10 dkg vaj.
Középső réteg: 2 dl tejföl, 3 ek cukor, 3 dl tej, 1 tasak vaníliás pudingpor, egy csészényi piros és fekete ribizli vegyesen
Tetejére: 2 csomag tortazselé (a csomagolásán leírtak szerint készítve)
Elkészítés:
A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a cukrot, a tojást és a vajat.
Összegyúrjuk és egy jó fél órát hűtőben pihenni hagyjuk.
1 centinél kicsit vékonyabbra nyújtjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Én egy 20*20 cm-es keretbe lapogattam.
A tejjel és a cukorral sűrű vaníliapudingot főzünk, hozzákeverjük a tejfölt és rásimítjuk a tésztára.
Rászórjuk a lecsöpögtetett ribizli szemeket.
Előmelegített 180 fokos sütőben 25 percig sütjük az egészet.
Mikor készen van, elkészítjük a tortazselét a zacskón leírt módon és a még meleg süteményre öntjük. Hagyjuk kihűlni, majd szeleteljük és tálaljuk.
Fázisfotókat a Facebookon a Ribizlis-Pudingos sütike albumban találsz.
Ennél egyszerűbb sajttorta tán nem is létezik. Bár a sajttorták kekszes alapon készülnek általában, hát ez most nem. Egyébként is általában problémás fellelnem itthon 1-1 csomag kekszet, szóval nem probléma ha kimarad az alapozás.
Ha mégis alapoznánk, akkor egy csomag győri édest 5-10 dkg olvasztott vajjal gyúrjunk össze és ezzel béleljük a formánk alját.
70 dkg krémsajt (nálam házi)
1-1,5 dl habtejszín
vanília és pici reszelt citromhéj
3 db tojás
1/2 csomag tejszín ízű pudingpor,
cukor ízlés szerint
Egy tálban a krémsajtot géppel elkeverjük a tejszínnel, egyesével a tojásokat is belekeverjük, majd a pudingport és a vaníliát is.
Egy jénait kivajazunk picit, beleöntjük a masszát és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 50 percet sütjük hőlégkeveréssel.
Kihűtjük, hűtőbe tesszük.
Hidegen szeleteljük.
Recept innen.
További képeket a Facebookon a Tök egyszerű sajttorta albumban találsz.
Sziasztok!
Az elveszett bárányka visszatért! 🙂
Nagyon sok dolog történt az elmúlt hetekben, mióta nem igen adtam hírt magamról, igyekszem szép sorjában beszámolni mindenről.
Elsőként a legutóbbi hétvégémről szeretnék mesélni. Kalandos volt, leginkább az ételrendelős része.
Szombatra volt ütemezve az első cukrász gyakorlat! Végre! Már nem győztem kivárni.
Ennek örömére már péntek estére pesten alvást terveztem be, hogy ne késsek semmiképpen.
Apa is becsatlakozott és jött a program tervezés arra az 1-2 szabad pesti órára, amit a gyerekek nélkül töltünk majd.
Nagyon szerettünk volna a Budapest Eye-ra felülni. Mert az egy élmény és egyébként is nekem nagyon tetszik. Annak idején a London Eye-t is meghódítottam és ez a maga 65 éter magasságával a londoni 135 méter magas kerékhez képest ez bakfitynak tűnt (és az is volt, de akkor is egy élmény!).
Na, sikerült is még múlt héten nyernem rá egy páros jegyet, de nem akármilyet: VIP-t! 🙂
Annyira örültem, hogy azt elmondani nem lehet! 🙂 Bár fogalmunk sem volt, hogy egy óriáskerék tekintetében egy jegy mitől lesz VIP, azért örömmel vettük a megtiszteltetést….ott aztán kiderült.
Szóval gyerekeket leadtuk megőrzésre anyósoméknak, aztán elindultunk a nagy útnak.
Lecuccoltunk a lakásban és nyakunkba vettük a várost. Szerettünk volna hajókázni a Dunán, fain kis BKK-s menetrendszerinti hajócskán, de végül ez kimaradt.
Kora este fél6-6 felé elindultunk az óriáskerékhez. Én már nagyon be voltam sózva. Apa nem. Ő sötétben szeretett volna felülni rá, ezért úgy irányította a sétafikát, hogy a Duna-partot ismét jó alaposan szemügyre vegyük, mint minden pesti utunk alkalmával. Nem volt ez baj, sőt!
Aztán született az ötlet: gyerünk a kerékre, aztán haza, kaja rendelés és irány a Duna-part.
Uccu.
Leadtuk a jegyet és egy hölgy a kerék mögé kísért minket, “távol” a sorban várakozóktól, az irányító fülke mellé.
És akkor elmesélte a VIP kabin lényegét. Sötétített üveg, 3 csillag, tv, dvd lejátszó, bőr ülések, klíma, hűtő……Jah, csupa olyan dolog, ami egy ekkora útra nem feltétlenül kell a klímát és a sötét üveget leszámítva. 🙂
…és ez a kabin a többivel ellentétben csupán 4 személyes, tudtunk ide-oda ülni, hogy mindent jól lássunk! 🙂
Elvileg 3 kört ment turnusonként, velünk 4-et, amit szintén nagyon díjaztunk. 🙂
LG, köszönjük a lehetőséget, egy élmény volt a kabinotokban a magasból is megcsodálni Budapestet!!!
Maga a kerék német tulajdonban van és megy is vissza, csak ezután a kis Erzsébet-téri kitérő után szétszedték, és átvitték még a Sziget fesztiválra.
A hűtőt pedig állítólag 30.000 ft fejében tele is töltik az utazásra. 🙂
A poszt végén megnézhetitek a fent készített fotókat, egyiket sem szerkesztettem, nem igazán volt a legtisztább az idő, ezért olyan furák a képek.
Ezután még megkuksiztuk a helyi deszkás, görkoris és bmx-es bandát, majd hazaindultunk.
Tudtam én, hogy előtte kellett volna kaját rendelni, éreztem.
Történt ugyanis, hogy hazaérve neki estem a laposnak (laptop), hogy na akkor jöhet a sushi. És nagy meglepetésemre egyik lakó és kávézó wifijét sem sikerült befognom. Pfff……na nem szoktam lopkodni, de a ház aljában működő kávézók sugároznak ingyen wifit. És fent a 6.-on egész jól lehetett fogni. Heteken, hónapokon át. És most SEMMI! Ájh.
Olyan mérges lettem, hiszen a vacsinkat a Foodpanda jóvoltából költhettük volna el. Mi legyen….
A nagy dilemmázás után kútba dőlni látszott az ötlet miszerint mi még a sushis dobozzal a hónunk alatt elindulunk sörözgetni a Duna-partra.
Nincs más megoldás, mivel online kellene megejteni a rendelést, hívjuk fel húgomat több, mint 100 km-rel arrébb és majd általa lebonyolítom telefonon-online a rendelést.
Hugi odáig volt meg vissza és meg pláne, mert azt sem tudtam, csak sejteni véltem, mit rendelek. 🙂
A helyzet az, hogy a nehézségek ellenére telefonon, látatlanba, egy 14 éves kiscsajt 100 km-rel odébbról vezérelve is nagyon ügyesen sikerült megrendelni a vacsoránkat.
Elmeséltem húgomnak, hogy mit nyisson meg: Foodpanda. Szerencsére már többször jártam előtt a Foodpanda oldalán, így nagyjából emlékeztem, hogyan tudja szűkíteni a keresést, stb.
Elirányítottam az étterem étlapjáig: I love sushi, majd itt jött a dilemmázás mit együnk. Nigiri. Mert miért ne, azt akarunk enni, keressen finomakat, szépeket. Azt hallani kellett volna, ahogy olvassa a kaja tartozékokat. 😀 Én ott röhögtem. 🙂 És akkor így a távolból kisakkoztuk, hogy milyet szeretnénk. És a telefonba nyomattam:
– Abban mik vannak?
Ő elmondja:
– 2 lazac nigiri csípős teriyaki szószban pácolva, 2 vöröstonhal nigiri csípős teriyaki szószban pácolva, 2 zöldséges omlett nigiri. (Röhögőgörcs.)
– Apa, omlett van benne. – mondom én.
Apa a kanapéról próbál netet varázsolni:
– Az nem kell.
– Jól van Gabi, nézzél mást. – mondom én és ez ment 3/4órán át. 😀
Igazából minden simán ment volna, ha meg bírtam volna jegyezni a tömérdek nigiri box összetevőjét külön-külön. 😀 Dehát ha az agy kihagy, meg egyébként is forrt a vizem a net miatt…
Szóval belőtt nekünk két boxot és megrendelte. A címet még lediktáltam neki, aztán lefagyott az otthoni net. 😀
– Most megrendelted már vagy nem? – kérdem én.
– Fogalmam sincs. – mondja ő. 🙂
– Frissíts.
– Nem merek.
– Nyomd meg.
– Jó.
Megrendeli ismét, de áttért a telefonjára, mert a net behalt otthon. Összeesküdött ellenünk az univerzum! 🙂 Nem akarták, hogy sushit együnk. 😛
Ott pikk-pakk meg is tudta rendelni, minden zökkenőmentesen, hála a mobil netnek. Aszongya: küldenek majd neked e-mailt, hogy megy a kaja, mondom jó, majd két nap múlva otthon akkor megnézem. 😉
Aztán még gyorsan hozzátette, hogy lehet kétszer rendelte meg és azonnal elköszönt és letette. :S jáááááááááááááááááj! 😀 De szerencsére nem. 🙂
Szóval negyed 10 környékén sikerült megrendelni a kaját, jött is egy kedves üzenet a Foodpanda rendszerétől, hogy:
” Jó híreink vannak! Az étterem megerősítette rendelésed, és kiszállítja azt hozzávetőleg 60 perc alatt. Bon appetit :)”
Ez annyira kedves volt! 🙂
Szóval nem maradt más hátra, mint várni. 🙂
Nem telt el egy óra a kiszállításig, leslattyogtam érte a futárhoz, nagy örömmel felvágódtam a lakásba, kibontom a dobozokat és ez hagyta el a számat:
– EZ MEG MI? 😀
Anyám. Mik ezek? Ettünk már innen sushit és ez nem olyan. 🙂 Fura volt nekem már az elején, hogy próbáltam húgommal megértetni, hogy tempurázott rákos legyen benne, ő meg próbálta velem megértetni, hogy olyan egyikben sincs…….nem értettem miért……most már tudom: anno makikat ettünk. DE HONNAN JÖTT AZ ÉN AGYAMBA NIGIRI?????????
Na mindegy, betoltuk, mert egyébként guszták voltak:
 |
| 2 füstölt lazac nigiri, 1 lazac-miso tatár nigiri metélőhagymával, 1 tigrisrák nigiri, 1 lazac nigiri csípős teriyaki szószban pácolva, 1 avokádó nigiri |
 |
| 2 füstölt lazactatár nigiri sajtkrémmel, chiliolajjal, 2 borsos vöröstonhal nigiri, 2 avokádó nigiri |
De ilyet……. 😀 Mondjuk ez a saját hülyeségem volt, de biza nem könnyű látatlanba kaját rendelni más valakin keresztül és ahhoz képest gyönyörűen megoldottuk a problémát! 😉
Egyébként finomak voltak, a lazac kaviárosat vártam a leginkább, de az ízlett legkevésbé. Apa betolta az összes pácolt gyömbért hozzá és meg egy rakat szójaszószt. 🙂
A Duna-partozás elmaradt, de helyette filmet néztünk jól lakva, sörözgetve és le is merültünk.
Azért szólnék még pár szót a Foodpandáról, mert szerintem nagyon jó oldal.
Felhasználóbarát, egyszerű kezelni, sok étterem közül választhatsz és nem csak Budapesten, íme pár egyéb lehetőség:
Konyhák szerint is szűrhetünk, valamint az alábbi módokon:
Az éttermeket nézegetve láthatjuk az étterem neve mellett az értékelését, azt, hogy kb. mennyi időt vesz igénybe a kiszállítás, ha van szállítási díj, mennyi a mértéke és az esetleges minimális rendelési értéket.
A Foodpanda egyéb iránt egy nemzetközi cég, a világ számos országában jelen van és igyekeznek a legjobbá fejlődni! Szerintem már most a legjobbak!!!
Ha étterem tulajdonos vagy, csatlakozz, legyél a partnerük, szélesítsd a vevőköröd, ha pedig nincs bátran rendelj általuk, könnyű, átlátható, gyors, precíz. 🙂
Mi ritkán vagyunk Pesten, de biztosan általuk rendelek a továbbiakban is. 🙂
Köszönjük a finom vacsorát Foodpanda, felejthetetlenre sikeredett! 🙂
A Foodpandát megtaláljátok állandó jelleggel a blogom jobb oldalsávjában. Egy katt. és eljuttok hozzájuk! 🙂
És akkor íme a képek a kerékről:
 |
| Há’ jah! 😀 |
Megérkeztem ezzel is. 🙂
Elsőként készítsük el a ragut. Eredetileg nyúlragu lenne, de én most sertés hússal készítettem és nem lett kevésbé rossz, sőt!
75 dkg apróra kockázott hús (nálam comb)
2 fej vöröshagyma apróra kockázva
15-20 dkg bacon vagy császárszalonna apróra kockázva/csíkozva
4 gerezd fokhagyma
kevés olívaolaj és nagyjából 2 ek vaj (ezen fogjuk lesütni a hagymát és a szalonnát)
só, bors, kakukkfű, tárkony
1 sárgarépa felkockázva
1 burgonya felkockázva
1/2 liter vízben felfőzött és visszahűtött 1 db szárnyas kocka (vagy fél liter húsleves)
Egy serpenyőben a husit addig pirítjuk, míg kifehéredik.
Egy másik serpenyőben az olaj és a vaj keverékén elkezdjük pirítani a hagymár és a fokhagymát, majd rá dobjuk a bacont.
Megszórjuk friss, aprított kakukkfűvel, sózzuk, borsozzuk és rádobjuk a répát, burgonyát is.
Jól összeforgatjuk, majd felengedjük a húslevessel.
Bele a hús, ismét sózzuk, borsozzuk és fedő alatt kb. 45 percig pároljuk. (A fő, hogy puhuljon meg a hús és ne nagyon legyen leve.)
Ha kész, szórjuk meg friss tárkonnyal, de ha nincs, sebaj.
Készíthetünk hozzá egyéb köretet is, ha nem szeretnénk batyuba tenni a húst, de azért ezt nagyon megéri kipróbálni szerintem.
Készítettem egy adag Flantésztát – a cikk vége felé találjátok a receptet. Nem kihagyni a tésztából a cukrot!!!!!
Na, a hűtőben való pihenés után kinyújtjuk kb. 3-4 mm vastagra és nagyjából 10-15 cm-es köröket szaggatunk belőle (műzlis tállal). Mindegyik közepére rakunk egy kis halom ragut, a tészta széleit egybe fogjuk és összenyomkodjuk.
Segítünk kicsit gömb formát felvenni a kis puffancsnak, majd tepsire tesszük őket. (Én muffin sütő mélyedéseibe tettem.)
Amíg a tésztánk tart, addig készítjük a puffancsokat.
Felvert tojással lekenjük őket, majd 180 fokra (alsó-felső) előmelegített sütőben szép színűre sütjük őket.
Annyira jó volt, hogy a tészta enyhén édes, a hús sós, fűszeres. Az édes és sós párosítások egyébként is nagyon jól működnek, de ez különösen bejött. 🙂
Harapjatok bele! 🙂
További képeket a Facebookon a Húsos batyuk és puffancsok albumban találsz.
A kötet már kapható Németország, Svájc és Ausztria könyvesboltjaiban, Magyarországon pedig a Shopline hálózatából rendelhető meg.
Nagyon fáj a fogam erre a könyvre. Egyszer ha a pénztárcám engedi beszerzem végre. Viszont az tök jó, hogy már a németeknél is kapni. 🙂