Home » Archive by category 'info' (Page 7)

info

Vanillin macaron

A MACARON. Igen, hát nem fogom túl magyarázni ezt a történetet, a facebookon nagyon sokan kértétek a receptet és bár van fent itt a blogon már jócskán macaron recept, azért hoztam megint egy másikat. Ez nem cukorszirupos, de legalább annyira finom (ha nem jobban) és sokkal egyszerűbben, valamint kevesebb mocskolással elkészíthető.
Azért sem fogom túl magyarázni ezt az egész történetet, mert a legutóbbi macaronos bejegyzésben már tényleg csak azt nem írtam le, mikor kuciztam a készítés közben, vagy éppen hányszor szólaltam meg, míg nyomtam ki a habzsákból a köröket. És lám a nagyon részletes és tartalmas leírás ellenére sem sikerült azt hiszem senkinek így megcsinálnia a makikat. Akkor ez most jó vagy nem? 🙂 (Ördög smiley)
Ellenben nekem többször is sikerült.
A sok sikerélmény ellenére viszont a mai napig van, hogy nem sikerülnek, szétrepednek, stb. nem fejtettem még meg a titkát, annyit nem készítek, hogy lássam a különbséget készítés- és készítés között (páratartalom, hőmérséklet, levegő szennyezettségi fok, radioaktív sugárzás, ilyenek….), úgyhogy nem is érdekel ez annál jobban, mint amennyire szükséges. NEki állok és lesz ami lesz. Nem tudja elvenni a kedvem pár tepsinyi kukába való (nade nem megy oda, mert megesszük, mert drága!), mondjuk inkább úgy, hogy nem túl fotogén, dizájnos, emberi mutogatásra teljességgel alkalmatlan mutáns maki, amikbe még a tölteléket is sajnálom, mert a színei és az íze rabja lettem. Ezek a kis tömör gyönyörök rabul ejtettek és nincs mit tenni, ha drága, ha nem, néhanapján elkészítek 1 adagot és ha sikerül, akkor az orrotok alá dörgölöm! 🙂
Azért 1-2 gondolatot elmondanék, amit megfigyeltem (nem volt nehéz). Mindig elmondják, hogy precízen kell mérni és nagy odafigyelést igényel. Na, készítettem már olyan receptet, ahol ugyanolyan fehérjeszámhoz 100 gr porcukor és ugyanannyi mandula ment, olyat is, ahol 125 gramm mandula és 100 gr. porcukor ment, 125-125 is volt az arány, stb. stb. De van, ahol a fehérjét is grammra mérik. És mind esküszik, hogy másképp nem lehet. DE LEHET! Ez mind bizonyítja, hogy lehet! Bakker. Egyik kézi mixerrel keveri bele az ételfestéket, ez azt mondja semmiképpen ne…..jó, akkora májer nem voltam, hogy ennek ellent mondjak, ne ez álljon má’ a sikerem útjába, így szépen hablapáttal kavirnyáltam én is. 🙂
Csak a szirupos a jó (mint ahogy azt eddig én is aszontam), de NEM! Ha eléd raknék egy sziruppal készült és egy sima ilyen mezei makit nem mondanád meg a különbséget (na jó, lehet mégis, mert azért az olyan lágy…., de egy jó krém választással tuti észre nem veszed!

Szóval semmi nem szentírás, de azért nagyon ne térjünk el a leírtaktól! 🙂 (Egy a betűt kihagyhatsz, abból még nem lesz baj!) 😀

Mindenek előtt nézd meg ezt a videót, nem sok idő:
http://www.youtube.com/watch?v=2L1zbAOQ3EI

Ezek után fordítok! 🙂
(Persze csak ha igényt tartasz rá.
Tehát:
3 tojás fehérje
210 gramm porcukor
125 gramm mandulaliszt (darált mandula)
30 gramm kristálycukor

Ha a mandulát frissen darálod, akkor érdemes szeletelt mandulát venned, nem egészet (de ha igen, akkor blansírozott legyen), mert ez már szárazabb. És ez esetben annyit azért tegyél meg, hogy miután összekeverted a finom szemű porcukorral berakod pár percre 50 fokos sütőbe, hogy száradjon kicsit még az egész cucc. Ez nem árt és nem tart semmiből.

Tehát összekeverted alaposan a porcukrot és a totálra megőrölt mandulát. Száraz és már nem 50 fokos, hanem szobahőmérsékletű.
A 3 tojás fehérjét elkezded (ja, jó L-es méret) robotgéppel verni. Amikor már habos, apránként több adagban megy hozzá a kristálycukor. Addig vered magas fokozaton, amíg jó kemény hab lesz, nem folyik, van tartása és sima. Ekkor mehet az ételfesték.
Azt mondják ez ne legyen folyékony, mert megváltozik a sok folyadéktól a massza lágysága és ebben azért van valami, úgyhogy…de ha ettől nem is tartanánk, akkor azt elárulom, hogy folyékony festékkel iszonyatosan halvány pasztell színt érhetünk csak el makaronok esetében, úgyhogy törekedjünk a gél használatára. Jobb oldalt az oldalsávomban a mit hol kaphatsz meg (vagy valami hasonló nevű :)) részben van felsorolva pár üzlet, de rendelhetsz e-bayen is.

Tehát 3-4 csepp festék és a robotgép karjait itt már a mosogatóba tehetjük fürdeni.
Egy nyeles hablapáttal (ez a neve vajon vagy csak én találtam ki!?) szépen óvatosan, mint egy piskóta készítésénél elkezdjük keverni, hogy ne törjük össze a habot, de egyenletesen fedje a színezék mindenhol. Mikor kész ilyen lesz:

Ezután a cukros mandulát átszitáljuk és a maradék nagyobb darabokat kukába hajítjuk. A leszitált cuccot pedig több részletben lazán beleforgatjuk a habba. Egyenletes, sima, krémes, fényes (ragozzam még?) tésztát kapunk. Ezt töltjük sima csöves (most épp cső nélküli csak toldóval ellátott) habzsákba és szilikonos (!!!) sütőpapírral bélelt tepsikre nyomunk tetszőleges (általában 3 cm átmérőjű) köröket.
Ha kész, megütögetjük a tepsi alját a tenyerünkkel, kijönnek a légbubik.

20 percig hagyjuk őket állni, ezalatt előmelegítjük a sütőt 150 fokra (villany legyen az a sütőőőőő)!
Betoljuk és 12-14 perc alatt készre sütjük. Ne lötyögjön a belsejük, de a tetejük már ne legyen puha. Frankó esetben pár perc elteltével ilyen csuncsi talpacskákat növesztenek. Ez az ideális.

Nem, nem az! Ami tükröződik a sütő ajtóban, az a könyököm! 🙂

Voilá! 🙂

Vártak a töltésre, ugyanis tanácstalan voltam, de a facebookos banda szinte már ismer és nagyon jól tudta, hogy ebbe vaníliás töltelék kell. 🙂
Mondjuk mikor megkérdeztem milyen ízű krémmel töltenék meg őket és az első válasz az volt, hogy sárga (!), akkor jót röhögtem (és most belegondolva bakker van sárgakrém a cukrász világban, aminek ez a neve, mindegy, ezt most ne vegyük számításba, mert egyébként sem erre gondolt a hölgy :D). DE NEKEM EZ TETSZIK! Én is ilyen vagyok, szétszórt, szeleburdi, jól is jött, hogy derülhettem kicsit, mikor pedig felhomályosítottam, hogy íz, nem szín, akkor mondta, hogy ja, citrom. 🙂 Végülis sárga… 😀 Nekem nagyon bejött ez a kis nézeteltérés. 🙂

Mindenki mondott mindent, levendula, citrom, vanília, csoki, stb. és végüTehát Ildi vaníliás tortakrémjét feleztem, nem ganache-t (csoki+tejszín+vaj) készítettem. És milyen jól tettem.
1 tojást 2 ek liszttel és 2 dl tejjel felfőztem, jó sűrűre folyamatos keveréssel.
Kihűtöttem, majd 10 dkg margarint kikevertem 7  dkg porcukorral és ehhez hozzá kevertem a kihűlt krémet, valamint egy vanília rúd kikapart magjait, hála Vaníliavarázs Dórinak! 🙂 (Neved imába foglalom minden éjjel! :D) Viccet félretéve valóban isteni a vaníliája!
Na tehát, jól összekutyul, habzsákba tölt (ja, mert mindig habzsákozom van ám 100 db eldobható habzsákom, e-bayen ingyen postával kínából 1400 ft körüli árfolyamon, tessék megnézni, jó dolog!) és összetapasztunk vele egy-egy fél csókot. Nem kell túlzásba vinni, ha épp csak látszik a krém is elég lesz, higgyétek el!
A macaronok másnap a legfinomabbak, de ez pár óra alatt tökéletes lesz! Megpuhul és szinte szétolvad a szádban! Szóval nem mindegy a krém sem, de ganache-al készítve is isteni finom!
Na, a diétázóknak idáig volt megengedve a dolog, nyálat lehet csorgatni, de innentől nem szabad a konyhába rohanniuk és eszeveszetten mandulát őrölni, hogy akkor most becsókolnak pár csókot! Ez nem alakbarát finomság, nem egészséges, nem divatos, úgyhogy tessék rá fujjogni és csak nézegetni! 😀

Nade azért ha valaki mégiscsak olyan rossz kislány lenne, hogy elkészíti ;), akkor szívesen várok róla fotókat, tapasztalatokat akár e-mailben, akár a facebookon üzenetben vagy az üzenőfalra. 🙂

És akkor ilyenkor jönnek az ismerősöktől az üzenetek, hogy: “Megkóstolnám!”, “Én még ilyet nem is ettem!”, “Nem küldenél belőle?”, stb., stb. és csak azt veszem észre, hogy a kis dobozok száma – amiben a félretett példányok fekszenek – egyre csak nő és lassan több van félretéve, mint ami itthoni fogyasztásra van szánva. 😀

És akkor itt említeném meg, hogy márciusban játékra lehet számítani. Nem adom könnyen a nyereményt, ami közkívánatra egy általam készített süteményes könyv lesz olyan Nassoló Naplopós. (Előreláthatólag.) Az apropó: a 2. blogszülinap! (Itt április óta vagyok, de az eredeti blog, amit ide hoztam át, az már márciusban indult. 🙂 Így hát az egész hónapot kineveztem blogszülinap hónapnak. Tessék készülni, mert úgy tűnik, nem egy nyertes lesz! :))

Hello Kitty torta és macaron felajánlásom az ovis bálra

Ennek a tortának egyszerű és rövid története van.
A nagylányom szülinapja előtt megkezdte az oviba szokást (szépen szólva) és hát így adott volt, hogy készítenem kell egy tortát az oviban ünneplésre, mert hát ha már ott van ugye a gyerek, akkor ünnepeljék meg. 🙂
Először gyümölcstortát akartam, hogy “egészségesebb” legyen, aztán ahogy szóltam az óvónéninek, hogy hozok gyümölcstortát, elsuhant előttem a másik csoport dajka nénije egy csokitortával, úgyhogy gyorsan átállt a gondolkodásom. 🙂
Hogy honnan jött a Hello Kitty?  Nem tudom. Nem vagyunk ráállva szerencsére, de valószínű az volt a kiindulópont, hogy ne legyen bonyolult, mert időm nem sok volt, burkolt legyen és formatorta. Kittyvel nincs sok macera. 🙂
Aztán még jól is jött ki a lépés, mert a masni helyére gondoltam akkor virágokat teszek, úgyis az a jele az oviban, így kicsit még személyesebb lesz! 🙂
Kezdésnek egy 4 tojásos kakaós olajos piskótát sütöttem egy 26 cm-es formában a szokott módon. Aztán kerestem a neten Hello Kittys képeket. Olyat kerestem, amin csak a feje van. Lementettem, majd megnyitottam és teljes monitor nagyságúra nagyítottam. Egy vékony lapot tettem a monitor elé és lemásoltam a körvonalakat. Kb. akkora lapot és akkora nagyítást használtam, amekkora formát ki tudtam vágni a kerek piskótából a legkevesebb veszteség nélkül.
Körbevágtam a sablont, rá tettem a piskótára, mikor már kihűlt és körbevágtam. Ezután vágtam lapokra.
Általában 3 lapra szoktam vágni a piskótát.
Csokikrémet készítettem és úgy döntöttem, hogy banán karikákat rakok a csokikrémre.
Tehát lap, krém, banán szeltek…

… lap, krém, banánszeletek, lap…

…és kívülről vékony krém.

Kezdő koromban nem bénáztam ennyit, mint ennek a tortának a borításánál. Konkrétan harmadszorra sikerült beburkolnom.
Szakadt, puklis volt, áh, majdnem feladtam. Aztán kellett készítenem új adag fondant, azzal nagy nehezen sikerült beburkolnom. Nem is értettem ,mi van velem.
Volt begyúrva sok szín pici gombócok formájában dobozban pihente a kamrában, pont jól jöttek. Megsodortam a bajszokat, az orrot és a szemeket és hagytam száradni. Addig elkészítettem a virágot és a lepkét, amit szintén hagytam száradni.
Végül kicsi vízzel felragasztottam az alkatrészeket és kapott egy adag lakkot is.

Körberaktam az egészet rózsaszín cukorgyöngyökkel amúgy. 🙂

És akkor elvittük az oviba. Ahogy sétáltunk reggel és vittem a tortát Petrám végig a kezem puszilgatta, hogy de jó lesz torta és köszöni szépen, stb. Annyira jól esett, olyan boldog voltam!
Petra általában nekem semmit nem mesél az oviról, hiába kérdezem, mindenki másnak viszont szokott csicseregni ezt-azt.
Most viszont ahogy elhoztam mesélte, hogy felköszöntötték, mondták, hogy boldog szülinapot, meghúzták a fülét, megmutatta, mekkora levegőt vett, hogy elfújja a gyertyákat és azt mondták nagyoon finooooom, és ő adott a gyerekeknek is….
Akkora átéléssel mesélte, szinte szárnyalt közben! Én pedig élvezettel hallgattam. Látszott rajta, mekkora élmény volt ez neki, hogy Őt ünnepelték! Büszke vagyok rá!
Mesélték az óvónénik is, de amikor a gyerek meséli, aaaaaz az igazi! 🙂

Nagyon örülök, hogy jól érzi magát az oviban, tőmondatokban mesélek róla kicsit:
Hétfőn másfél órát voltunk bent délelőtt, akkor ott maradtam vele. Nem akart hazajönni.
Aztán kedden már egyedül maradt bent 2 órát.
Szerdán már reggelre mentünk és már ott ebédelt, egyedül. Mindent megevett, ott akart aludni.
Csütörtökön már ott is aludt, alvás után mentem érte, pénteken szintén.

Alvás időre már olyan szinten elfárad, hogy eldől. Csak itthon többet szokott aludni, kevés neki az ovis alvás idő, ezért nagyon nyűgös szokott lenni hazafelé. Kell neki egy óra, mire magához tér. Viszont este korábban alszik el és korábban kel, bár ekkor is kell neki egy óra, mire magához tér – újabban. 🙂

Volt szombaton az ovinak jótékonysági bálja. Tombola nyereménynek készítettem két dobozka macaront. Belga fehér csokis – tonkababos ganache krémmel töltve. Nagy bánatomra viszont nem lettek puhák a habcsókok. Ehetőek voltak ugyan (mert hagytam itthon is), de nem azok az igazi szétolvad a szádban állagúak, hanem majdnem ropogósak. Ilyet még nem pipáltam. 🙁 El akartam készíteni még szombat délelőtt újra, mikor már teljesen világossá vált, hogy nem fog estig megpuhulni, de kétszer is nekifutottam és na lám, nem sikerült egyik adag sem. Erről ennyit. 🙂 Hiába sikerül az esetek 90%-ában gyönyörű macaronokat gyártanom, most beleestem a 10%-ba. 🙁 Mert nagyon akartam vagy mert 3 dolgot akartam egyszerre csinálni és kapkodtam… Elkenődtem. (Bár sejtem, hogy mi volt a baj, de tesztelek majd egyet és majd csak utána osztom meg az észrevételemet.) VISZONT! Ahogy a második adagot kevertem életemben először hallottam “klaffogni” a cukorszirupos fehérjét 😀 , ahogy annak lennie kell. Nem is akartam hinni a fülemnek, azt hittem nyert ügyem van a gyönyörű macaronokra és nem. 🙂 Hát…e’van. Nem adom fel, de így sajnos nem sikerült kicseréltetnem a makikat. 🙁

Gabona massza figurákhoz vagy nasinak és a játék még mindig tart…

Sokfelé olvasni, hogy ha valamilyen figura kell a tortákra, akkor gabona masszából vagy formázható csokiból készítik el.
Készítettem csokigyurmát is, de most essen pár szó a gabona masszáról, amit egyébként Amerikában édességként is szervíroznak.

ITT találtam rá a receptre, amit elkészítettem.

Nem kell más, mint:
3 evőkanál vaj vagy margarin
285 gramm pillecukor (házilag készültből nem lesz jó a massza)
150 gramm gabonapehely (én most Lidl-ben kapható mézeset használtam, de jobb lenne szerintem puffasztott rizzsel, az nem ennyire kemény és lehet könnyebben formálható lenne)

A vajat megolvasztjuk egy edényben – én serpenyőben -, majd beleszórjuk a pillecukrot.
Ha fakanállal kevergetjük vajazzuk be. Akármivel is érünk a pillecukorhoz legyen vajas, akkor nem tapad rá (annyira).

Miután megolvadt a pillecukor, beletesszük a gabonapelyhet, és jól összeforgatjuk.

Elővesszük a valamilyen zsiradékkal kikent jénait, amibe majd belesimítjuk a masszát.
Beleöntjük a masszát és sütőpapírral lefedjük, elsimítjuk a tetejét és rajta is hagyjuk.

Kb. 20-25 percig állni hagyjuk, majd fogyasztható is, illetve légmentesen hűtőbe tehetjük, vagy dolgozhatunk vele a tortadíszítésnél.

Felszeletelhetjük és nasiként kínálhatjuk.
Egyébként finom, pláne így mézes gabonapehellyel. 🙂

A Facebookon még tart a játék a botmixerért, mivel az előző két nyertes, akiket kisorsoltam nem akartak jelentkezni érte a megadott határidőn belül. Így most új lista készül. Ha Te szeretnéd a képen látható mixert, ami itt pihen már pár hete nálam és ha nyernél el is vinnéd tőlem, jelentkeznél érte és ígéred, hogy a sorsolásig legalább be-benézel a facebook oldalamra, hogy megtudd Te vagy-e a nyertes, akkor az erre vonatkozó jegyzetnél hagyj egy hozzászólást és reménykedj!
November 23 (péntek) éjfélig hagyhattok hozzászólást ott és csak ott! 🙂

Ma van a nagy nap!

A mai nap nagyon különleges! Ma 10 éve annak, hogy az én életem párjával elkezdtünk “járni”! Igen, jubilálunk!!!!! 🙂 Jupííí!
Ezen a napon önző módon semmivel nem foglalkozunk, csak egymással. Ennek folyományaként ez is egy előre időzített bejegyzés, szó sincs arról, hogy eme jeles napon a gépnél ülnék és pötyögnék. 🙂

Mesélek egy kicsit, mi is fog ma történni. Ma a kicsi lányaink nélkül Pestre megyünk. Ott fogunk ünnepelni. Eredetileg vacsorázni mentünk volna a Larusba, de végül is úgy döntöttünk, hogy egy “fiatal korunkat” idéző vacsorát fogunk csapni, amolyan duhajkodós, dőzsölős és nem túl egészséges módon. Nade ne szaladjunk így előre. Kezdjük egy recepttel a történetet, merthogy nagy szerepe van az ünneplésben.
Ez a mézeskalács. Kitaláltam ugyanis, hogy a verset – amit annak idején neki írtam és már megfestettem decupage (ejtsd: dekupázs) képen is – ezúttal mézeskalács szívekre írom rá versszakonként és reggelről egyesével adagolom majd apának, szépen beosztva. Az utolsó szívvel pedig megkapja az ajándékát.

Tehát kellett egy tuti, de tényleg tuti mézeskalács recept. Mivel gyakorolni kellett, ezért már hetekkel a nagy nap előtt (fura ezt írni, mert semmi köze a valódi nagy naphoz, az esküvőhöz, de mégiscsak nagy ez a nap, mert manapság a fiatalok körében a 10 év együtt szerintem igenis szép idő!) belefogtam a tesztelésbe. Eddig ugyanis se finom mézeskalács tészta receptem nem volt, se azt nem tudtam, hogyan készül a tökéletes terülőmáz (a megnevezését sem tudtam idáig), írókázni pedig a mai napig nem tudok. 🙂

Ki más jöhetett volna szóba mézeskalács témában, mint Moha.
Ő mindent tud és a receptben sem csalódtam. Tökéletes!
Sütöttem tehát egy adagot és vártam a csodát. Fantasztikusak lettek, a terülőmázam is elsőre sikerült, aztán jött a mumus, az írókázás. Hát annál tényleg el kell találni a megfelelő arányokat, mikor eléggé folyékony, stb. Máig nem megy, de feladtam, jó a filc! 🙂
(Igen, filc. Az ICO sünis filcek ehetőek és megfizethetőek az ételfesték filcekkel ellentétben – bár olyanom is van. Meg lett kérdezve a gyártó! Nem mellesleg ők az egyetlenek, akik odafigyelnek, hogy gyerekbarát anyagokat használjanak a termékeit előállításánál.)

Na lássuk a receptet, ITT találjátok!

Nagyon szépre sültek. Hagytam kihűlni őket.

A következő képen az első terülőmázam és írókázásom látható. A versem 7 versszakos, de csak 5 szív van. Vajon miért!? 😀 A többit elrontottam, így gondoltam lerövidítem a verset….de nem voltam vele megbarátkozva. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy újra gyártsam őket. Vettem is 4 kg mézet, hogy legyen mivel gyakorolni (és persze előre gondolva a karácsonyi időszakra is).

A második eresztésnél úgy gondoltam, hogy pirosak lesznek a szívek, de hiába a piros festék, rózsaszínűek lettek…Nem baj, ez legyen a legkevesebb. A máz viszont most nem moha máza lett, hanem egy tojásfehérje porból (meringue powder) készült máz. Valahogy jobban tetszik, bár nagy különbség nincs köztük.
Ennek a receptjét ITT találjátok.
Az írókázás teszteléséhez viszont már nem volt türelmem, így filccel igyekeztem szépen felvinni a szöveget. Ám a filc vastagsága visszaütött, nem lett olyan szép, mint vártam, de olvasható, úgyhogy így marad. 🙂
A nagyobbik lányommal becsomagoltuk és elraktuk a szekrény tetejére pihenni a mézeseket.
Várják a megfelelő pillanatot.

Szóval kezdődik az adagolás már reggelről.
A programban van, hogy elmegyünk a Sziklakórházba, mert már olyan régóta el akartunk menni és Pesten élő pályafutásunk alatt (ami röpke 3 év volt) egyszer sem jutottunk el többek között oda sem (konkrétan sehova, dolgoztunk, hazautaztunk, dolgoztunk, hazautaztunk, még csak moziban sem voltunk). Natehát előreláthatóan az 5 órási csoporthoz csatlakozunk, majd a Lánchídon átsétálva megnézzünk a Holocaust cipellőket a Duna parton. Eleve a hídon séta érdekes lesz, mert a terhességeim óta iszonyatosan tériszonyos vagyok, pedig előtte az ég világon semmi bajom nem volt a magassággal. Remélem nem fogom végig azt érezni, hogy le akarok zuhanni. :S
Na, aztán egy nagy romantikus séta vár ránk erre-arra össze-vissza Budapest szívében. Az est zárása: Mekis bevásárlás dögivel, hányásig. Má’ bocs. 🙂 Otthon pezsgőzés dögivel, esetleg megengedhetünk magunknak egy palack Tokaji aszút, mert szeretjük, de nem szoktunk venni – az árára való tekintettel sem…Egy éjszakára újra “gondtalan fiatalokká” válunk (tudom, hogy nem vagyunk öregek, de a 10 évvel ezelőtti énünkhöz képest bizony sokat értünk)!

Másnap józanodás és hazautazás vissza a családi élethez. 🙂

És egy fontos momentum még estére: Budapest egy szép részén (még nem tudom hol) az utolsó mézeskalács szívvel megkapja apa a már említett ajándékot, ami egy fehérarany gyűrű. Nem nagy pukkanás, úgy értem, nem díszes, csicsás, stb, mattított, szép, szolíd…viszont rengeteg előkészület és utánajárás előzte meg, mire elkészítették, stb. A belsejébe bele vésve a nevem és a 2002-es megismerkedésünk dátuma.
Annak idején egymástól függetlenül vettünk egymásnak egy ezüst gyűrűt, erre (is) szerettem volna emlékezni ezzel, de már egy értékesebb, jelentőségteljesebb formába öntve. A munkájából kifolyólag nem hord gyűrűt, amit abszolút megértek – ennek ráadásul még súlya is lesz és vastag is, széles is… – és az aranyat sem szereti, de ha fehérarany, akkor az már majdnem ezüst :D,  így mint az óráját ezt is csak különleges alkalmakkor fogja viselni. Nagyon fog örülni neki (remélem)!
Semmiféle eljegyzésről szó nincs, egyszerűen csak egy édes emléket szeretnék új, időtálló formába önteni ezzel. Semmit nem kapkodtunk el, így ahogy nézem az esküvőt sem fogjuk. 🙂
Nem baj, így van ez jól.

Egyébként is remélem, hogy még legalább 7x ennyi időt töltünk el békességben, szeretetben együtt, szerető családként, szóval Boldog Évfordulót nekünk, ha kijózanodtam jövök. :DDD

“Snickers” torta egy fotózás margójára

Az úúúgy vooooolt….
Nyertem még nyár elején/tavasszal egy fotózást. Természetesen a csajaim fotózását választottam, vagyis családfotót.
Na. Tehát hivatalosak voltunk Kovács Zsuzsihoz, azaz a StudioArt Photography-hoz egy fél sorozatra Szigetszentmiklósra. Nagyon nehezen született meg részünkről az időpont, sok mindent szerettünk volna szem előtt tartani, és persze Zsuzsi naptára is időpontokkal van tele tűzdelve, nem volt egyszerű, de megszületett. 9-én megejtettük a fotózást véééééégreeeeeee.
Előtte már jóval elkezdtem filózni azon, mit is vihetnénk köszönetképpen valakinek, akit nem ismerünk, valahova ahol még sosem voltunk.
Az alkoholt és egyéb szokott ajándéktárgyat kizártam azonnal, szinte egyértelmű volt, hogy süti lesz a vége.
Olyat szerettem volna, ami nem szeletes, mint egy mézes krémes, de nem is habos babos, mint egy torta, bírja az utazást, nem függ 100%-ban a hűtéstől….na hát így esett a választásom a Twix torta után szabadon erre a tortára vagy pitére (!?), ami gyakorlatilag csak abban különbözik attól, hogy ebben van pirított földimogyoró.

Tésztához:

25 dkg liszt
12,5 dkg vaj
2,5 dkg porcukor
1 kis tojás felverve
Karamelles réteghez:
10 dkg kristálycukor
2 ek víz
75 ml habtejszín
5 dkg vaj
20 dkg pörkölt,sós földimogyoró még egyszer megpirítva
Ganachehoz:
20 dkg étcsokoládé
2 dl tejszín
A liszttel elmorzsoljuk a hideg vajat, majd a cukorral és a tojással sima tésztává gyúrjuk.
Folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük jó bő negyed órára, hogy a vaj kissé vissza tudjon szilárdulni.
Ezután kinyújtjuk vékonyra és kibélelünk vele a 24-26 cm átmérőjű  tortaformánkat. Az oldalára a karimát külön nyújtjuk, majd az aljához nyomkodjuk.

Pitesúlyt teszünk rá (ennek híján használhatunk lencsét). Sütőpapírt teszünk a tésztára és arra szórjuk a lencsét/babot. Hehe!
180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük, majd levesszük a lencsét és hagyjuk még 5 percig odabent pirulni.
Ha kész hagyjuk kihűlni.

A karamellhez a cukrot és a vizet egy kis lábasba tesszük és kis rózsán melegítjük. Nem kell kevergetni. A tejszínt fél perc alatt mikróban felmelegítjük, majd mikor a karamellünk elkezd szép barna színt kapni, akkor nagyon lassan, apránként, folyton keverve hozzá öntjük a tejszínt.
Amikor egyneművé vált a tejszín a cukorral, akkor lekapcsoljuk és elkeverjük benne a vajat.
Ha sima, akkor az előre pirított és kihűlt mogyoróhoz keverjük és ezt az elegyet elegyengetjük a tésztán.
Hagyjuk kihűlni!

A ganachehoz a csokit egy tálba tördeljük, a tejszínt pedig egy kis lábasba elkezdjük melegíteni. Mielőtt elkezdene forrni lekapcsoljuk és nyakon öntjük a csokit. Addig keverjük, míg teljesen egynemű lesz. Picikét hagyjuk hűlni, de ne várjuk meg míg elkezd szilárdulni, majd ráöntjük a karamellás rétegre. Szépen elegyengetjük és hagyjuk az egészet hűlni.
Teljes kihűlés után tegyük hűtőbe, nagyon szépen szeletelhetővé dermed.

Nagyon jól bírta az utat, sikeresen célba ért, és tetszett, ízlett szerencsére a címzetteknek! 🙂 (Legalábbis azt mondták!)
Szóval nem tudom, mit szoktak ilyenkor vinni kedveskedésképpen a házigazdának, ilyen helyzetben még nem voltam, de ezek szerint nem nyúltam mellé.

Zsuzsi! Ezúton is nagyon szépen köszönjük egyáltalán a lehetőséget, hogy nyerhettünk egy ilyen fantasztikus élményt, amiben még sosem volt részünk! A tündérkéimből igazi hercegnőket varázsoltál! Remélem találkozunk még! Puszi a távolba és mostmár mehet tovább a fogyókúra! 😉

Íme a rólunk készült képek (egy része):

Petra (3 éves)
A csajok anyával.

Réka (1 éves)

Itt megtalálod a StudioArt facebook oldalát is.

Őszibarack fagyi és játék felhívás

Nagypapáméknál nagyon sok barackfa van és szezonban megállás nélkül ontják a sárga- és őszibarackot. Egyik felhasználási módja ezen gyümiknek is a fagylalt. Sárgabarackból szerettem volna fagyit készíteni, de a hűtőt kinyitva csakis hatalmas őszibarackok mosolyogtak rám, ezért hát megszabadítottam őket a hideg hűtő fogságától és egy röpke szaunázás után elküldtem őket még hidegebb helyre, hogy aztán a pocinkat hűsítsék ezeken a forró nyári napokon. 🙂

400 g magozott őszibarack héjastul
80 g cukor
1 kk. citromlé
2 tojássárgája
1,5 dl tej
2,5 dl tejszín
100 g cukor
Összefőzzük a barackot a cukorral és citromlével, míg a barack jól meg nem puhul, majd botmixerrel pürésítjük és hagyjuk hűlni.

A tejet felforraljuk és takarékra vesszük.
A tojássárgákat a cukorral kikeverjük, majd a tejszín felét is hozzákeverjük.
A tejszín másik felét a felforralt tejhez adjuk, majd egy keverés után hozzáöntjük a tojássárgájás krémet.
Addig főzzük folyamatosan kevergetve amíg felforr. Ezt is hagyjuk kihűlni, majd összekeverjük a barackkal jó alaposan és egy műanyag dobozba tesszük (fagyigép híján). Betesszük a fagyasztóba és 4x-5x fél óránként jó alaposan átkeverjük.
Tálalás előtt 10 perccel érdemes kivenni a fagyasztóból, hogy könnyedén lehessen porciózni.
Nagyon finom fagylalt, dehát bármelyik házi nagyon finom, sokkal különb, mint a cukrászdai, bár annak is megvan a maga bukéja. :)És akkor hamarosan JÁTSZUNK is vééégére!
A Nassoló Naplopó facebook oldala nemsokára 400 rajongót számlál, ez megmozgatta a fantáziámat. Arról nem is beszélve, hogy az év hátralevő részében 1000+1 okot fel tudok hozni azért, hogy játszhassunk végre. 🙂 Volt szó odaát régebben egy játékról, aminek a nyereménye a Ti szavazataitok alapján egy 3 az 1-ben botmixer lenne. Hát akkor összekötném a kellemest a hasznossal, népszerűsíteném az oldalt, így amennyiben a Facebook oldalam lájkolók száma eléri az500 főt, vagy a blogon a követők száma a200 főt, akkor indul a játék a botmixerért.

Na mit szóltok? Tetszik az ötlet???? Ha igen, akkor tessék osztani az oldalt, a bejegyzést, bármit, ami felhívja a figyelmet a játékra és az oldalra. 🙂

A kép csak illusztráció, egyáltalán nem biztos, hogy Bosch lesz, még körbenézek, úgyis hiányzik a kezdéshez még legalább 100 fő. 🙂

És ha már játék, akkor segítsetek nekem. Indultam idén én is a GoldenBlogon gasztro kategóriában. Hátha szerencsém lesz, bár szinte esélytelen vagyok. Ha mégis érdemesnek találsz a kategória győzelemre (a közönségszavazatok alapján), akkor kérlek az oldalon fent  jobb oldalt kattints a szavazok gombra és ott a facebook fiókodba belépve gasztonómia kategóriában kikeresve a Nassoló Naplopót szavazz rám szept. 6-ig. Vagy kattints IDE. Köszönöm! 🙂

Akik tőlem kaptak így vagy úgy :)

Egy kis összefoglalót készítettem azokról, akik küldtek képet a nyereményükről vagy a tőlem kapott dolgokról.
Mindig célba értek a dolgok. 🙂

Jó régre nyúlik vissza a történet, Beatrix pl. egy régebbi játékon nyerte az ajándékcsomagot. Egy kis csokis karamell és sütis könyv…biztos vannak benne finomságok, amiket azóta talán már meg is kóstoltak saját kivitelezésben. 🙂

Ez a süti az általam ajándékba adott instant kex elkészítve. Vali kapta karácsonyra, vele együtt “vészeltük” át a szülést követő pár napot a kórházban. 🙂 Állítása szerint finom kekszecske sült ki belőle! 🙂

Kati egy általa választott ajándékkal lett gazdagabb egyik játékomban. A választása Michel Roux Tésztavarázs című könyve volt. 🙂 Kipostáztam neki külhonba, remélem azóta nagyon sok finomságot készített belőle! 🙂

Móni fiai. Móni szervezte a szegedi koraszülött mentők számára a licitálást, ahol az én szórócukraimat is ő nyerte meg. Hát ilyen boldogan fogadták a fiúk a színes cukorkákat. 🙂 Készítsetek sok szépséget velük! 🙂

Egyelőre ennyi, bár többen ígértek képet hol tortákról, hol a nyereményekről, valahogy nem nagyon érkeztek meg, pedig van egy pár. De majd ha valamikor még érkezik kép, akkor ehhez a bejegyzéshez pótolom és jobb oldalt a menüben állandóan láthatóvá teszem, hogy nyilvános legyen a nyertesek egyre csak bővülő listája. 🙂

Köszönöm Nektek a képeket!

Színezett kockacukrok

Imádom a színeket. Az utóbbi időben szerencsére bővelkedtem is bennük, a soron következő színes delikvens a kockacukor.
Azt hiszem a Facebookon a Photo Spirit oldalán láttam egy képet színes kockacukrokról, egyből kellett nekem is.
Nos, egyik este kómásan vízben feloldott ételfestékkel öntögettem nyakon a cukrokat, de mind elolvadt…ment a szentségelés, naná, hogy ment. Másnapra megvilágosodtam és nem mellesleg kialudtam magam, és persze rájöttem a titok nyitjára: ALKOHOL KELL!
Mivel 100%-os alkoholom nem volt itthon, ezért egy kis házi szilva pálinkát vettem elő, abból öntöttem picikét csészébe, színeztem és csepegtettem a cukrokra egyesével.
Bakik persze most is voltak, vízcseppek a pálinkához mosódva, ezáltal a cukor jobban oldódott, de óvatosan kiszárítva őket azért túlélték a dolgot.
Másnap délutánra megkaptam az én kis színes cukraimat, de veszek majd tiszta alkoholt és meggyártom őket újra.
Egyébként az ételfesték lehet gél vagy por állagú.

A következő projekt Rubik kocka lesz színezett kockacukrokból. 🙂

Saját URL címem lett! :)

Örömmel jelentem tegnap este óta saját domainre költöztem!
Mostantól a http://www.nassolonaplopo.hu címen található meg az oldal, ám az eddig megszokott formában továbbra is. 🙂
A http://www.nassolonaplopo.blogspot.hu cím is él, hiszen átirányítás alatt van a blog.
Nagyon boldog vagyok, egyfajta álmom vált ezzel valóra. 🙂 Ez egy újabb kis lépés számomra előre. 🙂
Továbbra is látogassatok folyamatosan, kukkantsatok be hozzám jövet-menet. 🙂

1 … 5 6 7 8 9